Ki „az igaz Isten és az örök élet”?

URUNKNAK, Jézus Krisztusnak az Atyja, Jehova az igaz Isten. Ő a Teremtő, aki örök életet ad azoknak, akik szeretik őt. Sokan, akik olvassák a Bibliát, és elhiszik az abban írottakat, ezt a választ adnák a fenti kérdésre. Hiszen maga Jézus mondta: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).

Sok egyháztag azonban másképp értelmezi ezeket a szavakat. A cím szavai az 1János 5:20-ban találhatók, amely részben így szól: „mi egységben vagyunk az igazzal az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ez az igaz Isten és az örök élet.”

A Háromság tanának támogatói azt állítják, hogy az „ez” mutató névmás (houʹtosz) a legközelebbi főnévre, Jézus Krisztusra utal vissza. Szerintük Jézus „az igaz Isten és az örök élet”. Ez az értelmezés azonban ellentétben áll a Szentírás többi részével. Ezenkívül számos neves tudós nem fogadja el a Háromságban hívőknek ezt a nézetét. B. F. Westcott, a Cambridge-i Egyetem tudósa a következőket írta: „A legkézenfekvőbb az, hogy [a houʹtosz névmás] nem a hozzá helyileg legközelebb álló alanyra utal, hanem arra, amely leginkább foglalkoztatta az apostolt.” János apostol tehát itt Jézus Atyjára gondolt. Erich Haupt német teológus ezt írta: „Meg kell vizsgálni, hogy a következő állításban [a houʹtosz] a közvetlenül előtte álló, legközelebbi alanyra utal-e vissza . . . , vagy a távolabbira, Istenre . . . Úgy tűnik, hogy az egyedüli igaz Isten melletti bizonyságtétel jobban kapcsolható a bálványokat helytelenítő, befejező figyelmeztetéshez, mint Krisztus istenségének az igazolása.”

Még a Rómában működő Pápai Bibliaintézet egyik kiadványa is, amely nyelvtani szempontok szerint elemzi az Újszövetséget (A Grammatical Analysis of the Greek New Testament), ezt írja: „[Houʹtosz]: a 18–20. [versek] csúcspontjaként majdnem teljesen biztos, hogy Istenre utal, a valódira, az igazira, akinek semmi köze a pogánysághoz (21. vers).”

A houʹtosz, melyet általában az „ez” névmással adnak vissza, gyakran nem a közvetlenül előtte álló mondatrész logikai alanyára utal vissza. Ez több írásszövegből is kitűnik. A 2János 7-ben ugyanaz az apostol, aki az első levelet írta, így fogalmazott: „sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez [houʹtoszʹ] az ámító és az antikrisztus.” Itt a névmás nem utalhat a legközelebbi logikai alanyra, Jézusra. Az „ez” egyértelműen azokra utal, akik megtagadták Jézust. Ők alkotják együttesen ’az ámítót és az antikrisztust’.

Az evangéliumában János apostol ezt írta: „András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották, amit János mondott, és követték Jézust. Ez [houʹtosz] először a saját testvérével, Simonnal találkozott” (János 1:40, 41). Nyilvánvaló, hogy az „ez” nem a legutolsó személyre utal, akiről a vers említést tesz, hanem Andrásra. Az 1János 2:22-ben az apostol hasonlóképpen használja ugyanezt a névmást.

Lukács is így használja a houʹtoszt, ahogyan azt a Cselekedetek 4:10, 11-ben láthatjuk: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek  épségben ez az ember. Ez [houʹtoszʹ] az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«.” Az „ez” névmás egyértelműen nem a meggyógyított férfira utal, noha róla van szó közvetlenül a houʹtosz előtt. Kétségtelen, hogy a 11. versben az „ez” a názáreti Jézus Krisztusra utal. Ő az „alapszegletkő”, melyre a keresztény gyülekezet épül (Efézus 2:20; 1Péter 2:4–8).

Egy másik példa a Cselekedetek 7:18, 19-ben található, ahol ez áll: „egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről. Ez [houʹtosz] ravaszul bánt nemzetségünkkel.” Nem József volt, aki elnyomta a zsidókat, hanem Egyiptom királya, a fáraó.

Ezek a részletek alátámasztják Daniel Wallace-nek, a görög nyelv tudósának azt a megállapítását, miszerint a görög mutató névmások esetében „a szövegben legközelebbi alany nem feltétlenül egyezik meg azzal, amire az író gondol”.

’Az igaz’

Ahogy János apostol írta, Jehova, Jézus Krisztus Atyja ’az igaz’. Ő az egyedüli igaz Isten, a Teremtő. Pál apostol ezt a bizonyságot tette: „számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden” (1Korintusz 8:6; Ézsaiás 42:8). Azért is Jehova ’az igaz’, akiről az 1János 5:20 beszél, mert ő az igazság Forrása. A zsoltáríró azt írta Jehováról, hogy Ő az „igazságnak Istene”, mert Ő minden cselekedetében hűséges, és nem hazudhat (Zsoltárok 31:5; 2Mózes 34:6; Titusz 1:2). Égi Atyjára utalva a Fiú kijelentette: „a te szavad igazság.” Saját tanításairól pedig ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16; 17:17).

„Az örök élet” is Jehova. Ő az élet Forrása, aki ki nem érdemelt ajándékként adja azt Krisztuson keresztül (Zsoltárok 36:9; Róma 6:23). Figyelemre méltó Pál apostolnak az a kijelentése, hogy Isten a „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Isten azzal jutalmazta meg a Fiát, hogy feltámasztotta a halottak közül, és Ő, az Atya örök élettel fogja megjutalmazni azokat, akik teljes szívvel szolgálják Őt (Cselekedetek 26:23; 2Korintusz 1:9).

Milyen végkövetkeztetést vonhatunk le? Azt, hogy egyedül Jehova „az igaz Isten és az örök élet”, senki más. Csakis Ő méltó a teremtményei kizárólagos imádatára (Jelenések 4:11).