Olvasók kérdései

Amikor Jézus azt az utasítást adta követőinek, hogy ’kölcsönözzenek kamatmentesen, semmit sem remélve vissza’, vajon arra gondolt, hogy még a kölcsönadott összeget se kérjék vissza?

Jézusnak a Lukács 6:35-ben feljegyzett szavait úgy érthetjük meg legjobban, ha a Mózesi Törvény fényében vizsgáljuk őket. Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy kamatmentesen adjanak kölcsön azoknak az izraelita társaiknak, akik tönkrementek anyagilag, és segítségre szorultak (2Mózes 22:25; 3Mózes 25:35–37; Máté 5:42). Ezeket a kölcsönöket nem haszonszerzés céljából adták. A kamatmentes kölcsönökkel inkább az volt a céljuk, hogy enyhítsék a szerencsétlenül járt izraeliták nyomorúságát. Hiszen micsoda érzéketlenség lett volna, ha társuk anyagi kudarcából hasznot húznak! Mindamellett a kölcsönadónak joga volt visszakapni a kölcsön összegét, és néha zálogot, azaz biztosítékot is vett (5Mózes 15:7, 8).

Miközben Jézus támogatta a Törvényt, kiszélesítette az alkalmazását, amikor azt mondta, hogy aki segítséget nyújt, az ’semmit se reméljen vissza’. Előfordulhat, hogy az izraelitákhoz hasonlóan a keresztények csődbe jutnak, vagy más körülmények miatt elszegényednek, sőt lehet, hogy nyomorba süllyednek. Ha egy keresztény testvér ilyen kilátástalan helyzetben van, és anyagi segítséget kér, kedves dolog lenne segíteni rajta. Az igazi szeretet biztosan arra indítja valamelyik keresztény hittársát, hogy segítséget nyújtson ennek a testvérnek, aki nem a saját hibájából került ilyen szorongatott anyagi helyzetbe (Példabeszédek 3:27). Meg is ajándékozhatunk egy ilyen nincstelen testvért, még ha nem akkora összeget adunk is neki, mint amekkorát kölcsönadnánk (Zsoltárok 37:21).

Az i. sz. első században Pál apostol és Barnabás azt a megbízást kapták, hogy vigyék el a kis-ázsiai keresztények adományait a testvéreiknek Júdeába, ahol éhínség volt (Cselekedetek 11:28–30). A keresztények ma is gyakran küldenek adományokat rászoruló testvéreiknek a katasztrófák idején. Ezzel egyébként nagyszerűen tanúskodnak a kívülállóknak (Máté 5:16). Természetesen azt is mérlegelni kell, hogy milyen a segítséget kérő személy szemléletmódja és helyzete. Miért szenved szükséget? Figyeljük meg Pál szavait: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tesszalonika 3:10).

Ha a kölcsönkérő testvér nincs végszükségben, hanem csupán átmeneti segítségre van szüksége ahhoz, hogy talpra álljon egy anyagi nehézség után, helyénvalónak tűnhet, hogy kamatmentes kölcsönt adjunk neki. Ilyen körülmények között nem állna ellentétben Jézusnak a Lukács 6:35-ben található szavaival, ha úgy adnánk kölcsön, hogy szeretnénk visszakapni a teljes összeget. Írásban rögzítenünk kell a megállapodásunkat, és a kölcsönkérőnek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy a megállapodásban foglalt feltételek szerint visszafizesse a kölcsönt. A keresztényi szeretetnek arra kell ösztönöznie őt, hogy megadja a tartozását, éppen úgy, ahogy ez a szeretet a másik felet arra indította, hogy kölcsönadjon neki.

Annak, aki azt fontolgatja, hogy kölcsönad (vagy adományt ad) valakinek, számításba kell vennie a saját családja helyzetét is. Például kockáztatná-e, hogy gondoskodni tudjon a családtagjai szükségleteiről, ami pedig Írás szerint elsődleges kötelessége? (2Korintusz 8:12; 1Timóteusz 5:8). Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a keresztények keresik az alkalmakat, amikor kifejezhetik egymás iránti szeretetüket, és ezt gyakorlatias módokon, a bibliai alapelvekkel összhangban teszik (Jakab 1:27; 1János 3:18; 4:7–11).