Kitől várhatunk jó vezetést?

A brit parlamentben 1940-ben válsághelyzet alakult ki: kérdésessé vált, hogy ki vezesse a nemzetet. A 77 éves David Lloyd George fültanúja volt a vitának. Ő, aki az első világháborúban győzelemre vitte Nagy-Britanniát, sokéves tapasztalatot gyűjtött össze a politikában, így pontosan fel tudta mérni a magas pozícióban lévő tisztviselők munkáját. Az alsóháznak adott május 8-i beszédében kijelentette: „A nemzet minden áldozatra kész, amíg vannak vezetői, amíg a kormány világosan tudtul adja, mire törekszik, s amíg a nép bízik benne, hogy vezetői mindent megtesznek, ami tőlük telik.”

AMINT az Lloyd George szavaiból egyértelműen kiderül, az emberek elvárják, hogy a vezetőik rátermettek legyenek a feladatra, és hogy őszintén törekedjenek arra, hogy javítsanak az ország helyzetén. Egy választási kampány munkatársa így fogalmazott: „Amikor az emberek szavazatukat adják egy elnökre, olyan valakire szavaznak, akire rábízzák az életüket, a jövőjüket, a gyermekeik sorsát.” Elképesztően nagy feladat megőrizni ezt a bizalmat. Miért?

Világunk tele van olyan gondokkal, melyeket sehogy sem sikerül megoldani. Például melyik az a vezető, aki bebizonyította, hogy annyira bölcs, és akkora hatalma van, hogy képes véget vetni a bűnözésnek és a háborúknak? Napjaink vezetői közül kinek a kezében van olyan erőforrás, és kicsoda olyan könyörületes, hogy minden emberi lénynek élelemről, tiszta vízről és orvosi ellátásról tudjon gondoskodni? Kinek van elég ismerete és elszántsága ahhoz, hogy megóvja és helyreállítsa a környezetet? Ki az, akinek megvan a kellő rátermettsége és hatalma ahhoz, hogy az egész emberiségnek hosszú és boldog életet adjon?

Emberek nem alkalmasak a feladatra

Az igaz, hogy némelyeknek sikerült egy-két dolgot megvalósítaniuk. De ezek a vezetők a legjobb esetben is csak néhány évtizedig láthatják el a feladataikat. Vajon azután ki veszi át a helyüket? A valaha élt egyik legrátermettebb vezető, az ókori Izrael királya, Salamon elgondolkodott ezen a kérdésen, és erre jutott: „Én bizony gyűlöltem minden fáradságos munkámat — amelyet fáradsággal véghezvittem a nap  alatt —, hogy olyan emberre hagyom, aki utánam következik. Ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? Mégis uralkodik majd minden fáradsággal létrehozott munkám felett, melyet fáradsággal véghezvittem, és amelyben bölcsnek bizonyultam a nap alatt. Ez is hiábavalóság” (Prédikátor 2:18, 19).

Salamon nem tudta, hogy az, aki utána fog következni, folytatja-e majd az általa elkezdett jó munkát, vagy mindent tönkretesz. Szerinte az, hogy a régi uralkodókat mindig újabbak és újabbak váltják fel, „hiábavalóság”. Más bibliafordítások úgy fogalmaznak, hogy ez a folyamat „haszontalan”, illetve „fölösleges”. Az egyik fordítás azt írja, hogy „ennek nincs értelme”.

Van, hogy erőszakkal próbálják megreformálni a vezetést. Több hozzáértő vezetőt gyilkoltak már meg munkája végzése közben. Abraham Lincoln, az Egyesült Államok egyik nagy tiszteletben álló elnöke, egyszer ezt mondta hallgatóságának: „Fontos hivatal betöltésére lettem kiválasztva egy rövid időre. A tekintély, mellyel most az önök szemében fel lettem ruházva, hamarosan semmivé lesz.” Lincoln elnök valóban csak egy rövid ideig tölthette be hivatalát. Annak ellenére, hogy mennyi mindent véghezvitt, és hogy még mi mindent szeretett volna tenni az emberekért, mindössze négy évig vezethette nemzetét. Második hivatali idejének kezdetén megölte egy férfi, aki mást szeretett volna vezetőnek.

Ami az embereket illeti, még a legjobb vezetők sem tudják garantálni a saját jövőjüket. Bíznod kellene hát abban, hogy a tiédet garantálni tudják? A Biblia kijelenti: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés. Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4).

Lehet, hogy nehéz elfogadni a tanácsot, hogy ne bízzunk az emberi vezetésben. De a Biblia nem azt mondja, hogy az emberiség soha nem lesz jó és biztos kezekben. „Íme! Az igazságosságért fog uralkodni a király” — írja az Ézsaiás 32:1. Jehova Isten, az emberiség  Teremtője gondoskodott egy ’királyról’, egy Vezetőről, aki nemsokára minden földi ügy irányítását a saját kezébe veszi. Ki ez a Vezető? A Biblia megjövendölte.

Aki valóban alkalmas a vezetésre

Kétezer évvel ezelőtt egy angyal a következőket mondta egy fiatal zsidó nőnek, Máriának: „fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet fogod adni neki. Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33). Igen, a názáreti Jézus a Bibliában megjövendölt Király.

A vallásos műalkotások gyakran csecsemőként jelenítik meg Jézust, vagy alultáplált, erőtlen emberként, vagy aszkétaként, akivel bármi történik, szó nélkül tűri. Ezek az ábrázolások nem ébresztenek bizalmat iránta mint Uralkodó iránt. Ellenben a valódi Jézus Krisztus, az, akiről a Biblia beszél, életerős, érett férfi volt tele buzgalommal és kezdeményezőkészséggel. De más tulajdonságai is voltak, melyek alkalmassá teszik a vezetői szerepre (Lukács 2:52). Nézzük meg nagyszerű személyiségének néhány jellemvonását.

Jézus egyáltalán nem alkudott meg a feddhetetlenségében. Annyira becsületes és egyenes életet élt, hogy nyilvánosan felkérte ellenségeit, hogy csak egyetlen jogos vádat hozzanak fel ellene, ha tudnak. Nem tudtak (János 8:46). Képmutatás nélküli tanításai sok őszinte embert meggyőztek arról, hogy legyen a tanítványa (János 7:46; 8:28–30; 12:19).

Jézus teljesen átadta magát Istennek. Annyira elszántan dolgozott azon, hogy befejezze az Istentől kapott munkáját, hogy nem volt olyan ellensége — sem ember, sem démon —, aki meg tudta volna állítani. Nem rettent meg, amikor vadul rátámadtak (Lukács 4:28–30). Nem csüggesztette el a fáradtság és az éhség (János 4:5–16, 31–34). Soha nem adta fel célját, még akkor sem, amikor a barátai magára hagyták (Máté 26:55, 56; János 18:3–9).

Jézust őszintén érdekelte az emberek sorsa. Élelmet adott az éhezőknek (János 6:10, 11). Megvigasztalta a lehangoltakat (Lukács 7:11–15). Visszaadta az embereknek a látásukat, hallásukat és az egészségüket (Máté 12:22; Lukács 8:43–48; János 9:1–6). Buzdító szavakkal ösztönözte szorgalmas apostolait (János 13—17. fejezet). Bebizonyította, hogy ő „a jó pásztor”, aki törődik a juhaival (János 10:11–14).

Jézus kész volt dolgozni. Megmosta az apostolok lábát, hogy megtanítson nekik egy fontos leckét (János 13:4–15). Izrael poros útjain haladva a jó hírt prédikálta (Lukács 8:1). Még akkor is foglalkozott az emberekkel, amikor pihenni készült ’egy elhagyatott helyen’, ám azok felkeresték, hogy még több mindenre tanítsa őket (Márk 6:30–34). Szorgalmával minden kereszténynek jó példát állított (1János 2:6).

Jézus teljesítette megbízatását, majd eltávozott a földről. Hűségéért cserébe Jehova Isten királysággal és halhatatlansággal ruházta fel az egekben. A Biblia ezt írja a feltámasztott Jézusról: „Krisztus, most, hogy feltámadt a halottak közül, nem hal meg többé; a halál többé nem úr felette” (Róma 6:9). Biztos lehetsz benne, hogy az emberiség nála jobb Vezetőt nem is találhatna. Ha majd Krisztus Jézus teljesen átveszi az irányítást a föld felett, nem lesz szükség arra, hogy valaki más is hatalmat kapjon, vagy hogy a jövőben bármikor is meg kelljen reformálni a vezetést. Őt soha nem fogják kimozdítani hivatalából, és tetteit nem fogja semmissé tenni vagy lerombolni egy olyan utódja, akinek fogalma sincs a vezetésről. De pontosan hogyan fog gondoskodni az emberiség jólétéről?

Amit ez az új vezető tenni fog

A 72. zsoltár próféciája feltár néhány részletet arról, hogy milyen lesz az uralma ennek a tökéletes, halhatatlan Királynak. A 7. és 8. versben ezt olvassuk: „Sarjadzik majd napjaiban az igazságos és a béke bősége, míg el nem múlik a hold. Alattvalói lesznek tengertől tengerig, és a Folyótól a föld minden határáig.”  Jótékony uralma alatt a föld lakói mindig biztonságban élhetnek majd egy örökkévalóságon át. Minden létező fegyvert meg fog semmisíteni, sőt még a harciasságot is eltünteti az emberek szívéből. Azok, akik ma még éhes oroszlán módjára támadnak másokra vagy egy dühöngő medvéhez hasonlóan bánnak embertársaikkal, addigra teljesen meg fogják változtatni a természetüket (Ézsaiás 11:1–9). A béke bőséges lesz.

A 72. zsoltár a 12–14. versekben továbbá kijelenti: „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője. Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, a szegények lelkét megmenti ő. Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében.” Az alacsony sorúak, szegények és elnyomottak egy boldog emberi család részévé válnak majd, melyet a Király, Jézus Krisztus vezetése fog összetartani. Akkor öröm lesz az osztályrészük, nem pedig fájdalom és kétségbeesés (Ézsaiás 35:10).

A 16. vers megígéri: „Bőven lesz gabona a földön, a hegyek tetejét is bőség árasztja el.” Napjainkban több millió ember nem ismeri a jóllakottság érzését. A politikai érdekek és a kapzsiság gyakran megakadályozzák, hogy az élelem igazságosan legyen elosztva, és mindenkinek elegendő mennyiségű jusson. Emiatt tömegek halnak éhen, jobbára gyermekek. De Jézus Krisztus uralma alatt megszűnik ez a gond. A föld rengeteg finom élelmet fog teremni. Az egész emberiség jól táplált lesz.

Szeretnél részesülni ennek a jó vezetésnek az áldásaiból? Ha igen, arra biztatunk, ismerd meg a Vezetőt, aki nemsokára teljesen átveszi az uralmat az egész föld felett. Jehova Tanúi örömmel segítenek neked ebben. Nem fog csalódás érni, mert maga Jehova Isten jelenti ki a Fiáról: „Én, igen, én iktattam be királyomat Szent hegyemen, a Sionon” (Zsoltárok 2:6).

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

HATALOM VOLT, NINCS

Ha egy uralkodó viszonylag békés életet és biztonságos életkörülményeket teremt alattvalói számára, általában bízhat benne, hogy azok tisztelni és támogatni fogják. De ha bármilyen oknál fogva az emberek elvesztik a belé vetett bizalmukat, egykettőre valaki más kezébe kerülhet a hatalom. A következőkben olyan állapotokat sorolunk fel, melyek miatt néhány nagy uralkodó váratlanul hatalmát vesztette.

Rossz életkörülmények. A XVIII. század végére sok francia állampolgár roskadozott az adók súlya alatt, étel azonban nem volt az asztalon. Egyebek közt ezek a körülmények robbantották ki a francia forradalmat, mely 1793-ban XVI. Lajos királyt nyaktiló alá juttatta.

Háború. Az első világháború a történelem néhány legnagyobb uralkodóját fosztotta meg trónjától. Vegyük például Oroszországot, ahol Szentpéterváron 1917-ben egy háború okozta éhínség a februári forradalomba torkollott. A lázadás letaszította II. Miklós cárt a trónról, és kezdetét vette a kommunista uralom. 1918 novemberében Németország békéért folyamodott, a szövetségesek azonban nem voltak hajlandók abbahagyni a harcot mindaddig, amíg nem történik változás az uralkodásban. Következésképpen II. Vilmos német császárt Hollandiába száműzték.

Amikor rendszerváltást szeretnének. 1989-ben megszűnt a vasfüggöny. A korábban sziklaszilárdnak tűnő kormányrendszerek darabokra hullottak, amint az állampolgárok hátat fordítottak a kommunizmusnak, és a kormányzás egyéb formáit választották.

[Képek a 7. oldalon]

Jézus élelmet adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, és minden kereszténynek jó példát állított

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Lloyd George: Photo by Kurt Hutton/Picture Post/Getty Images