Helyes vagy helytelen? — Hogyan döntsük el?

KINEK áll hatalmában megszabni, hogy mi helyes, és mi helytelen? Ez a kérdés mindjárt a történelem kezdetén felmerült. A Bibliában a Mózes első könyve szerint Isten kijelölt egy fát az Éden kertjében „a jó és rossz tudásának” fájaként (1Mózes 2:9). Arra utasította az első emberpárt, hogy ne egyenek ennek a fának a gyümölcséből. Isten ellensége, Sátán, az Ördög azonban felvetette nekik, hogy ha esznek a fáról, ’megnyílik a szemük, és olyanok lesznek, mint Isten: tudni fogják, mi a jó, és mi a rossz’ (1Mózes 2:16, 17; 3:1, 5; Jelenések 12:9).

Ádám és Éva döntés előtt álltak: elfogadják azokat az irányelveket, amelyeket Isten állított fel a jót és rosszat illetően, vagy a saját értékrendjüket kövessék? (1Mózes 3:6). Úgy döntöttek, nem engedelmeskednek Istennek, és esznek a fáról. Mit jelentett ez az egyszerű cselekedet? Azzal, hogy  nem voltak hajlandók tiszteletben tartani az Isten által felállított korlátokat, mintegy kijelentették, hogy ők és utódaik jobban járnak, ha saját maguk szabják meg, mi helyes, és mi nem. Milyen sikerrel járt az emberiség abban, hogy megpróbált Istenhez hasonlítani, és a saját értékrendjét követni?

Eltérő vélemények

Az Encyclopædia Britannica, miután áttekintést ad az évszázadok során élt kimagasló gondolkodók tanításairól, kijelenti, hogy a görög filozófus, Szókratész napjaitól kezdve a XX. századig „ismételten vita tárgya volt a jóság fogalma és az, hogy mitől függ, hogy valami helyes vagy helytelen”.

Az i. e. V. században egy görög tanítókból álló kiemelkedő csoport, nevezetesen a szofisták például azt tanították, hogy a közfelfogáson múlik, mi helyes, és mi nem. Az egyikük kijelentette: „ami csak igazságosnak és szépnek látszik egy-egy város számára, az ugyanaz is marad mindaddig, amíg annak gondolja.” Ha az előző cikkben említett Jodie ezt veszi alapul, nyugodtan megtarthatja a pénzt, mivel a környezetében vagy „városában” a legtöbben valószínűleg ugyanezt tennék.

Immanuel Kant, a híres XVIII. századi filozófus másként vélekedett. Egy lap ezt írja róla: „Immanuel Kant és a hozzá hasonló felfogásúak . . . azt vallották, hogy az egyénnek joga van saját maga választania” (Issues in Ethics). Kant nézete szerint mindaddig, amíg Jodie nem sérti meg mások jogait, kizárólag tőle függ, hogy mit csinál a pénzzel. Nem szabadna engednie, hogy a többség véleménye befolyásolja a saját értékrendje felállításában.

Nos, hogyan döntött Jodie? Egy harmadik nézetet vett alapul. Jézus Krisztus tanításait alkalmazta, akinek az erkölcsi irányelveit a keresztények és mások is egyaránt nagyra tartják. „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” — tanította Jézus (Máté 7:12). Ügyfele meglepetésére Jodie odaadta neki a 82 000 dollárt. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem tartotta meg a pénzt, Jodie elmondta, hogy Jehova Tanúja, majd kijelentette: „Nem az enyém volt a pénz, nem tarthattam meg.” Jodie komolyan vette Jézus szavait a Bibliában, a Máté 19:18-ban: „ne lopj.”

A közfelfogás biztos támpont?

Néhányan biztosan azt mondanák, hogy Jodie ostoba volt, hogy ilyen becsületesen viselkedett. De a közfelfogás nem nyújt megbízható támpontot. Például ha olyan társadalomban élnél, ahol a legtöbb ember szerint a gyermekáldozatok nem kifogásolhatók — a múltban néhány társadalom ugyanis így gondolkodott —, attól helyessé válna ez a gyakorlat? (2Királyok 16:3). És ha olyan emberek közé születtél volna, akik erényes szokásnak tartják a kannibalizmust? Vajon akkor az emberevés valójában nem lenne helytelen? Csak azért, mert egy szokás népszerű, még nem feltétlenül helyes. A Biblia nagyon régen figyelmeztetett erre a csapdára. Ezt mondja: „Ne kövesd a sokaságot a rosszban” (2Mózes 23:2).

 Jézus Krisztus még egy okot adott arra, hogy miért óvakodjunk a közfelfogást alapul venni a helyes és helytelen közti különbségtételben. Felfedte, hogy Sátán „a világ uralkodója” (János 14:30; Lukács 4:6). Sátán a pozícióját kihasználva „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Ezért ha kizárólag a közvélemény befolyásol abban, hogy mit tartasz helyesnek, illetve helytelennek, félő, hogy Sátán nézőpontját sajátítod el a moralitásról; az pedig egyértelműen végzetes lenne.

Bízhatsz a saját ítélőképességedben?

Akkor hát mindenkinek magának kell eldöntenie, mi helyes, és mi nem? A Biblia kijelenti: „a magad értelmére ne támaszkodj” (Példabeszédek 3:5). Miért ne? Azért, mert minden ember egy alapvető hiányossággal születik, ami miatt rosszul ítélhet meg dolgokat. Amikor Ádám és Éva fellázadtak Isten ellen, egy önző, áruló személynek, Sátánnak az irányelveit sajátították el, őt választották szellemi atyjuknak. Ezt a családi vonást — a csalárd szívet, mely felismeri ugyan, hogy mi a helyes, de a helytelen cselekvésére hajlik — a leszármazottjaikra is átörökítették (1Mózes 6:5; Róma 5:12; 7:21–24).

Az Encyclopædia Britannica az erkölcsökről szólva megjegyzi: „Nem kell meglepődnünk azon, amikor az emberek tudják, hogy az erkölcs mit diktálna, mégis inkább azt teszik, ami a saját érdekeiket szolgálja. A nyugati világ etikusainak nagyon nagy fejtörést okoz, hogy miként lehetne arra indítani az ilyen embereket, hogy a jót tegyék.” A Biblia helyesen jegyzi meg: „Csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes. Kicsoda ismerheti azt?” (Jeremiás 17:9). Te megbíznál olyan valakiben, aki csalárd és veszedelmes emberként ismert?

Persze még az istenhit nélküli emberek is képesek erényesen viselkedni, és gyakorlatias, dicséretes erkölcsi értékrendet kialakítani. Ám az értékrendjükben fellelhető nemes alapelvek sokszor valójában a Biblia erkölcsi irányelveit tükrözik. Az ilyen személyek talán tagadják Isten létezését, a nézeteik azonban azt bizonyítják, hogy megvan bennük a képesség, hogy visszatükrözzék Isten személyiségét. Ez alátámasztja, hogy az ember eredetileg „Isten képmására” lett teremtve, ahogyan a Biblia írja (1Mózes 1:27; Cselekedetek 17:26–28). Pál apostol ezt mondja: „Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva szívükbe” (Róma 2:15).

Természetesen óriási különbség tudni, mi a helyes, és erkölcsileg elég erősnek lenni ahhoz, hogy tegyük is, ami helyes. Hogyan tudja valaki megszerezni az ehhez szükséges erkölcsi tartást? Mivel a szív ösztönöz tettekre, ha az ember szeretetet fejleszt ki a Biblia Szerzője, Jehova Isten iránt, meg tud erősödni erkölcsileg (Zsoltárok 25:4, 5).

Erő a jó cselekvéséhez

Ahhoz, hogy valaki megtanulja szeretni Istent, először is fel kell ismernie, hogy milyen ésszerűek és gyakorlatiasak a parancsolatai. „Az Isten szeretete azt jelenti — fejti ki János apostol —, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek” (1János 5:3). A Biblia praktikus tanácsokkal segít például a fiataloknak a helyes és helytelen közti különbségtételben, amikor dönteniük kell, hogy igyanak-e szeszes italokat, kábítószerezzenek-e, vagy éljenek-e nemi életet a házasság előtt. A Biblia segíthet a házastársaknak felismerniük, hogyan simíthatják el a nézeteltéréseiket, és a szülőknek is útmutatást tud nyújtani a gyermeknevelésben. *  A Biblia erkölcsi irányelvei fiataloknak és időseknek egyaránt a javukra válnak, ha alkalmazzák őket, nem számít, melyik társadalomban vagy kultúrában élnek, vagy hogy mennyire műveltek.

Ahogyan a tápanyagokban gazdag ételekből erőt merítünk a fizikai munkához, úgy Isten Szavának az olvasása is erőt ad ahhoz, hogy az irányelvei szerint éljünk. Jézus az éltető kenyérhez hasonlította Isten kijelentéseit (Máté 4:4). És ezt is mondta: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem” (János 4:34). Jézus Isten szavával táplálta az elméjét, így ellen tudott állni a kísértéseknek, és bölcs döntéseket tudott hozni (Lukács 4:1–13).

Eleinte talán nehéznek fogod tartani az Isten Szavában található szellemi táplálék fogyasztását, és az isteni irányelvek követését. De emlékezz csak vissza arra, hogy gyermekkorodban biztos volt olyan étel, amelynek nem szeretted az ízét, pedig tápláló volt. Ahhoz, hogy erős felnőtté válj, meg kellett tanulnod szeretni az egészséges ételeket. Ugyanígy időbe telhet, míg ráhangolódsz Isten irányelveire. Ha kitartasz mellettük, meg fogod szeretni őket, és szellemileg megerősödsz (Zsoltárok 34:8; 2Timóteusz 3:15–17). Meg fogsz tanulni bízni Jehovában, és a „jót” akarod majd cselekedni (Zsoltárok 37:3).

Lehet, hogy te soha nem leszel olyan helyzetben, amilyenbe Jodie került. De mindennap kisebb-nagyobb döntéseket kell hoznod erkölcsi kérdésekben. A Biblia ezért erre buzdít: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6). Ha megtanulsz bízni Jehovában, nemcsak most lesz jobb az életed, hanem az örök élet lehetősége is megnyílik előtted, ugyanis a Jehova Istennek való engedelmesség útja élethez vezet (Máté 7:13, 14).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A közfelfogást láthatatlan erők befolyásolhatják

[Képek az 5. oldalon]

A történelem folyamán sokat vitáztak a filozófusok, hogy mi helyes, mi helytelen

SZÓKRATÉSZ

KANT

KONFUCIUS

[Forrásjelzés]

Kant: From the book The Historian’s History of the World; Szókratész: From the book A General History for Colleges and High Schools; Konfucius: Sung Kyun Kwan University, Seoul, Korea

[Képek a 7. oldalon]

A Biblia nemcsak abban segít, hogy meg tudjuk különböztetni a helyest a helytelentől, hanem abban is, hogy akarjuk cselekedni a jót