Képzettek vagyunk arra, hogy alaposan tanúskodjunk

„Tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (CSELEKEDETEK 1:8)

1—2. Milyen megbízást kapott Péter, és kitől?

’A NÁZÁRETBŐL való Jézus megparancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról, hogy ő az, akit az Isten az élők és a halottak bírájául rendelt’ (Cselekedetek 10:38, 42). Péter apostol ezekkel a szavakkal magyarázta el Kornéliusznak és a családjának, hogy megbízást kapott az evangélium hirdetésére.

² Mikor adta Jézus ezt a megbízást? Péter nagy valószínűséggel arra gondolt, amit a feltámasztott Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt mondott. Jézus akkor így szólt hűséges tanítványaihoz: „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Péter azonban már egy ideje tisztában volt azzal, hogy Jézus tanítványa lévén beszélnie kell másoknak a Jézusba vetett hitéről.

Hároméves képzés

3. Milyen csodát tett Jézus, és milyen feladatra hívta el Pétert és Andrást?

³ Jézus hónapokkal azután, hogy i. sz. 29-ben megkeresztelkedett, éppen ott prédikált, ahol Péter és a testvére, András halászott, a Galileai-tengernél. Egész éjjel fáradoztak, eredménytelenül. Jézus mégis ezt mondta: „Evezz ki  a mélyre, és eresszétek le a hálóitokat fogásra!” Ők eleget tettek Jézus felszólításának, és „tömérdek sok halat kerítettek be. Szakadozni kezdtek a hálóik.” A csoda láttán félelem fogta el Pétert, de Jézus megnyugtatta: „Ne félj! Mostantól majd embereket fogsz ki élve” (Lukács 5:4–10).

4. a) Hogyan készítette fel Jézus a tanítványait a tanúskodásra? b) Miben különbözött Jézus szolgálata a tanítványokétól?

⁴ Péter és András — valamint Jakab és János, Zebedeus fiai — azon nyomban otthagyták a csónakjukat, és követték Jézust. Csaknem három éven át elkísérték Jézust a prédikáló körútjaira, és képzést kaptak az evangélium hirdetésére (Máté 10:7; Márk 1:16, 18, 20, 38; Lukács 4:43; 10:9). Ennek az időszaknak a végén, i. sz. 33. niszán 14-én Jézus kijelentette: „aki hitet gyakorol bennem, az is véghezviszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek; és nagyobbakat tesz majd ezeknél” (János 14:12). Jézus tanítványai alaposan fognak tanúskodni, ahogy Jézus is tette, csak sokkal nagyobb méretekben. Hamarosan megtudták, hogy ők és a jövőbeli tanítványok ’minden nemzetben’ tanúskodnak majd, egészen „a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

5. Hogyan meríthetünk hasznot a képzésből, melyet Jézus nyújtott a követőinek?

⁵ Most „a világrendszer befejezésének” az idején élünk (Máté 24:3). Az első tanítványoktól eltérően mi nem tudjuk elkísérni Jézust, és nincs módunkban megfigyelni őt prédikálás közben. Ennek ellenére hasznot meríthetünk az általa nyújtott képzésből, ha olvasunk a Bibliában arról, hogy miként prédikált, és milyen utasításokat adott a követőinek (Lukács 10:1–11). Ebben a cikkben azonban valami másról lesz szó, ami nagyon fontos, és amit Jézus bemutatott a tanítványainak. Hogy mi az? A prédikálómunkával kapcsolatos helyes szemléletmód.

Törődött az emberekkel

6—7. Milyen tulajdonságnak köszönhetően volt hatékony Jézus szolgálata, és hogyan utánozhatjuk őt ebben?

⁶ Miért tudott Jézus olyan hatékonyan tanúskodni? Egyebek között azért, mert őszintén érdeklődött az emberek iránt, és törődött velük. A zsoltáríró megjövendölte, hogy Jézus „megszánja az alacsony sorút és a szegényt” (Zsoltárok 72:13). S ő vitán felül betöltötte ezt a próféciát. A Biblia így ír le egy helyzetet: „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Még olyanok is érezték a törődését, és vonzódtak hozzá, akik súlyos bűnöket gyakoroltak (Máté 9:9–13; Lukács 7:36–38; 19:1–10).

⁷ Mi is akkor leszünk hatékonyak, ha ugyanígy törődünk az emberekkel. Mielőtt elmegyünk a szolgálatba, eltűnődhetnénk egy percre azon, hogy mennyire szükségük van az embereknek az üzenetre, amelyet elviszünk nekik. Gondoljuk át, hogy milyen gondokkal küzdenek, melyeket csak a Királyság fog megoldani. Határozzuk el, hogy mindenkire bizakodóan fogunk tekinteni, hiszen nem tudhatjuk, ki fogadja majd szívesen az üzenetünket. Elképzelhető, hogy az, akit legközelebb megszólítunk, már imádkozott azért, hogy jöjjön valaki, aki tud neki segíteni!

A szeretet indította

8. Jézushoz hasonlóan mi indítja a követőit a jó hír prédikálására?

⁸ A Jézus által hirdetett jó hír kapcsolatban állt Jehova akaratának a megvalósulásával, nevének a megszentelésével és szuverenitásának az igazolásával, vagyis az emberiséget érintő legfontosabb vitakérdésekkel (Máté 6:9, 10). Jézus szerette az Atyját, ezért ösztönzést érzett arra, hogy mindvégig megőrizze feddhetetlenségét, és alaposan tanúskodjon a Királyságról, mely lezárja majd ezeket a vitakérdéseket (János 14:31). Mivel Jézus követőinek ma ugyanez az indítékuk, serényen végzik a szolgálatukat. János apostol azt mondta, hogy „az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait”, és ezek közé tartozik a jó hír prédikálására és a  tanítványképzésre vonatkozó parancs is (1János 5:3; Máté 28:19, 20).

9—10. Isten szeretetén kívül milyen szeretet indít minket arra, hogy alaposan tanúskodjunk?

⁹ Jézus ezt mondta követőinek: „Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat. Az szeret engem, akinél megvannak a parancsolataim, és megtartja őket” (János 14:15, 21). Jézus szeretetének tehát arra kell indítania minket, hogy tanúskodjunk az igazságról, és a többi parancsolatát is megtartsuk. Egyszer, amikor Jézus megjelent a feltámadása után, így ösztönözte Pétert: „Legeltesd a bárányaimat . . . Terelgesd a juhocskáimat . . . Legeltesd a juhocskáimat.” Milyen indítékkal kellett ezt tennie Péternek? Jézus azzal célzott a megfelelő indítékra, hogy többször is megkérdezte Pétertől: „szeretsz-e engem? . . . szeretsz-e engem? . . . vonzódsz-e hozzám?” Igen, Pétert a Jézus iránti szeretete és vonzalma sarkallta arra, hogy alaposan tanúskodjon, megkeresse Jézus ’juhocskáit’, és utána a szellemi pásztoruk legyen (János 21:15–17).

¹⁰ Pétertől eltérően mi nem ismerjük személyesen Jézust, de jól értjük, mit is tett értünk. Megható az a nagy szeretet, amely arra indította őt, hogy „minden emberért megízlelje a halált” (Héberek 2:9; János 15:13). Hasonlóak az érzéseink Páléihoz, aki így írt: „A Krisztusban levő szeretet . . . kényszerít minket . . . ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek”, hanem őneki (2Korintusz 5:14, 15). Azt, hogy nagyra értékeljük Jézus irántunk mutatott szeretetét, és hogy viszontszeretjük őt, azáltal bizonyítjuk be, hogy komolyan vesszük a megbízatást, hogy alaposan tanúskodjunk (1János 2:3–5). Soha nem szeretnénk félvállról venni a prédikálómunkát, mintha közönséges értékűnek tartanánk Jézus áldozatát (Héberek 10:29).

Mindig a céljára összpontosított

11—12. Miért jött Jézus a világba, és hogyan összpontosított mindig a céljára?

¹¹ Jézus ezt mondta Poncius Pilátusnak: „azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37). Jézus nem engedte, hogy bármi is elvonja a figyelmét attól, hogy az igazság mellett tanúskodjon, mert ezt kívánta meg tőle Isten.

¹² Sátán persze próbára tette Jézust. Röviddel a megkeresztelkedése után magas pozíciót ajánlott neki a világban; azt ígérte, hogy neki adja „a világ összes királyságát és azok dicsőségét” (Máté 4:8, 9). Később a zsidók királlyá akarták tenni (János 6:15). Némelyek talán eltűnődnek azon, hogy milyen haszna lehetett volna annak, ha Jézus elfogadja ezeket az ajánlatokat, hiszen — érvelhetnek — királyként sok jót tehetett volna az emberekkel. Jézustól azonban távol állt ez a gondolat, hiszen ő arra összpontosított, hogy tanúskodjon az igazság mellett.

13—14. a) Mi nem vonta el Jézus figyelmét? b) Noha Jézus anyagi szempontból szegény volt, mit ért el?

¹³ Jézus figyelmét a pénzhajhászás sem vonta el. Nem is lett vagyonos ember, még csak saját otthona sem volt. Egyszer elmondta, hogy „a rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” (Máté 8:20). Amikor meghalt, a feljegyzések szerint minden vagyona az a ruha volt, amelyre a római katonák sorsot vetettek (János 19:23, 24). Azt jelenti ez, hogy Jézus sikertelen volt? Semmiképpen sem!

¹⁴ Jézus sokkal többet ért el, mint amiről a leggazdagabb ember álmodhat, aki jótékonykodni szokott. „Ismeritek Jézus Krisztus, a mi Urunk ki nem érdemelt kedvességét, hogy noha gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy ti gazdaggá legyetek az ő szegénysége által” —  mondta Pál (2Korintusz 8:9; Filippi 2:5–8). Jézus anyagi szempontból szegény volt ugyan, de megnyitotta az utat az alázatos emberek előtt, hogy tökéletes, örök életnek örvendhessenek. Mennyire hálásak vagyunk neki ezért! És hogy örülünk annak, hogy jutalmat kapott, amiért kitartóan Isten akaratának cselekvésére összpontosított! (Zsoltárok 40:8; Cselekedetek 2:32, 33, 36).

15. Mi az, ami értékesebb a vagyonnál?

¹⁵ A ma élő keresztények, akik igyekeznek utánozni Jézust, szintúgy nem engedik, hogy a jómódra való törekvés elvonja a figyelmüket (1Timóteusz 6:9, 10). Elismerik, hogy aki gazdag, az kényelmesen élhet, de tudják, hogy az örökké tartó jövőjük nem a vagyonuktól függ. Ha egy keresztény meghal, a vagyona nem ér neki többet, mint amennyit Jézusnak ért a ruhája, amikor meghalt (Prédikátor 2:10, 11, 17–19; 7:12). Ilyenkor az egyetlen igazán értékes kincse nem más, mint a Jehovához és a Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolata (Máté 6:19–21; Lukács 16:9).

Nem tartotta vissza az ellenállás

16. Hogyan nézett szembe Jézus az ellenállással?

¹⁶ Az ellenállás nem vonta el Jézus figyelmét arról, hogy tanúskodjon az igazság mellett. Bár tudta, hogy földi szolgálata az áldozati halálával véget fog érni, ez nem vette el a kedvét. Pál ezt mondta Jézusról: „az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héberek 12:2). Jézus tehát ’megvetette a szégyent’. Nem törődött azzal, hogy mit gondolnak róla az ellenfelei. Arra összpontosított, hogy Isten akaratát tegye.

17. Mit tanulhatunk Jézus kitartásából?

¹⁷ Pál levonva a tanulságot Jézus kitartásából, így buzdítja a keresztényeket: „tekintsetek figyelmesen arra, aki ilyen ellentmondást tűrt kitartással a bűnösöktől, akik ellene voltak saját érdekeiknek, hogy meg ne fáradjatok, és el ne lankadjatok lelketekben” (Héberek 12:3). Igaz, kimerítő lehet nap mint nap ellenállással vagy gúnyolódással találkozni. Elfáradhatunk abban, hogy folyton küzdenünk kell a világ csábítása ellen, és az igyekezetünkkel talán csalódást okozunk a rokonainknak, akik arra biztatnak, hogy legyünk „valakik”. Mi azonban Jézushoz hasonlóan Jehovától kérünk támogatást, és eltökélten a Királyságot tesszük első helyre az életünkben (Máté 6:33; Róma 15:13; 1Korintusz 2:4).

18. Milyen fontos tanulságot vonhatunk le abból, amit Jézus Péternek mondott?

¹⁸ Akkor is bebizonyosodott, hogy Jézus nem hagyja, hogy bármi is elvonja a figyelmét, amikor beszélni kezdett tanítványainak a közelgő haláláról. Péter arra ösztökélte Jézust, hogy  ’kedvezzen magának’, és azt mondta, hogy ’semmiképpen sem lesz ez a sorsa’. Jézus nem volt hajlandó semmi olyasmire odafigyelni, ami meggyengíthette az elhatározását, hogy Jehova akaratát fogja tenni. Hátat fordított Péternek, és így szólt: „Távozz tőlem, Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint” (Máté 16:21–23). Mi is ilyen határozottan utasítsuk vissza az emberek gondolatait, és hagyjuk, hogy mindig Isten gondolatai irányítsanak bennünket!

Igazi áldások

19. Bár Jézus csodákat is tett, mi volt a legfontosabb része a szolgálatának?

¹⁹ Jézus sok csodát tett, bebizonyítva, hogy ő a Messiás. Még halottakat is támasztott fel. Csodái tömegeket vonzottak, de Jézus nem pusztán azért jött a földre, hogy jótékonykodjon az emberekkel. Azért jött, hogy tanúskodjon az igazság mellett. Tudta, hogy az általa nyújtott fizikai előnyök csak időlegesek. A feltámasztottak is újra meghaltak. Csak az igazság melletti tanúskodás által tudott segíteni némelyeknek, hogy elnyerjék az örök életet (Lukács 18:28–30).

20—21. Hogyan őrzik meg kiegyensúlyozottságukat az igaz keresztények a jótetteket illetően?

²⁰ Vannak ma olyanok, akik kórházak alapításával és a világ szegényeinek megsegítésével próbálják utánozni Jézus jótetteit. Előfordul, hogy nagy áldozatot hoznak ezért, és az őszinteségük dicséretes. Ámde az általuk nyújtott segítség csak átmeneti enyhülést ad. Egyedül a Királyság hoz majd tartós megkönnyebbülést. Ezért Jehova Tanúi Jézushoz hasonlóan arra összpontosítanak, hogy tanúskodjanak a Királyságról szóló igazság mellett.

²¹ Az igaz keresztények természetesen nem hanyagolják el a jótetteket. Pál felszólított: „amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Galácia 6:10). Válság- vagy szükséghelyzetben készségesen ’teszünk jót’ embertársainkkal vagy keresztény testvéreinkkel. De mindig arra összpontosítunk, ami a legfontosabb, vagyis hogy tanúskodjunk az igazság mellett.

Tanuljunk Jézus példájából!

22. Miért prédikálnak a keresztények?

²² „Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” — írta Pál (1Korintusz 9:16). Nem vette félvállról a jó hírt, mert a prédikálás neki is, és a hallgatóinak is életet jelentett (1Timóteusz 4:16). Mi is ugyanígy látjuk a szolgálatunkat.  Szeretnénk segíteni embertársainknak, vágyunk rá, hogy kifejezzük a Jehova iránti szeretetünket, továbbá hogy bizonyítsuk a Jézus iránti szeretetünket és hálánkat az irántunk mutatott nagy szeretetéért. Ezért prédikáljuk a jó hírt, és így ’többé nem emberek kívánságaiért, hanem Isten akaratáért élünk’ (1Péter 4:1, 2).

23—24. a) Mit tanulhatunk a csodálatos halfogásból? b) Kik tanúskodnak ma alaposan?

²³ Jézushoz hasonlóan nem hagyjuk, hogy mások elvonják a figyelmünket gúnyolódásukkal, vagy azzal, hogy dühösen elutasítják az üzenetünket. Tanulhatunk abból a csodából, amelyet Jézus akkor tett, amikor elhívta Pétert és Andrást, hogy legyen a követője. Látjuk, hogy ha engedelmeskedünk Jézusnak, és úgyszólván még a látszólag terméketlen vizekbe is leengedjük hálóinkat, a halászatunk eredményes lehet. Sok keresztény halásznak jó fogás volt a jutalma, miután évekig halászott terméketlennek tűnő vizekben. Másoknak módjukban állt olyan helyre költözni, ahol eredményesebb a halászat, és gazdag fogásban volt részük. Bármilyen helyzetben vagyunk is, folyton leengedjük a hálóinkat. Tudjuk, hogy Jézus még nem jelentette be, hogy a föld bármelyik részén befejeződött volna a prédikálómunka (Máté 24:14).

²⁴ Jelenleg több mint hatmillió Jehova Tanúja tevékenykedik 230-nál is több országban. Az Őrtorony 2005. február 1-jei számában benne lesz a 2004-es szolgálati évben végzett munkájukról szóló éves, világméretű jelentés. Ebből kitűnik majd, hogy Jehova gazdagon megáldja a prédikálómunkát. Az idő alatt, ami még hátravan ebből a rendszerből, fogadjuk meg Pál ösztönző szavait: „prédikáld a szót, a sürgősség érzetével légy ezen” (2Timóteusz 4:2). Tanúskodjunk továbbra is alaposan, amíg Jehova azt nem mondja, hogy befejeződött a munka.

Ettől az évtől kezdve Az Őrtoronynak nem a január 1-jei, hanem a február 1-jei számában fog megjelenni Jehova Tanúinak a szolgálati évről szóló, világméretű jelentése.

Tudsz rá válaszolni?

• Hogyan meríthetünk hasznot abból a képzésből, melyet Jézus nyújtott a tanítványainak?

• Mit érzett Jézus az emberek iránt, akiknek prédikált?

• Mi indít minket arra, hogy alaposan tanúskodjunk?

• Hogyan tudunk Jézushoz hasonlóan Isten akaratának cselekvésére összpontosítani?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Hatékonyak leszünk a szolgálatban, ha Jézushoz hasonlóan törődünk az emberekkel

[Kép a 16–17. oldalon]

Jézus elsősorban azért jött a földre, hogy tanúskodjon az igazság mellett

[Képek a 17. oldalon]

Jehova Tanúi arra összpontosítanak, hogy alaposan tanúskodjanak