Szorosan kövessük Jézus példáját!
Szorosan kövessük Jézus példáját!
„Elétek adtam a példát, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (JÁNOS 13:15)
1. Miért követésre méltó példa Jézus a keresztényeknek?
AZ EMBERI történelem folyamán mindössze egyvalaki élte le bűntelenül az életét. Ez a valaki Jézus volt. Rajta kívül „nincs ember, aki ne vétkezne” (1Királyok 8:46; Róma 3:23). Ezért az igaz keresztények tökéletes, követésre méltó példát látnak Jézusban. I. sz. 33. niszán 14-én, röviddel a halála előtt ő maga is felszólította a követőit, hogy utánozzák. Ezt mondta: „elétek adtam a példát, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (János 13:15). Azon az utolsó éjszakán megemlített néhány dolgot, amiben a keresztényeknek igyekezniük kell hasonlítani hozzá. Ebben a cikkben ezek némelyikét vesszük szemügyre.
Legyünk alázatosak!
2—3. Mivel mutatott Jézus tökéletes példát az alázatosságból?
2 Amikor Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy kövessék a példáját, akkor éppen az alázatról beszélt. Korábban többször is intette már követőit az alázatra, és niszán 14-ének éjszakáján úgy mutatta ki, hogy ő maga alázatos, hogy megmosta az apostolai lábát. Majd így szólt: „ha én Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (János 13:14). Ezután mondta nekik azt, hogy kövessék a példáját. És bizony szép példát mutatott az alázatosságból!
3 Pál apostol arról ír, hogy Jézus a földre jövetele előtt „Isten formájában létezett”, mégis megüresítette magát, és egyszerű emberré lett. Mi több, „megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig” (Filippi 2:6–8). Gondoljuk át! Jézus, a világegyetem második leghatalmasabb személye beleegyezett, hogy alacsonyabb rangú legyen az angyaloknál, tehetetlen csecsemőként szülessen meg, tökéletlen szülőknek alárendelt gyermekként nőjön fel, és végül mint megvetett bűnöző haljon meg (Kolosszé 1:15, 16; Héberek 2:6, 7). Micsoda alázatosság! Vajon lehetséges utánozni „ezt a gondolkodásmódot”, és ilyen ’alázatosságot’ kifejleszteni? (Filippi 2:3–5). Igen, lehetséges, de nem könnyű.
4. Mi mindenre büszkék az emberek, és miért veszélyes a büszkeség?
4 Az alázat ellentéte a büszkeség (Példabeszédek 6:16–19). A büszkeség vezetett Sátán bukásához (1Timóteusz 3:6). Ez a tulajdonság könnyen gyökeret ver az ember szívében, és nehéz megszabadulni tőle. Az emberek büszkék a hazájukra, faji hovatartozásukra, javaikra, iskolai végzettségükre, a munkájukban elért eredményeikre, társadalmi helyzetükre, külsejükre, sportteljesítményükre és sok minden másra. Jehova azonban ezek egyikét sem tartja fontosnak (1Korintusz 4:7). És ha ezek a dolgok büszkeséget ébresztenek bennünk, az tönkreteszi a Jehovához fűződő kapcsolatunkat. „Jehova magasságos, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig csak távolról ismeri” (Zsoltárok 138:6; Példabeszédek 8:13).
Alázatosan a testvéreink között
5. Miért nélkülözhetetlen, hogy a vének alázatosak legyenek?
5 Arra sem lehetünk büszkék, hogy részt veszünk és eredményeket tudunk felmutatni Jehova szolgálatában, sem arra, hogy felelősségeink vannak a gyülekezetben (1Krónikák 29:14; 1Timóteusz 6:17, 18). Igazából minél nagyobb felelősségeket viselünk, annál alázatosabbnak kell lennünk. Péter apostol arra buzdította a véneket, hogy ’ne hatalmaskodjanak azokon, akik Isten öröksége, hanem váljanak példaképeivé a nyájnak’ (1Péter 5:3). A véneket nem azért nevezik ki, hogy urak, hanem hogy szolgák és példaképek legyenek (Lukács 22:24–26; 2Korintusz 1:24).
6. A keresztényi élet mely területein van szükségünk alázatra?
6 Nemcsak a véneknek kell alázatosnak lenniük. Péter ezt írta a fiatalabb férfiaknak, akik esetleg büszkék lehettek rá, hogy gyorsabb az észjárásuk, és erősebb a fizikumuk, mint az idősebbeknek: „övezzétek fel . . . magatokat alázatossággal egymás iránt, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Péter 5:5). Igen, a Krisztuséhoz hasonló alázatosság mindenkinek létfontosságú. Alázatra van szükség ahhoz, hogy prédikáljuk a jó hírt, kiváltképpen akkor, amikor közömbösen vagy ellenségesen fogadnak minket. Alázat kell ahhoz, hogy elfogadjuk a tanácsot, vagy egyszerűsítsünk az életünkön, hogy nagyobb részt vállalhassunk a szolgálatból. Ezenkívül alázatot és bátor hitet kell felmutatnunk, amikor rossz színben tüntetnek fel minket, jogi támadások érnek, vagy ádáz üldözést tapasztalunk (1Péter 5:6).
7—8. Hogyan ápolhatjuk az alázatosságot?
7 Hogyan küzdheti le valaki a büszkeségét, és hogyan járhat ’alázatossággal, úgy vélekedve, hogy a többiek felette állnak’? (Filippi 2:3). Ehhez úgy kell látnia magát, ahogy Jehova látja őt. Jézus így összegezte a helyes szemléletmódot: „ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett«” (Lukács 17:10). Jusson eszünkbe, hogy semmilyen tettünk sem ér fel azzal, amit Jézus tett. Ő mégis alázatos volt.
8 Ezenkívül segítséget kérhetünk Jehovától ahhoz, hogy helyes megvilágításban lássuk önmagunkat. A zsoltáríróhoz hasonlóan mi is imádkozhatunk így: „Taníts engem jóságra, értelmességre és ismeretre, mert hitet gyakorolok parancsolataidban” (Zsoltárok 119:66). Jehova segítséget nyújt abban, hogy értelmesen, kiegyensúlyozottan gondolkodjunk önmagunkról, és megáld minket az alázatosságunkért (Példabeszédek 18:12). Jézus kijelentette, hogy „aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Máté 23:12).
Helyes szemlélet a jóról és a rosszról
9. Hogyan vélekedett Jézus a jóról és a rosszról?
9 Jézus 33 évig tökéletlen emberek között élt, mégis megőrizte magát „bűn nélkül” (Héberek 4:15). A zsoltáríró ezt jövendölte a Messiásról: „Szereted az igazságosságot, és gyűlölöd a gonoszságot” (Zsoltárok 45:7; Héberek 1:9). A keresztények ebben is utánozni próbálják Jézust. Nemcsak hogy különbséget tudnak tenni helyes és helytelen között, hanem gyűlölik a rosszat, és szeretik a jót (Ámós 5:15). Így könnyebb megküzdeniük a velük született, bűnös hajlamaikkal (1Mózes 8:21; Róma 7:21–25).
10. Miről árulkodik az, ha „hitvány dolgokat” cselekszünk, és nem bánjuk meg?
10 Jézus ezt mondta Nikodémusznak, a farizeusnak: „aki hitvány dolgokat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy feddés érje a cselekedeteit. De aki azt teszi, ami igaz, az a világosságra jön, hogy nyilvánvalóvá legyenek a cselekedetei mint olyanok, amelyeket Istennel összhangban cselekedett” (János 3:20, 21). Vegyük fontolóra, hogy János azt mondta Jézusról, hogy ő „az igazi világosság, amely világosságot ad mindenfajta embernek” (János 1:9, 10). Jézus pedig kijelentette, hogy ha „hitvány dolgokat” — azaz helytelen, Isten előtt elfogadhatatlan dolgokat — cselekszünk, akkor gyűlöljük a világosságot. El tudjuk képzelni, hogy gyűlöljük Jézust és az elveit? Mégis ezt teszi az, aki bűnt gyakorol, és nem bánja meg. Ő maga talán nem így látja a helyzetét, Jézus viszont igen.
Hogyan sajátíthatjuk el Jézus szemléletmódját?
11. Mi fontos ahhoz, hogy elsajátítsuk Jézus szemléletmódját a jóról és a rosszról?
11 Világosan meg kell értenünk, hogy Jehova nézőpontjából mi helyes, és mi helytelen. Ennek egyetlen módja van, mégpedig az, ha tanulmányozzuk Isten Szavát, a Bibliát. Miközben ezt tesszük, imádkozzunk a zsoltáríróhoz hasonlóan: „Ismertesd meg velem útjaidat, ó, Jehova, taníts meg a te ösvényeidre” (Zsoltárok 25:4). De ne feledjük, hogy Sátán ravasz (2Korintusz 11:14). Képes úgy álcázni a rosszat, hogy egy elővigyázatlan keresztény elfogadhatónak lássa. Ezért mélyen gondolkodjunk el azon, amit tanulunk, és szorosan kövessük „a hű és értelmes rabszolga” útmutatását (Máté 24:45–47). A tanulmányozás, az ima és a tanultakon való elmélkedés hozzájárul, hogy érettségre jussunk, és azok között legyünk, „akiknek a használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). Így belülről fakad majd, hogy gyűlöljük a rosszat és szeretjük a jót.
12. Melyik bibliai tanács segít abban, hogy ne gyakoroljunk törvénytelenséget?
12 Ha gyűlöljük a rosszat, akkor nem hagyjuk, hogy rossz dolgok utáni sóvárgás fejlődjön a szívünkben. János apostol sok-sok évvel Jézus halála után ezt írta: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete; mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik” (1János 2:15, 16).
13—14. a) Miért veszélyes, ha egy keresztény szereti a világ dolgait? b) Hogyan vehetjük elejét annak, hogy megszeressük a világban lévő dolgokat?
13 Némelyek úgy érvelhetnek, hogy nem minden rossz, ami a világban van. Ez igaz, de a világ és a vonzereje könnyen elvonhatja a figyelmünket Jehova szolgálatától. És a világ semmi olyat nem kínál, aminek az lenne a célja, hogy közelebb vigyen minket Istenhez. Éppen ezért veszélyes úton járunk, ha megszeretjük a világ dolgait, még ha azok önmagukban nem rosszak is (1Timóteusz 6:9, 10). Emellett sok minden a világban nagyon rossz, és megronthat minket. Ha olyan filmeket vagy tévéműsorokat nézünk, amelyek az erőszak, az anyagiasság vagy a nemi erkölcstelenség körül forognak, ezek elfogadhatóvá, majd csábítóvá válhatnak. Ha olyanokkal ápolunk kapcsolatot, akiket egyéb sem érdekel, mint az, hogy jobb életszínvonalat érjenek el, vagy kiaknázzák az üzleti lehetőségeket, megeshet, hogy nekünk is ezek a törekvések válnak a legfontosabbá (Máté 6:24; 1Korintusz 15:33).
14 Ha viszont gyönyörködünk Jehova Szavában, sokkal kevésbé lesz vonzó „a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása”. És ha olyanokkal töltjük az időnket, akik Isten Királyságának az érdekeit teszik az első helyre, hasonlóvá válunk hozzájuk; szeretni fogjuk, amit szeretnek, és kerüljük, amit kerülnek (Zsoltárok 15:4; Példabeszédek 13:20).
15. Jézushoz hasonlóan hogyan erősít meg minket is az, ha szeretjük az igazságosságot, és gyűlöljük a törvénytelenséget?
15 Jézus gyűlölte a törvénytelenséget, és szerette az igazságosságot, így könnyebb volt ’az eléje helyezett örömre’ összpontosítania (Héberek 12:2). Ez velünk is így lehet. Tudjuk, hogy „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is”. Minden öröm, amelyet ez a világ kínál, csupán ideig-óráig tart. Ámde „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Jézus Isten akaratát cselekedte, és ezzel lehetővé tette, hogy az emberek örök életet nyerjenek (1János 5:13). Utánozzuk őt mindnyájan, és merítsünk hasznot a feddhetetlenségéből!
Elviseljük az üldözést
16. Miért buzdította Jézus a követőit arra, hogy szeressék egymást?
16 Jézus valami másra is utalt, amiben a tanítványai utánozni fogják őt. Ezt mondta: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” (János 15:12, 13, 17). A keresztények sok minden miatt szeretik a testvéreiket. Ez alkalommal Jézus mindenekelőtt arra gondolt, hogy a világ gyűlölni fogja őket. Ezt mondta: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket . . . a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:18, 20). Igen, a keresztények abban is hasonlítanak Jézushoz, hogy őket is üldözik. Szoros, szerető köteléket kell kialakítaniuk egymással, hogy kibírják ezt a gyűlöletet.
17. Miért gyűlöli a világ az igaz keresztényeket?
17 Miért gyűlöli a világ a keresztényeket? Azért, mert „ők nem része a világnak”, mint ahogy Jézus sem volt az (János 17:14, 16). Semlegesek a katonai és politikai ügyekben, és figyelembe veszik a Biblia alapelveit, például tiszteletben tartják az élet szentségét, és magas erkölcsi mérce szerint élnek (Cselekedetek 15:28, 29; 1Korintusz 6:9–11). Legfőbb céljaik nem az anyagiakra, hanem a szellemiekre összpontosulnak. A világban élnek, de ahogy Pál írta, „nem élnek vele teljesen” (1Korintusz 7:31). Vannak, akik elmondják, hogy csodálják Jehova Tanúi magas irányadó mértékeit. A Tanúk azonban nem alkusznak meg azért, hogy csodálják vagy elfogadják őket. Emiatt a világban a legtöbben nem értik, sőt sokan gyűlölik őket.
18—19. Jézus példáját követve, hogyan viselik a keresztények az ellenállást és az üldözést?
18 Jézus letartóztatásakor és kivégzésekor az apostolai láthatták a világ heves gyűlöletét. Azt is látták, hogy mit tett Uruk ebben a helyzetben. A Gecsemáné-kertben megjelentek Jézus vallási ellenfelei, hogy letartóztassák őt. Péter a védelmére kelt egy karddal, de ő így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:52; Lukács 22:50, 51). Korábban az izraeliták harcoltak az ellenségeikkel. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Isten Királysága „nem [volt] része e világnak”, és nem voltak országhatárai, melyeket meg kellett volna védeni (János 18:36). Péter hamarosan egy szellemi nemzetnek vált a tagjává, amelynek a tagjai égi állampolgárságúak (Galácia 6:16; Filippi 3:20, 21). Jézus követői ezért attól kezdve úgy viselték a gyűlöletet és az üldözést, ahogy Jézus, vagyis félelem nélkül, de békésen. Jehovára bízták az ügyüket, és tőle kértek erőt a kitartáshoz (Lukács 22:42).
19 Évekkel később Péter ezt írta: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait . . . Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:21–23). Jézus figyelmeztetésének megfelelően a keresztények kíméletlen üldözést tapasztaltak az évek folyamán. Az első században és a mi időnkben egyaránt követték Jézus példáját, és nagyszerű hírnevet szereztek hűséges kitartásukkal, bebizonyítva, hogy békésen megőrzik feddhetetlenségüket (Jelenések 2:9, 10). Mindannyian tegyük ugyanezt, ha a körülmények megkívánják! (2Timóteusz 3:12).
„Öltsétek fel az Úr Jézus Krisztust”
20—22. Hogyan ’öltik fel’ a keresztények „az Úr Jézus Krisztust”?
20 „Öltsétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a test kívánságainak ne tervezzetek előre” — írta Pál a római gyülekezetnek (Róma 13:14). A keresztények jelképesen magukra öltik Jézust, mint egy ruhát. Igyekeznek olyan mértékben utánozni a tulajdonságait és tetteit, hogy Uruk tükörképeivé váljanak, még ha csak tökéletlenül tudják is visszatükrözni őt (1Tesszalonika 1:6).
21 Úgy sikerülhet ’felöltenünk az Úr Jézus Krisztust’, ha megismerkedünk az életével, és megpróbálunk hozzá hasonlóan élni. Utánozzuk az alázatosságát, azt, hogy szerette az igazságosságot és gyűlölte a törvénytelenséget, szerette a testvéreit, nem volt része a világnak, és türelmesen viselte a szenvedést. ’Nem tervezünk előre a test kívánságainak’, más szavakkal nem az a fő célunk az életben, hogy világi sikereket érjünk el, vagy hogy kielégítsük testi kívánságainkat. Ehelyett a döntéseink meghozatalakor vagy a nehézségeink megoldásakor a következő kérdéseket tesszük fel magunknak: „Mit tenne Jézus a helyemben? Mit vár el tőlem?”
22 Végül pedig úgy utánozhatjuk Jézust, hogy buzgón ’prédikáljuk a jó hírt’ (Máté 4:23; 1Korintusz 15:58). A keresztények ezáltal is követik Jézus példáját. A következő cikk kifejti, hogyan.
Meg tudod magyarázni?
• Miért nélkülözhetetlen, hogy a keresztények alázatosak legyenek?
• Hogyan sajátíthatjuk el a helyes szemléletmódot a jóról és a rosszról?
• Hogyan utánozzák a keresztények Jézust abban, ahogyan az ellenállást és az üldözést viselik?
• Hogyan lehet ’felölteni az Úr Jézus Krisztust’?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 7. oldalon]
Jézus tökéletes példát mutatott az alázatosságból
[Kép a 8. oldalon]
A keresztényi élet minden területe, beleértve a prédikálást is, alázatosságot követel
[Kép a 9. oldalon]
Sátán képes elérni, hogy egy keresztény elfogadhatónak lássa a helytelen szórakozási formákat
[Kép a 10. oldalon]
Testvéreink szeretete megerősít minket az ellenállás elviselésére