Védd meg gyermekeidet az Istentől származó bölcsességgel!

A SZERVEZETÜNK nap mint nap hadban áll. Megküzd seregnyi baktériummal, élősködővel és vírussal. Örülhetünk, hogy legtöbbünk olyan immunrendszert örökölt, mely megvédi az ilyen támadásoktól, és attól, hogy egyre-másra fertőző betegségek áldozatává váljon.

Ehhez hasonlóan a keresztényeknek is hadakozniuk kell a Szentírással ellentétes gondolatok és irányadó mértékek ellen, és ki kell tartaniuk olyan nyomás alatt, mely tönkreteheti a szellemi egészségüket (2Korintusz 11:3). Szellemi védővonalat kell kialakítaniuk, hogy ellen tudjanak állni az elméjüket és szívüket célzó naponkénti támadásnak.

Az effajta védelem különösen fontos a gyermekeinknek, mivel születésükkor nem örökölnek szellemi védettséget a világ szellemével szemben (Efézus 2:2). Fontos, hogy a szülők az évek folyamán segítsenek nekik kifejleszteniük a saját védekezési rendszerüket. Mire épüljön a védelem? A Biblia ezt mondja: „Jehova ad bölcsességet . . . , és védelmezi lojálisainak útját” (Példabeszédek 2:6, 8). Az Istentől származó bölcsesség megvédheti a fiatalokat, akik amúgy talán elbuknának a rossz társaság, a társaiktól jövő nyomás vagy a káros kikapcsolódási formák miatt. Hogyan tudják a szülők követni Jehova útmutatását, és a tőle származó bölcsességet gyermekeik elméjébe és szívébe plántálni?

Építő társaság

A tizenévesek természetüknél fogva szeretik más tizenévesek társaságát, de ha csak más tapasztalatlanokkal vannak együtt, akkor nem lesznek képesek megismerni és hasznukra fordítani az Istentől származó bölcsességet. „Bolondság köttetett a gyermek szívéhez” — figyelmeztet egy példabeszéd (Példabeszédek 22:15). Hogyan segített néhány szülő a gyermekeinek, hogy alkalmazzák az Isten szerinti bölcsességet a társaság megválasztásában?

Egy apa, Don * ezt mondta: „Fiaink jelentős időt töltöttek egykorú barátaikkal, de többnyire a mi házunkban, a mi felügyeletünk alatt. Az ajtónk mindig nyitva állt, és a házunk állandóan  tele volt fiatalokkal. Nálunk mindig volt mit enniük, és éreztettük velük, hogy szívesen látjuk őket. Boldogan viseltük el a zajt és a felfordulást a házunkban, hogy biztonságos környezetben lehessenek a gyermekeink, olyanban, ahol jól érzik magukat.”

Brian és Mary három remek gyermekkel büszkélkedhet, ám őszintén beismerik, hogy a gyermeknevelés nem volt mindig könnyű. „A gyülekezetünkben kevés olyan fiatal volt, aki tizenéves korának végén járt, és akivel a lányunk, Jane barátkozhatott volna — mesélik. — Volt azonban egy barátnője, Susan, egy fiatal, társaságkedvelő, vidám teremtés. A szülei viszont sokkal engedékenyebbek voltak, mint mi. Susan tovább maradhatott ki, mint Jane, megengedték neki, hogy rövidebb szoknyát viseljen, kifogásolható zenét hallgasson, és helyteleníthető filmeket nézzen. Jane hosszú időn át nem értette meg az álláspontunkat. Susan szülei megértőbbnek tűntek, mi pedig túlságosan merevnek. Jane csak akkor ismerte fel, hogy a határozottságunkkal a javát akartuk, amikor Susan bajba került. Nagyon örülünk, hogy nem engedtünk abban, amiről azt gondoltuk, hogy jó a lányunknak.”

Jane-hez hasonlóan sok fiatal rájött, mennyire bölcs a szülei vezetésére hagyatkoznia a társaság megválasztásában. „A bölcsek közt van a fül, mely hallgat az életadó feddésre” — jelenti ki egy példabeszéd (Példabeszédek 15:31). Az Istentől származó bölcsesség arra indítja a fiatalokat, hogy építő társaságot keressenek maguknak.

Nyomás, hogy alkalmazkodjanak a többiekhez

A társaság témaköréhez szorosan kapcsolódik a társaktól jövő nyomás kérdése is. A gyermekeink védelmi rendszerét meggyengíti, hogy egyfolytában nyomást gyakorolnak rájuk, hogy alkalmazkodjanak a többiekhez. Mivel a fiatalok általában vágynak a korosztályukhoz tartozók elismerésére, a társaktól jövő nyomás aszerint alakíthatja a gondolkodásmódjukat és tetteiket, amit a világ kívánatosnak tart (Példabeszédek 29:25).

A Biblia arra emlékeztet minket, hogy „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is” (1János 2:17). Ezért a szülőknek nem szabad megengedniük, hogy világi nézetek nagy hatással legyenek a gyermekeikre. Hogyan segíthetnek nekik, hogy keresztényekhez illően gondolkodjanak?

„A lányunk mindig olyan ruhát akart hordani, mint a többi fiatal — mondta Richard. — Ezért minden egyes alkalommal türelmesen megbeszéltük vele, hogy mi szól a kérése mellett, és mi ellene. Még az általunk elfogadhatónak ítélt divatirányzatoknál is követtük a tanácsot, melyet néhány évvel korábban hallottunk: »A bölcs nem fogadja el elsőként a legújabb divatot, és nem ő az utolsó, aki váltani tud.«”

Egy anya, Pauline más módszerrel szállt szembe a társaktól jövő nyomással. „Kíváncsi voltam rá, hogy mi érdekli a gyermekeimet — idézi fel. — Rendszeresen bementem a szobájukba, és  beszélgettem velük. Ezek a hosszas beszélgetések lehetővé tették, hogy alakítsak az elképzeléseiken, és segítettek nekik, hogy más szemszögből nézzék a dolgokat.”

A társaktól jövő nyomás nem fog megszűnni, ezért a szülőknek valószínűleg állandó küzdelmet kell folytatniuk, hogy lerontsanak világi okoskodásokat, és segítsenek a gyermekeiknek, hogy ’foglyul ejtsék a gondolataikat, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak’ (2Korintusz 10:5). Az ’imában való állhatatosság’ által mind a szülők, mind pedig a gyermekek fel lesznek vértezve arra, hogy megvalósítsák ezt a létfontosságú feladatot (Róma 12:12; Zsoltárok 65:2).

A kikapcsolódás vonzereje

A kikapcsolódás a harmadik terület, amelyen a szülőknek nehéz útmutatást adniuk a gyermekeiknek. A kisgyermekek magától értetődően szeretnek hancúrozni. Számos nagyobb gyermek is alig várja, hogy játszhasson (2Timóteusz 2:22). Ám ha ez a vágy ostobán van kielégítve, akkor károsodhat a gyermekek szellemi védőrendszere. A veszély alapjában véve kétféle formában jelentkezik.

Először is a legtöbb kikapcsolódási forma a világ lealacsonyodott erkölcsi irányadó mértékeit tükrözi (Efézus 4:17–19). Általában azonban izgalmasnak és vonzónak van beállítva. Ez valódi veszély a fiataloknak, akik talán nem veszik észre a csapdákat.

Másodsorban az okozhat gondot, hogy mennyi időt fordít valaki a kikapcsolódásra. Némelyeknek a szórakozás vált a legfontosabbá az életükben. Rengeteg idejük és energiájuk megy rá. A példabeszéd arra figyelmeztet, hogy „túl sok mézet enni nem jó” (Példabeszédek 25:27). Ugyanígy a túl sok kikapcsolódás elveheti valakinek az étvágyát a szellemi tápláléktól, és ellustulhat tőle a gondolkodása (Példabeszédek 21:17; 24:30–34). Ha egy fiatal teljesen élni akar a világ nyújtotta lehetőségekkel, akkor nem fogja tudni ’szilárdan megragadni a valódi életet’, vagyis az örök életet Isten új világában (1Timóteusz 6:12, 19). Mit tettek egyes szülők ez ellen?

Mari Carmen, három lány anyja, ezt mondta: „Szerettük volna, ha lányaink építő módon ki tudnak kapcsolódni, és jól érzik magukat. Ezért mint család, rendszeresen elmentünk valahova, és a lányok időt töltöttek a gyülekezeti barátaikkal is. De a megfelelő helyen tartottuk a kikapcsolódást. Az étkezés végén elfogyasztott desszerthez hasonlítottuk: édes, de nem az a főétel. Megtanultak dolgozni is, ellátni az otthoni, az iskolai és a gyülekezeti feladataikat.”

Don és Ruth sem a véletlenre bízta azt, hogy a család kikapcsolódjon. „A szombatot »családi napnak« tettük meg — mesélték. — Délelőtt közösen vettünk részt a prédikálószolgálatban, délután elmentünk úszni, este pedig ettünk valami nagyon-nagyon finomat együtt.”

Ezeknek a szülőknek a szavai rávilágítanak, mennyire értékes a kiegyensúlyozottság abban, hogy a gyermekeknek legyen lehetőségük az egészséges kikapcsolódásra, de az a megfelelő helyen maradjon a keresztényi életükben (Prédikátor 3:4; Filippi 4:5).

Bizalom Jehovában

Persze évekbe telik, mire kialakul a szellemi védekezőrendszer. Nincs csodaszer, mellyel Isten szerinti bölcsesség nyerhető, és elérhető, hogy a gyermekek bízzanak égi Atyjukban. A szülőkre az a feladat hárul, hogy „továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveljék őket (Efézus 6:4). ’Jehova gondolkodásának zsinórmértéke szerint nevelni’ azt jelenti, hogy segíteniük kell a gyermekeknek, hogy úgy tekintsék a dolgokat, ahogyan Isten. Hogyan valósíthatják meg ezt a szülők?

 A siker titka részben a rendszeres családi bibliatanulmányozás. A tanulmányozás felnyitja a gyermekek szemét, hogy ’lássák Isten törvényének csodálatos dolgait’ (Zsoltárok 119:18). Diego nagyon komolyan vette a családi tanulmányozást, és így segíteni tudott a gyermekeinek közelebb kerülni Jehovához. „Alaposan felkészültem a tanulmányozásra — mondta. — Megtanultam életre kelteni a bibliai szereplőket azáltal, hogy kutatást végeztem a szentírási kiadványokban. Arra buzdítottam a gyermekeimet, hogy képzeljék magukat hűséges személyek helyébe. Ezzel beléjük vésődött, hogy mi tetszik Jehovának.”

A gyermekeket a hétköznapokban is lehet tanítani. Mózes azt tanácsolta a szülőknek, hogy beszéljenek Jehova emlékeztetőiről, ’amikor a házukban ülnek, amikor úton vannak, amikor lefekszenek, és amikor felkelnek’ (5Mózes 6:7). „A fiamnak időre van szüksége, hogy kiöntse a szívét, és beszéljen az érzéseiről — mondta egy apa. — Amikor sétálni megyünk, vagy együtt dolgozunk, végül megnyílik. Ilyenkor nagyszerű beszélgetések kerekednek, amelyekből mindketten hasznot merítünk.”

A szülők által mondott imák szintén nagy hatással vannak a gyermekekre. A gyermekek ’hinni fognak abban, hogy Isten van’, ha hallják, amint szüleik alázatosan hozzá fordulnak segítségért és megbocsátásért (Héberek 11:6). Sok sikeres szülőtől hallani, hogy mennyire fontosak a családi imák, melyekbe bele lehet foglalni iskolai dolgokat, és minden olyasmit, ami nyugtalanítja a gyermekeket. Egy apa azt mondta, hogy a felesége mindig imádkozik a gyermekeikkel, mielőtt azok iskolába mennek (Zsoltárok 62:8; 112:7).

„Ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó”

Minden szülő követ el hibákat, és talán megbánja azt, ahogyan bizonyos helyzetekben viselkedett. A Biblia mégis arra ösztönöz, hogy próbálkozzunk, és „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó” (Galácia 6:9).

Előfordul azonban, hogy a szülők egyszerűen nem értik a gyermekeiket, és ilyenkor arra éreznek kísértést, hogy feladják. Könnyű azt a következtetést levonni, hogy a fiatal nemzedék más, és nehéz vele bánni. Ám a mai gyermekeknek tagadhatatlanul ugyanazok a gyengeségeik, mint a régieknek, és ugyanolyan kísértésekkel néznek szembe, mindössze annyi a különbség, hogy talán még nagyobb a nyomás a bűn elkövetésére. Egy apa ezért a következő kedves megjegyzéssel vette el a szavai élét, miután rendreutasította a fiát: „A szíved csak arra vágyik, amire az enyém is vágyott, amikor annyi idős voltam, mint te.” A szülők talán nem tudnak sokat a számítógépekről,  de a tökéletlen test hajlamaival teljesen tisztában vannak (Máté 26:41; 2Korintusz 2:11).

Megesik, hogy egyik-másik gyermek nem nagyon lelkesedik a szüleitől jövő vezetésért, sőt, talán még fel is lázad a fegyelmezés ellen. Ekkor újfent kitartásra van szükség. A kezdeti vonakodás vagy a dac időszakai után sok gyermek végül kedvezően reagál (Példabeszédek 22:6; 23:22–25). Matthew, egy fiatal keresztény, aki jelenleg Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál, megjegyezte: „Amikor tizenéves voltam, úgy éreztem, hogy igazságtalanul korlátoznak a szüleim. Nem értettem, hogy ha a barátaim szülei megengednek valamit, az enyémek miért nem. Roppant mérges lettem, amikor időnként azzal büntettek, hogy nem engedtek el kenuzni, mert az volt a kedvenc foglalatosságom. Visszatekintve azonban tudom, hogy a szüleimtől jövő fegyelmezés hatásos és indokolt volt. Hálás vagyok, hogy kellő időben megkaptam tőlük a szükséges irányítást.”

Kétségtelen, hogy bár a gyermekeknek olykor egészségtelen szellemi környezetben kell lenniük, mégis kiváló keresztényekké válhatnak. A Biblia ígéreteivel összhangban az Istentől származó bölcsesség szellemi védelmül szolgálhat nekik. „Amikor bölcsesség kerül a szívedbe, és az ismeret kellemessé válik lelkednek, akkor gondolkodóképesség őrködik feletted, tisztánlátás védelmez téged, hogy megmentsen a rossz úttól” (Példabeszédek 2:10–12).

Nem könnyű kilenc hónapon át hordozni egy gyermeket az anyaméhben. Az azt követő 20 év pedig egyaránt hoz magával fájdalmakat és boldog időszakokat is. De mivel a keresztény szülők szeretik a gyermekeiket, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megvédjék őket az Istentől származó bölcsességgel. Olyan érzéseik vannak a gyermekeik iránt, amilyenek a koros János apostolnak voltak a szellemi gyermekei iránt: „Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél, vagyis hogy azt halljam, hogy gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” (3János 4).

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

„Az ajtónk mindig nyitva állt, és a házunk állandóan tele volt fiatalokkal”

[Kép a 25. oldalon]

Legyél kíváncsi rá, hogy mi érdekli a gyermekeidet

[Képek a 26. oldalon]

„Alaposan felkészültem a tanulmányozásra”