Ki dönt a sorsod felől?

VAJON előre meg van határozva a sorsunk? A döntéseink semmit sem változtatnak a jövőnkön?

Tegyük fel, hogy az ember „mestere” a sorsának. Ebben az esetben lehetséges-e, hogy egy személyt előre elrendeljenek egy bizonyos feladat elvégzésére vagy hivatal betöltésére? És ha az emberek valóban saját maguk alakíthatják a jövőjüket, hogyan tudja Isten véghezvinni a földre vonatkozó akaratát? A Biblia mindegyik kérdésre kielégítő választ ad.

Eleve elrendelés és szabad akarat — Összeegyeztethető a kettő?

Gondoljunk arra, hogy milyennek alkotott meg minket Jehova Isten. A Biblia kijelenti: „Isten képmására teremtette [az embert]; férfinak és nőnek teremtette őket” (1Mózes 1:27). Mivel Isten hasonlatosságára teremttettünk, képesek vagyunk visszatükrözni a tulajdonságait, például a szeretetét, igazságosságát, bölcsességét és hatalmát. Emellett Isten szabad akarattal, azaz döntési szabadsággal ajándékozott meg minket. Ez azt jelenti, hogy mi, emberek egyedülállóak vagyunk a földi teremtményei között. Választhatunk, hogy követni fogjuk-e az Isten által nyújtott erkölcsi irányítást vagy sem. Ezért mondhatta Mózes próféta: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá” (5Mózes 30:19, 20).

 De a döntési szabadság ajándéka nem jelent teljes szabadságot. Nem ment fel minket azok alól a fizikai és erkölcsi törvények alól, melyeket Isten azért hozott, hogy stabilitás és béke uralkodjon a világegyetemben. Ezek a törvények a mi javunkat szolgálják, és ha bármi módon is áthágjuk őket, annak súlyos következményei lehetnek. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha úgy döntenénk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a gravitáció törvényét, és leugrunk egy magas ház tetejéről! (Galácia 6:7).

A döntési szabadság egy másik korlátozással is jár, amely azokra a teremtményekre, amelyeknek nincs ilyen szabadságuk, nem érvényes. Corliss Lamont író ezzel a kérdéssel fordul olvasóihoz: „Hogyan tulajdoníthatunk az embereknek erkölcsi felelősséget, és büntethetjük meg őket a rossz tetteikért, ha elfogadjuk . . . , hogy a döntéseik és cselekedeteik eleve el vannak rendelve?” Természetesen sehogy. Az ösztöneiknek engedelmeskedő állatokat nem terheli erkölcsi felelősség a tetteikért, és a számítógépektől sem kérjük számon azokat a műveleteket, amelyek elvégzésére be lettek programozva. A döntési szabadság tehát súlyos felelősséggel jár, és azt jelenti, hogy számadással tartozunk a tetteinkért.

Milyen érzéketlen és igazságtalan lenne Jehova Isten részéről, ha még a születésünk előtt meghatározta volna, hogy milyen életutat járjunk, később meg felelősségre vonna minket a tetteinkért! Ő nem tesz ilyet, mert „az Isten szeretet”, és „minden útja igazságosság” (1János 4:8; 5Mózes 32:4). Nem adott nekünk döntési szabadságot is, és határozta is meg egyben öröktől fogva, hogy ki fog üdvözülni, és ki kárhozik el, ahogyan azt a predesztináció hívei állítják. A döntési szabadság kizárja az eleve elrendelést.

A Biblia egyértelműen megmutatja, hogy a döntéseink befolyásolják a jövőnk alakulását. Például Isten erre kéri a gonosztevőket: „Kérlek benneteket, térjen meg ki-ki gonosz útjáról és tettei gonoszságából . . . , nehogy . . . veszedelmet hozzak rátok” (Jeremiás 25:5, 6). Ez a kérés hasztalan lenne, ha Isten előre döntene minden egyén jövőjéről. Isten Szava továbbá kijelenti: „Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől” (Cselekedetek 3:19). Miért kérné Jehova az embereket arra, hogy tanúsítsanak megbánást, és térjenek meg, ha tudja, hogy azok semmit sem tehetnek, hogy változtassanak a dolgok végkimenetelén?

A Szentírásban arról is olvashatunk, hogy Isten némelyeket meghívott, hogy uralkodjanak  királyokként az égben Jézus Krisztussal (Máté 22:14; Lukács 12:32). A Biblia azonban azt mondja, hogy elesnek ettől a kiváltságtól, ha nem tartanak ki mindvégig (Jelenések 2:10). Nos, miért hívna meg Isten olyanokat, akikről már előre eldöntötte, hogy nem lesznek a kiválasztottak közt? Vagy gondoljunk Pál apostol szavaira. Ezt írta hívőtársainak: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért” (Héberek 10:26). Semmitmondó lenne ez a figyelmeztetés, ha Isten már előre megszabta volna a sorsukat. De vajon nem rendelte el Isten legalább néhány személy esetében, hogy Jézus Krisztussal fog uralkodni?

Egyénenként vagy mint csoport lettek előre elrendelve?

Isten „minden szellemi áldással megáldott minket az égi helyeken Krisztussal egységben — írta Pál apostol —, mint ahogy kiválasztott minket vele egységben a világ megalapítása előtt . . . Mert előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára” (Efézus 1:3–5). Mit rendelt el előre Isten, és mit jelent az, hogy néhányan „a világ megalapítása előtt” ki lettek választva?

Ez a bibliai rész kijelenti, hogy Isten kiválasztott az első ember, Ádám leszármazottai közül néhányakat, hogy Krisztussal az egekben uralkodjanak (Róma 8:14–17, 28–30; Jelenések 5:9, 10). De az a feltételezés, hogy több ezer évvel a születésük előtt Jehova Isten elrendelte, hogy személy szerint kik lesznek megtisztelve ezzel a kiváltsággal, ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy döntési szabadságot adott az embereknek. Isten egy csoportot, egy osztályt rendelt el előre, nem egyéneket.

Szemléltetésként tegyük fel, hogy egy kormány elhatározza, hogy létrehoz egy hivatalt. Előre meghatározza a kormányhivatal feladatait, hatáskörét és a hivatalnokok számát. Majd a hivatalt felállítják, és a munkája végül megkezdődik. A tisztviselők a következő nyilatkozatot teszik: „A kormány néhány évvel ezelőtt meghatározta, mi lesz a feladatunk. Most pedig hozzáfogunk a ránk bízott munkához.” Arra a következtetésre jutnál, hogy a kormány már biztosan évekkel korábban tudta, hogy személy szerint kik lesznek a hivatal tisztviselői? Persze, hogy nem. Nos, Jehova előre eldöntötte, hogy létrehoz egy speciális hivatalt vagy képviseletet, hogy helyrehozza Ádám bűnének a következményeit. Előre elrendelt egy osztályt, amely be fogja tölteni a hivatalt, de hogy személy szerint kik lesznek a tagjai, azt nem rendelte el. A kiválasztásukra később került sor, és hogy végül alkalmasnak találják-e majd őket a tisztség betöltésére, az a személyes döntéseiktől is függ.

Milyen világra gondolt Pál apostol, amikor azt mondta, hogy Isten „kiválasztott minket vele egységben a világ megalapítása előtt”? Pál itt nem arra a világra utalt, amelyet Isten Ádám és Éva megteremtésével hozott létre. Az a világ „nagyon jó” volt, mentes mindenfajta bűntől és romlottságtól (1Mózes 1:31). Nem kellett ’megszabadítani’ a bűntől (Efézus 1:7).

Az a bizonyos világ, amelyre Pál gondolt, nagyon különbözik attól, amely Isten eredeti szándékában szerepelt. Azután jött létre, hogy Ádám és Éva fellázadtak az Édenben. A gyermekeikkel kezdődött el, és Istentől elidegenedett emberek alkották, akik a bűn és a romlottság rabságában éltek. Olyan emberek világáról van szó, akik Ádámtól és Évától eltérően nem szándékosan vétkeztek, ezért megválthatók (Róma 5:12; 8:18–21).

Jehova Isten azonnal tudta a megoldást az édeni lázadás miatti helyzetre. Amint felmerült a szükséglet, mindjárt el is rendelt egy speciális hivatalt — a messiási Királyságot Jézus Krisztussal az élén —, amelyet az emberiségnek az ádámi bűnből való megváltására használ majd fel (Máté 6:10). Isten ezt még az előtt tette, hogy a lázadó Ádámnak és Évának gyermekei születtek, tehát a megváltható emberek alkotta „világ megalapítása előtt”.

Az embereknek rendszerint tervekre van szükségük, ha szeretnének véghezvinni valamit. Az eleve elrendelés azon az elképzelésen alapszik,  hogy Istennek kell hogy legyen egy részletes terve a világegyetem igazgatására, mely tervben minden előre meg van határozva. „Sok filozófus úgy vélte — írja Roy Weatherford —, hogy nem lenne összhangban Isten mérhetetlen hatalmával, ha nem lenne minden esemény a legutolsó részletekig előre eldöntve.” Vajon csakugyan szükséges, hogy Isten minden eseményt előre meghatározzon?

Mivel Jehova hatalma végtelen, bölcsessége pedig felülmúlhatatlan, így bár a teremtményei szabad akaratuk szerint élnek, nincs olyan vészhelyzet vagy eshetőség, amelyben ne tudná, hogy mit tegyen (Ézsaiás 40:25, 26; Róma 11:33). Azonnal képes közbelépni, előzetes tervek nélkül. A gyarló, képességeikben korlátozott emberekkel ellentétben a mindenható Istennek nincs szüksége egy részletes, biztos tervre, mely minden egyes ember lépteit előre megszabja (Példabeszédek 19:21). Több bibliafordítás az Efézus 3:11-ben nem azt mondja, hogy Istennek meghatározott terve vagy végzése van, hanem ’örök szándéka’.

Ahogyan változtathatsz a jövődön

Istennek előre meghatározott szándéka van a földdel. A Jelenések 21:3, 4 kijelenti: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Igen, a föld Paradicsom lesz, pontosan úgy, ahogy Jehova eredetileg akarta (1Mózes 1:27, 28). A kérdés az, hogy te ott leszel-e? Ez attól függ, hogy milyen döntéseket hozol most. Jehova nem döntött előre a jövőd felől.

Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a váltságáldozata bárkinek lehetővé teszi, aki hitet gyakorol benne, hogy örökké éljen (János 3:16, 17; Cselekedetek 10:34, 35). „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van — mondja a Biblia —; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36). Úgy választhatod az életet, hogy ismeretet szerzel a Bibliából Istenről, a Fiáról, valamint Isten szándékáról, és alkalmazod a tanultakat. Az a személy, aki az igazi bölcsességgel összhangban cselekszik, mely Isten Szavában van feljegyezve, „biztonságban lakik [majd], és nyugalma lesz, nem rettenti baj” (Példabeszédek 1:20, 33).

[Képek az 5. oldalon]

Az állatoktól eltérően az embereket erkölcsi felelősség terheli a tetteikért

[Forrásjelzés]

Sas: Foto: Cortesía de GREFA