Olvasók kérdései

Hogyan maradhatott Sámson nazireus, noha hozzáért azoknak a holttestéhez, akiket megölt?

Az ókori Izraelben egy személy önkéntes fogadalmat téve nazireussá válhatott egy bizonyos időre. * A fogadalmat tevőre egyebek között ez a követelmény vonatkozott: „Jehovának való elkülönítettségének egész ideje alatt ne közelítsen egyetlen halott lélekhez sem. Még apjáért, anyjáért, fivéréért vagy nővéréért se szennyezze be magát, amikor meghalnak.” Mi volt a helyzet akkor, ha ’valaki hirtelen halt meg mellette’? Ha ilyenkor véletlenül megérintette a holttestet, akkor beszennyezte nazireusságát. Erre az esetre így szólt az utasítás: „a korábbi napok nem számítanak.” Az illetőnek át kellett esnie egy megtisztulási szertartáson, és újra kellett kezdenie a nazireusi időszakot (4Mózes 6:6–12).

Ámde Sámson másfajta értelemben volt nazireus. Jehova angyala ezt mondta Sámson édesanyjának, mielőtt a fiú megszületett: „íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni; ne érje borotva a fejét, mert Isten nazireusa lesz a gyermek, miután elhagyta anyja méhét. Ő jár majd élen abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből” (Bírák 13:5). Sámson nem tett fogadalmat; Isten jelölte őt ki nazireusnak, és nazireussága egy életre szólt. A holttestek megérintésének tilalma nem alkalmazható az esetében, hisz hogyan is kezdhette volna újra a születésével kezdődő, élete végéig tartó nazireusságát, ha véletlenül megérintett egy holttestet? Nyilvánvaló, hogy nem egészen ugyanazok a követelmények vonatkoztak az egész életükben nazireusként élőkre, mint az önkéntes nazireusokra.

Figyeljük meg, hogy Jehova milyen parancsokat adott a Biblia által megemlített három olyan személynek — Sámsonnak, Sámuelnek és Keresztelő Jánosnak —, akik egész életükön át nazireusok voltak. Ahogyan már utaltunk rá, Sámsonnak nem volt szabad levágnia a haját. Anna a következő fogadalmat tette a még meg sem fogant gyermekével, Sámuellel kapcsolatban: „én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét” (1Sámuel 1:11). Keresztelő Jánosról Jehova angyala ezt mondta: „Bort és részegítő italt pedig egyáltalán nem szabad innia” (Lukács 1:15). Ezenkívül  „Jánosnak az öltözéke teveszőrből volt, és derekát bőröv vette körül; az eledele pedig sáska volt, meg vadméz” (Máté 3:4). Egyikük sem kapta azt a parancsot, hogy nem közelíthet halott lélekhez.

Bár Sámson nazireus volt, azok közé a bírák közé tartozott, akiket Jehova azért támasztott, hogy kiszabadítsa az izraelitákat a fosztogatóik kezéből (Bírák 2:16). Ennek a megbízatásnak a teljesítése közben hozzáért halottakhoz. Egyszer Sámson harminc filiszteust vágott le, és leszedte róluk a ruhájukat. Később kardélre hányta az ellenségeit, „lábszárat combra halmozott nagy mészárlással”. Máskor fogta egy szamár állkapcsát, ami még nem száradt ki, és megölt vele ezer embert (Bírák 14:19; 15:8, 15). Mindeközben Jehova kegyét és támogatását élvezte. A Szentírás úgy utal rá, mint példás hitű emberre (Héberek 11:32; 12:1).

Vajon arra utal-e az a kijelentés, hogy Sámson kettétépett egy oroszlánt, „mint ahogy egy gidát tépnek ketté”, hogy a fiatal kecskék széttépése megszokott dolog volt abban az időben?

Nincs bizonyíték rá, hogy az izraeli bírák idejében megszokott lett volna, hogy emberek gidákat tépjenek szét. A Bírák 14:6 kijelenti: „működni kezdett [Sámsonon] Jehova szelleme, ő pedig kettétépte [a fiatal sörényes oroszlánt], mint ahogy egy gidát tépnek ketté, pedig semmi sem volt a kezében.” Itt bizonyára egy szemléltetésről van szó.

A „kettétép” szónak két értelme lehet. Sámson vagy az oroszlán állkapcsát tépte szét, vagy valahogyan darabokra tépte az állatot. Ha az előbbiről van szó, akkor arra gondolhatunk, hogy nincs szükség különleges erőre ahhoz, hogy valaki ugyanezt tegye egy gidával. Ebben az esetben ez a párhuzam azt érzékelteti, hogy Sámson olyan könnyen elbánt egy oroszlánnal puszta kézzel, mintha az egy gida lett volna. Mi a helyzet azonban akkor, ha Sámson úgy ölte meg az oroszlánt, hogy darabokra tépte? Akkor a vers szavait csakis hasonlatnak vehetjük, amelynek az a lényege, hogy Jehova szelleme olyan feladat végrehajtására tette képessé Sámsont, mely rendkívüli fizikai erőt igényelt. A Bírák 14:6-ban lévő összevetés mindkét esetben azt teszi nyilvánvalóvá, hogy Jehova segítségének köszönhetően egy erőtől duzzadó oroszlán nem volt félelmetesebb ellenség Sámsonnak, mint egy gida egy átlagembernek.

[Lábjegyzet]