Saul prédikálása ellenségeskedést támaszt

A DAMASZKUSZI zsidók egyszerűen nem értették a helyzetet. Hogyan tagadhatta meg a hagyományt annak korábbi lelkes védelmezője? Itt ez a Saul, az a férfi, aki gyötörte a Jézus nevét segítségül hívókat Jeruzsálemben. Damaszkuszba jött, hogy itt üldözze a tanítványokat. De most ő maga prédikálja azt, hogy az a megvetett bűnöző, akit istenkáromlásért feszítettek meg, a Messiás! Talán megőrült? (Cselekedetek 9:1, 2, 20–22).

Találhatunk rá magyarázatot. Mások, akik ugyanazzal a karavánnal jöttek Jeruzsálemből, mint Saul, valószínűleg beszéltek arról, hogy mi történt az úton. Amint közeledtek Damaszkusz felé, hirtelen fényesség támadt körülöttük, és mind a földre estek. Hang is hallatszott. Senkinek sem lett baja, kivéve Sault. Ő fekve maradt az úton. Amikor végül talpra állt, a többi utazónak kellett vezetnie őt egészen Damaszkuszig, mivel nem látott semmit (Cselekedetek 9:3–8; 26:13, 14).

A hit ellenségéből a hit védelmezője lesz

Mi történt Saullal a damaszkuszi úton? Talán a hosszú út vagy a déli nap heve megártott neki? Hogy természetes magyarázatot találjanak, a mai hitetlenkedők a következőkre fogják a történteket: önkívület, hallucináció, komoly pszichikai krízis, melyet Pál gyötrő lelkiismeret-furdalása idézett elő, idegösszeroppanás, sőt még azt is feltételezik, hogy hajlamos volt az epilepsziára.

Valójában Jézus Krisztus jelent meg Saulnak ebben a vakító fényességben, és meggyőzte Sault arról, hogy Ő a Messiás. Némelyik művészi ábrázolás úgy mutatja be az eseményeket, hogy Saul leesik egy lóról. Bár ez elképzelhető, a Biblia egyszerűen azt mondja, hogy ’a földre esett’ (Cselekedetek 22:6–11). Bármekkorát esett is Saul, azt közel sem lehet ahhoz hasonlítani, amekkorát a magas pozícióját tekintve esett. Most már el kellett ismernie, hogy amit Jézus követői prédikálnak, az mind igaz. Az egyetlen lehetőség Saul előtt az volt, hogy csatlakozzon hozzájuk. Így a kegyetlen ellenségből Jézus üzenetének egyik nagyon hűséges hirdetője lett. Miután visszanyerte látását, és megkeresztelkedett, „egyre több erőre tett szert, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus” (Cselekedetek 9:22).

Kudarcba fullad az ellene tervezett merénylet

Hova ment Saul — a későbbi Pál — a megtérése után? A galáciaiaknak ezt írta később: „elmentem Arábiába, és visszatértem ismét Damaszkuszba” (Galácia 1:17). Az „Arábia” kifejezés utalhat az Arab-félsziget bármelyik részére. Némelyik tudós azt feltételezi, hogy Pál talán a Szír-sivatagba ment, vagy IV. Aretász nabateus királyságának egy másik részére. Igen valószínű, hogy Saul egy nyugodt helyre ment a keresztelkedése után,  hogy elmélkedjen, éppen úgy, ahogy Jézus is a pusztába ment a bemerítkezése után (Lukács 4:1).

Amikor Saul visszatért Damaszkuszba, „a zsidók tanácsot tartottak, hogy végezzenek vele” (Cselekedetek 9:23). A kormányzó, aki Aretász király megbízottja volt Damaszkuszban, őrizte a várost, hogy elfogja Sault (2Korintusz 11:32). De mialatt az ellenségek Saul meggyilkolását forralták, Jézus tanítványai a szökését tervezték.

Azok között, akik segítettek Saulnak a szökésben, ott volt Anániás és azok a tanítványok is, akik együtt voltak az apostollal közvetlenül a megtérése után * (Cselekedetek 9:17–19). Talán néhányan azok közül is segítettek, akik akkor lettek hívők, amikor Saul prédikálni kezdett Damaszkuszban, mivel a Cselekedetek 9:25 kijelenti: „a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel, egy kosárban engedve le.” A „tanítványai” kifejezés arra utalhat, hogy őket Saul tanította. Bármi legyen is az igazság, Saul szolgálatának sikere valószínűleg csak olaj volt a tűzre, ami a vele szemben megnyilvánuló ellenséges érzéseket illeti.

Mit tanulhatunk mindebből?

Ha megvizsgáljuk a Saul megtérését és megkeresztelkedését kísérő események némelyikét, akkor tisztán láthatjuk, hogy nem aggódott túlságosan amiatt, hogy mit gondolnak róla mások; nem is adta fel a könyörtelen ellenségeskedés miatt. Leginkább az foglalkoztatta Sault, hogy eleget tegyen a prédikálásra vonatkozó megbízatásának (Cselekedetek 22:14, 15).

Nemrég győződtél meg arról, hogy mennyire fontos prédikálni a jó hírt? Ha igen, akkor tudod, hogy minden igaz kereszténynek a Királyság prédikálójának kell lennie. Nem szabad meglepődnöd, ha a szolgálatod időnként ellenséges reakciókat vált ki (Máté 24:9; Lukács 21:12; 1Péter 2:20). Példaértékű az, ahogyan Saul az ellenségeskedés közepette viselkedett. Azok a keresztények, akik kitartanak a próbák alatt, és nem adják fel, elnyerik Isten helyeslését. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt.” Ám erről biztosította őket: „Kitartásotok által szerzitek meg lelketeket” (Lukács 21:17–19).

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

Saul ’a földre esett’, amikor Jézus megjelent neki

[Kép a 29. oldalon]

Saul elmenekült Damaszkuszból az ellene tervezett merénylet elől