’Nagy értékű gyöngyöt talált’

„Az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt” (MÁTÉ 11:12)

1—2. a) Milyen ritka tulajdonságot jelenített meg Jézus a Királyságról szóló egyik példázatában? b) Hogyan szól Jézus példázata az értékes gyöngyről?

VAN-E bármi, amit annyira nagyra értékelsz, hogy mindenedet odaadnád vagy feláldoznád azért, hogy megszerezhesd? Az emberek szoktak ugyan odaadásról beszélni, ha bizonyos célok eléréséről van szó — mondjuk pénzről, hírnévről, hatalomról vagy tekintélyről —, de ritkán esik meg, hogy valaki olyasmire bukkanjon, ami annyira kívánatos, hogy minden másról hajlandó lemondani érte. Jézus Krisztus erre a ritka és bámulatra méltó tulajdonságra utalt az Isten Királyságáról szóló számos, gondolatébresztő példázatának egyikében.

² Jézus ezt a példázatot vagy szemléltetést, mely az értékes gyöngyről szól, a tanítványai körében mondta el, a következő szavakkal: „hasonló az egek királysága egy utazó kereskedőhöz, aki drága gyöngyöket keres. Miután talált egyetlen nagy értékű gyöngyöt, elment, nyomban eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:36, 45, 46). Mit akart tanítani Jézus a hallgatóinak ezzel a szemléltetéssel? És nekünk hogyan válhatnak javunkra a szavai?

Nagy értékű gyöngyök

3. Miért voltak annyira értékesek az ókorban a kiváló minőségű gyöngyök?

³ A gyöngyöket ősidők óta nagyra tartják mint díszeket. Egy forrásműből megtudhatjuk, hogy idősebb Plinius, a római tudós szerint „minden érték között [a gyöngyök] számítottak a legkiemelkedőbbnek”. Az aranytól, ezüsttől és sok drágakőtől eltérően a gyöngyöket élőlények hozzák létre. Közismert tény, hogy bizonyos kagylók képesek az őket irritáló dolgokat — például apró kőszilánkokat — fénylő gyöngyökké alakítani, mégpedig úgy, hogy bevonják őket a saját szervezetükből kiválasztott anyag, a gyöngyház rétegeivel. Az ókorban a legkiválóbb minőségű gyöngyöket jobbára a Vörös-tengerben, a Perzsa-öbölben és az Indiai-óceánban, tehát Izraeltől távol találták. Minden bizonnyal ezért beszélt Jézus ’egy utazó kereskedőről, aki drága gyöngyöket keres’. Ha igazán értékes gyöngyöket akart találni, ahhoz nem kis erőfeszítést kellett tennie.

4. Mi a fő mondanivalója Jézus példázatának, mely az utazó kereskedőről szól?

⁴ Igaz, a szép gyöngyök mindig is sokba kerültek, nyilvánvalóan nem a pénzben kifejezett értékük volt Jézus példázatának a fő  mondanivalója. Ebben a példázatban Jézus nem csupán egy nagy értékű gyöngyhöz hasonlította Isten Királyságát, hanem felhívta a figyelmet ’egy utazó kereskedőre, aki drága gyöngyöket keres’, és arra, amit ez a kereskedő tett, amikor talált egy drága gyöngyöt. Az egyszerű üzlettulajdonosoktól eltérően az utazó gyöngykereskedők igazi szakértőknek számítottak, akiknek jó szemük és érzékük volt ahhoz, hogy megállapítsák egy gyöngy esztétikai értéke és az apró részletek alapján, hogy kivételes darabot tartanak-e a kezükben. Azonnal felismerték a valódi gyöngyöt, és nem hagyták magukat lóvá tenni silány minőségű vagy hamisított portékával.

5—6. a) Különösen mit érdemes megfigyelni a Jézus példázatában szereplő kereskedővel kapcsolatban? b) Mi válik világossá az utazó kereskedőt illetően az elrejtett kincsről szóló példázatból?

⁵ Még valamit érdemes megfigyelnünk ezzel a kereskedővel kapcsolatban. Egy átlagos kereskedő előbb valószínűleg kiszámolná a gyöngy piaci értékét, hogy el tudja dönteni, mennyit érdemes fizetnie érte, hogy legyen rajta haszna. Alighanem azt is átgondolná, hogy van-e kereslet ilyen gyöngyre, tehát el tudja-e majd gyorsan adni. Más szavakkal az érdekelné, hogy hamar megtérüljön a befektetése, nem az, hogy övé legyen a gyöngy. A Jézus példázatában szereplő kereskedő azonban másképpen gondolkodott. Nem az anyagi haszon megszerzése hajtotta. Ellenkezőleg, kész volt „mindenét” feláldozni — azaz feltehetően az összes javát és birtokát —, hogy megszerezze, amit már egy ideje keresett.

⁶ A példázatbeli férfiról a legtöbb kereskedő bizonyára azt gondolná, hogy ostobaságot követett el. Egy körültekintő üzletembernek eszébe sem jutna, hogy ilyen kockázatos vállalkozásba fogjon. Ám a Jézus példázatában említett kereskedőt másfajta értékrend vezette. Neki nem anyagi haszon volt a jutalma, hanem az abból fakadó öröm és megelégedettség, hogy valami kimagaslóan értékes lehet az övé. Ez a gondolat Jézusnak egy másik, hasonló szemléltetésében is megfigyelhető. Ez így szól: „Az egek királysága hasonló a mezőben elrejtett kincshez, amelyet egy ember megtalált és elrejtett; örömében aztán elmegy, eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt” (Máté 13:44). Igen, a kincs felfedezésével és birtoklásával járó öröm elegendő indok volt arra, hogy ez az ember mindenéről lemondjon. Vajon vannak ma ilyen emberek? És van olyan kincs, amely megér ekkora áldozatot?

Akik nagyra becsülték a Királyságot

7. Hogyan fejezte ki Jézus, hogy nagyon nagyra becsüli a Királyságot?

⁷ Jézus ’az egek királyságáról’ beszélt a példázatában. Őróla feltétlenül elmondható, hogy nagyra becsülte a Királyságot. Az evangéliumi beszámolók cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy így volt. Miután Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett, elkezdett „prédikálni, ezt mondva: »Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága.«” Három és fél évig emberek tömegeit tanította a Királyságról. Keresztül-kasul beutazta az országot, ’városról városra és faluról falura járva, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét’ (Máté 4:17; Lukács 8:1).

8. Hogyan mutatta be Jézus, hogy mit fog megvalósítani Isten Királysága?

⁸ Mi több, Jézus azáltal, hogy országszerte sok csodát tett — betegeket gyógyított, éhes embereket lakatott jól, parancsolt a természeti erőknek, sőt, halottakat is támasztott fel — bemutatta, hogy mit fog megvalósítani Isten Királysága (Máté 14:14–21; Márk 4:37–39; Lukács 7:11–17). Végül úgy bizonyította be az Isten és a Királyság iránti lojalitását, hogy feláldozta az életét, mártírként végezve egy kínoszlopon. Az utazó kereskedőhöz hasonlóan, aki kész volt mindenét odaadni a ’nagy értékű gyöngyért’, Jézus nemcsak  az életét szentelte a Királyságnak, hanem meg is halt érte (János 18:37).

9. Milyen ritka tulajdonság volt meg Jézus első tanítványaiban?

⁹ Jézus amellett, hogy a saját életét a Királyság köré építette, követőket is gyűjtött. Ez a kis csoport olyan emberekből állt, akik szintén nagyon nagyra becsülték a Királyságot. Közéjük tartozott András is, aki eredetileg Keresztelő János tanítványa volt. Amikor András és Jánosnak egy másik tanítványa — nagy valószínűséggel Zebedeus valamelyik fia, akit szintén Jánosnak hívtak — hallotta, amint János arról tanúskodik, hogy Jézus „az Isten Báránya”, azon nyomban csatlakozott Jézushoz, és hívővé lett. De ez még nem volt minden. András késedelem nélkül elment a testvéréhez, Simonhoz, és elújságolta neki: „Megtaláltuk a Messiást.” Nem telt bele sok idő, és Simon (aki később Kéfás vagy Péter néven vált ismertté) Fülöppel és annak barátjával, Nátánaellel együtt ugyancsak felismerte, hogy Jézus a Messiás. Nátánaelből önkéntelenül is előtörtek ezek a szavak: „te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya” (János 1:35–49).

Tettekre sarkallva

10. Hogyan reagáltak a tanítványok, amikor Jézus elment és elhívta őket valamivel azután, hogy először találkoztak vele?

¹⁰ Az izgatottság, mely úrrá lett Andráson, Péteren, Jánoson és a többieken, amikor megtalálták a Messiást, ahhoz az érzéshez hasonlítható, amelyet az utazó kereskedő élt át, amikor rábukkant a nagy értékű gyöngyre. Vajon mit tettek ekkor? Az evangéliumok nem írnak sokat arról, hogy mihez kezdtek, miután először találkoztak Jézussal. A legtöbbjüknek nyilván a megszokott mederben folyt tovább az élete. De körülbelül hat-tizenkét hónap múlva Jézus újra elment oda, ahol András, Péter, János és a testvére, Jakab a halászmesterséget űzte a Galileai-tengeren. * Amint meglátta őket, ezt mondta: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.” Hogyan reagáltak erre? Máté beszámolója ezt írja Péterről  és Andrásról: „rögtön otthagyták a hálókat, és követték őt.” Jakabról és Jánosról pedig ezt olvassuk: „rögtön otthagyták a csónakot és apjukat, és követték őt.” Lukács írása még hozzáteszi, hogy „mindent otthagyva, követték őt” (Máté 4:18–22; Lukács 5:1–11).

11. Feltehetően miért tettek eleget a tanítványok nyomban Jézus felszólításának?

¹¹ Vajon az, hogy a tanítványok nyomban eleget tettek Jézus felszólításának, elhamarkodott döntés volt a részükről? Egyáltalán nem. Igaz, miután először kerültek kapcsolatba Jézussal, folytatták családi vállalkozásukat, a halászatot, de amit akkor láttak és hallottak, kétségkívül mély nyomot hagyott a szívükben és az elméjükben. Csaknem egy év telt el, és ezalatt bőven volt idejük elmélkedni a történteken. Most pedig elérkezett a döntés pillanata. Vajon olyanoknak bizonyultak, mint az utazó kereskedő, akire annyira nagy hatással volt a felbecsülhetetlenül értékes gyöngy felfedezése, hogy — Jézus szavaival élve — „elment, [és] nyomban” megtette a szükséges lépéseket, hogy megvehesse a gyöngyöt? Igen. A látottak és a hallottak nagy hatással voltak rájuk. Felismerték, hogy ideje cselekedniük. Ezért tétovázás nélkül mindenről lemondtak, és Jézus követőivé váltak, ahogyan arról a beszámolókból értesülünk.

12—13. a) Hogyan reagáltak sokan, akik hallották Jézust? b) Mit mondott Jézus a hűséges tanítványairól, és mire utalnak a szavai?

¹² Mennyire mások voltak ezek a hűségesek, mint sokan, akikről később olvashatunk az evangéliumokban! Rengeteg olyan ember volt, akit Jézus meggyógyított vagy jóllakatott, és aki mégis úgy folytatta a mindennapjait, mintha mi sem történt volna (Lukács 17:17, 18; János 6:26). Sőt, némelyek felmentést kértek, amikor Jézus felszólította őket, hogy legyenek a követői (Lukács 9:59–62). Jézus rámutatott az éles ellentétre, amikor később ezt mondta a hűségesekről: „Keresztelő János napjaitól . . . mindmostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt” (Máté 11:12).

¹³ Mire utal a „törekednek” kifejezés? Egy bibliai szómagyarázó szótár ezt írja arról a görög igéről, amelyből ez a kifejezés ered: „Ez az ige erőteljes igyekezetet sejtet” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Magáról a versről pedig Heinrich Meyer bibliatudós kijelenti: „Így érzékelteti a közelgő messiási királyságra való buzgó, rendületlen törekvést és az érte való küzdelmet . . . A királyság iránti érdeklődés ennyire buzgó és erőteljes; többé már nem a nyugodt várakozás jellemzi.” Az utazó kereskedőhöz hasonlóan ez a néhány személy nyomban felismerte az igazi értéket, és kész volt mindenéről lemondani a Királyságért (Máté 19:27, 28; Filippi 3:8).

Mások is elkezdik a kutatást

14. Hogyan készítette fel Jézus az apostolokat a Királyság-prédikáló munkára, és mi volt ennek az eredménye?

¹⁴ Jézus a szolgálata végzése közben kiképzett másokat arra, hogy törekedjenek a Királyságra, és segített is nekik ebben. Először kiválasztott a tanítványai közül tizenkettőt, és kijelölte őket apostoloknak, vagyis a küldötteinek. Részletes utasításokat adott nekik, hogy miként végezzék a szolgálatukat, továbbá figyelmeztette őket a rájuk váró nehézségekre (Máté 10:1–42; Lukács 6:12–16). Azután úgy két évig elkísérték Jézust, amint ő az országot járva prédikált, így szoros kapcsolatba kerültek vele. Hallották a kijelentéseit, látták hatalmas tetteit és személyes példáját (Máté 13:16, 17). Mindez kétségtelenül igen nagy hatással volt rájuk, ezért az utazó kereskedőhöz hasonlóan buzgón és teljes szívvel törekedtek a Királyságra.

15. Mit mondott Jézus, milyen igazi okuk van a követőinek az örvendezésre?

¹⁵ Jézus a tizenkét apostol mellett „kijelölt hetven másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová  ő maga is menni készült”. Beszélt nekik a várható próbákról és nehézségekről is, és utasítást adott nekik arra, hogy ezt mondják az embereknek: „Elközeledett hozzátok az Isten királysága” (Lukács 10:1–12). A hetven tanítvány nagy örömmel tért vissza, és így számoltak be Jézusnak az élményeikről: „Uram, neved használatára még a démonok is alávettetnek nekünk.” Jézus azonban — talán nem kis meglepetésükre — rávilágított, hogy még nagyobb öröm vár rájuk a Királyság iránti buzgalmukért. Ezt mondta nekik: „ne annak örvendezzetek, hogy a szellemek alávettetnek nektek, hanem azért örvendezzetek, mert a nevetek fel van írva az egekben” (Lukács 10:17, 20).

16—17. a) Mit mondott hűséges apostolainak Jézus a velük töltött utolsó estéjén? b) Miért szereztek örömet Jézus szavai az apostoloknak, és mire kaptak biztosítékot általuk?

¹⁶ Végül Jézus az apostolokkal töltött utolsó estéjén, i. sz. 33. niszán 14-én bevezetett egy vacsorát, mely azóta az Úr Vacsorája néven vált ismertté, és megparancsolta nekik, hogy emlékezzenek meg erről az eseményről. Az este folyamán Jézus így szólt az ott maradt tizenegy apostolhoz: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban; és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra, hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael tizenkét törzsét” (Lukács 22:19, 20, 28–30).

¹⁷ Micsoda öröm és elégedettség tölthette el az apostolok szívét, amikor ezeket a szavakat hallották Jézustól! Olyasfajta megtiszteltetést és kiváltságot ajánlottak fel nekik, amelynél nagyobb nem juthat osztályrészül embernek (Máté 7:13, 14; 1Péter 2:9). Az utazó kereskedőhöz hasonlóan sok mindenről lemondtak azért, hogy kövessék Jézust, és a Királyságra törekedjenek. Most biztosítékot kaptak arra, hogy eddigi áldozataik nem voltak hiábavalóak.

18. A tizenegy apostolon kívül végül kiknek hoz még áldást a Királyság?

¹⁸ A Királyság nemcsak az apostoloknak hoz áldást, akik Jézussal voltak azon az estén. Jehovának az volt az akarata, hogy összesen 144 000-en kerüljenek be a Királyság-szövetségbe mint Jézus Krisztus társuralkodói a dicsőséges égi Királyságban. János apostol ezenkívül látomásban látott ’egy nagy sokaságot, melyet senki nem volt képes megszámolni; a trón előtt és a Bárány előtt álltak’, és ezt mondták: „A megmentést a mi Istenünknek  köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Ők a Királyság földi alattvalói (Jelenések 7:9, 10; 14:1, 4). *

19—20. a) Milyen lehetőség áll nyitva minden nemzetből való emberek előtt? b) Milyen kérdést tárgyal a következő cikk?

¹⁹ Röviddel a mennybemenetele előtt Jézus ezt parancsolta hűséges követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Így minden nemzetből való emberek Jézus Krisztus tanítványaivá válhattak. Ők is nagyon vágynak a Királyságra — akár égi, akár földi jutalmat kapnak —, mint ahogy az utazó kereskedő vágyott a drága gyöngyre.

²⁰ Jézus szavai azt sejtették, hogy a tanítványképző munka egészen „a világrendszer befejezéséig” fog folytatódni. Vajon a mi időnkben is vannak olyan emberek, mint az utazó kereskedő, akik készek mindenükről lemondani Isten Királyságáért? Ezt a kérdést tárgyalja a következő cikk.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Mi az utazó kereskedőről szóló példázat fő mondanivalója?

• Hogyan fejezte ki Jézus, hogy nagyon nagyra becsüli a Királyságot?

• Miért reagált azonnal András, Péter, János és mások, amikor Jézus elhívta őket?

• Milyen ragyogó lehetőség áll nyitva minden nemzetből való emberek előtt?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

„Mindent otthagyva, követték őt”

[Kép a 12. oldalon]

Jézus a mennybemenetele előtt megparancsolta a követőinek, hogy tegyenek tanítvánnyá embereket