Csodák — Valóság vagy legenda?

A FÉRFINAK azonnal megragadta a figyelmét a mellette elhaladó autó lökhárítóján lévő matrica: „Csodák márpedig vannak — Kérdezd csak az angyalokat!” Bár ő maga is vallásos volt, mégsem volt biztos benne, hogy mit jelent. Azt, hogy a vezető hisz a csodákban? Vagy inkább humorosan arra céloz vele, hogy nem hisz sem a csodákban, sem az angyalokban?

Talán érdekel, hogy mit mondott Manfred Barthel német író: „A csoda szó azonnal két ellenséges táborra osztja az olvasókat.” Akik hisznek a csodákban, meg vannak győződve róla, hogy történnek csodák *, mégpedig lehet, hogy nem is ritkán. Beszámolók szerint például Görögországban az elmúlt néhány évben a hívők azt mondják, hogy körülbelül havonta egyszer történnek csodák. Ezért a görög ortodox egyház egyik püspöke óvatosságra intett: „A hívők hajlamosak Istent, Máriát és a szenteket megszemélyesíteni. Pedig nem lenne szabad elragadtatniuk magukat.”

Némelyik országban kevésbé elterjedt a csodákba vetett hit. A 2002-ben Németországban végzett és közreadott Allensbach-közvélemény-kutatás szerint az emberek 71 százaléka legendának, és nem valóságnak tekinti a csodákat. A megkérdezettek kevesebb mint egyharmada mondta, hogy hisz a csodákban, és közéjük tartozik az a három nő is, aki állítása szerint üzenetet kapott Szűz Máriától. Néhány hónappal azután, hogy állítólag Mária megjelent nekik angyalok és egy galamb kíséretében, a német Westfalenpost című újság a következőkről számolt be: „Egészen mostanáig körülbelül 50 000 zarándok, gyógyulást kereső és kíváncsi személy kísérte figyelemmel az asszonyok által észlelt látomásokat.” Úgy számították, hogy további 10 000 ember fog még elmenni a faluba, hogy lássa Mária megjelenését. Állítólag Szűz Mária hasonlóképpen megjelent 1858-ban Lourdes-ban (Franciaország) és 1917-ben Fátimában (Portugália).

Mit mondhatunk a nem keresztény vallásokról?

A csodákba vetett hit szinte minden valláshoz hozzátartozik. A The Encyclopedia of Religion elmondja, hogy a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám alapítói különféle nézetet vallottak a csodákról, de megjegyzi: „Ezeknek a vallásoknak a története egyértelműen azt mutatja, hogy a csodák és a csodákról szóló történetek teljesen átszövik az ember vallásos életét.” Ez a forrásmű még azt is feltárja, hogy „maga Buddha is időnként tett csodákat”. Később, amikor „a buddhizmus Kínában is meghonosodott, misszionáriusai gyakorta kinyilvánították csodatévő erejüket”.

Az enciklopédia ezt a következtetést vonja le azok után, hogy felsorolja ezeket az állítólagos  csodákat: „Az ember nem fogadhat el minden ilyen, csodáról szóló történetet, amelyet a vallásos életrajzírók mondanak, de kétségkívül jó szándékkal születtek ezek, mégpedig azért, hogy Buddhát dicsérjék, aki csodatévő hatalommal tudta felruházni lelkes követőit.” Ugyanez a mű a következőket írja az iszlámról: „Az iszlám közösség többsége soha nem szűnik meg csodákat várni. Mohamedet úgy mutatják be a hagyományokban (hadíszekben), mint aki számtalanszor tett csodát a nyilvánosság előtt . . . Úgy hiszik, hogy a szentek még a haláluk után is csodákat tesznek a saját sírjukban a hűségesekért, és a vallásos személyek kérik is a szentek közbenjárását.”

Mit mondhatunk a kereszténységben történő csodákról?

Sokan azok közül, akik elfogadták a keresztény hitet, más-más véleményen vannak. Némelyek tényként fogadják el a Biblia azon beszámolóit, melyek Jézus Krisztus vagy Isten keresztény kor előtti szolgái által végrehajtott csodákról szólnak. Sokan viszont az evangélikus reformátorral, Luther Mártonnal értenek egyet. A The Encyclopedia of Religion ezt mondja róla: „Luther és Kálvin egyaránt azt írta, hogy a csodák kora lejárt, és nem lenne szabad csodákat várni.” A katolikus egyház ragaszkodott a csodákról alkotott hitnézetéhez, „anélkül, hogy megpróbálta volna észérvekkel alátámasztani azokat” — olvasható a forrásműben. Ám „a protestáns közösség értelmiségi tagjai arra a véleményre jutottak, hogy a keresztény hit szokásai nagyrészt erkölcsi jellegűek, és sem Isten, sem a szellemvilág nem lép kapcsolatba számottevően az emberi élettel, sem hatást nem gyakorol rá”.

A magukat kereszténynek vallók közül viszont mások, például egyes papok kétségbe vonják, hogy a Bibliában említett csodák megfelelnek a valóságnak. Vegyük például az égő csipkebokor  esetét, melyről a Biblia a 2Mózes 3:1–5-ben számol be. A What the Bible Really Says című könyv kifejti, hogy több német teológus nem tekinti ezt egy csoda szó szerinti beszámolójának, hanem úgy értelmezi, mint ami „annak jelképe, hogy Mózes a lelkiismerete tüskéivel és égő nyilallásaival küszködik bensőjében”. A könyv hozzáfűzi: „A lángok úgy is tekinthetők, mint virágok, amelyek az isteni jelenlét napsugarának hatására kipattannak.”

Lehet, hogy aligha érzed kielégítőnek ezt a fajta magyarázatot. Akkor hát miben higgyél? Reális hinni abban, hogy valaha is történtek csodák? És mi a helyzet a modern kori csodákkal? Mivel nem tudjuk megkérdezni az angyalokat, kihez forduljunk hát?

A Biblia álláspontja

Senki sem tagadhatja, hogy a Biblia beszámol arról, hogy Isten a régmúltban olykor beavatkozott az eseményekbe, és emberileg lehetetlen tetteket hajtott végre. Ezt olvashatjuk róla: „Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről, jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, és nagy félelmet keltve” (Jeremiás 32:21). Képzeld csak el, hogy az akkori leghatalmasabb nemzet térdre borult tíz, isteni csapás hatására, melyek egyike az elsőszülöttek halála volt. Ez aztán a csoda! (2Mózes 7—14. fejezete).

Évszázadokkal később a négy evangéliumíró mintegy 35 csodáról számolt be, melyeket Jézus hajtott végre. Szavaik azt sugallják, hogy Jézus még több csodát tett, mint amennyiről beszámolnak. Vajon ezek a beszámolók megfelelnek a valóságnak vagy legendák? (Máté 9:35; Lukács 9:11). *

Ha a Biblia csakugyan az, aminek mondja magát, vagyis Isten igaz Szava, akkor nyomós okod van hinni a csodákban, melyekről beszámol. A Biblia nyíltan tudósít a rég múlt napok csodáiról — csodálatos gyógyításokról, feltámadásokról és ehhez hasonlókról —, miközben éppilyen világosan tárja fel azt is, hogy többé nem lesznek ilyen csodák. (Lásd a „Miért nem történnek többé bizonyos csodák?” című kiemelt részt a 4. oldalon.) Akkor ez azt jelenti, hogy még azok is alaptalannak tartják a modern kori csodákba vetett hitet, akik tényként fogadják el a Bibliát? Hadd válaszoljon erre a következő cikk.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

MIÉRT NEM TÖRTÉNNEK TÖBBÉ BIZONYOS CSODÁK?

A Bibliában különféle csodák vannak megemlítve (2Mózes 7:19–21; 1Királyok 17:1–7; 18:22–38; 2Királyok 5:1–14; Máté 8:24–27; Lukács 17:11–19; János 2:1–11; 9:1–7). Ezek közül soknak az volt a szerepe, hogy Jézust a Messiásként azonosítsa, és azt igazolták, hogy Jézus Isten támogatását élvezi. Jézus korai követői természetfölötti ajándékokat mutattak fel, mint amilyen a nyelveken szólás és az ihletett kijelentések észlelése (Cselekedetek 2:5–12; 1Korintusz 12:28–31). Ezek a természetfölötti ajándékok a keresztény gyülekezet kezdeti szakaszában hasznosak voltak. Miért?

Nos, kevés példány volt a Szentírásból. Általában csak a gazdagoknak voltak mindenféle tekercseik vagy könyveik. A nem keresztény területeken nem ismerték még a Bibliát és annak szerzőjét, Jehovát. A keresztény tanításokat szóban kellett továbbadni. A természetfölötti ajándékok azért voltak hasznosak, mert megmutatták, hogy Isten a keresztény gyülekezetet eszközként használja fel.

Pál azonban elmagyarázta, hogy ezek az ajándékok egyszer megszűnnek, mert nem lesz rájuk többé szükség. „Legyenek akár prófétálás ajándékai, el lesznek távolítva; legyenek akár nyelvek, meg fognak szűnni; legyen akár ismeret, el lesz távolítva. Mert részleges ismeretünk van, és részlegesen prófétálunk; de amikor megérkezik, ami teljes, el lesz távolítva, ami részleges” (1Korintusz 13:8–10).

Ma az emberek hozzá tudnak jutni a Bibliához, valamint konkordanciákhoz, enciklopédiákhoz. Több mint hatmillió képzett keresztény segít másoknak megszerezni a Biblián alapuló, Istenről szóló ismeretet. Így hát nincs már szükség csodákra annak igazolására, hogy Jézus Krisztus Isten kinevezett Szabadítója, vagy annak bizonyítására, hogy Jehova támogatja a szolgáit.