Isten iránti engedelmesség — Az életünk függ tőle

ISTENÉ az elsődleges jog, hogy engedelmességet várjon el minden teremtménytől. Méltán illeti meg őt a feltétel nélküli engedelmesség, hiszen ő az Alkotó, az élet Forrása, tőle függ az élet (Zsoltárok 95:6–8). Mivel ő a páratlanul bölcs, mindenható Isten, kijelentései a legnagyobb tiszteletet és figyelmet érdemlik meg. Egy apa joggal várja el gyermekeitől, hogy szót fogadjanak, és ha egy gyermek késlekedve reagál, az apja rászólhat: „Nem hallod?” Mennyivel inkább joga van égi Atyánknak elvárni, hogy fogékonyan figyeljünk és reagáljunk a kijelentéseire! (5Mózes 21:18–21; Példabeszédek 4:1; Ézsaiás 64:8; 1Péter 1:14).

Az engedelmesség semmivel sem pótolható, és nélküle nem lehet elnyerni Isten kegyét. Ahogy Sámuel mondta Saul királynak: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égő felajánlásoknak és az áldozatoknak, mint a Jehova szava iránti engedelmességnek? Íme, jobb az engedelmesség [szó szerint: odafigyelés] az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1Sámuel 15:22). Ha valaki engedetlen, akkor megveti Jehova szavát, és arról tesz bizonyságot, hogy valójában nem bízik, nem hisz ebben a szóban és a Forrásában. Az engedetlen ember tehát semmiben sem különbözik attól, aki jóslással foglalkozik, vagy bálványokat használ (1Sámuel 15:23; Róma 6:16). A szóbeli beleegyezés mit sem ér, ha nem követik az elvárt cselekedetek. Nem reagálni lényegében annyi, mint nem hinni, vagy nem tisztelni az útmutatások forrását (Máté 21:28–32). Akik megelégednek azzal, hogy hallják és gondolatban elfogadják Isten igazságát, de nem váltják azt cselekedetekre, azok hamis érveléssel ámítják magukat, és nem részesülnek áldásban (Jakab 1:22–25). Isten Fia világossá tette, hogy még azok sem fognak soha bemenni a Királyságba, akik a parancsolatokhoz hasonló tetteket hajtanak ugyan végre, de nyilván helytelen módon vagy rossz indítékból teszik ezt. Teljes elutasítás lesz a részük (Máté 7:15–23).

Az igaz hit „a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása” és „a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása”. Az ilyen hit megköveteli, hogy az ember higgyen Isten létezésében, és abban is, hogy ő „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt”. Mindebből az következik, hogy akik hisznek, engedelmeskedni akarnak, mert bíznak az engedelmességből fakadó áldásokban, és meg vannak győződve azokról (Héberek 11:1, 6).

Ezzel összhangban Isten nem csupán szűkszavú parancsok sorozatát közölte az emberekkel, mint valami érzéketlen diktátor. Ő nem olyan engedelmességet kíván tőlük, mint a zablával meg kantárral irányított állatoktól (Zsoltárok 32:8, 9; Jakab 3:3). A gépies vagy kelletlen engedelmesség sem kívánatos a szemében; ilyet még a démonok is kinyilvánítottak Krisztus és a tanítványai iránt (Márk 1:27; Lukács 10:17, 20). Jehova azt szeretné, ha hálás szívvel engedelmeskednénk neki (Zsoltárok 112:1; 119:11, 112; Róma 6:17–19). Ezért amikor kinyilvánítja akaratát és szándékát, hasznos információkat közöl, amelyek hatással vannak az ember igazságérzetére, szeretetére, jóságára, felfogására, értelmi képességére és bölcsességére (5Mózes 10:12, 13; Lukács 1:17; Róma 12:1, 2). Akiknek helyes a szívállapotuk, szeretetből engedelmeskednek (1János 5:2, 3; 2János 6). Ezenkívül az Isten szolgái által hirdetett üzenet megbízhatósága és igaz volta a hallgatókat is engedelmességre ösztönzi. Ezért beszél Péter apostol ’az igazság iránti engedelmességről, amelynek képmutatás nélküli testvéri vonzalom az eredménye’ (1Péter 1:22; Róma 2:8, 9; Galácia 5:7, 8).