Sámson diadalt arat Jehova erejével

BOSSZÚSZOMJAS foglyul ejtői kiszúrták a szemét, és kényszermunkára kötelezték. Majd a börtönből pogány templomukba vezettették a sokaság szórakoztatására. Több ezer néző előtt vonultatták végig, és gúnyt űztek belőle. Ne egy bűnözőt vagy az ellenséges csapat parancsnokát képzeljük magunk elé. Ez a fogoly Jehova imádója volt, és húsz éven át Izrael bírájaként ténykedett.

Hogy került Sámson — a valaha élt legerősebb ember — ilyen megalázó helyzetbe? Vajon megmentette őt páratlanul nagy ereje? Mi volt Sámson erejének a titka? Tanulhatunk valamit a történetéből, és ha igen, mit?

’Élen jár majd abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből’

Izrael fiai sokszor eltértek az igaz imádattól. Ezért amikor „újra azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében . . . Jehova negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket” (Bírák 13:1).

Sámson története azzal kezdődött, hogy Jehova angyala megjelent egy izraelita férfi, Manoah meddő feleségének, és tájékoztatta őt arról, hogy fiúnak ad majd életet. „Ne érje borotva a fejét — utasította az angyal —, mert Isten nazireusa lesz a gyermek, miután elhagyta anyja méhét. Ő jár majd élen abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből” (Bírák 13:2–5). Jehova Sámsonnak már a megfogantatása előtt konkrét feladatot szánt. A születése pillanatától nazireusnak kellett lennie, olyan valakinek, aki különleges szent szolgálatra van elkülönítve.

„Ő kedves a szememben”

Sámson növekedett, és „Jehova áldása kísérte” (Bírák 13:24). Egy nap Sámson odament apjához és anyjához, majd erre kérte őket: „Láttam egy nőt Timnában a filiszteusok lányai közül; vegyétek őt nekem feleségül” (Bírák 14:2). Képzelhetjük a szülők meglepetését. Ahelyett, hogy a fiuk megszabadítaná Izraelt az elnyomók kezéből, házassági szövetséget akar velük kötni. Isten  Törvényével ellentétes volt pogány istenek imádói közül feleséget venni (2Mózes 34:11–16). Ezért a szülei így ellenkeztek: „Hát nincs testvéreid lányai között és az egész népem között nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül veszel feleséget?” Sámson viszont kitartott elhatározása mellett, és ezt mondta az apjának: „Őt vedd el nekem, mert ő kedves a szememben” (Bírák 14:3).

Milyen értelemben volt ez a filiszteus nő „kedves” Sámson szemében? Nem úgy, hogy „szép, bájos, vonzó” lett volna, írja egy forrásmű, hanem „kedves volt számára, mivel általa valósíthatott meg egy célt, szándékot, tervet” (McClintock és Strong: Cyclopedia). Mi volt ez a cél? A Bírák 14:4 elmondja, hogy Sámson ’alkalmat keresett a filiszteusok ellen’. Emiatt érdeklődött a nő iránt. Amint Sámson nőttön-nőtt, „ösztönözni kezdte őt Jehova szelleme”, vagyis tettre sarkallta (Bírák 13:25). Tehát Jehova szelleme indította Sámsont erre a váratlan kérésre, ami a feleséget illeti, és ez a szellem vezette mindvégig, míg Izrael fölött bíráskodott. Vajon eljött az alkalom, melyet Sámson keresett? Nézzük először azt, hogy Jehova hogyan biztosította őt a támogatásáról.

Sámson Timna felé tartott, ahol a jövendőbelije lakott. „Amikor Timna szőlőskertjeihez ért, íme, egy fiatal sörényes oroszlán ordítva jött elébe — olvashatjuk a szentírási beszámolóban. — Ekkor működni kezdett rajta Jehova szelleme, ő pedig kettétépte azt.” Sámson egyedül volt, amikor ilyen hihetetlenül nagy erő szállta meg. Nem voltak szemtanúk. Vajon arra szolgált ez az eset, hogy Jehova biztosítsa Sámsont, hogy nazireusként képes eleget tenni a tőle kapott megbízatásnak? A Biblia nem beszél erről. De Sámson biztosan felismerte, hogy ez a páratlan erő nem a sajátja, hanem mindenképpen Istentől jön. Tudatosult benne, hogy támaszkodhat Jehovára az előtte álló feladat elvégzésekor. Az oroszlánnal történteken felbuzdulva Sámson folytatta útját, „beszélt azzal a nővel, és az még mindig kedves volt szemében” (Bírák 14:5–7).

Később, amikor Sámson visszatért, hogy a nőt hazavigye, „letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán tetemében méhraj volt, meg méz!” Ez járt a fejében, amikor feladott egy rejtvényt harminc filiszteusnak, akit az esküvőn társnak adtak mellé: „Az evőből étel jött ki, az erősből édes jött ki.” Ha meg tudják fejteni a rejtvényt, Sámson ad nekik harminc alsóruhát és harminc öltözet ruhát. Ha nem, akkor a filiszteusok  tartoznak neki ugyanennyi ruhával. A filiszteusok három napon át töprengtek a rejtvényen. A negyedik napon megfenyegették Sámson feleségét: „Szedd rá a férjedet, hogy mondja el nekünk a rejtvény megfejtését, egyébként elégetünk téged és apád házát is tűzben.” Micsoda kegyetlenség! Ha a filiszteusok így bántak a saját népükből valókkal, képzelhetjük, milyen gyötrelmet okoztak az elnyomott izraelitáknak (Bírák 14:8–15).

A rémült nő rávette Sámsont, hogy árulja el a választ. Szeretetlenül és hűtlenül bánva Sámsonnal, azonnal továbbadta a harminc férfinak, amit megtudott. Ők megoldották a rejtvényt, Sámson pedig tudta, hogy miért. Ezt mondta nekik: „Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, a rejtvényt meg nem fejtettétek volna.” Ekkor jött el az alkalom, melyre Sámson várt. „Jehova szelleme működni kezdett rajta, és lement Askelonba; levágott közülük harminc férfit, majd fogta, amit leszedett róluk, és odaadta az öltözet ruhákat a rejtvény megfejtőinek” (Bírák 14:18, 19).

Vajon Sámsont bosszúvágy fűtötte, amikor Askelonba ment? Nem. Valójában Isten cselekedett kiválasztott szabadítója által. Sámsont felhasználva Jehova harcot indított népe kegyetlen elnyomói ellen, és a csata nem érhetett itt véget. A következő támadásra akkor nyílt alkalom, amikor Sámson látogatóba ment a feleségéhez.

Egymaga hadakozott

Timnába visszatérve Sámson megtudta, hogy apósa férjhez adta feleségét valaki máshoz, azt gondolva, hogy Sámson meggyűlölte a nőt. Sámson sértődöttnek tűnhetett. Fogott háromszáz rókát, párosával összekötözte őket, és fáklyát tett a farkuk közé. Elengedte az állatokat, azok pedig felgyújtották a szántóföldeket, szőlőskerteket és olajfaligeteket, vagyis egész évre elpusztították Filisztea három fő terményét. A dühödt filiszteusok válasza könyörtelen volt. Sámson feleségét és apósát tették meg bűnbaknak, és megégették őket. Embertelen bosszújuk Sámson célját szolgálta, hiszen emiatt nagy mészárlást hajthatott végre közöttük (Bírák 15:1–8).

Vajon az izraeliták felismerték, hogy Jehova Isten megáldja Sámsont, és csatlakoztak hozzá, hogy véget vessenek a filiszteus uralomnak? Nem, nem így történt. Hogy elkerüljék a bajt, Júda férfiai háromezer férfit küldtek, hogy elfogják Isten kiválasztott vezetőjét, és ellenségei kezébe adták őt. Ám a lojalitás hiánya, mely megmutatkozott az izraelitáknál, lehetővé tette, hogy Sámson további károkat okozzon az ellenségeinek. Amikor át akarták adni őt a filiszteusoknak, „Jehova szelleme működni kezdett rajta, és a karján lévő kötelek olyanná váltak, mint a tűzzel perzselt lenfonál, úgyhogy lemállottak béklyói a kezéről”. Felkapott egy szamárállkapcsot, és agyonverte vele ezer ellenfelét (Bírák 15:10–15).

Jehovához könyörögve ezt mondta: „Te adtál ily nagy szabadítást a te szolgád kezébe, most meg haljak szomjan, és kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?” Jehova meghallgatta Sámson imáját, és úgy válaszolt rá, hogy „kettéhasított egy mozsár alakú üreget . . . , és víz fakadt ki abból. Ő pedig ivott, s azután szelleme visszatért, és feléledt” (Bírák 15:18, 19).

Sámsont nem téríthette el semmi a céljától, nevezetesen attól, hogy harcoljon a filiszteusok ellen. Gázában azért tartózkodott egy prostituált házában, hogy harcolhasson Isten ellenségeivel. Éjszakai szállásra volt szüksége egy ellenséges városban, és csak egy prostituált házában talált magának helyet. Sámson nem akart erkölcstelenséget elkövetni. Éjfélkor elhagyta a nő házát, megragadta a városkapu ajtajait és a két segédoszlopot, és körülbelül hatvan kilométeren át cipelte ezeket,  fel, egy Hebronhoz közeli hegy tetejére. Isten helyeselte ezt, és erőt adott neki (Bírák 16:1–3).

A rendkívüli körülmények miatt a szent szellem szokatlanul működött Sámsonon. Isten hűséges szolgái ma ugyanettől a szellemtől várnak erőt. Jézus arról biztosította a követőit, hogy Jehova „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Lukács 11:13).

Miért ’távozott el Jehova’ Sámsontól?

Sámson beleszeretett egy nőbe, Delilába. A filiszteusok öt szövetséges fejedelme annyira szeretett volna megszabadulni Sámsontól, hogy Delilához fordult segítségért. Odamentek hozzá, és ezt mondták neki: „Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik nagy ereje, [és] hogyan győzhetjük le.” Cserébe mind az öt szövetséges fejedelem „ezeregyszáz ezüstöt” ígért neki (Bírák 16:4, 5).

Ha az ezüst szó alatt sekelt kell értenünk, az ötezer-ötszáz sekel hatalmas összegnek számított. Ábrahám négyszáz sekelért vásárolt sírhelyet feleségének, és a rabszolgákat mindössze harminc sekelért adták el (1Mózes 23:14–20; 2Mózes 21:32). Az, hogy a szövetséges fejedelmek, azaz az öt filiszteus város uralkodói Delila kapzsiságára apelláltak, nem pedig a hovatartozására, arra mutat, hogy Delila talán izraelita nő volt. Akár az volt, akár nem, elfogadta az ajánlatot.

Sámson háromszor vezette félre Delilát válaszával, és a nő háromszor árulta el őt azzal, hogy megpróbálta kiszolgáltatni az ellenségeinek. De mivel Delila „minduntalan zaklatta szavaival, és unszolta, halálosan belefáradt [Sámson] lelke”. Végül a férfi elárulta neki az igazságot: a haja sohasem volt még levágva. Ha levágnák fonatait, elgyengülne, és olyan volna, mint bárki más (Bírák 16:6–17).

Ez lett Sámson végzete. Delila úgy intézte, hogy le lehessen borotválni a férfi haját. Sámson ereje azonban igazából nem a hajában rejlett. A haja csupán jelképe volt annak, hogy nazireusként különleges kapcsolatban áll Istennel. Amikor engedte, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amely a feje megborotválásával érinti a nazireusságát, „Jehova eltávozott tőle”. A filiszteusok ekkor fölébe kerekedtek, megvakították, és börtönbe vetették (Bírák 16:18–21).

Mennyire tanulságos ez az eset! Nagyon értékesnek kell tartanunk a Jehovával ápolt kapcsolatunkat. Hogyan is várhatnánk, hogy Isten továbbra is megáldjon minket, ha bármiben figyelmen kívül hagynánk keresztényi önátadásunkat?

„Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal együtt!”

A diadalittas filiszteusok hálát adtak az istenüknek, Dágonnak a Sámson fölött aratott győzelemért. Sikerük megünnepléseképpen Dágon templomába vezettették foglyukat. De Sámson tudta, hogy mi a valódi oka bukásának. Tisztában volt vele, hogy Jehova miért hagyta el őt, és megbánta gyengeségét. A börtönben újra dúsan növekedni kezdett Sámson haja. Vajon milyen tettre szánja el most magát több ezer filiszteus között?

Így imádkozott: „Legfőbb Úr, Jehova, kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg még ez egyszer, ó, igaz Isten, engedd, hogy elégtétellel bosszút álljak a filiszteusokon a két szemem egyikéért!” Majd „nekifeszült erővel” az épület két középső oszlopának. Mi lett ennek a következménye? „A ház rádőlt a szövetséges fejedelmekre, és az egész népre, mely benne volt, úgyhogy többet ölt meg a halálával, mint amennyit megölt életében” (Bírák 16:22–30).

Nem volt Sámsonhoz foghatóan erős ember senki. Figyelemre méltók voltak hatalmas tettei. De ami a legfontosabb, Jehova Szava az erős hitű személyek közé sorolja Sámsont (Héberek 11:32–34).

[Kép a 26. oldalon]

Mi volt Sámson erejének a titka?