Többé ne önmagunknak éljünk!

Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” (2KORINTUSZ 5:15)

1—2. Milyen bibliai parancs indította Jézus első századi követőit arra, hogy legyőzzék az önzésüket?

JÉZUS az utolsó éjszakáját töltötte a földön. Néhány órával később feláldozta az életét mindazokért, akik hitet gyakorolnak benne. Jézus azon az éjjelen sok fontos gondolatot közölt hűséges apostolaival, például egy parancsot is, mely egy olyan tulajdonsággal van kapcsolatban, amely alapján fel lehet ismerni a követőit. „Új parancsolatot adok nektek — mondta —, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35).

² Az igaz keresztényeknek önfeláldozó szeretetet kell tanúsítaniuk egymás iránt, és hívőtársaik szükségleteit a magukéi elé kell helyezniük. Sőt, attól sem vonakodhatnak, hogy ’a lelküket adják a barátaikért’ (János 15:13). Vajon a korai keresztények megtartották ezt az új parancsolatot? Tertullianus, a második századi író Védőbeszéd című híres művében így idézte, hogy mit mondtak mások a keresztényekről: „Nézzétek . . . mennyire szeretik egymást . . . Nézzétek, mennyire kész egyik a másikért még a halálra is.”

3—4. a) Miért kell szembeszállnunk az önzéssel? b) Mit vizsgálunk meg ebben a cikkben?

³ Mi is kötelesek vagyunk ’hordozni egymás terheit, és így betölteni a Krisztus törvényét’ (Galácia 6:2). Az önzés azonban az egyik legnagyobb akadály, mely megnehezíti, hogy megtartsuk a Krisztus törvényét, és ’szeressük Jehovát, a mi Istenünket egész szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel, valamint szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat’ (Máté 22:37–39). Tökéletlenségünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy csak magunkkal foglalkozzunk. Ráadásul a mindennapos  stressz, az iskolában és a munkahelyen tapasztalt versengés, valamint a létszükségleti cikkek megszerzéséért folytatott küzdelem felerősíti ezt a hajlamunkat. És az önzésre való hajlam nem gyengül. Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy „az utolsó napokban . . . az emberek önzők” lesznek (2Timóteusz 3:1, 2, Katolikus fordítás).

⁴ Jézus a földi szolgálata befejező szakaszához közeledve egy három teendőből álló módszert ismertetett a tanítványaival, melynek az alkalmazásával legyőzhették az önzésüket. Milyen módszerről van szó, és hogyan meríthetünk hasznot Jézus utasításaiból?

Biztos ellenszer

5. Mit hozott a tanítványok tudomására Jézus, miközben Galilea északi részén prédikált, és miért volt ez megrázó nekik?

⁵ Jézus Cezárea Filippi közelében, Galilea északi részén prédikált. Ez a békés, festői vidék látszólag jobban megfelelt volna az önkényeztetésre, mint az önmegtartóztatásra. Jézus azonban ott hozta először a tanítványok tudomására, hogy „Jeruzsálembe kell mennie, sok mindent kell elszenvednie a vénektől, a papi elöljáróktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, és a harmadik napon fel kell támadnia” (Máté 16:21). Milyen megrázó lehetett ez a hír Jézus tanítványainak, hiszen egészen addig arra számítottak, hogy Vezetőjük a földön állítja fel a Királyságát! (Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6).

6. Miért rótta meg Jézus szigorúan Pétert?

⁶ Péter rögtön „félrevonta [Jézust], és dorgálni kezdte őt, ezt mondva: »Kedvezz magadnak, Uram; semmiképpen sem lesz ez a sorsod.«” Hogyan reagált Jézus? „Hátat fordított, és ezt mondta Péternek: »Távozz tőlem, Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint.«” Mennyire ellentétes volt kettőjük szemléletmódja! Jézus készségesen elfogadta azt az önfeláldozó életutat, amelyet Isten kijelölt neki, és amelynek a végén, néhány hónapon belül a kínoszlopon való halál várta. Péter kényelmes megoldást ajánlott. „Kedvezz magadnak” — mondta. Kétségtelenül jó szándék vezette, Jézus mégis megrótta, mivel Péter ez alkalommal engedte, hogy Sátán befolyásolja. ’Nem az Isten gondolatai szerint gondolkozott, hanem az emberekéi szerint’ (Máté 16:22, 23).

7. A Máté 16:24 szerint mire szólította fel Jézus a követőit?

⁷ Ma is lehet hallani hasonló hangokat. A világ gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek jók önmagukhoz, vagy válasszák a legkönnyebb utat. Jézus viszont teljesen más gondolkodásmódot javasolt. Ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). „Ezek a szavak nem a kívülállóknak szólnak, hogy legyenek tanítvánnyá — olvasható egy bibliafordítás jegyzeteiben —, hanem azoknak, akik már válaszoltak Krisztus elhívására, hogy gondolkodjanak el, mit is jelent tanítványnak lenni” (The New Interpreter’s Bible). A Jézus által vázolt és ebben az írásszövegben feljegyzett három lépést hívő személyeknek kell megtenniük. Vegyük szemügyre külön-külön a teendőket.

8. Magyarázd el, mit jelent az önmegtagadás!

⁸ Először is meg kell tagadnunk magunkat. A „megtagadja magát” kifejezés görög megfelelője annak gondolatát hordozza, hogy valaki kész nemet mondani önző kívánságainak és a saját kényelmének. Önmagunk megtagadása nem csupán annyit foglal magában, hogy  olykor lemondunk bizonyos örömökről; de azt sem jelenti, hogy aszketikus vagy önpusztító életmódot folytatunk. Már ’nem a magunkéi vagyunk’, mivel készségesen alárendeljük Jehovának az egész életünket, és mindent, ami ahhoz tartozik (1Korintusz 6:19, 20). Nem leszünk énközpontúak, hanem inkább Isten köré összpontosul az életünk. Önmagunk megtagadása azt feltételezi, hogy eltökéltük, Isten akaratát fogjuk tenni, még akkor is, ha ez ellentétben van saját tökéletlen hajlamainkkal. Amikor átadjuk magunkat Istennek, és megkeresztelkedünk, azzal kimutatjuk, hogy kizárólagos odaadással vagyunk iránta. Utána pedig egész életünkben törekszünk rá, hogy az önátadásunknak megfelelően éljünk.

9. a) Mit jelképezett a kínoszlop, amikor Jézus a földön élt? b) Mit jelent az, hogy felvesszük a kínoszlopunkat?

⁹ A második teendő az, hogy vegyük fel a kínoszlopunkat. Az első században a kínoszlop a szenvedést, a szégyent és a halált jelképezte. Rendes körülmények között csak bűnözőket végeztek ki kínoszlopon, illetve csak bűnözők holttestét függesztették oszlopra. Jézus ezzel a kifejezéssel azt érzékeltette, hogy a keresztényeknek felkészültnek kell lenniük arra, hogy üldözik, megvetik vagy akár meg is ölik őket, mivel nem alkotják a világ részét (János 15:18–20). Keresztényi értékrendünk elkülönít minket a világtól, ezért az ’becsmérlően beszélhet rólunk’ (1Péter 4:4). Ilyesmi előfordulhat az iskolában, a munkahelyünkön, sőt a családunkban is (Lukács 9:23). De mi készek vagyunk elviselni a világtól jövő megvetést, mert már nem önmagunknak élünk. Jézus ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12). Kétségtelenül az a legfontosabb, hogy Isten kegyét élvezzük.

10. Mit foglal magában Jézus állandó követése?

¹⁰ Harmadszor, Jézus Krisztus felszólított minket, hogy állandóan kövessük őt. Egy újszövetségi szómagyarázó szótár szerint valakinek a követése azt jelenti, hogy a társai vagyunk, „ugyanarra megyünk, mint ő” (W. E. Vine: An Expository Dictionary of New Testament Words). „Aki azt mondja, hogy egységben marad [Istennel], maga is köteles továbbra is úgy járni, ahogyan [Krisztus] járt” — mondja az 1János 2:6. Hogyan járt Jézus? Az égi Atyja és a tanítványai iránti szeretete kizárta az önzést. „A Krisztus [nem] a maga kedvében járt” — írta Pál (Róma 15:3). Még akkor is fontosabbnak tartotta mások szükségleteit, mint a sajátjait, amikor fáradt vagy éhes volt (Márk 6:31–34). Jézus ezenkívül a Királyság-prédikáló munkában és a tanításban sem kímélte magát. Utánozzuk őt, buzgón teljesítve azt a megbízatást, hogy ’tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, és tanítsuk meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt’ (Máté 28:19, 20). Krisztus mindebben mintát hagyott, és nekünk ’szorosan kell követnünk a nyomdokait’ (1Péter 2:21).

11. Miért fontos, hogy megtagadjuk magunkat, felvegyük a kínoszlopunkat, és állandóan kövessük Jézus Krisztust?

¹¹ Elengedhetetlen, hogy megtagadjuk magunkat, felvegyük a kínoszlopunkat, és állandóan kövessük a Példaképünket. Ez hatástalanítja az önzést, mely kétségkívül útjában áll az önfeláldozó szeretet kifejezésének. Ezenkívül Jézus kijelentette: „aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, megtalálja azt. Mert mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkét elveszti? Vagy mit fog adni az ember cserébe a lelkéért?” (Máté 16:25, 26).

Nem szolgálhatunk két úrnak

12—13. a) Mi foglalkoztatta az ifjú elöljárót, aki tanácsot kért Jézustól? b) Mit tanácsolt Jézus az ifjúnak, és miért?

¹² Néhány hónappal azután, hogy Jézus kifejtette, milyen fontos a tanítványainak megtagadniuk  magukat, odament hozzá egy gazdag, fiatal elöljáró, és ezt kérdezte: „Tanító, mi jót kell tennem, hogy örök életet kapjak?” Jézus azt felelte, hogy ’mindig tartsa meg a parancsolatokat’, majd felsorolt néhányat. Az ifjú erre így szólt: „Mindezeket megtartottam.” Bizonyára őszinte ember volt, és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy megtartsa a Törvényben foglalt parancsolatokat. Ezért megkérdezte, hogy ’mi hiányosság van még benne’. Jézus válasza egy kivételes meghívás volt: „Ha tökéletes [»teljes«, New American Standard Bible] akarsz lenni, menj, add el javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Máté 19:16–21).

¹³ Jézus látta, hogy ez az ifjú csak akkor tudja teljes lélekkel szolgálni Jehovát, ha megszabadul valamitől, ami nagyon leköti a figyelmét, és ami nem más, mint a gazdagsága. Krisztus igaz tanítványai nem szolgálhatnak két úrnak. ’Nem szolgálhatnak rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is’ (Máté 6:24). A ’szemüknek egyszerűnek’ kell lennie, a szellemi dolgokra kell összpontosítania (Máté 6:22). Ha valaki lemond a javairól, és a szegényeknek adja őket, az önfeláldozó. Az anyagi áldozatért cserébe Jézus azt a megfizethetetlen kiváltságot ajánlotta fel az ifjú elöljárónak, hogy az égben halmozhat fel kincset, méghozzá olyat, amely örök életet jelent neki, és azt a kilátást eredményezi, hogy végül együtt uralkodhat Krisztussal az égben. Az ifjú nem volt kész arra, hogy megtagadja magát. „Bánatosan elment, mert nagy vagyona volt” (Máté 19:22). Jézus más követői azonban nem így reagáltak.

14. Mit tett négy halász, amikor Jézus felszólította őket, hogy kövessék?

¹⁴ Úgy két évvel korábban hasonló meghívást kapott Jézustól négy halász, név szerint Péter, András, Jakab és János. Ketten éppen halásztak, a másik kettő pedig a hálók javításával foglalatoskodott. Jézus felszólította őket: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.” Végül mind a négyen otthagyták a halászatot, és életük végéig követték Jézust (Máté 4:18–22).

15. Milyen áldozatokat hozott Jehova egyik Tanúja napjainkban, hogy követhesse Jézust?

¹⁵ Ma számos keresztény inkább a négy halász példáját követi, semmint a gazdag ifjú elöljáróét. Feláldozzák a jómódot és a világi karriert, hogy Jehovát szolgálhassák. „Huszonkét éves koromban fontos döntést kellett hoznom — meséli Deborah. — Körülbelül hat hónapja tanulmányoztam a Bibliát, és szerettem volna átadni az életemet Jehovának, de a családom ezt nagyon ellenezte. Multimilliomosok voltak, és úgy érezték, hogy társadalmi helyzetüknél fogva kellemetlen lesz nekik, ha Tanú leszek. Huszonnégy órát adtak, hogy eldöntsem, mit választok: a luxust vagy az igazságot. Azt mondták, ha nem szakítok meg minden kapcsolatot a Tanúkkal, kitagadnak. Jehova segített helyes döntést hoznom, és ahhoz is erőt adott, hogy aszerint cselekedjek.  Már 42 éve a teljes idejű szolgálatban vagyok, és semmit, de semmit nem bántam meg. Azzal, hogy hátat fordítottam az önző, élvhajhász életvitelnek, megmenekültem attól az ürességtől és boldogtalanságtól, amelyet a családtagjaimnál látok. A férjemmel több mint száz embernek segítettünk az igazság megismerésében. Ezek a szellemi gyermekek sokkal értékesebbek nekem, mint bármekkora anyagi gazdagság.” Deborah érzéseit több millió Jehova Tanúja osztja. Te is?

16. Hogyan mutathatjuk ki, hogy többé nem önmagunknak élünk?

¹⁶ Az a vágy, hogy többé ne önmagának éljen, több ezer Jehova Tanúját arra indított, hogy úttörőként, vagyis teljes idejű Királyság-hirdetőként szolgáljon. Mások, akiknek a körülményei nem teszik lehetővé, hogy részt vegyenek a teljes idejű szolgálatban, ápolják az úttörőszellemet, és képességeik legjavát adva támogatják a Királyság-prédikáló munkát. A szülők hasonló magatartást tanúsítanak, amikor személyes érdekeikről lemondva sok időt szánnak arra, hogy szellemi dolgokra oktassák gyermekeiket. Valamilyen módon mindannyian ki tudjuk mutatni, hogy a Királyság-érdekek az első helyen vannak az életünkben (Máté 6:33).

Kinek a szeretete kényszerít minket?

17. Mi ösztönöz minket az áldozathozatalra?

¹⁷ Az önfeláldozó szeretet kimutatása nem a legegyszerűbb. De gondolkodjunk el azon, hogy mi késztet minket erre. Pál ezt írta: „A Krisztusban levő szeretet . . . kényszerít minket, mert úgy ítéltük meg, hogy e g y ember meghalt mindenkiért . . . ; és ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Korintusz 5:14, 15). A Krisztusban levő szeretet kényszerít minket arra, hogy többé ne önmagunknak éljünk. Milyen hatalmas motiváló erő ez! Mivel Krisztus meghalt értünk, erkölcsi kötelességünknek kell éreznünk, hogy érte éljünk. Hiszen éppen az Istennek és Krisztusnak az irántunk tanúsított mélységes szeretetéért érzett hála sarkallt minket arra, hogy átadjuk életünket Istennek, és Krisztus tanítványai legyünk (János 3:16; 1János 4:10, 11).

18. Miért éri meg önfeláldozó életet élni?

¹⁸ Megéri az, hogy többé nem önmagunknak élünk? Miután az ifjú elöljáró nem fogadta el Krisztus meghívását, és elment, Péter így szólt Jézushoz: „Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged; mink lesz hát minekünk?” (Máté 19:27). Péter és a többi apostol valóban megtagadta magát. Milyen jutalom várt rájuk ezért? Jézus először azt a kiváltságot említette, hogy együtt uralkodhatnak majd vele az égben (Máté 19:28). Ugyanakkor Jézus olyan áldásokra is utalt, amelyeket minden egyes követője élvezhet majd. Így fogalmazott: „senki sem hagyott el házat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért, aki százannyit ne kapna most, ebben az időszakban . . . , az eljövendő világrendszerben pedig örök életet” (Márk 10:29, 30). Sokkal többet kapunk, mint amennyit feláldoztunk. Hát nem értékesebbek szellemi apáink, anyáink, fivéreink, nővéreink és gyermekeink, mint bármi, amiről lemondtunk a Királyságért? Nos, vajon kinek volt kielégítőbb az élete, Péternek vagy a gazdag, ifjú elöljárónak?

19. a) Mitől függ az igazi boldogság? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

 ¹⁹ Jézus a szavaival és a tetteivel bebizonyította, hogy nem az önzés, hanem az adakozás és a szolgálat eredményez boldogságot (Máté 20:28; Cselekedetek 20:35). Ha többé nem önmagunknak élünk, hanem állandóan követjük Krisztust, már most igazi megelégedést érzünk, és az a reménységünk, hogy majd örökké élhetünk. Amikor megtagadjuk magunkat, természetesen Jehova lesz a Tulajdonosunk. Így Isten rabszolgáivá válunk. Miért mondhatjuk, hogy ez a rabszolgaság jutalommal jár? Hogyan érinti a döntéseinket? A következő cikk ezeket a kérdéseket veszi nagyító alá.

Emlékszel?

• Miért kell szembeszállnunk önző hajlamainkkal?

• Mit jelent az, hogy megtagadjuk magunkat, felvesszük a kínoszlopunkat, és állandóan követjük Jézust?

• Mi ösztönöz minket arra, hogy többé ne önmagunknak éljünk?

• Miért éri meg önfeláldozó életet élni?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 11. oldalon]

„Kedvezz magadnak, Uram”

[Kép a 13. oldalon]

Mi akadályozta az ifjú elöljárót Jézus követésében?

[Képek a 15. oldalon]

A szeretet arra ösztönzi Jehova Tanúit, hogy buzgón hirdessék a Királyságot