A gyermekeink értékes örökségek
A gyermekeink értékes örökségek
„Íme, a fiak Jehovától kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom” (ZSOLTÁROK 127:3)
1. Hogyan született meg az első kisbaba?
GONDOLJ bele, milyen rendkívüli távlatokat nyitott meg Jehova Isten azzal, ahogyan megteremtette az első férfit és nőt. Mind az apa, Ádám, mind az anya, Éva, magából adott valamit, és ennek következtében Éva méhében kifejlődött egy új ember, az első kisbaba (1Mózes 4:1). A fogantatás és a gyermek megszületése mind a mai napig ámulattal tölti el az embereket, és sokan azt mondják róla, hogy valóságos csoda.
2. Miért mondhatjuk, hogy a várandós nő méhében csoda zajlik le?
2 Az anya és apa egyesülése után az anyában létrejövő sejt 270 napon belül egy több billió sejtből álló kisbabává növekszik. Ez az eredeti sejt tartalmazza azokat az utasításokat, melyek a több mint 200 féle sejt kialakulásához szükségesek. Ezeknek a bámulatos utasításoknak engedelmeskedve — melyeket az emberek nem is értenek teljesen — ezek az elképesztően bonyolult sejtek épp megfelelő sorrendben és módon fejlődnek ki, és alkotnak egy új embert!
3. Miért ért egyet sok gondolkodó ember azzal, hogy Isten tette lehetővé egy új emberi lény megszületését?
3 Mit mondanál, kinek köszönhető a kisbaba létrejötte? Kétségkívül annak a Valakinek, aki lehetővé tette az életet. A zsoltáríró így énekelt: „Tudjátok meg, hogy Jehova az Isten; ő alkotott minket, nem pedig mi magunk” (Zsoltárok 100:3). Ti, szülők, bizonyára tudjátok, hogy nem a ti páratlan képességeitek jóvoltából jött létre e drága csöppség. Csakis Isten végtelen bölcsességével magyarázható az új élet csodálatos kialakulása. Gondolkodó emberek évezredeken át a nagy Teremtő érdemének tulajdonították azt, hogy az anya méhében egy gyermek formálódik. Te hogyan gondolkodsz erről a kérdésről? (Zsoltárok 139:13–16).
4. Milyen emberi hiányosság nem jellemző Jehovára?
4 De vajon Jehova egy érzéketlen Teremtő, aki mindössze annyit tett, hogy elindított egy biológiai folyamatot, melynek során a férfi és a nő utódokat hozhat létre? Vannak érzéketlen emberek, Jehovát viszont semmiképp sem jellemezhetnénk így (Zsoltárok 78:38–40). A Biblia ezt mondja a Zsoltárok 127:3-ban: „Íme, a fiak [és a lányok] Jehovától kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Most boncolgassuk kicsit azt, hogy mit is jelent egy örökség, és mit bizonyít.
Örökség és jutalom
5. Miért mondhatjuk örökségnek a gyermekeket?
5 Az örökséget egy ajándékhoz hasonlíthatnánk. A szülők gyakran évekig keményen dolgoznak, hogy legyen mit örökségül hagyniuk a gyermekeikre. Az örökség lehet pénz, ingatlan vagy esetleg egy nagyra becsült vagyontárgy. Bármi legyen is, a szülő szeretetét bizonyítja. A Biblia kijelenti, hogy Isten örökségként adja a szülőknek a gyermekeket. A gyermekek tehát Istentől kapott szeretetteljes ajándékok. Ha szülő vagy, vajon a tetteiddel azt bizonyítod, hogy a gyermekeidet olyan ajándékoknak tekinted, melyeket a világegyetem Teremtője bízott rád?
6. Milyen szándékkal tette Isten lehetővé, hogy az embereknek gyermekeik legyenek?
6 Jehovának az volt a szándéka ezzel az ajándékkal, hogy a föld benépesüljön Ádám és Éva leszármazottaival (1Mózes 1:27, 28; Ézsaiás 45:18). Noha az angyalok millióit egyenként teremtette meg, az embereket nem így hozta létre (Zsoltárok 104:4; Jelenések 4:11). Inkább úgy döntött, hogy azzal a képességgel látja el őket, hogy életet tudjanak adni rájuk hasonlító gyermekeknek. Milyen nagyszerű lehetőség az anyának és az apának, hogy részesei lehetnek egy új ember létrejöttének, és gondoskodhatnak is róla! Szülők, megköszönitek-e Jehovának, hogy módot adott rá, hogy ilyen értékes örökségetek legyen?
Tanulj Jézus példájából!
7. Ellentétben azzal, amit néhány szülő tesz, hogyan mutatott Jézus érdeklődést és együttérzést ’az emberek fiai’ iránt?
7 Sajnos nem minden szülő tekinti jutalomnak a gyermekeit. Sokan nemigen tudnak együtt érezni utódaikkal. Az ilyen szülők nem tükrözik vissza Jehovának és Fiának a gondolkodásmódját (Zsoltárok 27:10; Ézsaiás 49:15). Ezzel ellentétben Jézus érdeklődést mutatott a fiatalok iránt. Arról, hogy miként érzett, mielőtt emberként a földre jött, vagyis amikor hatalmas szellemszemély volt az égben, a Biblia ezt mondja: „amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik” (Példabeszédek 8:31). Annyira szerette az embereket, hogy kész volt váltságul adni az életét, hogy örök életet kaphassanak (Máté 20:28; János 10:18).
8. Hogyan mutatott Jézus jó példát a szülőknek?
8 Jézus a földönlétekor különösen jó példát mutatott a szülőknek azzal, amit tett. Időt szánt a gyermekekre, még olyankor is, amikor nagyon elfoglalt volt, vagy nyomás nehezedett rá. Figyelte, ahogy játszanak a piactéren, és tanításába belefoglalta azt, ahogyan viselkednek (Máté 11:16, 17). Amikor utoljára ment Jeruzsálembe, tudta, hogy szenvedni fog, és megölik. Ezért amikor az emberek kisgyermekeket vittek hozzá, hogy azok találkozhassanak vele, a tanítványai, talán hogy kíméljék Jézust a további terhektől, megpróbálták elküldeni a gyermekeket. Jézus azonban megrótta a tanítványait. ’Gyönyörűséget lelve’ a kicsikben, ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket” (Márk 10:13, 14).
9. Miért lehet fontosabb a szavainknál az, amit teszünk?
9 Tanulhatunk Jézustól. Mit teszünk, ha kisgyermekek jönnek oda hozzánk, és épp elfoglaltak vagyunk? Azt, amit Jézus? A gyermekeknek arra van szükségük, főképp a szüleiktől, amit Jézus szívesen megadott nekik: időt és figyelmet fordított rájuk. Természetesen fontos, hogy a szülők mondják a gyermekeiknek, hogy szeretik őket. Ám a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. A szeretetedet leginkább az teszi nyilvánvalóvá, amit teszel, nem pusztán az, amit mondasz. Vonzalmadat bizonyítja, ha időt, figyelmet fordítasz a gyermekeidre, és törődsz velük. Elképzelhető azonban, hogy mégsem érsz el látható eredményt, vagy legalábbis nem olyan hamar, mint számítottál rá. Türelemre van szükség. Türelmet tanulhatunk, ha utánozzuk azt, ahogy Jézus bánt a tanítványaival.
Jézus türelme és vonzalma
10. Hogyan tanította Jézus a tanítványait az alázatosságról, és először milyen sikerrel járt?
10 Jézus tudta, hogy a tanítványai között verseny folyik az elsőbbségért. Egy nap, miután a tanítványaival Kapernaumba érkezett, megkérdezte tőlük: „»Miről vitáztatok az úton?« Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb.” Nem dorongolta le őket emiatt, hanem türelmesen felhozott számukra egy példát, hogy alázatosságra tanítsa őket (Márk 9:33–37). Vajon ez meghozta a kívánt eredményt? Azonnal nem. Jakab és János mintegy hat hónappal később édesanyjuk által azt kérték Jézustól, hogy előkelő helyet kaphassanak a Királyságban. Jézus ezúttal is türelmesen helyes irányba terelte a gondolataikat (Máté 20:20–28).
11. a) A szokást figyelmen kívül hagyva milyen feladatot nem láttak el az apostolok, miután megérkeztek Jézussal a felső szobába? b) Mit tett Jézus, és ez vajon hatásos volt akkor?
11 Nem sokkal később, i. sz. 33-ban Jézus az apostolaival félrevonulva ünnepelte meg a pászkát. A felső szobába érve a 12 apostol egyike sem vállalta magára, hogy a szokásnak megfelelően megmossa a többiek poros lábát. Ez alantas feladat volt, melyet egy szolga vagy a háznép egyik nőtagja látott el (1Sámuel 25:41; 1Timóteusz 5:10). Mennyire elszomoríthatta Jézust, hogy tanítványai a jelek szerint továbbra is rangra és méltóságra törekszenek! Megmosta hát mindannyiuk lábát, és nyomatékosan kérte őket, hogy kövessék a példáját abban, hogy másoknak szolgálnak (János 13:4–17). Vajon megtették ezt? A Biblia elmondja, hogy később az este folyamán „heves vita . . . támadt közöttük arról, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak” (Lukács 22:24).
12. Hogyan utánozhatják a szülők Jézust gyermekeik nevelésében?
12 Amikor a gyermekeitek nem fogadják meg a tanácsotokat, ti, szülők, bele tudjátok élni magatok abba, amit Jézus érzett? Ne feledjétek, hogy Jézus nem mondott le apostolairól, noha lassan vetkőzték le hiányosságaikat. A türelme végül meghozta gyümölcsét (1János 3:14, 18). Szülők, utánozzátok Jézus szeretetét és türelmét, és ne tántorítson el titeket semmi attól, hogy neveljétek a gyermekeiteket.
13. Miért ne zavarják el a szülők nyers szavakkal a gyermeküket, amikor az kíváncsi valamire?
13 A gyermekeknek érezniük kell, hogy a szüleik szeretik őket, és szívükön viselik a sorsukat. Jézus tudni akarta, hogy mit gondolnak a tanítványai, ezért figyelt, amikor kérdéseket tettek föl. Megkérdezte, hogy miként vélekednek bizonyos dolgokról (Máté 17:25–27). Igen, a jó tanítás magában foglalja a figyelmes hallgatást és az őszinte érdeklődést. A szülőknek ellen kell állniuk a késztetésnek, hogy elzavarják kíváncsiskodó gyermeküket, nyersen ezt mondva neki: „Hagyj békén! Nem látod, hogy nem érek rá?” Ha egy szülő valóban elfoglalt, meg kell értetnie a gyermekkel, hogy később fogja vele megtárgyalni a kérdését, majd állnia is kell a szavát. Így a gyermek érezni fogja, hogy a szülő igazán érdeklődik iránta, és szívesebben avatja bizalmába a szülőt.
14. Tanulva Jézustól, hogyan mutathatják ki a szülők a gyermekeik iránti vonzalmukat?
14 Helyénvaló-e, hogy a szülők kimutassák vonzalmukat azáltal, hogy átkarolják, megölelik a gyermeküket? A szülők újfent tanulhatnak Jézustól. A Biblia azt mondja, hogy „karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:16). Mit gondolsz, mit éreztek a gyermekek? Biztosan jólesett nekik, és közelebb érezték magukat Jézushoz. Ha őszinte vonzalom és szeretet fűzi össze a szülőket és a gyermekeket, a fiatalok szívesebben veszik majd a fegyelmezést és a tanítást.
Mennyi időt tölts velük?
15—16. Nevezz meg egy gyermekneveléssel kapcsolatos népszerű fogalmat, és mondd el, hogy nyilvánvalóan mi áll a hátterében!
15 Némelyek kétségbe vonják, hogy a gyermekeknek szükségük van rá, hogy a szüleik sok időt és szerető figyelmet fordítsanak rájuk. Van egy gondosan kiötlött fogalom a gyermeknevelésben, melyre minőségi időként utalnak. A támogatói azt állítják, hogy a gyermekek nem igénylik, hogy a szüleik sok időt töltsenek velük, ha az a korlátozott idő tartalmasan telik, és jól ki van gondolva, el van tervezve, hogy miként teljen el. Vajon jó a minőségi idő elmélete, és a megalkotásakor a gyermekek érdekét tartották szem előtt?
16 Egy író, aki sok gyermekkel elbeszélgetett, azt mondta, hogy a fiatalok „azt szeretnék a legjobban, ha a szüleik több időt töltenének velük, és osztatlan figyelmet szentelnének nekik”. Gondolatébresztők egy egyetemi professzor szavai: A minőségi idő „fogalma a szülők bűntudatának a táptalajából fejlődött ki. Az emberek ezzel igazolták, hogy miért töltenek kevés időt a gyermekeikkel.” Nos akkor mennyi időt töltsenek a szülők a gyermekeikkel?
17. Mit várnak a gyermekek a szüleiktől?
17 A Biblia nem határozza ezt meg. Az izraelita szülők azonban arra kaptak buzdítást, hogy beszéljenek a gyermekeikkel, amikor a házukban tartózkodnak, amikor úton vannak, amikor lefekszenek, és amikor felkelnek (5Mózes 6:7). Ez kétségkívül azt jelenti, hogy a szülőknek mindennap, folyamatosan kapcsolatban kell lenniük a gyermekeikkel, és tanítaniuk kell őket.
18. Hogyan használt ki Jézus minden alkalmat a tanítványai oktatására, és mit tanulhatnak ebből a szülők?
18 Jézus hatásosan tanította a tanítványait, amikor együtt evett, utazott és pihent velük. Kihasznált minden alkalmat, hogy oktassa őket (Márk 6:31, 32; Lukács 8:1; 22:14). A keresztény szülőknek ugyanígy résen kell lenniük, hogy kihasználjanak minden kínálkozó lehetőséget, hogy jó gondolatcserét alakítsanak ki és tartsanak fenn a gyermekeikkel, és Jehova útjaira tanítsák őket.
Mit taníts és hogyan?
19. a) Mire van még szükség azon kívül, hogy a szülők időt fordítanak a gyermekeikre? b) Elsősorban mit kell a szülőknek megtanítaniuk a gyermekeiknek?
19 A hatásos gyermekneveléshez nem elég csupán időt fordítani a gyermekekre, sőt, még az sem elég, ha tanítják őket. Fontos az is, hogy mit tanítanak nekik. Figyeld meg, hogy a Biblia szerint a tanításnak mit kell magában foglalnia: ’Ezeket a szavakat, melyeket ma parancsolok neked, vésd fiaid elméjébe.’ Mik azok „a szavak”, melyekre meg kell tanítani a gyermeket? Nyilvánvalóan azok, amelyek egy kicsivel korábban hangzottak el: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből” (5Mózes 6:5–7). Jézus azt mondta, hogy ez a legfontosabb Isten minden parancsolata közt (Márk 12:28–30). A szülőknek elsősorban Jehováról kell tanítaniuk gyermekeiket, és el kell magyarázniuk nekik, hogy miért egyedül ő méltó teljes lelkű szeretetünkre és odaadásunkra.
20. Mit parancsolt Isten hajdanán, mit tanítsanak meg a szülők a gyermekeiknek?
20 Ám azok „a szavak”, amelyeket a szülőknek a buzdítást megszívlelve meg kell tanítaniuk a gyermekeiknek, többet foglalnak magukban, mint azt, hogy egész lényünkkel szeretnünk kell Istent. Ha megnézed, a Mózes ötödik könyvének előző fejezetében Mózes elismétli a törvényeket, azaz a tízparancsolatot, melyet Isten kőtáblákra írt. Ezek a törvények kitértek arra, hogy nem szabad hazudni, lopni, gyilkolni és házasságtörést elkövetni (5Mózes 5:11–22). Akkoriban tehát a szülőket ráébresztették, hogy mennyire lényeges erkölcsi értékekkel megismertetniük a gyermekeiket. A keresztény szülőknek ma hasonlóan kell oktatniuk a gyermekeiket, ha biztonságos és boldog jövőt szeretnének nekik.
21. Mit jelentett az az utasítás, hogy ’bele kell vésni’ a fiatalok elméjébe Isten szavát?
21 Az is látszik, hogy a szülőknek miként kellett megtanítaniuk ’ezeket a szavakat’, vagyis parancsolatokat a gyermekeiknek, mivel azt olvassuk, hogy „vésd ezeket fiaid elméjébe”. Az „elmébe vés” kifejezést úgy határozzák meg, hogy „tanítani és befolyást gyakorolni gyakori ismétléssel vagy figyelmeztetéssel, hogy az elmében ott maradjon az a valami”. Isten tehát lényegében arra szólítja fel a szülőket, hogy legyen egy meghatározott bibliaoktatási programjuk azzal a kifejezett céllal, hogy szellemi dolgokat plántáljanak a gyermekeik elméjébe.
22. Mire kaptak felszólítást az izraelita szülők, hogyan tanítsák a gyermekeiket, és mit jelentett ez?
22 Egy ilyen megtervezett program csak úgy jöhet létre, ha a szülők kezdeményezik. A Biblia ezt mondja: „Kösd [’ezeket a szavakat’, vagyis Isten parancsolatait] jelként a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött; írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra” (5Mózes 6:8, 9). Ez nem azt jelenti, hogy a szülőknek a szó szoros értelmében fel kell írniuk Isten törvényeit az ajtófélfáikra és kapukra, vagy hogy egy másolatot kell a gyermekeik kezére vagy szemei fölé erősíteniük. A parancs mondanivalója az, hogy a szülők állandóan emlékeztessék gyermekeiket Isten tanításaira. Gyermekeik oktatásának olyan rendszeresnek, folytonosnak kell lennie, hogy azok úgy érezzék, mintha Isten tanításai mindig a szemük előtt lennének.
23. Mit fogunk megvizsgálni a jövő heti tanulmányozáson?
23 Vannak különösen fontos dolgok, melyeket a szülőknek meg kell tanítaniuk a gyermekeiknek. Mik ezek? Miért létfontosságú napjainkban megtanítani és felkészíteni a gyermekeket arra, hogy megvédjék magukat? Milyen segítséget vehetnek manapság igénybe a szülők, hogy hatásosan tudják tanítani a gyermekeiket? Sok szülőt foglalkoztatnak ilyen és ehhez hasonló kérdések, ezért egyebek közt ezeket fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.
Hogyan válaszolnál?
• Miért tekintsék értékesnek a szülők a gyermekeiket?
• Mit tanulhatnak a szülők és mások Jézustól?
• Mennyi időt töltsenek a szülők a gyermekeikkel?
• Mit kell a gyermekeknek megtanítani, és hogyan?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 10. oldalon]
Mit tanulhatnak a szülők abból, ahogyan Jézus tanított?
[Képek a 11. oldalon]
Mikor és hogyan kellett az izraelita szülőknek tanítaniuk a gyermekeiket?
[Képek a 12. oldalon]
A szülőknek mindig emlékeztetniük kell a gyermekeiket Isten tanításaira