Királyság-hírnökök jelentik

A jó hírre méltók után kutatva Ausztrália távoli, ritkán lakott vidékein

AUSZTRÁLIA hatalmas belsejére „isten háta mögötti helyként” szoktak utalni. Ennek a messzi vidéknek az egyes részein az elmúlt tizenkét évben nem folyt tanúskodás. Így Jehova Tanúi Darwinban, az Északi terület fővárosában, szerveztek egy intenzív, kilencnapos prédikálókampányt, hogy felkutassák a jó hírre méltókat (Máté 10:11).

Tizenkét hónappal a kampány előtt gondos készülődés vette kezdetét. Több mint 800 000 négyzetkilométerről készítettek térképet, ami közel kilencszer akkora területet jelent, mint Magyarország. Hogy képet alkothass arról, mennyire elszigetelt ez a hatalmas terület, képzeld el, hogy az átlagos kocsiút egy szarvasmarhafarmon több mint 30 kilométer a kaputól a házig! A farmok között pedig 300, vagy még ennél is több kilométer lehet a távolság.

Összesen 145 önkéntes Tanú vett részt a kampányban. Néhányan olyan messziről is eljöttek, mint Tasmania. Voltak olyanok, akik terepjárókkal indultak útnak, kempingfelszereléssel, pótalkatrészekkel, valamint benzinnel felpakolva. Mások utánfutóval vitték a csomagjaikat. Ezenkívül béreltek még két huszonkét személyes buszt azoknak, akiknek nem volt a célra alkalmas terepjárójuk. Akik busszal utaztak, arra összpontosítottak, hogy a kiválasztott területen lévő kisvárosok lakóinak tanúskodjanak.

Indulás előtt a testvérek előadásokat és bemutatókat tartottak, melyek útmutatást adtak, hogy hogyan kínálják fel a jó hírt ezen a szokatlan területen. Például, hogy hatásosan prédikálhassanak az őslakos közösségekben, szükség van bizonyos udvariassági szabályok betartására, és ismerniük kell az őslakosok szokásait. Beszéltek a környezetvédelemről is, hogy megóvhassák a vadvilágot.

A testvéreknek sok kiemelkedő élményben volt részük. Például az egyik őslakos településen tartottak egy Biblián alapuló nyilvános előadást.  A közösség feje, egy nő, személyesen tájékoztatta erről az embereket. A végeredmény az lett, hogy 5 könyvet és 41 füzetet sikerült elhelyezni a jelenlévők között. Egy másik településen a testvérek beszélgetni kezdtek egy őslakossal. Még saját Bibliája is volt, egy King James Version, csak éppen régi és rongyos volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy ismeri-e Isten nevét, igennel válaszolt, és a kabátja belső zsebéből elővette Az Őrtorony egyik régebbi számát. Felolvasott belőle, és idézte a Márk 12:30-at, ahol ez áll: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel.” Majd hozzátette: „Nagyon tetszik ez a vers.” Egy mélyreható bibliai beszélgetés után elfogadott egy új Bibliát és Biblián alapuló kiadványokat is.

A Carpentaria-öböl közelében egy 400 000 hektáros szarvasmarhafarm vezetője némi érdeklődést mutatott a Királyság-üzenet iránt. Amikor megmutatták neki Az én könyvem bibliai történetekről és az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet *, megkérdezte, hogy van-e valamilyen irodalom kriol nyelven. Ez meglepő volt, hiszen bár sok őslakos beszél ezen a nyelven, csak kevesen tudják olvasni is. Kiderült, hogy a farmon dolgozó mind az ötven munkás tud kriol nyelven olvasni. A vezető el volt ragadtatva, amikor bibliai irodalmat kapott kriol nyelven, és szívesen megadta a telefonszámát, hogy tartani tudják vele a kapcsolatot.

Az intenzív tanúskodás kilenc napja alatt a testvérek összesen 120 Bibliát, 770 könyvet, 705 folyóiratot és 1965 füzetet helyeztek el. Továbbá 720 újralátogatást végeztek, és 215 bibliatanulmányozást vezettek be.

Ezen a hatalmas területen valóban sok olyan személy él szétszórtan, aki méltó a jó hírre. Elmondhatjuk, hogy az ő szellemi éhségük is ki lett elégítve (Máté 5:6).

[Lábjegyzet]

[Térkép a 30. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AUSZTRÁLIA

ÉSZAKI TERÜLET

Darwin

Carpentaria-öböl

Sydney

TASMANIA