Legyen Isten Szava ösvényed világossága!
Legyen Isten Szava ösvényed világossága!
’A te szavad ösvényemnek világossága’ (ZSOLTÁROK 119:105)
1—2. Mikor világítja meg Jehova szava az ösvényünket?
JEHOVA szava megvilágítja az ösvényünket, ha hagyjuk. Ahhoz, hogy ilyen szellemi világosságban lehessünk, Isten írott Szava szorgalmas tanulmányozóinak kell lennünk, és alkalmaznunk is kell a benne levő tanácsokat. Csak ekkor tapasztaljuk majd azt, amit a zsoltáríró kifejezett: „Lábamnak lámpása a te szavad, ösvényemnek világossága” (Zsoltárok 119:105).
2 Vizsgáljuk most meg a Zsoltárok 119:89–176-ot. Milyen bőséges tájékoztatást tartalmaznak ezek a versek, melyek 11 szakaszra vannak felosztva! Segítenek, hogy az örök életre vivő úton tudjunk maradni (Máté 7:13, 14).
Miért gyönyörködjünk Isten szavában?
3. Hogyan mutat rá a Zsoltárok 119:89, 90, hogy megbízhatunk Isten szavában?
3 Ha gyönyörködünk Jehova szavában, akkor megerősödhetünk szellemileg (Zsoltárok 119:89–96). A zsoltáríró így énekelt: „Időtlen időkig, ó, Jehova, fennmarad szavad az egekben . . . Megszilárdítottad a földet, hogy fennmaradjon” (Zsoltárok 119:89, 90). Isten szava — vagyis ’az egek törvényei’ — által az égitestek hibátlanul mozognak a pályájukon, a föld pedig örökre meg van szilárdítva (Jób 38:31–33; Zsoltárok 104:5). Minden szóban megbízhatunk, mely Jehova szájából elhangzik; amit Isten kimond, az „sikeres lesz” szándékának a beteljesítésében (Ézsaiás 55:8–11).
4. Hogyan segít Isten szolgáinak elviselniük a nyomorúságot az, ha gyönyörködnek a szavában?
4 A zsoltáríró ’elveszett volna nyomorúságában, ha nem gyönyörködött volna Isten törvényében’ (Zsoltárok 119:92). Nem idegenek üldözték, hanem az izraelita törvénysértők, akik gyűlölték őt (3Mózes 19:17). De ez nem sújtotta le, mert szerette Isten erőt adó törvényét. Korintuszban Pál apostol ’veszélyekben volt hamis testvérek között’; talán ők voltak azok a ’fölöttébb kiváló apostolok’, akik igyekeztek vádat találni ellene (2Korintusz 11:5, 12–14, 26). Pálnak mégis sikerült szellemileg erősnek maradnia, mert gyönyörködött Isten szavában. Mivel gyönyörködünk Jehova írott Szavában, és megfogadjuk, amit mond, szeretjük a testvéreinket (1János 3:15). Még a világban tapasztalt gyűlölet sem feledteti el velünk Isten egyetlen útmutatását sem. Továbbra is cselekedjük az akaratát, szerető egységben testvéreinkkel, amint előretekintünk arra az időre, amikor vég nélkül szolgáljuk majd örvendezve Jehovát (Zsoltárok 119:93).
5. Hogyan kereste Asa király Jehovát?
5 Jehova iránti odaadásunkat kifejezve, így imádkozhatunk: „Tiéd vagyok. Ó, ments meg, mert kutatom a te utasításaidat” (Zsoltárok 119:94). Asa király kereste Istent, és felszámolta a hitehagyást Júdában. Asa uralkodásának 15. évében (i. e. 963-ban) egy nagy összejövetelen Júda lakói „szövetségre léptek, hogy keresni fogják Jehovát”. Isten „engedte, hogy megtalálják őt”, és „továbbra is nyugalmat adott nekik mindenfelől” (2Krónikák 15:10–15). Ez a példa buzdítsa arra mindazokat, akik elsodródtak a keresztény gyülekezettől, hogy újra keressék Istent. Ő megáldja és megvédi azokat, akik ismét csatlakozni szeretnének a népéhez.
6. Mit kell tennünk ahhoz, hogy védve legyünk a szellemi károktól?
6 Jehova szavából bölcsesség árad, amely megvéd a szellemi károktól (Zsoltárok 119:97–104). Isten parancsolatai bölcsebbé tesznek bennünket az ellenségeinknél. Ha megfogadjuk emlékeztetőit, akkor éleslátóak leszünk, és ha ’megtartjuk az utasításait, akkor értelmesebben tudunk cselekedni az idősebbeknél’ (Zsoltárok 119:98–100). Ha Jehova beszédei ’lágyabbak az ínyünknek, mint a méz a szánknak’, akkor gyűlölni és kerülni fogunk „minden hamis ösvényt” (Zsoltárok 119:103, 104). Ez megvéd a szellemi károktól, amikor gőgös, erőszakos, istentelen emberekkel kerülünk szembe ezekben az utolsó napokban (2Timóteusz 3:1–5).
Lábunk lámpása
7—8. Mit kell tennünk a Zsoltárok 119:105-tel összhangban?
7 Isten szava a szellemi fény kifogyhatatlan forrása (Zsoltárok 119:105–112). Akár felkent keresztények vagyunk, akár a társaikhoz, a ’más juhokhoz’ tartozunk, ezt jelenthetjük ki: „Lábamnak lámpása a te szavad, ösvényemnek világossága” (János 10:16; Zsoltárok 119:105). Isten szava, mint egy lámpás megvilágítja az utunkat, hogy ne botoljunk meg és ne essünk el szellemileg (Példabeszédek 6:23). De saját magunknak kell engednünk, hogy Jehova szava lábunk lámpása legyen.
8 Olyan elszántnak kell lennünk, mint a 119. zsoltár írója. Ő eltökélte, hogy nem tévelyedik el Isten utasításaitól. Azt mondta, hogy ’esküt tett, és teljesíti is, hogy megtartja’ Jehova igazságos bírói döntéseit (Zsoltárok 119:106). Sose becsüljük alá a rendszeres bibliatanulmányozás és a keresztény összejöveteleken való rendszeres részvétel értékét.
9—10. Honnan tudjuk, hogy olyanok, akik átadták az életüket Jehovának, ’eltévelyedhetnek az utasításaitól’, de hogyan kerülhetjük ezt el?
9 A zsoltáríró nem ’tévelyedett el Isten utasításaitól’, de megtörténhet ez egy olyan személlyel, aki átadta az életét Jehovának (Zsoltárok 119:110). Salamon király eltévelyedett, bár egy Jehovának szentelt nemzet tagja volt, és kezdetben Istentől kapott bölcsességgel cselekedett. „Még őt is bűnbe vitték az idegen feleségek”, és rávették, hogy hamis isteneket imádjon (Nehémiás 13:26; 1Királyok 11:1–6).
10 Sátán, „a madarász” sok csapdát állít fel (Zsoltárok 91:3). Például Jehovának egy korábbi imádója talán megpróbál rávenni bennünket arra, hogy térjünk le a szellemi világosság ösvényéről a hitehagyás sötétségébe. A tiatirai keresztények megtűrték „Jezabelt, azt az asszonyt”. Ez valószínűleg az asszonyok egy csoportjára utal, mely arra tanított másokat, hogy legyenek bálványimádók és kövessenek el paráznaságot. Jézus nem tűrte meg az ilyen gonoszságokat, és nekünk sem szabad megtűrnünk (Jelenések 2:18–22; Júdás 3, 4). Imádkozzunk hát Jehova segítségéért, hogy sose tévelyedjünk el az utasításaitól, hanem mindig a szavából áradó fényben maradjunk (Zsoltárok 119:111, 112).
Isten szava fenntart
11. Hogyan tekinti Isten a gonoszokat a Zsoltárok 119:119 szerint?
11 Ha sosem térünk el Isten rendelkezéseitől, akkor ő fenntart bennünket (Zsoltárok 119:113–120). Nem helyeseljük, ha valaki ’félszívű’, éppen úgy, ahogy Jézus sem helyesli azokat, akik napjainkban bár kereszténynek vallják magukat, mégis langyosak (Zsoltárok 119:113; Jelenések 3:16). Mivel egész szívünkből szolgáljuk Jehovát, ő lesz a ’rejtekünk’, és fenntart bennünket. ’Elveti mindazokat, akik rendelkezéseitől eltérnek’ azáltal, hogy csalárdsághoz és hazugsághoz folyamodnak (Zsoltárok 119:114, 117, 118; Példabeszédek 3:32). Az ilyen gonoszokat ’habzó salaknak’ tekinti, szennyeződésnek, melyet eltávolítanak az olyan nemesfémekből, mint az ezüst és az arany (Zsoltárok 119:119; Példabeszédek 17:3). Mindig mutassuk ki, hogy szeretjük Isten emlékeztetőit, mivel biztosan nem szeretnénk belekerülni a gonoszok pusztulásra váró salakkupacába!
12. Miért fontos Jehova félelme?
12 „Borzong a testem, mert retteglek téged [Jehova]” — mondta a zsoltáríró (Zsoltárok 119:120). Ha szeretnénk, hogy Isten a szolgáiként fenntartson bennünket, létfontosságú, hogy egészséges félelmet érezzünk iránta, melyet azzal tudunk kimutatni, hogy kerüljük azt, amit helytelenít. A Jehova iránti tiszteletteljes félelem arra indította Jóbot, hogy igazságos életet éljen (Jób 1:1; 23:15). Az istenfélelem képessé tesz, hogy kitartsunk az Isten által helyeselt úton függetlenül attól, hogy mit kell elviselnünk. A kitartáshoz azonban az kell, hogy hitből fakadóan, buzgó imákat mondjunk (Jakab 5:15).
Hitből fakadó ima
13—15. a) Miért hihetünk abban, hogy az imáink meghallgatásra találnak? b) Mi a helyzet akkor, ha nem tudjuk, hogy mit mondjunk az imáinkban? c) Világíts rá, hogyan kapcsolódik a Zsoltárok 119:121–128 az imában ’ki nem mondott sóhajtásainkhoz’!
13 Hittel imádkozhatunk, hogy Isten cselekedjen az érdekünkben (Zsoltárok 119:121–128). A zsoltáríróhoz hasonlóan mi is biztosak vagyunk benne, hogy imáink meghallgatásra találnak. Miért? Mert jobban szeretjük Isten parancsolatait „az aranynál, igen, a finomított aranynál is”. Továbbá ’helyesnek tartjuk Isten minden utasítását minden dolog felől’ (Zsoltárok 119:127, 128).
14 Jehova meghallgatja a könyörgéseinket, mert hittel imádkozunk, és gondosan megtartjuk az utasításait (Zsoltárok 65:2). De mi a helyzet akkor, ha időnként zavaró gondokkal küszködünk, és nem tudjuk, hogy mit mondjunk az imáinkban? Akkor „a szellem maga emel szót érdekünkben ki nem mondott sóhajtásokkal” (Róma 8:26, 27). Ilyenkor Isten elfogadja a Szavában lejegyzett imákat, melyek a szükségleteinkről szólnak.
15 A Szentírás tele van olyan imákkal és gondolatokkal, melyek a ’ki nem mondott sóhajtásainkkal’ kapcsolatosak. Vizsgáljuk meg például a Zsoltárok 119:121–128-at. Az itt felsoroltak talán illenek a körülményeinkre. Ha például attól félünk, hogy becsaphatnak, kérhetjük Isten segítségét úgy, ahogy a zsoltáríró tette (121—123. vers). Tegyük fel, hogy egy nagyon komoly döntést kell meghoznunk. Akkor imádkozhatunk azért, hogy Jehova szelleme segítsen elménkbe idézni és alkalmazni az ő emlékeztetőit (124., 125. vers). Bár ’minden hamis ösvényt gyűlölünk’, talán kérnünk kell Istent, hogy segítsen nekünk visszautasítani azokat a kísértéseket, melyek oda vezetnek, hogy áthágjuk a törvényét (126—128. vers). Ha naponta olvassuk a Bibliát, emlékezni fogunk az ilyen hasznos írásszövegekre, amikor könyörgünk Jehovához.
Jehova emlékeztetői segítenek
16—17. a) Miért van szükségünk Isten emlékeztetőire, és hogyan fogadjuk őket? b) Hogyan tekintenek ránk talán a kívülállók, de igazán mi számít?
16 Ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és elnyerjük a kegyét, oda kell figyelnünk az emlékeztetőire (Zsoltárok 119:129–136). Mivel feledékenyek vagyunk, szükségünk van Jehova csodálatos emlékeztetőire, hogy elménkbe idézze az útmutatását és parancsolatait. Természetesen értékeljük azt a szellemi fényt is, amely Isten szavainak újabb megértéséből származik (Zsoltárok 119:129, 130). Azért is hálásak vagyunk, hogy Jehova helyeslően ’ránk ragyogtatja arcát’, bár ’vízpatakok folynak alá szemünkből’, mert mások áthágják a törvényét (Zsoltárok 119:135, 136; 4Mózes 6:25).
17 Biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is Isten helyeslését élvezzük majd, ha igazságos emlékeztetőivel összhangban cselekszünk (Zsoltárok 119:137–144). Jehova szolgáiként elismerjük Jehovának azt a jogát, hogy figyelmeztessen bennünket igazságos emlékeztetőire, és elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk ezeknek a parancsolatoknak (Zsoltárok 119:138). Ha a zsoltáríró engedelmeskedett Isten parancsolatainak, akkor miért mondta ezt: „Jelentéktelen vagyok, és megvetendő” (Zsoltárok 119:141). Nyilvánvalóan arra utalt, ahogy az ellenségei tekintenek rá. Ha nem alkuszunk meg az igazságosságban, akkor mások talán lenéznek bennünket. De igazán az számít, hogy Jehova helyesléssel tekint ránk, mert összhangban élünk igazságos emlékeztetőivel.
Biztonság és béke
18—19. Mit eredményez az, ha megtartjuk Isten emlékeztetőit?
18 Mindig közel lehetünk Istenhez emlékeztetőinek a megtartása által (Zsoltárok 119:145–152). Mivel figyelünk Jehova emlékeztetőire, tudjuk, hogy egész szívvel hívhatjuk őt, és számíthatunk arra, hogy meg is hallgat. Talán ’korán fenn vagyunk, midőn pirkad’, és segítségért kiáltunk hozzá. Milyen nagyszerű idő ez az imádkozásra! (Zsoltárok 119:145–147). Isten azért is közel van hozzánk, mert elkerüljük a gátlástalanságot, és igazságnak tartjuk a szavát, ahogy Jézus is annak tartotta (Zsoltárok 119:150, 151; János 17:17). A Jehovával ápolt kapcsolatunk fenntart bennünket ebben a zaklatott világban, és segít túlélnünk Isten nagy háborúját, Armageddont (Jelenések 7:9, 14; 16:13–16).
19 Mivel mélyen tiszteljük Isten szavát, valódi biztonságban vagyunk (Zsoltárok 119:153–160). A gonoszokkal ellentétben mi ’nem térünk el Jehova emlékeztetőitől’. Szeretjük Isten utasításait, és ezért biztonságra lelünk szerető-kedvességében (Zsoltárok 119:157–159). Jehova emlékeztetői serkentik az elménket, ezért visszaemlékszünk arra, hogy az adott helyzetekben mit kíván meg tőlünk. Isten utasításai másrészt irányt mutatnak, és mi készségesen elismerjük, hogy Teremtőnknek joga van ahhoz, hogy irányt szabjon nekünk. Tudatában vagyunk annak, hogy ’szavának lényege igazság’, és hogy nem irányíthatjuk lépteinket tőle függetlenül, ennélfogva örömmel elfogadjuk a tőle jövő irányítást (Zsoltárok 119:160; Jeremiás 10:23).
20. Miért van ’bőséges békénk’?
20 A Jehova törvénye iránti szeretetünk bőséges békét eredményez (Zsoltárok 119:161–168). Az üldözés nem rabolja el tőlünk az Isten felülmúlhatatlan békéjét (Filippi 4:6, 7). Annyira értékeljük Jehova bírói döntéseit, hogy gyakran — „napjában hétszer” — dicsérjük őt értük (Zsoltárok 119:161–164). „Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet — énekelte a zsoltáríró —, és számukra nincsen botláskő” (Zsoltárok 119:165). Ha személy szerint szeretjük és megtartjuk Jehova törvényét, akkor nem fogunk megbotránkozni azon, amit valaki más tesz, vagy bármilyen más dolgon.
21. Milyen szentírási példák mutatják, hogy nem kell megbotránkoznunk, ha nehézségek adódnak a gyülekezetben?
21 A Biblia sok olyan személyről ír, akik nem hagyták, hogy bármi is maradandó megbotránkozásukat okozza. A keresztény Gájusz például nem botránkozott meg, hanem ’továbbra is az igazságban járt’ Diotrefész istentelen magatartása ellenére (3János 1–3, 9, 10). Pál arra buzdított két keresztény nőt, Evódiát és Szintikét, hogy „ugyanazon értelemmel legyenek az Úrban”, valószínűleg azért, mert vita támadt közöttük. Nyilvánvalóan segítséget kaptak, hogy megoldják a bajt, és folytassák Jehova hűséges szolgálatát (Filippi 4:2, 3). Nem kell hát megbotránkoznunk, ha valamiféle nehézség adódik a gyülekezetben. Összpontosítsunk Jehova utasításainak a megtartására, és emlékezzünk arra, hogy ’minden utunk előtte van’ (Zsoltárok 119:168; Példabeszédek 15:3). Akkor semmi sem fogja tartósan elrabolni ’bőséges békénket’.
22. a) Milyen kiváltságban lehet részünk, ha engedelmeskedünk Istennek? b) Hogyan tekintsünk némelyekre, akik elhagyták a keresztény gyülekezetet?
22 Ha mindig engedelmeskedünk Jehovának, abban a kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is dicsérhetjük őt (Zsoltárok 119:169–176). Ha összhangban élünk Isten rendelkezéseivel, akkor nemcsak szellemi biztonságnak örvendünk, hanem ajkainkról szakadatlanul Jehova ’dicsérete fog fakadni’ (Zsoltárok 119:169–171, 174). Ez a legnagyobb kiváltság, amiben részünk lehet ezekben az utolsó napokban. A zsoltáríró életben akart maradni, és dicsérni akarta Jehovát, de valamilyen ismeretlen módon ’bolyongott, mint valami elveszett juh’ (Zsoltárok 119:175, 176). Némelyek, akik elhagyták a keresztény gyülekezetet, talán még most is szeretik Istent, és lehet, hogy még szeretnék dicsérni őt. Tegyünk meg ezért minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk nekik, hogy újra megtalálják a szellemi biztonságot, és átéljék azt az örömet, mely abból fakad, hogy a népével együtt dicsérhetik Jehovát (Héberek 13:15; 1Péter 5:6, 7).
Ösvényünk örök világossága
23—24. Milyen hasznot tudsz meríteni a 119. zsoltárból?
23 A 119. zsoltár sokféle módon a javunkra van. Például segít, hogy jobban bízzunk Istenben, mivel rámutat, hogy az igazi boldogság abból fakad, ha ’Jehova törvényében járunk’ (Zsoltárok 119:1). A zsoltáríró arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ’szavának lényege igazság’ (Zsoltárok 119:160). Ennek mindenképpen növelnie kell Isten egész írott Szava iránti értékelésünket. Ha elmélkedünk a 119. zsoltáron, annak arra kell indítania, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a Szentírást. A zsoltáríró ismételten ezt kérte Istentől: „Taníts meg rendelkezéseidre” (Zsoltárok 119:12, 68, 135). Ezért is könyörgött: „Taníts engem jóságra, értelmességre és ismeretre, mert hitet gyakorolok parancsolataidban” (Zsoltárok 119:66). Jól tesszük, ha hasonlóképpen imádkozunk.
24 Jehova tanítása lehetővé teszi, hogy közeli kapcsolatot ápoljunk vele. A zsoltáríró újra és újra Isten szolgájának nevezte magát. Sőt ezekkel a megható szavakkal szólította meg Jehovát: „Tiéd vagyok” (Zsoltárok 119:17, 65, 94, 122, 125; Róma 14:8). Milyen kiváltság szolgálni és dicsérni Jehovát az ő Tanújaként! (Zsoltárok 119:7). Örömmel szolgálod Istent a Királyság hirdetőjeként? Ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy Jehova továbbra is támogatni fog, és megáld ebben a kiváltságos tevékenységben, ha mindig bízol a szavában, és azt teszed ösvényed világosságává.
Hogyan válaszolnál?
• Miért kell gyönyörködnünk Isten szavában?
• Hogyan tart fenn bennünket Isten szava?
• Milyen módokon segítenek nekünk Jehova emlékeztetői?
• Miért van Jehova népe biztonságban és békében?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 16. oldalon]
Isten szava a szellemi fény forrása
[Kép a 17. oldalon]
Ha szeretjük Jehova emlékeztetőit, akkor sosem fog bennünket ’habzó salaknak’ tekinteni
[Képek a 18. oldalon]
Ha naponta olvassuk a Bibliát, könnyebben emlékezetünkbe idéződnek hasznos írásszövegek, amikor imádkozunk