Kik támadnak fel?

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (JÁNOS 5:28, 29)

1. Milyen rendkívüli kijelentést hallott Mózes az égő tövisbokornál, és ki idézte fel később ezeket a szavakat?

TÖBB mint 3500 évvel ezelőtt valami nagyon szokatlan történt. Mózes éppen Jetró patriarcha juhait őrizte. A Hóreb-hegy közelében Jehova angyala megjelent neki egy égő tövisbokorban. „Ő csak nézte, és lám, a tövisbokrot tűz égette, de meg nem emésztette a tövisbokrot” — olvashatjuk Mózes második könyvének a beszámolójában. Ekkor hang hallatszott a tövisbokorból, és így szólt: „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (2Mózes 3:1–6). Később, az i. sz. első században maga Isten Fia, Jézus idézte fel ezeket a szavakat.

2—3. a) Mi vár Ábrahámra, Izsákra és Jákobra? b) Milyen kérdések merülnek fel?

² Jézus néhány szadduceussal beszélgetett, akik nem hittek a feltámadásban. Jézus ezt mondta: „Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja. Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki” (Lukács 20:27, 37, 38). Ezekkel a szavakkal Jézus megerősítette, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob, akik régen meghaltak, Isten szemszögéből még mindig élnek, mégpedig az ő emlékezetében. Jóbhoz hasonlóan várják ’kényszerű szolgálatuk’, vagyis a halálalvásuk végét (Jób 14:14). Isten új világában fel fognak támadni.

³ De mit tudunk arról a több milliárd emberről, akik rajtuk kívül meghaltak a történelem folyamán? Ők is feltámadnak? Mielőtt kielégítő választ kapnánk ezekre a kérdésekre, derítsük ki Isten Szavából, hogy hová kerül az, aki meghal.

Hol vannak a halottak?

4. a) Hová kerül az, aki meghal? b) Mi a seol?

⁴ A Biblia leszögezi, hogy „a halottak semmit sem tudnak”. A halál nem jelent kínokat  a tüzes pokolban, sem gyötrelmes várakozást a pokol tornácán, hanem egyszerűen a porba való visszatérést foglalja magában. Isten Szava éppen ezért ezt tanácsolja az élőknek: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy” (Prédikátor 9:5, 10; 1Mózes 3:19). Sokan nem hallották még a „seol” kifejezést. Ez egy héber szó, melynek eredetét homály fedi. Számos vallás azt tanítja, hogy a halottak élnek, de Isten ihletett Szava rámutat, hogy a seolban lévők halottak, nincsenek tudatuknál. A seol nem más, mint az emberiség közös sírja.

5—6. Hová került Jákob a halálakor, és kik voltak már ott?

⁵ A Bibliában először az 1Mózes 37:35-ben fordul elő a „seol” szó. Jákob patriarcha abban a hiszemben, hogy elveszítette szeretett fiát, Józsefet, nem akart vigasztalódni. Így szólt: „Gyászolva megyek le fiamhoz a seolba!” Halottnak tudta a fiát, így hát ő is meg akart halni, hogy a seolba kerüljön. Később Jákob idősebb fiai magukkal akarták vinni apjuk legkisebb fiát, Benjámint Egyiptomba, hogy megmeneküljenek az éhezéstől. Jákob azonban nem akarta elengedni őt, és ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert testvére már halott, és ő egymaga maradt. Ha halálos szerencsétlenség éri az úton, amelyen mentek, akkor ősz fejemet a bánat miatt a seolba juttatjátok” (1Mózes 42:36, 38). Ez a két megjegyzés nem valamiféle túlvilági élettel, hanem a halállal kapcsolja össze a seolt.

⁶ Mózes első könyvének a beszámolójából megtudhatjuk, hogy József időközben élelmezésért felelős tisztviselő lett Egyiptomban. Jákob végül odautazhatott, és boldogságára újra találkozhatott Józseffel. Utána már Egyiptomban lakott, míg igen idős korában, 147 évesen meg nem halt. Utolsó kívánságát teljesítve a fiai Kánaán földjén, Makpela barlangjában temették el (1Mózes 47:28; 49:29–31; 50:12, 13). Jákob így az apja, Izsák és a nagyapja, Ábrahám mellé került.

’Ősatyáik mellé kerültek’

7—8. a) Hová került Ábrahám a halálakor? Magyarázd el! b) Honnan tudjuk, hogy mások is a seolba jutottak, amikor meghaltak?

⁷ Korábban, amikor Jehova megerősítette szövetségét Ábrahámmal, és megígérte, hogy megsokasodik a magva, utalt rá, hogy mi lesz Ábrahámmal: „Te pedig békében térsz meg ősatyáidhoz, jó vénségben temetnek el” (1Mózes 15:15). Pontosan így is történt. Az 1Mózes 25:8 kijelenti: „Ábrahám utána kilehelte utolsó leheletét, és jó vénségben halt meg, idősen és elégedetten, s a népe mellé került.” Kikre utal a „népe” kifejezés? Az 1Mózes 11:10–26 felsorolja a felmenőit, egészen Noé fiáig, Sémig. Ábrahám tehát őmelléjük került a seolban a halálakor.

⁸ A Héber Iratokban gyakran találkozhatunk „a népe mellé került” kifejezéssel. Logikus az a következtetés, hogy Ábrahám fia, Ismáel és Mózes testvére, Áron egyaránt a seolba kerültek, amikor meghaltak, és ott várják a feltámadást (1Mózes 25:17; 4Mózes 20:23–29). Mózes is a seolba jutott, noha senki sem tudta, hol van a sírja (4Mózes 27:13; 5Mózes 34:5, 6). Hozzá hasonlóan Józsué, aki Izrael vezetőjeként követte, valamint egy egész nemzedék ugyancsak a seolba szállt alá, amikor meghalt (Bírák 2:8–10).

9. a) Hogyan világít rá a Biblia, hogy a héber „seol” és a görög „hádesz” szó ugyanarra a helyre utal? b) Mi vár azokra, akik a seolban, azaz a hádeszben vannak?

⁹ Évszázadokkal később Dávid Izrael tizenkét törzsének a királya lett. Halálakor „nyugodni tért ősatyáihoz” (1Királyok 2:10). Vajon ő is a seolba került? Érdekes, hogy i. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol Dávid halálára utalt,  majd idézte a Zsoltárok 16:10-et: „nem hagyod lelkemet a seolban.” Megemlítve, hogy Dávid még mindig a sírjában van, Péter Jézusra alkalmazta ezeket a szavakat. Elmondta, hogy Dávid „előre látva, a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy sem a hádeszben nem hagyják őt, sem a teste nem lát romlást. Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk” (Cselekedetek 2:29–32). Péter itt a „hádesz” szót, a héber „seol” szó görög megfelelőjét használta. Akikről tehát azt mondják, hogy a hádeszben vannak, azoknak az állapota semmiben sem különbözik azokétól, akikre úgy utalnak, hogy a seolban vannak. A feltámadást várva alszanak.

Igazságtalanok is vannak a seolban?

10—11. Miért mondhatjuk, hogy némelyik igazságtalan ember a seolba, vagyis a hádeszbe kerül a halálakor?

¹⁰ Miután Mózes kivezette Izrael nemzetét Egyiptomból, lázadás tört ki a pusztában. Mózes felszólította a népet, hogy különüljenek el a fő hangadóktól, Kórahtól, Dátántól és Abirámtól. Nekik erőszakos halállal kellett meghalniuk. Mózes így szólt: „Ha ezek az emberek úgy halnak meg, mint minden ember, s olyan büntetéssel, amit büntetésül kap minden ember, akkor nem Jehova küldött engem. De ha valami újat teremt Jehova, s a föld megnyitja száját, elnyelve őket és mindenüket, és élve szállnak alá a seolba, akkor meg fogjátok tudni, hogy ezek a férfiak tiszteletlenek voltak Jehovával szemben” (4Mózes 16:29, 30). Tehát akár a föld nyílt meg és nyelte el, akár tűz emésztette meg őket — ami Kórahhal és a hozzá szegődött 250 lévitával történt —, valamennyi lázadó a seolba, vagyis a hádeszbe került (4Mózes 26:10).

¹¹ Simei, aki átkozta Dávid királyt, Dávid utódjától, Salamontól kapta meg büntetését. „Ne hagyd büntetlenül — parancsolta Dávid —, hiszen bölcs ember vagy, és jól tudod, mit kell tenned vele. Vérrel bocsásd le ősz haját a seolba.” Salamon Benájának adott parancsot a büntetés végrehajtására (1Királyok 2:8, 9, 44–46). Benája végezte ki Izrael volt hadseregparancsnokát, Joábot is. ’Ősz haja nem szállhatott alá békében a seolba’ (1Királyok 2:5, 6, 28–34). Mindkét példa Dávid ihletett énekét igazolja: „A seolba térnek a gonoszok, igen, minden nemzet, amely elfelejti Istent” (Zsoltárok 9:17).

12. Ki volt Ahitófel, és hová jutott a halálakor?

¹² Ahitófel Dávid személyes tanácsadója volt. Tanácsát oly nagyra tartották, mintha az magától Jehovától származott volna (2Sámuel 16:23). Ez a szolga, akiben megbíztak, sajnos áruló lett, és részt vett egy felkelésben, melyet Dávid fia, Absolon vezetett. Dávid alighanem erre az árulásra utalva írta a következőket: „nem ellenség gyalázott  engem, hiszen azt el tudnám viselni. Nem ádáz gyűlölőm fennhéjázott velem szemben, hiszen előle elrejtőzhetnék.” Majd így folytatta: „Pusztulás rájuk! Elevenen szálljanak alá a seolba, mert gonoszság volt bennük jövevénységük idején” (Zsoltárok 55:12–15). Ahitófel és a társai a seolba jutottak, amikor meghaltak.

Kik vannak a gyehennában?

13. Miért nevezte Jézus ’a pusztulás fiának’ Júdást?

¹³ Hasonlítsuk össze Dávid helyzetét azzal, amit a nagyobb Dávid, Jézus élt át. Krisztus tizenkét apostola közül az egyik, Iskariót Júdás árulóvá vált, akárcsak Ahitófel. Júdás árulása azonban sokkal súlyosabb volt, mint Ahitófelé. Ő Isten egyszülött Fiának ártott. Földi szolgálatának a végén Isten Fia imában így beszélt a követőiről: „Amikor velük voltam, őrködtem felettük a te nevedért, melyet nekem adtál; és megtartottam őket, és egyikük sem pusztult el, kivéve a pusztulás fiát, hogy beteljesedjen az írás” (János 17:12). Azzal, hogy ’a pusztulás fiának’ nevezte Júdást, arra utalt, hogy Júdás a feltámadás reménysége nélkül halt meg. Nem élt tovább Isten emlékezetében. Nem a seolba jutott, hanem a gyehennába. De mi is az a gyehenna?

14. Mit jelképez a gyehenna?

¹⁴ Jézus elítélte korának vallási vezetőit, amiért a tanítványaikat ’gyehennára valóvá tették’ (Máté 23:15). Akkoriban az emberek ismerték a Hinnom-völgyet, amely egy szeméttelep volt, és ahová a kivégzett, rendes temetésre méltatlannak ítélt bűnözők holttestét is dobták. Jézus korábban a hegyi beszédben említette a gyehennát (Máté 5:29, 30). Hallgatóinak nem volt kérdéses a jelkép jelentése. A gyehenna a feltámadás reménysége nélküli, teljes megsemmisülést jelképezte. Vajon Iskariót Júdáson kívül a halálukkor mások is a gyehennába kerülnek, és nem a seolba vagy hádeszbe?

15—16. Kik jutottak a gyehennába, és miért?

¹⁵ Az első emberpár, Ádám és Éva tökéletesnek lett megteremtve. Szándékosan követtek el bűnt. Lehetőségük volt dönteni az örök élet és a halál között. Nem fogadtak szót Istennek, s ezzel Sátán mellett foglaltak állást. Amikor meghaltak, nem volt kilátásuk arra, hogy majd a javukra fordíthatják Krisztus váltságáldozatát. A gyehennába jutottak.

¹⁶ Ádám elsőszülött fia, Káin meggyilkolta testvérét, Ábelt, és attól kezdve menekültként élt. János apostol azt mondta Káinról,  hogy „a gonosztól származott” (1János 3:12). Ésszerűen arra következtethetünk, hogy a szüleihez hasonlóan ő is a gyehennába jutott, amikor meghalt (Máté 23:33, 35). Az igazságos Ábel azonban egészen más helyzetben van. „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot az Istennek, mint Káin, és e hit által tanúságot nyert arról, hogy igazságos, ugyanis az Isten tanúskodott az ajándékairól; és ezáltal, bár meghalt, mégis beszél” — fejtette ki Pál (Héberek 11:4). Igen, Ábel most a seolban várja a feltámadást.

Az „első” és a „jobb” feltámadás

17. a) Kik kerülnek a seolba most, ’a vég idején’? b) Mi vár azokra, akik a seolban, és mi azokra, akik a gyehennában vannak?

¹⁷ Erről a témáról olvasva sokan kíváncsiak rá, hogy milyen helyzetben vannak azok, akik most, ’a vég idején’ halnak meg (Dániel 8:19). A Jelenések könyvének 6. fejezete arról ír, hogy ebben az időszakban négy lovas vágtázik. Érdekes módon a negyediknek a neve Halál, és a hádesz követi. Ezek szerint sokan, akik az előző lovasok ténykedése miatt idő előtt halnak meg, a hádeszbe kerülnek, és ott várják, hogy feltámadjanak Isten új világában (Jelenések 6:8). Mi vár tehát azokra, akik a seolban (hádeszben), és mi azokra, akik a gyehennában vannak? Egyszerűen fogalmazva az előzőekre feltámadás, az utóbbiakra pedig örök pusztulás, vagyis nemlét.

18. Miben reménykedhetnek „az első feltámadásban” részesülők?

¹⁸ János apostol ezt írta: „Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.” Azoknak, akik Krisztus társuralkodói lesznek, „az első feltámadásban” van részük. De milyen reménysége van a többi embernek? (Jelenések 20:6).

19. Hogyan válik javára némelyeknek a ’jobb feltámadás’?

¹⁹ Illésnek és Elizeusnak, Isten szolgáinak az idejétől kezdve életre keltek emberek a feltámadás csodája által. „Asszonyok feltámadás útján visszakapták halottaikat — mondta Pál —; mások pedig megkínoztattak, mert nem fogadtak el szabadítást valamilyen váltság által, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek.” Igen, a feddhetetlenségüket hűségesen megőrzők olyan feltámadásra tekintettek előre, amely nem csupán néhány további évvel ajándékozza meg őket — melynek a halál vet véget —, hanem az örök élet kilátásával! Ez tagadhatatlanul ’jobb feltámadás’ lesz (Héberek 11:35).

20. Mit fejteget a következő cikk?

²⁰ Ha hűségben halunk meg, mielőtt Jehova véget vet ennek a gonosz rendszernek, bizton reménykedhetünk a „jobb feltámadásban”, amely abban az értelemben jobb, hogy az örök élet lehetőségét hordozza. Jézus megígérte: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Következő cikkünk a feltámadás célját fejtegeti tovább. Rámutat, hogyan erősít meg minket a feltámadás reménysége, hogy meg tudjuk őrizni feddhetetlenségünket, és hogyan segít önfeláldozó szellemet kifejlesztenünk.

Emlékszel?

• Miért nevezik Jehovát ’az élők’ Istenének?

• Milyen helyzetben vannak a seolban lévők?

• Mi vár azokra, akik a gyehennában vannak?

• Hogyan válik javára némelyeknek a ’jobb feltámadás’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Ábrahámhoz hasonlóan azok, akik a seolba jutnak, fel fognak támadni

[Képek a 16. oldalon]

Miért került Ádám, Éva, Káin és Iskariót Júdás a gyehennába?