’Fogjuk vissza magunkat rossz körülmények között!’

„Az Úr rabszolgája pedig ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd . . . , olyan, aki visszafogja magát rossz körülmények között” (2TIMÓTEUSZ 2:24)

1. Miért van az, hogy keresztény szolgálatunk végzése közben időnként nyersen beszélnek velünk?

MIT teszel, ha olyanokkal találkozol, akik nem szívelnek téged vagy azt, amit képviselsz? Pál apostol az utolsó napokról szóló leírásában megjövendölte, hogy az emberek „káromlók [lesznek], rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak” (2Timóteusz 3:1–5, 12). Ilyen emberekkel találkozhatunk a szolgálatunk végzése közben és máskor is.

2. Mely írásszövegek segíthetnek nekünk abban, hogy bölcsen járjunk el, ha valaki durván beszél velünk?

² Az, hogy valaki durván beszél, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyáltalán nem érdekli, mi a helyes. A szinte elviselhetetlen nehézségek és a reményvesztettség is késztetheti arra az embereket, hogy csípős megjegyzéseket tegyenek bárkire, aki a közelükben van (Prédikátor 7:7). Sokan azért viselkednek így, mert olyan környezetben élnek és dolgoznak, ahol megszokott a durva hangnem. Ettől még nem válik elfogadhatóvá az ilyen beszédstílus nekünk, keresztényeknek, de könnyebb megértenünk, hogy mások miért beszélnek így. Mit tegyünk, ha velünk szemben ütnek meg durva hangot? „Az ember éleslátása fékezi haragját” — jelenti ki a Példabeszédek 19:11. A Róma 12:17, 18-ban pedig ezt a tanácsot olvashatjuk: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat . . . Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.”

3. Hogyan hordozza magában a békés magatartást az általunk prédikált üzenet?

 ³ Ha igazán békések vagyunk, az nyilvánvalóvá válik a viselkedésünkből: abból, amit mondunk és teszünk, esetleg az arckifejezésünkből és a hangszínünkből is (Példabeszédek 17:27). Jézus ezt tanácsolta apostolainak, amikor elküldte őket prédikálni: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet [„köszöntsétek azt, mondván: Békesség e háznak!”, Székely-fordítás]; és ha méltó a ház, szálljon rá a béke, amelyet kívántok neki, de ha nem méltó, térjen vissza rátok a tőletek való béke” (Máté 10:12, 13). Az üzenetünk jó hír. A Biblia ilyen kifejezéseket használ rá: ’a béke jó híre’, „az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre” és ’a királyságnak ez a jó híre’ (Efézus 6:15; Cselekedetek 20:24; Máté 24:14). Nem az a célunk, hogy bíráljuk mások hitét, vagy vitatkozzunk velük, hanem hogy jó hírt mondjunk nekik Isten Szavából.

4. Mit mondhatunk, ha még rá sem tudtunk térni a jövetelünk céljára, és a házigazda már kijelenti, hogy őt ez nem érdekli?

⁴ Megesik, hogy a házigazda meg sem hallgat minket, csak kurtán kijelenti, hogy őt ez nem érdekli. Ilyenkor ezt mondhatnánk: „Csak ezt a rövid részletet szerettem volna felolvasni a Bibliából.” Ez talán nincs ellenére. Vagy így is válaszolhatunk: „Arról szerettem volna beszélni önnel, hogy egyszer majd megszűnik az igazságtalanság, és mindenki megtanulja szeretni a másik embert.” Ha a házigazda nem mutat azonnal érdeklődést, hozzátehetjük: „De talán máskor alkalmasabb lenne.” Abból, hogy a házigazda nem felel békésen, vajon arra kell következtetnünk, hogy „nem méltó” a jó hírre? A reakciójától függetlenül mi nem feledkezhetünk meg arról a bibliai tanácsról, hogy ’legyünk gyöngédek mindenkihez, és fogjuk vissza magunkat rossz körülmények között’ (2Timóteusz 2:24).

Arcátlan, mert félrevezették

5—6. Hogyan bánt Saul Jézus követőivel, és miért?

⁵ Az első században egy férfi, akit Saulnak hívtak, közismert volt tiszteletlen beszédéről és erőszakos viselkedéséről. A Biblia úgy fogalmaz, hogy ’fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegett az Úr tanítványai ellen’ (Cselekedetek 9:1, 2). Később elismerte, hogy „káromló és üldöző és arcátlan ember” volt (1Timóteusz  1:13). Lehetséges, hogy némelyik rokona már kereszténnyé vált, amikor ő a saját elmondása szerint így bánt Krisztus követőivel: „mivel rettenetesen őrjöngtem ellenük, odáig mentem, hogy még külső városokban is üldöztem őket” (Cselekedetek 23:16; 26:11; Róma 16:7, 11). Semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy a tanítványok nyilvánosan vitatkozni kezdtek volna Saullal, amíg ő így viselkedett.

⁶ Mi volt az oka Saul viselkedésének? Évekkel később ezt írta: „tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem” (1Timóteusz 1:13). Farizeus volt, és „az ősi Törvény szigora szerint” oktatták (Cselekedetek 22:3). Tanítója, Gamáliel valamelyest toleráns ember lehetett, de Kajafás főpap, akivel Saul kapcsolatot ápolt, fanatikusnak bizonyult. Ő volt annak az összeesküvésnek az egyik vezetője, amely Jézus Krisztus kivégzéséhez vezetett (Máté 26:3, 4, 63–66; Cselekedetek 5:34–39). Azután intézkedett, hogy megverjék Jézus apostolait, és szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne prédikáljanak többé Jézus nevében. Kajafás vezette a szanhedrin feszült légkörű ülését, melynek során Istvánt elhurcolták megkövezni (Cselekedetek 5:27, 28, 40; 7:1–60). Saul végignézte a kövezést, és Kajafás felhatalmazta őt, hogy további lépéseket tegyen Jézus követőinek az elnyomására, és letartóztassa őket Damaszkuszban (Cselekedetek 8:1; 9:1, 2). Ilyen befolyás alatt Saul abban a hiszemben élt, hogy viselkedése az Isten iránti buzgalmát bizonyítja, holott a valóságban nem volt igazi hite (Cselekedetek 22:3–5). Emiatt nem ismerte fel, hogy Jézus az igazi Messiás. De amikor a feltámasztott Jézus csoda folytán szólt hozzá a damaszkuszi úton, Saul észhez tért (Cselekedetek 9:3–6).

7. Mi történt Saullal annak hatására, hogy a damaszkuszi úton megjelent neki Jézus?

⁷ Röviddel ezután Anániás tanítványt elküldték, hogy tanúskodjon Saulnak. Te szívesen vállaltad volna ezt? Anániás aggódott, mégis kedvesen beszélt Saullal. Saul már megváltozott annak hatására, hogy a damaszkuszi úton csoda által megjelent neki Jézus (Cselekedetek 9:10–22). Később Pál apostol néven, buzgó keresztény misszionáriusként vált ismertté.

Szelíd, de bátor

8. Hogyan tükrözte vissza Jézus az Atyja magatartását azokkal kapcsolatban, akik rossz úton jártak?

⁸ Jézus buzgó Királyság-hirdető volt, és szelíden, de bátran viselkedett az emberekkel (Máté 11:29). Égi Atyja magatartását tükrözte vissza, aki arra ösztönzi a gonoszokat, hogy hagyják el gonosz útjukat (Ézsaiás 55:6, 7). Jézus, amikor bűnösökkel került kapcsolatba, meglátta, ha azok bizonyítékát adták a változásnak, és bátorította őket (Lukács 7:37–50; 19:2–10). Nem a külső után ítélte meg az embereket, hanem utánozta Atyja kedvességét, türelmét és hosszútűrését, hátha megbánásra vezetheti őket (Róma 2:4). Jehovának az az akarata, hogy mindenfajta ember megbánást tanúsítson, és megmentésben részesüljön (1Timóteusz 2:3, 4).

9. Mit tanulhatunk abból, ahogyan az Ézsaiás 42:1–4 beteljesedett Jézuson?

⁹ Máté evangéliumíró a következő prófétai szavakat idézve mutatta meg, hogy miként vélekedik Jehova Jézus Krisztusról: „Íme, az én szolgám, akit választottam, szeretettem, akit lelkem helyeselt! Szellememet adom majd neki, és világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság. Nem fog civakodni, nem is kiáltozik hangosan, hangját sem hallja senki a széles utakon. Töredezett nádszálat nem tör el, és pislákoló lenkanócot nem olt ki, mígnem sikerre viszi az igazságosságot. Igen, az ő nevében fognak reménykedni a nemzetek” (Máté 12:17–21; Ézsaiás 42:1–4). Jézus ezekkel a prófétai szavakkal összhangban nem bocsátkozott hangos vitákba. Még nyomás alatt is úgy szólta az igazságot, hogy a tiszta szívűek vonzónak találták azt (János 7:32, 40, 45, 46).

10—11. a) Miért tanúskodott Jézus néhány farizeusnak, noha azok a legádázabb ellenfelei között voltak? b) Hogyan válaszolt Jézus olykor az ellenfeleinek, és mit nem tett?

 ¹⁰ Jézus a szolgálata során sok farizeussal beszélt. Némelyikük kelepcébe akarta csalni őt beszédében, ő mégsem gondolta azt, hogy mindnyájuknak rosszak az indítékai. Az egyikük, Simon, aki nem volt mentes a bíráló szellemtől, valószínűleg jobban meg akarta figyelni Jézust, ezért meghívta egy étkezésre. Jézus elfogadta a meghívást, és tanúskodott a jelenlévőknek (Lukács 7:36–50). Egy másik alkalommal egy magas rangú farizeus, Nikodémusz az éj leple alatt meglátogatta Jézust. Jézus nem tett neki szemrehányást, amiért megvárta a sötétséget. Tanúskodott neki Isten szeretetéről, amely abban nyilvánult meg, hogy elküldte a Fiát, hogy lehetővé tegye azok megmentését, akik hitet gyakorolnak. Jézus kedvesen arra is rámutatott, hogy milyen fontos alárendelnünk magunkat Isten elrendezésének (János 3:1–21). Nikodémusz később szót emelt Jézus mellett, amikor más farizeusok leszólták azokat, akik jót mondtak Jézusról (János 7:46–51).

¹¹ Jézus nagyon is jól látta azoknak a képmutatását, akik tőrbe akarták ejteni. Nem engedte, hogy ellenfelei meddő vitákba vigyék bele. Amikor azonban a helyzet úgy kívánta, röviden és határozottan válaszolt egy alapelvvel, egy szemléltetéssel vagy egy Szentírásból vett idézettel (Máté 12:38–42; 15:1–9; 16:1–4). Máskor egyszerűen nem felelt, mert nyilvánvaló volt, hogy semmire sem menne vele (Márk 15:2–5; Lukács 22:67–70).

12. Hogyan tudott Jézus segíteni az embereken még akkor is, amikor kiabáltak vele?

¹² Előfordult, hogy tisztátalan szellemektől megszállt emberek kiabáltak Jézussal. Ilyenkor uralkodott magán, sőt, Istentől kapott hatalmával megszabadította ezeket az embereket (Márk 1:23–28; 5:2–8, 15). Ha a szolgálatunk végzése közben némelyek mérgükben elkezdenek kiabálni velünk, nekünk is uralkodnunk kell magunkon, és igyekeznünk kell kedvesen, tapintatosan viselkedni (Kolosszé 4:6).

A családban

13. Időnként mi az oka annak, hogy az emberek ellene fordulnak annak a családtagjuknak, aki tanulmányozni kezdi a Bibliát Jehova Tanúival?

¹³ Gyakran a családban van leginkább szükség arra, hogy Jézus követői visszafogják magukat. Akit mélyen megérintett a Biblia igazsága, az arra vágyik, hogy a családja is hasonlóan érezzen. De ahogy Jézus mondta, a családtagok ellenségesen viselkedhetnek (Máté 10:32–37; János 15:20, 21). Ennek többféle oka lehet. A Biblia tanítása például hozzájárulhat, hogy becsületes, megbízható és tisztelettudó emberekké váljunk, de a Szentírás azt is tanítja, hogy minden helyzetben előbbre való a Teremtőnk iránti kötelességünk (Prédikátor 12:1, 13; Cselekedetek 5:29). Ha valamelyik családtagunk úgy érzi, hogy némileg csökken a tekintélye a családban a Jehova iránti lojalitásunk miatt, ez rosszuleshet neki. Nagyon fontos, hogy egy ilyen helyzetben Jézus példáját követve uralkodjunk magunkon (1Péter 2:21–23; 3:1, 2).

14—16. Miért változtak meg némelyek, akik korábban ellenségesen viselkedtek családtagjaikkal?

 ¹⁴ Sokan, akik ma Jehovát szolgálják, átélték, hogy annak idején, amikor tanulmányozni kezdték a Bibliát, a házastársuk vagy más családtagjuk nem örült a változásoknak, melyeket náluk tapasztalt. Ezek az ellenséges családtagok rosszakat hallhattak Jehova Tanúiról, és talán attól féltek, hogy nem lesznek jó hatással a családra. Vajon mi késztette őket arra, hogy változtassanak a gondolkodásmódjukon? Sok esetben fontos szerepe volt a jó példának. Mivel a hívő családtag állhatatosan alkalmazta a bibliai tanácsokat — rendszeresen elment a keresztény összejövetelekre, és részt vett a szolgálatban, emellett ellátta a családi kötelezettségeit, és uralkodott magán, amikor sértegették —, némely esetben a család ellenállása alábbhagyott (1Péter 2:12).

¹⁵ Az is lehet, hogy az ellenséges családtag előítélet miatt vagy büszkeségből nem hajlandó semmilyen gondolatot meghallgatni a Bibliából. Így volt ez egy amerikai férfival is, aki nagyon hazafiasnak tartotta magát. Egyszer, amikor a felesége kongresszuson volt, összepakolta a ruháit és elköltözött. Egy másik alkalommal pisztollyal a kezében ment el otthonról, és öngyilkossággal fenyegetőzött. A felesége vallását okolta minden ostobaságért, amit tett. Az asszony azonban igyekezett mindig alkalmazni a Biblia tanácsait. Végül a férj is Jehova Tanúja lett, húsz évvel később, mint a felesége. Albániában egy asszony nagyon haragudott a lányára, amiért az tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, majd megkeresztelkedett. Tizenkét Bibliáját semmisítette meg. Azután egy nap kinyitotta az új Bibliát, melyet a lánya az asztalon hagyott. Az véletlenül a Máté 10:36-nál nyílt ki, és az asszony rájött, hogy ez a vers éppen rá illik. De mivel aggódott a lányáért, elkísérte a hajóhoz, amellyel más Tanúk társaságában egy olaszországi kongresszusra utazott. Amikor látta a szeretetet, az öleléseket és a mosolyokat, és hallotta a vidám nevetést, kezdtek változni az érzései. Nem sokkal később beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Most már olyanoknak próbál segíteni, akik eleinte ellenségesek voltak.

¹⁶ Egyszer egy férj késsel hadonászva kemény vádakat vágott a felesége fejéhez, amint az a Királyság-terembe igyekezett. Ő szelíden így válaszolt: „Gyere be a Királyság-terembe, és nézd meg a saját szemeddel.” A férj bement, és idővel keresztény vén lett belőle.

17. Milyen szentírási tanácsok segíthetnek, ha alkalomadtán feszültté válik a helyzet egy keresztény családban?

¹⁷ Még ha a családunkban mindenki keresztény is, az emberi tökéletlenség miatt alkalomadtán feszültté válhat a helyzet, és nyers szavak hangozhatnak el. Figyeljük meg, milyen tanácsot kaptak az ókori Efézusban élő keresztények: „Minden rosszindulatú keserűség, harag, indulat, ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek minden rosszasággal együtt” (Efézus 4:31). Az efézusi keresztényekre nyilván hatással volt a környezetük, a saját tökéletlenségük, és némelyikükre  a korábbi életmódja is. Mi segített nekik megváltozni? ’Meg kellett újulniuk az elméjüket mozgató erőben’ (Efézus 4:23). Miközben tanulmányozták Isten Szavát, elmélkedtek azon, hogy milyen hatással kell annak lennie az életükre, összejártak keresztény hittársaikkal, és buzgón imádkoztak, Isten szellemének gyümölcse teljesebb mértékben mutatkozott meg a viselkedésükben. Megtanulták, hogy ’kedvessé legyenek egymás iránt, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nekik’ (Efézus 4:32). Bármit tesznek is mások, nekünk uralkodnunk kell magunkon, kedvesnek, könyörületesnek és megbocsátónak kell lennünk. Bizony, ’nem viszonozhatjuk rosszal a rosszat’ (Róma 12:17, 18). Mindig az a helyes, ha Istent utánozva őszinte szeretetet tanúsítunk (1János 4:8).

Tanács, mely minden kereszténynek szól

18. Miért volt szüksége a 2Timóteusz 2:24-ben olvasható tanácsra egy olyan vénnek, aki az ókori Efézusban szolgált, és hogyan válhat az javára minden kereszténynek?

¹⁸ Az a tanács, hogy ’fogjuk vissza magunkat rossz körülmények között’, minden keresztényre vonatkozik (2Timóteusz 2:24). Eredetileg azonban Timóteusznak szólt, akinek szüksége volt erre a tulajdonságra, amikor vénként szolgált Efézusban. A gyülekezetben néhányan a saját nézeteiket hangoztatták, és helytelen tanításokat adtak tovább. Mivel nem fogták fel teljesen a Mózesi Törvény célját, nem értették meg a hit, a szeretet és a jó lelkiismeret fontosságát. A büszkeség viszályt szült, és szavakon vitatkoztak, miközben szem elől tévesztették Krisztus tanításainak a lényegét és az Isten iránti odaadás jelentőségét. Timóteusz csak úgy orvosolhatta a helyzetet, ha szilárdan kiállt a Szentírás igazsága mellett, ugyanakkor pedig szelíden bánt a testvéreivel. A mai vénekhez hasonlóan tudta, hogy a nyáj nem az övé, és hogy úgy kell bánnia másokkal, hogy azzal elősegítse a keresztényi szeretetet és egységet (Efézus 4:1–3; 1Timóteusz 1:3–11; 5:1, 2; 6:3–5).

19. Miért fontos, hogy mindannyian ’keressük a szelídséget’?

¹⁹ Isten arra buzdítja a népét, hogy ’keresse a szelídséget’ (Sofóniás 2:3). A „szelídségnek” fordított héber szó olyan lelkületet jelent, amely képessé teszi az embert, hogy türelmesen viselje a sérelmet, ingerültség és bosszú nélkül. Buzgón kérjük Jehova segítségét, hogy uralkodni tudjunk magunkon, és megfelelően tudjuk képviselni őt, még nehéz körülmények között is.

Mit tanultál?

• Mely írásszövegek segíthetnek nekünk, ha arcátlanul beszélnek velünk?

• Miért viselkedett Saul arcátlanul?

• Hogyan segít nekünk Jézus példája, hogy mindenfajta emberrel megfelelően bánjunk?

• Milyen áldások származnak abból, ha féken tartjuk a nyelvünket a családban?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 26. oldalon]

Anániás kedvesen bánt Saullal, pedig Saul rossz hírben állt

[Kép a 29. oldalon]

Ha egy keresztény lelkiismeretesen eleget tesz a kötelezettségeinek, az mérsékelheti a család ellenállását

[Kép a 30. oldalon]

A keresztények előmozdítják a szeretetet és az egységet