Mári — A sivatag ókori királynője

„KICSIT kótyagosan feküdtem le aznap éjjel, miután a társaimmal együtt megünnepeltük a szerencsénket” — emlékezett vissza André Parrot francia régész. 1934 januárjában, a szíriai Tell-Haríriban, az Eufrátesz partján fekvő Abu-Kemál nevű kisváros közelében Parrot és társai kiástak egy szobrot, melyen a következő felirat volt: „Lamgi-Mári, Mári királya, Enlil főpapja”. Teljesen lenyűgözte őket ez a felfedezés.

Megtalálták Mári régóta eltűnt városát! Miért érdekes ez a felfedezés a Biblia tanulmányozóinak?

Milyen jelentősége van ennek a városnak?

Bár ókori szövegekből ismert volt Mári létezése, a pontos helyét sokáig rejtély övezte. Sumer írnokok szerint Mári egy olyan dinasztia székhelye volt, mely egykor Mezopotámiát széltében-hosszában uralta. Az Eufrátesz partján épült Mári fontos helyet foglalt el a Perzsa-öblöt és Asszíriát, Mezopotámiát, Anatóliát, valamint a Földközi-tenger partvidékét összekötő kereskedelmi utak találkozásánál. Rengeteg portéka, például fa, fém és kő — vagyis Mezopotámiában igen ritka áru — haladt át a városon. A rájuk kivetett adó rendkívül gazdaggá tette Márit, és lehetővé tette, hogy hatalmat gyakorolhasson azon a vidéken. Ezt a fölényt azonban elveszítette, amikor Szíriát legyőzte Sarrukín (Szargon), akkád uralkodó.

 Sarrukín hódítása után mintegy 300 évig hadvezérek kormányozták Márit. Uralmuk alatt a város visszanyert valamennyit korábbi gazdagságából. De az utolsó uralkodó, Zimrílim idejére Mári ismét hanyatlóban volt. Zimrílim katonai hadjáratokkal, szerződésekkel és házassági szövetségekkel próbálta megerősíteni birodalmát. Ám i. e. 1760 táján Hammurápi babiloni király elfoglalta és lerombolta a várost, ezzel véget vetett „az ókori világ egyik legfejlettebb civilizációjának”, hogy Parrot szavaival éljünk.

Amikor Hammurápi csapatai földig rombolták Márit, akaratlanul is óriási szolgálatot tettek napjaink régészeinek és történészeinek. Azzal, hogy ledöntötték az égetetlen téglából készült falakat, egyes helyeken némelyik épületet akár öt méter magas törmelékkel temették be, így az idő vasfoga nem tudott kárt tenni azokban. A régészek feltárták templomok és paloták romjait, valamint rengeteg műtárgyat és több ezer feliratot, melyek bemutatják az ókori civilizációt.

Miért érdekeljenek bennünket Mári romjai? Gondoljunk arra az időre, amikor Ábrahám patriarcha élt. Ábrahám i. e. 2018-ban született, azaz 352 évvel az Özönvíz után. A Noé utáni tizedik generációhoz tartozott. Isten parancsára Ábrahám elhagyta szülővárosát, Urt, és Háránba ment. Amikor i. e. 1943-ban Ábrahám 75 éves volt, elhagyta Háránt, és Kánaán földjére indult. „Ábrahám vándorlása Urból [a Kánaánban levő] Jeruzsálembe éppen arra az időre esik, amikor még létezett Mári” — mondja Paolo Matthiae olasz régész. Mári felfedezése azért értékes, mert segít betekinteni abba a világba, amelyben Isten hű szolgája, Ábrahám élt (1Mózes 11:10—12:4). *

Miről árulkodnak a romok?

A vallás teljesen átitatta Márit, ahogy Mezopotámia többi városát is. Az emberek kötelességüknek tartották, hogy szolgálják az isteneket. Mindig igyekeztek megtudni az istenek akaratát a fontos döntések előtt. A régészek hat templom maradványaira bukkantak. Közöttük volt az Oroszlánok Temploma (mely némelyek szerint Dagan, bibliai nevén Dágon temploma volt), valamint Istárnak, a termékenység istennőjének és Samasnak, a napistennek a szentélyei. Ezekben a templomokban eredetileg ott állt annak az istenségnek a szobra, amelyiknek a felajánlásokat vitték, és amelyikhez imádkoztak. A hívők saját magukról készült, imádkozó testhelyzetben levő, mosolygó képmásokat helyeztek el a szentélyben levő padokon, abban a hiszemben, hogy a képmásuk tovább folytatja majd az imádatot. Parrot megjegyezte: „A szobor valójában a hívőt helyettesítette, ahogy napjainkban a katolikusok által gyújtott gyertya is, bár annál nagyobb szerepe volt.”

 A Tell-Haríriban levő romok között a legcsodálatosabb felfedezés a hatalmas palotarendszer feltárása volt, mely Zimrílim királynak, a palota utolsó uralkodójának nevéről ismert. Louis-Hugues Vincent francia régész „a régi keleti építészet drágakövének” nevezte az épületet. Körülbelül két és fél hektáron feküdt, és mintegy 300 helyiséget, valamint belső udvarokat foglalt magában. Még az ókorban is a világ egyik csodájának tartották ezt a palotát. Georges Roux az Ancient Iraq című könyvében ezt írja: „Olyan hírneve volt, hogy a szíriai parton fekvő Ugarit városának a királya nem habozott elküldeni a fiát 600 kilométerre a földrész belsejébe pusztán azért, hogy látogatást tegyen »Zimrílim házánál«.”

Mielőtt a látogató beléphetett volna a tágas udvarba, bebocsátást kellett kapnia a megerősített palota egyetlen bejáratánál, melyet tornyok öveztek. Az emelvényen levő trónon ült Mári utolsó királya, Zimrílim, aki a katonai, kereskedelmi és diplomáciai ügyeket intézte, ítéleteket hirdetett ki, valamint fogadta a látogatókat és a követeket. Külön szobák álltak azoknak a vendégeknek a rendelkezésére, akik rendszeresen együtt ettek-ittak a királlyal a pazar lakomák alkalmával. Felszolgáltak pecsenyének elkészített, roston sült vagy főtt marhát, birkát, gazellát, halat és baromfit, mindegyiket fűszeres, fokhagymás mártásokban, sokféle zöldséggel meg sajttal. Desszertnek friss, szárított vagy kandírozott gyümölcsöt és bonyolult formákban sütött süteményeket hoztak. A vendégsereg szomját pedig sörrel és borral csillapították.

 A higiéniáról sem feledkeztek meg a palotában. Fürdőszobákat is feltártak, melyekben terrakotta fürdőkádak és ülőke nélküli vécék voltak. Ezekben a helyiségekben a padlókat és a falak alsó részét bitumennel szigetelték. A szennyvizet téglából készült vízelnyelők vezették el, és a bitumennel vízállóvá tett agyagcsövek még most, mintegy 3500 évvel később is működnek. Amikor a királyi háremből három asszony halálos betegséget kapott, szigorú intézkedéseket vezettek be. A beteg asszonyokat el kellett különíteni, és karanténban kellett tartani. „Senki sem ihatott a poharukból, ehetett az asztaluknál, vagy ülhetett a székükön.”

Mit tanulhatunk az írásos emlékekből?

Parrot és társai mintegy 20 000, akkád nyelven írt agyagtáblát találtak. A táblákon levelek, valamint közigazgatási és gazdasági témájú szövegek voltak. Eddig ezeknek csupán az egyharmadát tették közzé, mégis 28 kötetet tesznek ki. Milyen értékesek? Jean-Claude Margueron, a Mári régészeti feltárásáért felelős csoport vezetője ezt mondja: „A Máriban talált dokumentumok felfedezése előtt szinte semmit sem tudtunk arról, hogy a második évezred elején milyen volt Mezopotámia és Szíria történelme, milyen intézményeik voltak, és milyen volt a mindennapi élet. Az agyagtábláknak köszönhetően lehetővé vált, hogy kiegészítsük történelmi ismereteink hiányosságait.” Ahogy Parrot megfogalmazta, a dokumentumok „döbbenetes hasonlóságot mutatnak azok között a népek között, amelyeket megemlítenek, és aközött, amit az Ószövetség elmond nekünk a patriarchák koráról”.

Ezenkívül a Máriban feltárt táblák világosabbá tesznek bizonyos bibliai részeket. Például közlik, hogy „abban az időben megszokott volt, hogy az uralkodó” elvette az ellenség háremét. Nem volt új keletű tehát az a tanács, amelyet az áruló Ahitófel adott Dávid király fiának, Absolonnak, vagyis hogy háljon együtt apja ágyasaival (2Sámuel 16:21, 22).

Már 41 régészeti expedíciót vezettek Tell-Haríriba 1933 óta. Eddig azonban Mári városának 110 hektárnyi területéből csupán nyolcat tártak fel. Valószínűleg még sok mindent fognak felfedezni a sivatag ókori királynőjének nevezett Máriban.

[Lábjegyzet]

[Térkép a 10. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Perzsa-öböl

Ur

MEZOPOTÁMIA

Eufrátesz

MÁRI

ASSZÍRIA

Hárán

ANATÓLIA

KÁNAÁN

Jeruzsálem

Földközi-tenger (Nagy-tenger)

[Kép a 11. oldalon]

Ebben a dokumentumban Jahdunlim, Mári királya az általa felépített épületeket dicséri

[Kép a 11. oldalon]

Ennek a szobornak a felfedezése után, mely Lamgi-Márit ábrázolja, azonosítani tudták Mári városát

[Kép a 12. oldalon]

Ebih-Il, Mári tiszttartója imádkozik

[Kép a 12. oldalon]

Emelvény a palotában, melyen egy istennő szobra állhatott

[Kép a 12. oldalon]

Mári romjai; jól láthatók az égetetlen agyagtéglából készült épületek

[Kép a 12. oldalon]

A palota egyik fürdőszobája

[Kép a 13. oldalon]

Narám-Szín, Mári elfoglalójának győzelmi sztéléje

[Kép a 13. oldalon]

Körülbelül 20 000 agyagtáblát találtak a palota romjai között

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

© Mission archéologique française de Tell Hariri - Mari (Syrie)

[Képek forrásának jelzése a 11. oldalon]

Dokumentum: Musée du Louvre, Paris; szobor: © Mission archéologique française de Tell Hariri - Mari (Syrie)

[Képek forrásának jelzése a 12. oldalon]

Szobor: Musée du Louvre, Paris; emelvény és fürdőszoba: © Mission archéologique française de Tell Hariri - Mari (Syrie)

[Képek forrásának jelzése a 13. oldalon]

Győzelmi sztélé: Musée du Louvre, Paris; a palota romjai: © Mission archéologique française de Tell Hariri - Mari (Syrie)