Olvasók kérdései

Miért nem kellett Dávidnak és Betsabénak halállal lakolnia a házasságtörésért, míg ellenben újszülött fiuk meghalt?

A Mózesi Törvény kimondta: „Ha rajtakapnak egy férfit, hogy olyan asszonnyal hál, akinek ura van, mindkettőjüknek meg kell halniuk, a férfinak, aki az asszonnyal hált, és az asszonynak is. Így gyomláld ki Izraelből, ami gonosz” (5Mózes 22:22). Ha Jehova Isten megengedte volna, hogy Dávid és Betsabé bűnének ügyében emberek bíráskodjanak a Törvénynek megfelelően, akkor a házasságtörő párt kivégezték volna. Minthogy az emberek nem látnak bele mások szívébe, a bíráknak az alapján kellett volna ítéletet hozniuk, amit a helytelenül cselekvők tényekkel bizonyíthatóan elkövettek. A házasságtörés halálbüntetést vont maga után. Az izraelita bírák nem voltak felhatalmazva arra, hogy megkegyelmezzenek e bűn elkövetőinek.

Az igaz Isten viszont belelát a szívekbe, és megbocsáthatja a bűnöket, ha ezt indokoltnak érzi. Mivel Dávidról volt szó, akivel megkötötte a Királyság-szövetséget, úgy döntött, hogy kivételt tesz, és ő maga foglalkozik az üggyel (2Sámuel 7:12–16). ’Az egész föld Bírájának’ joga van egy ilyen döntéshez (1Mózes 18:25).

Mit látott Jehova Dávid szívét fürkészve? Az 51. zsoltár a felirata szerint feltárja, mit érzett Dávid, „midőn Nátán próféta bement hozzá azután, hogy ő együtt hált Betsabéval”. Az első négy vers így szól: „Légy kegyes hozzám, ó, Isten, a te szerető-kedvességed szerint! Nagy irgalmadban töröld el törvényszegéseimet! Egészen moss ki vétkemből, tisztíts meg bűnömtől! Mert ismerem én törvényszegéseimet, és bűnöm szüntelenül előttem van. Egyedül teellened vétkeztem, és azt tettem, ami rossz a szemedben.” Jehova minden bizonnyal észrevette ezt az őszinte megbánást tanúsító, mélységes bűntudatot Dávid szívében, így indokoltnak látta, hogy irgalommal bánjon a helytelenül cselekvőkkel. Ezenfelül maga Dávid is irgalmas ember volt, és Jehova irgalmas az irgalmasakhoz (1Sámuel 24:4–7; Máté 5:7; Jakab 2:13). Ezért amikor Dávid beismerte bűnét, Nátán ezt mondta neki: „Jehova is elengedi bűnödet. Nem halsz meg” (2Sámuel 12:13).

Dávid és Betsabé azonban nem kerülhette el bűnének valamennyi következményét. Nátán tudatta Dáviddal: „mivel ebben a dologban bizony tiszteletlenül bántál Jehovával, a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia.” A gyermek megbetegedett, és Dávid hétnapos böjtje és bánkódása ellenére meghalt (2Sámuel 12:14–18).

Némelyek nemigen értik, miért kellett meghalnia a fiúnak, hiszen az 5Mózes 24:16 kijelenti: ’a gyermekeket nem szabad megölni apjuk miatt.’ Ámde ne feledjük, ha emberek bíráskodtak volna az ügyben, akkor mind a szülők, mind az anyja méhében lévő gyermek elvesztette volna az életét. Dávidban a fia elvesztése talán jobban tudatosította, hogy mennyire nem tetszett Jehovának a Betsabéval elkövetett bűne. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova igazságosan járt el ebben az ügyben, mivel az „útja tökéletes” (2Sámuel 22:31).

[Kép a 31. oldalon]

Dávid őszinte megbánást tanúsított