Jehova megőrzi azokat, akik benne reménykednek

„Szerető-kedvességed és igaz voltod őrizzen engem mindenkor” (ZSOLTÁROK 40:11)

1. Mit kért Dávid király Jehovától, és jelenleg hogyan tesz eleget Jehova ennek a kérésnek?

DÁVID, az ókori Izrael királya ’remélve reménykedett Jehovában’, és arra érzett indíttatást, hogy elmondja: „[Jehova] felém fordította fülét, meghallgatta segélykiáltásomat” (Zsoltárok 40:1). Dávid ismételten tapasztalta, hogy Jehova miként őrzi meg azokat, akik szeretik Őt. Ezért kérhette azt, hogy Jehova mindenkor őrizze őt (Zsoltárok 40:11). Mivel azok között a hűségesek között van, akik ’jobb feltámadásra’ kaptak ígéretet, Dávid jelenleg biztonságban van Jehova emlékezetében mint olyan valaki, aki elnyeri majd ezt a jutalmat (Héberek 11:32–35). Jövője ezért a lehető legjobb módon van biztosítva. Neve fel van írva Jehova ’emlékkönyvében’ (Malakiás 3:16).

2. Hogyan segít a Szentírás megérteni, hogy mit jelent az, hogy Jehova megőriz bennünket?

² Bár a Hébereknek írt levél 11. fejezetében említett hűségesek azt megelőzően éltek, hogy Jézus Krisztus itt volt a földön, minden bizonnyal összhangban éltek Jézusnak ezzel a tanításával: „Aki kedveli a lelkét, elpusztítja azt, aki azonban gyűlöli a lelkét ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt” (János 12:25). Ezért az, hogy Jehova megőriz bennünket, nyilván nem jelenti azt, hogy védve vagyunk a szenvedéstől vagy az üldözéstől. Inkább arra utal, hogy szellemi védelemben részesülünk, és így meg tudjuk őrizni tiszta állapotunkat Isten előtt.

3. Milyen bizonyítékunk van arra, hogy Krisztus Jézust megőrizte Jehova, és mi lett ennek a kimenetele?

³ Maga Jézus is kegyetlen üldözés és gyalázkodás célpontja volt, végül pedig ellenségei igen megalázó és fájdalmas módon megölték. Ez még sincs ellentétben Istennek azzal az ígéretével, hogy megóvja a Messiást (Ézsaiás 42:1–6). Az, hogy Jézus a gyalázatos halál elszenvedése után a harmadik napon feltámadt, bizonyítja, hogy Jehova meghallgatta segélykiáltását — ahogy annak idején meghallgatta Dávidét is. Válaszul a kérésre Jehova megadta Jézusnak az erőt, hogy megőrizze feddhetetlenségét (Máté 26:39). Mivel Isten ily módon óvta meg őt, Jézus halhatatlanságot nyert az egekben, és a váltságban hitet gyakoroló  több millió embernek reménysége lett az örök életre.

4. Milyen biztosítékot kaptak a felkent keresztények és a ’más juhok’?

⁴ Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova most is éppen úgy kész és képes megőrizni a szolgáit, ahogy azt Dávid és Jézus idejében is tette (Jakab 1:17). Jézus felkent testvéreinek a még földön levő viszonylag kevés maradéka bízhat Jehova ígéretében: ’az egekben romolhatatlan, beszennyezetlen és el nem hervadó örökség van fenntartva számotokra, akiket Isten hatalma óv hit által olyan megmentésre, amely készen áll, hogy kinyilatkoztassák az utolsó időszakban’ (1Péter 1:4, 5). A földi reménységű ’más juhok’ hozzájuk hasonlóan bízhatnak Istenben és abban az ígéretében, melyet a zsoltáríró fogalmazott meg: „Ó, szeressétek Jehovát mind, ti lojálisai! A hűségeseket megoltalmazza Jehova” (János 10:16; Zsoltárok 31:23).

Szellemi védelem

5—6. a) Hogyan részesülnek védelemben Isten népének tagjai napjainkban? b) Milyen kapcsolatot ápolnak Jehovával a felkentek, és milyet a földi reménységűek?

⁵ Napjainkban Jehova olyan elrendezéseket hozott létre, melyek által szellemileg védi meg a népét. Bár nem óvja meg népének tagjait az üldözéstől vagy a mindennapi élet gondjaitól és tragédiáitól, lojálisan megadja nekik azt a segítséget és bátorítást, mely a vele ápolt bensőséges kapcsolatuk megóvásához szükséges. Ennek a kapcsolatnak az alapja az Istennek a váltságról való szerető gondoskodásába vetett hitük. E hűséges keresztények közül némelyek felkenettek Isten szellemével, hogy Krisztus társuralkodói legyenek az égben. Ők igazságosnak lettek nyilvánítva Isten szellemi fiaiként, és rájuk vonatkoznak ezek a szavak: „Megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket szeretett Fiának királyságába; őáltala van a mi váltság általi szabadításunk, bűneink megbocsátása” (Kolosszé 1:13, 14).

⁶ Más hűséges keresztények milliói biztosak lehetnek abban, hogy ők is hasznot meríthetnek a váltságból, melyről Isten gondoskodott. Ezt olvassuk: „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Márk 10:45). Ezek a keresztények előretekintenek arra, hogy a meghatározott időben ők is eljutnak „az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21). Addig is értékelik, hogy személyes barátságot ápolhatnak Istennel, és őszintén törekszenek arra, hogy megerősítsék ezt a kapcsolatot.

7. Mi által óvja ma Jehova a népe szellemi jólétét?

⁷ Jehova többek között folyamatos oktatási program által óvja meg népének szellemi jólétét. Ez lehetővé teszi, hogy népének tagjai egyre pontosabban megismerjék az igazságot. Ezenkívül Jehova állandó vezetést nyújt  a Szava, a szervezete és a szent szelleme által. „A hű és értelmes rabszolga” irányítása alatt Isten népe az egész világon nemzetközi családot alkot. A rabszolga osztály törődik a Jehova szolgáiból álló család szellemi, sőt amikor a helyzet úgy kívánja, anyagi szükségleteivel is, függetlenül attól, hogy a szükséget szenvedők milyen nemzetiségűek vagy társadalmi helyzetűek (Máté 24:45).

8. Milyen bizalommal van Jehova a lojálisai iránt, és miről biztosítja őket?

⁸ Jehova nem védte meg fizikailag Jézust az ellenségei támadásaitól, és napjainkban a keresztényeket sem óvja meg ilyen módon. De ez nem jelenti Isten rosszallását. Sőt! Inkább azt emeli ki, hogy Isten bízik abban, hogy szolgái az ő oldalán állnak az egyetemes vitakérdésben (Jób 1:8–12; Példabeszédek 27:11). Jehova sosem hagyja cserben a hozzá lojálisakat, „mert Jehova szereti az igazságosságot, és nem hagyja el lojálisait. Ők időtlen időkig megőriztetnek” (Zsoltárok 37:28).

Jehova szerető-kedvessége és igaz volta őriz bennünket

9—10. a) Hogyan őrzi meg Jehova igaz volta az ő népét? b) Hogyan mutatja a Biblia, hogy Jehova a szerető-kedvessége által megóvja lojálisait?

⁹ Dávid a 40. zsoltárban feljegyzett imájában azt kérte, hogy Jehova szerető-kedvessége és igaz volta őrizze őt. Jehova igaz volta és az igazságosság iránti szeretete megköveteli, hogy világosan feltárja, mik az irányadó mértékei. Akik ezek szerint az irányadó mértékek szerint élnek, rengeteg olyan aggodalomtól, félelemtől és gondtól védve vannak, amelyeket azok élnek át, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a zsinórmértékeket. Például sok szívfájdalomtól védhetjük meg magunkat és szeretteinket, ha kerüljük a drogokkal és az alkohollal való visszaélést, a szabados nemi életet és az erőszakos életformát. És még azok is, akik letérnek Jehova igaz útjáról — ahogy időnként Dávid tette —, biztosak lehetnek benne, hogy Isten továbbra is a bűnbánó helytelenül cselekvők ’rejtekhelye’ marad. Az ilyenek örömmel kiálthatják: „megóvsz a nyomorúságtól” (Zsoltárok 32:7). Micsoda nagyszerű kifejezése ez Isten szerető-kedvességének!

¹⁰ Isten szerető-kedvességének egy másik példája az, hogy figyelmezteti a szolgáit arra, hogy maradjanak elkülönültek ettől a gonosz világtól, melyet hamarosan elpusztít. Ezt olvashatjuk: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete; mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik.” Ha megfogadjuk ezt a figyelmeztetést, akkor szó szerint az örökkévalóságra őrizhetjük meg az életünket, hiszen az írásszöveg így folytatódik: „Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten  akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15–17).

Gondolkodóképesség, tisztánlátás és bölcsesség őriz bennünket

11—12. Magyarázd el, hogyan őriz bennünket a gondolkodóképesség, a tisztánlátás és a bölcsesség!

¹¹ Azoknak, akik remélik, hogy elnyerik Isten helyeslését, Dávid fia, Salamon ihletés alatt ezt írta: „gondolkodóképesség őrködik feletted, tisztánlátás védelmez téged.” Ezenkívül erre ösztönzött: „Szerezz bölcsességet . . . Ne hagyd el, és megtart téged. Szeresd, és megőriz” (Példabeszédek 2:11; 4:5, 6).

¹² A gondolkodóképességünket használjuk, ha elmélkedünk azon, amit Isten Szavából tanulunk. Ez lehetővé teszi, hogy fejlesszük a tisztánlátásunkat, hogy megfelelő fontossági sorrendet állíthassunk fel. Ez létfontosságú, mivel a legtöbben tudjuk — valószínűleg a saját tapasztalatunkból —, hogy a gondok akkor kezdődnek, amikor szándékosan vagy akaratlanul helytelen fontossági sorrendet állítunk fel. Sátán világa célul tűzi ki elénk az anyagi gazdagságot, az érvényesülést és a hatalomszerzést, míg Jehova a sokkal fontosabb szellemi értékeket hangsúlyozza. Ha az utóbbiak helyett az előbbieknek tulajdonítunk fontosságot, az a család széthullásához, barátságok felbomlásához és a szellemi célok elhalványulásához vezethet. Végül az ember csupán azzal a szomorú valósággal szembesül, amelyről Jézus beszélt: „mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkét pedig elveszti?” (Márk 8:36). A bölcsesség megkívánja, hogy megfogadjuk Jézus tanácsát: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33).

Az önzés veszélye

13—14. Mit jelent önzőnek lenni, és miért nem bölcs így viselkedni?

¹³ Az emberek természetükből fakadóan foglalkoznak önmagukkal. A baj csak ott kezdődik, ha a saját vágyaink és érdekeink válnak a legfontosabbá az életben. Ezért Jehova óva int bennünket az önzéstől, hogy így megőrizzük a vele ápolt barátságunkat. Aki önző, az kizárólag a saját vágyaival, szükségleteivel vagy érdekeivel törődik. Manapság sokakra ráillik ez a leírás. A Biblia meg is jövendöli, hogy Sátán gonosz rendszerének ’utolsó napjaiban’ „az emberek önmagukat szeretők”, azaz önzők lesznek (2Timóteusz 3:1, 2).

 ¹⁴ A keresztények felismerik, hogy mennyire bölcs engedelmeskedni annak a bibliai parancsnak, hogy törődjünk másokkal, úgy szeretve őket, mint saját magunkat (Lukács 10:27; Filippi 2:4). Az emberek általánosságban ezt nem tartják gyakorlatiasnak, mégis létfontosságú, ha szeretnénk sikeres házasságban, boldog családi körben és nagyszerű barátok között élni. Ezért Jehova igazi szolgáinak sosem szabad engedniük, hogy a saját magukkal való törődés kizárja az életükből a fontosabb törekvéseket. Ezek között a legfontosabbak Jehovának, vagyis annak az Istennek az érdekei, akit imádnak.

15—16. a) Mihez vezethet az önző magatartás, és kinek a példáját említhetjük meg ezzel kapcsolatban? b) Valójában mit tesz az, aki hamar megítél másokat?

¹⁵ Az önző magatartás oda vezethet, hogy az ember önelégültté válik, ami viszont azt idézi elő, hogy szűk látókörű és elbizakodott lesz. A Biblia találóan fogalmazza meg: „nincs mentség számodra, ó, ember — bárki vagy is —, ha ítélsz; mert amiben a másikat megítéled, önmagadat ítéled el, mivelhogy te, aki ítélsz, ugyanazokat gyakorlod” (Róma 2:1; 14:4, 10). A Jézus napjaiban élt vallási vezetők annyira meg voltak győződve saját igazságosságukról, hogy felhatalmazva érezték magukat arra, hogy bírálgassák Jézust és követőit. Ezáltal bírókká tették magukat. A saját hibáikat figyelmen kívül hagyva, valójában saját magukra hoztak ítéletet.

¹⁶ Júdás, Jézus egyik követője, aki elárulta őt, engedte, hogy olyan személlyé váljon, aki megítél másokat. Egy alkalommal Betániában, amikor Mária, Lázár testvére illatos olajat öntött Jézus lábára, Júdás hevesen tiltakozott. Ezzel az érvvel adott hangot felháborodásának: „Miért nem adták el ezt az illatos olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegény embereknek?” De a beszámoló ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekkel törődött volna, hanem mert tolvaj volt, és nála volt a pénztartó, és elszedegette a beletett pénzt” (János 12:1–6). Sose legyünk olyanok, mint Júdás vagy a vallási vezetők, akik hamar megítéltek másokat, és ezzel végül magukra mondtak ki ítéletet.

17. Szemléltesd, milyen veszélyes az önelégültség vagy a túlzott magabiztosság!

¹⁷ Némelyek a korai keresztények közül — még ha nem váltak is tolvajjá, mint Júdás — sajnos áldozatul estek a büszkeségnek, és önelégültek lettek. Ezt írta róluk Jakab: „büszkélkedtek öntelt kérkedéseitekkel.” Majd hozzáfűzte: „Minden ilyen büszkélkedés gonosz” (Jakab 4:16). Ha kérkedünk a Jehova szolgálatában végrehajtott tetteinkkel vagy a tőle kapott kiváltságainkkal, azzal a saját érdekeink ellen dolgozunk (Példabeszédek 14:16). Emlékezzünk, mi történt Péter apostollal, aki egyszer rendkívül magabiztosan így kérkedett: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha! . . . Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Valójában semmi olyan nincs bennünk, amivel büszkélkedhetnénk. Amink csak van, az Jehova szerető-kedvességéből származik. Ha ezt nem felejtjük el, akkor távol tartjuk majd magunkat az önelégültségtől (Máté 26:33–35, 69–75).

18. Hogyan érez Jehova a büszkeséggel kapcsolatban?

¹⁸ „Az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás előtt gőgös szellem” — olvashatjuk. De vajon miért? Jehova ezt válaszolja: „Az önhittséget, a büszkeséget . . . gyűlölöm” (Példabeszédek 8:13; 16:18). Nem csoda, hogy Jehova haragra gerjedt ’az asszíriai király dölyfös szívének és felfuvalkodott szeme kevélységének’ láttán!  (Ézsaiás 10:12). Jehova számon kérte ezt tőle. Hamarosan Sátán látható és láthatatlan világának minden tagja a büszke, öntelt vezetőivel együtt szintén számadásra kényszerül. Sose tükrözzük vissza Jehova ellenségeinek konok magatartását!

19. Milyen értelemben büszke, mégis alázatos Isten népe?

¹⁹ Az igaz keresztények joggal lehetnek büszkék arra, hogy Jehova szolgái (Jeremiás 9:24). Ugyanakkor minden okuk megvan arra, hogy alázatosak legyenek. Hogy miért? Mert „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Ahhoz hát, hogy Jehova szolgái maradhassunk, legyen olyan a szemléletmódunk, mint amilyen Pál apostolé volt, aki ezt mondta: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy bűnösöket mentsen meg.” Majd hozzáfűzte: „Ezek között legelső vagyok én” (1Timóteusz 1:15).

20. Hogyan őrzi ma Jehova a népét, és hogyan fogja megóvni a jövőben?

²⁰ Mivel Jehova népeként örömmel helyezzük a saját érdekeink elé Isten érdekeit, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova továbbra is megőriz bennünket szellemileg. Abban is biztosak lehetünk, hogy amikor kitör a nagy nyomorúság, Jehova nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is megóvja népét. Amikor Isten népe belép az új világba, örömmel kiált majd: „Íme, ez a mi Istenünk. Benne reménykedtünk, ő ment meg bennünket. Ez Jehova. Benne reménykedtünk. Örüljünk és örvendezzünk a tőle jövő megmentésnek!” (Ézsaiás 25:9).

Emlékszel?

• Hogyan részesült oltalomban Dávid király és Jézus Krisztus?

• Hogyan őrzi meg ma Jehova a népét?

• Miért nem szabad túlzottan előtérbe helyeznünk magunkat?

• Milyen értelemben vagyunk büszkék, mégis alázatosak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 9. oldalon]

Hogyan őrizte meg Jehova Dávidot és Jézust?

[Képek a 10–11. oldalon]

Milyen módokon őrzi meg ma Isten a népét szellemileg?

[Képek a 12. oldalon]

Bár büszkék vagyunk arra, hogy Jehovát szolgáljuk, mégis maradjunk mindig alázatosak!