Merre tart a világ?

EGYSÉGES VILÁG. Jól hangzik, és vajon nem erre vágyik mindenki? Igen, sokat hallani az egységről. A világ vezetőinek az értekezletein újra meg újra ez a téma. 2000 augusztusában több mint 1000 vallási vezető találkozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában a millenniumi világbéke-konferencián. Arról tárgyaltak, miként lehetne véget vetni a földkerekség különböző pontjain dúló viszályoknak. Ám magán a konferencián is meglátszott, hogy a világban vége-hossza nincs a nézeteltéréseknek. Egy jeruzsálemi mufti nem volt hajlandó eljönni egy zsidó rabbi jelenléte miatt. Másokat az dúlt fel, hogy a dalai lámát nem hívták meg az első két napra, nehogy kihívják Kína nemtetszését.

2003 októberében a Csendes-óceáni-perem nemzetei az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) thaiföldi csúcstalálkozóján világbiztonsági kérdéseket vitattak meg. A jelen lévő 21 nemzet képviselői kötelezték magukat rá, hogy felszámolják a terrorista csoportokat, és egyetértés született abban, hogy miként tegyék biztonságosabbá a világot. Ám a konferencia idején több képviselő panaszt emelt egy miniszterelnök kijelentései  miatt, melyek állítólag gyűlöletet szítottak a zsidók ellen.

Miért nincs egység?

Bár sokat beszélnek a világ egyesítéséről, kevés konkrét eredményt látunk. Miért nem egységes a világ még a XXI. században sem, jóllehet sokan őszinte erőfeszítéseket tettek és tesznek érte?

A válasz részben megadható az alapján, ami az egyik miniszterelnök szájából hangzott el, aki részt vett az APEC-találkozón. „Itt van az, amit nemzeti büszkeségnek nevezünk” — mondta. Igen, az emberi társadalmat átjárja a nacionalizmus. Minden nemzetet és etnikai csoportot az önrendelkezés vágya hajt. A nemzeti függetlenség versengő és kapzsi szellemmel párosulva robbanékony egyveleg. Amikor a nemzeti érdekek ütköznek az egyetemes érdekekkel, többnyire a nemzeti érdekek kerülnek előtérbe.

Jól illenek a nacionalizmusra a zsoltáríró szavai: ’veszedelmes járvány’ (Zsoltárok 91:3). A hazafiasság egy járványhoz hasonlóan leírhatatlan szenvedést okoz az emberiségnek. A nacionalizmus és a vele járó, más népekkel szembeni gyűlölködés már évszázadok óta létezik, és ma is szítja a megosztottság tüzét, az emberi uralkodók pedig képtelenek eloltani.

Számos szakember elismeri, hogy a világ problémáinak a gyökerét a nacionalizmusban és az önzésben kell keresni. Az egykori ENSZ-főtitkár, U Thant például megjegyezte: „Sok-sok gond a hibás gondolkodásmód következménye . . . Utalhatunk itt a szűk látókörű nacionalizmusra, melynek képviselői a rossz döntések ellenére is kiállnak a hazájuk mellett.” Napjainkban a nemzetek mégis egyre sűrűbben követelik az önállóságukat, és csakis a saját érdekeiket tartják szem előtt. Azok, akik kedvező helyzetben vannak, szinte semmiről sem hajlandók lemondani. Az International Herald Tribune című újság például ezt írta az Európai Unióról: „A vetélkedés és a bizalmatlanság továbbra is az európai politika fő jellemzője. A legtöbb EU-tagállam még mindig nem tudja elfogadni, hogy bármelyik társa nagyobb  befolyásra tegyen szert és vezető szerepet töltsön be.”

Isten Szava, a Biblia helytállóan ír arról, hogy milyen következményei vannak az emberi uralomnak: „ember uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). A világot különálló felségterületekre osztó emberek csoportjai és maguk az egyes személyek is tapasztalják ennek a bibliai alapelvnek az igazát: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1).

Teremtőnknek, aki tudja, mi a legjobb számunkra, sohasem állt szándékában, hogy az emberek saját kormányzatokat hozzanak létre, és maguk fölött uralkodjanak. Amikor mégis ezt tették, figyelmen kívül hagyták Isten akaratát, és azt a tényt, hogy minden az övé. A Zsoltárok 95:3–5 ezt mondja: „Jehova nagy Isten, és nagy Király ő minden isten felett. Az ő kezében vannak a föld legrejtettebb mélységei, a hegyek csúcsai is övéi, övé a tenger, maga alkotta, a szárazföldet is az ő kezei formálták.” Isten jogosan gyakorolja szuverenitását, és mindenkinek rá kell tekintenie vezetésért. A nemzetek, amikor a saját szuverenitásuk mellett szállnak síkra, Isten akaratával dacolnak (Zsoltárok 2:2).

Mire van szükség?

Csakis úgy válhat egységessé a világ, ha egyetlen világhatalom áll fölötte, mely minden ember érdekeit szem előtt tartja. Számos gondolkodó ember felismeri ezt, ám gyakran rossz helyről várja a megoldást. Sokan, köztük vallási vezetők is, arra ösztönözik az embereket, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetétől várják az egység megteremtését. Az emberi szervezetek azonban, bármilyen nemesek is az eszméik, sohasem voltak képesek megoldani az emberiség nemzetközi gondjait. Sőt, a legtöbb ilyen szervezet magán viseli annak a megosztottságnak bélyegeit, mely a nemzeteket is jellemzi.

A Biblia óva int attól, hogy emberi szervezetekre tekintsünk megoldásért. Ezt írja: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés” (Zsoltárok 146:3). Vajon ez azt jelenti, hogy zsákutcába kerültünk, és sohasem lesz egység a világban? Nem, nem azt jelenti, de az egység máshogy valósul meg.

Rengetegen nincsenek tudatában, hogy Isten már felállított egy kormányzatot, mely egységesíteni tudja a világot. A Biblia szerint Jehova Isten ezt mondja: „Én, igen, én iktattam be királyomat szent hegyemen, a Sionon. Kérd tőlem, hogy nemzeteket adjak neked örökségül, és birtokodul a föld határait” (Zsoltárok 2:6, 8). Figyeld meg, hogy a Biblia Jehova Istenről kijelenti, hogy ’beiktatta a királyát’, aki a 7. vers szerint ’a fia’. Vagyis ez a király Isten legkiválóbb szellemi Fia, Jézus Krisztus, aki hatalmat kapott az összes nemzet fölött.

Hogyan lesz egységessé téve a világ?

Az emberek többsége nem ismeri el ezt az Isten által beiktatott égi uralmat. A nemzetek rendületlenül ragaszkodnak a szuverenitáshoz való vélt jogukhoz. Isten azonban nem lesz elnéző azokkal, akik nem ismerik el az ő szuverenitását és az őáltala felállított kormányzatot. A Zsoltárok 2:9 ezt mondja azokról, akik nem hajlandók elfogadni ezt az elrendezést: A Fiú, Jézus Krisztus ’összetöri őket vasjogarral, darabokra zúzza őket, mint a fazekasedényt’. Akár felismerik, akár nem, a nemzetek az Istennel való összetűzés felé menetelnek. A Biblia utolsó könyve kifejti, hogy ’az egész lakott föld királyait’ egybegyűjtik „a mindenható Isten nagy napjának háborújára” (Jelenések 16:14). A nemzetek megsemmisülnek, és a megosztó politikájuk a múlté lesz, s ez utat nyit az előtt, hogy Isten kormányzata háborítatlanul tevékenykedhessen.

A világegyetem Szuverénje, Jehova Isten a Fián keresztül bölcsen nyilvánítja majd ki hatalmát, hogy megvalósítsa a világ egyesítéséhez szükséges változásokat. Isten kormányzata valódi egységet teremt, és áldására lesz  mindazoknak, akik szeretik az igazságosságot. Ha van néhány perced, olvasd el a Bibliádból a 72. zsoltárt, mely prófétai képet fest arról, hogy milyen hasznot meríthet az emberiség Isten Fiának az uralmából. A világ igazán egységes lesz, és megszűnnek az embereket sújtó gondok, például az elnyomás, az erőszak és a szegénység.

Megosztott világunkban jó néhányan képtelenségnek tartják, hogy ilyesmi megvalósuljon. Ám ez hibás gondolkodás. Isten ígéretei még sohasem hiúsultak meg, és a jövőben is valóra válnak (Ézsaiás 55:10, 11). Szeretnél te is tanúja lenni ennek a változásnak? Megvan rá a lehetőséged. Vannak emberek, akik már most készülnek erre az időre. Mindenféle nemzetből jönnek, mégsem harcolnak, hanem egységesen alávetik magukat Isten szuverenitásának (Ézsaiás 2:2–4). Kik ők? Jehova Tanúi. Meghívnak, hogy keresd föl összejöveteli helyüket. Valószínűleg felüdítőnek fogod találni, hogy olyan emberekkel lehetsz együtt, akik segítenek alárendelned magad Isten szuverenitásának, és örökké élvezned az egységet.

[Képek a 7. oldalon]

Mindenféle nemzetből való emberek készülnek az egységes világban való életre

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Saeed Khan/AFP/Getty Images

[Képek forrásának jelzése az 5. oldalon]

Gyászoló nő: Igor Dutina/AFP/Getty Images; tüntetők: Said Khatib/AFP/Getty Images; harci járművek: Joseph Barrak/AFP/Getty Images