Miért nem egységes a világ?

„A II. világháború óta első alkalommal egységes a nemzetközi közösség . . . A világ ezért megragadhatja annak a lehetőségét, hogy beváltsa egy új világrendszer régi ígéretét.”

EZT mondta a XX. század utolsó évtizedében az Egyesült Államok akkori elnöke. Az idő tájt a világeseményekből arra lehetett következtetni, hogy nemsokára egységben élnek majd az emberek a földünkön. Egymás után buktak meg diktatórikus kormányzatok. A berlini fal leomlása új korszakot nyitott Európában. A világ meglepve látta, hogy megszűnt a Szovjetunió, mely Nyugaton sokak szemében a világméretű konfliktusok okozójának számított. Véget ért a hidegháború, és derűlátó nyilatkozatok hangzottak el a leszerelésről, ideértve a nukleáris fegyverek leszerelését is. Bár háború tört ki a Perzsa-öbölben, de ez csak átmeneti nehézségnek tűnt, amitől a világ nagy része csak még elszántabban törekszik majd a béke megvalósítására.

Nemcsak a politikai életben, hanem más területeken is voltak biztató jelek. A világ sok részén emelkedett az életszínvonal. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az orvosok sok mindenre képessé váltak, ami néhány évtizeddel korábban csodaszámba ment volna. Jó néhány országban olyan ütemű volt a gazdasági fellendülés, hogy úgy tűnt, az egész világon beköszönt a jólét. Úgy festett, hogy a dolgok jó irányba haladnak.

Ma, néhány évvel később, felmerül a kérdés: „Mi történt, hol van a várva várt egységes világ?” A jelek szerint a világ épp ellenkező irányt vett. A hírekben rendszeresen esik szó öngyilkos bombamerényletekről, terrortámadásokról, és arról, hogy tömegpusztító fegyverek forognak közkézen — hogy más, nyugtalanító  fejleményeket ne is említsünk. Az ilyen események miatt úgy tűnik, hogy a világ egyre távolabb kerül attól, hogy egységes legyen. Egy tekintélyes pénzügyi szakember nemrégiben ezt mondta: „Megrekedtünk a fokozódó erőszak ördögi körében.”

Egységes vagy megosztott világ?

Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetét megalapították, egyik céljául azt tűzték ki, hogy „a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze”. Vajon sikerült megvalósítani ezt a nemes szándékot az elmúlt csaknem 60 év alatt? Egyáltalán nem. A nemzetek nem a „baráti kapcsolatokat” akarják fejleszteni, hanem inkább az „önrendelkezési jog”-ra fektetik a hangsúlyt. Népek és etnikai csoportok harcolnak a függetlenségükért és szuverén mivoltukért, s ettől egyre megosztottabbá válik a világ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a megalakulásakor 51 tagállama volt, ma már 191 van.

Ahogy arra utaltunk, a XX. század vége felé érezhető volt a várakozás, hogy kialakul egy egységes világ. Azóta ez a remény átadta helyét a döbbenetnek, amint az emberiség figyelemmel kísérte a nemzetközi közösség fokozatos széttagolódását. Jugoszlávia erőszakos felosztása, harcok Csecsenföld és Oroszország között, háború Irakban, nem szűnő közel-keleti tömegmészárlások — ezek mind-mind azt bizonyítják, hogy egyre megosztottabb a világ.

Kétségtelen, hogy a béke megvalósítására tett sok erőfeszítés őszinte és jó szándékú. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a világ sohasem lesz egységes. Sokan azon tűnődnek, hogy miért annyira nehéz megteremteni az egységet, és felmerül bennük, hogy merre tart a világ.

[Képek forrásának jelzése a 3. oldalon]

AP Photo/Lionel Cironneau

Arlo K. Abrahamson/AFP/ Getty Images