Nem csupán tettek, hanem ki nem érdemelt kedvesség által leszünk megmentve

„Megmentésben [részesültetek] hit által . . . , ez nem cselekedeteknek köszönhető, hogy senkinek se legyen alapja a dicsekvésre” (EFÉZUS 2:8, 9)

1. Miben különböznek a keresztények az emberek többségétől az elért eredményeikkel kapcsolatban, és miért?

AZ EMBEREK manapság igen büszkék elért eredményeikre, és gyakran kérkednek velük. A keresztények mások. Kerülik azt, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsanak eredményeiknek, még akkor is, ha azok az igaz imádattal kapcsolatosak. Mialatt örülnek annak, amit Jehova népe mint egész megvalósít, nem hangsúlyozzák személyes szerepüket ezekben az eredményekben. Felismerik, hogy Jehova szolgálatában fontosabbak a helyes indítékok, mint a személyes eredmények. Bárki, aki végül elnyeri az örök élet ajándékát, azt nem egyéni eredményeiért, hanem a hite és Isten ki nem érdemelt kedvessége által fogja megkapni (Lukács 17:10; János 3:16).

2—3. Mivel dicsekedett Pál, és miért?

² Pál apostol tisztában volt ezzel. Miután háromszor imádkozott, hogy távozzon el tőle a ’testében levő tövis’, ezt a választ kapta Jehovától: „Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem; mert az én erőm gyöngeségben  válik tökéletessé.” Pál alázatosan elfogadta Jehova döntését, és ezt mondta: „Szíves örömest fogok tehát inkább a gyöngeségeimmel dicsekedni, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor.” Nekünk is utánoznunk kell Pál alázatos szemléletmódját (2Korintusz 12:7–9).

³ Bár Pál nagy tetteket hajtott végre a keresztényi munkája közben, felismerte, hogy az eredményeit nem a saját képességeinek köszönheti. Szerényen megjegyezte: „Nekem, minden szent közül a legeslegkisebbnek adatott ez a ki nem érdemelt kedvesség, hogy hirdessem a nemzeteknek a Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságáról szóló jó hírt” (Efézus 3:8). Semmi kérkedés vagy szenteskedő gőgösség nem érződik a szavaiból. „Az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (Jakab 4:6; 1Péter 5:5). Követjük-e Pál példáját, és alázatosan a legeslegkisebbnek tartjuk magunkat a testvéreink közül?

„Úgy vélekedve, hogy a többiek felettetek állnak”

4. Miért nehéz időnként úgy vélekednünk, hogy a többiek felettünk állnak?

⁴ Pál apostol ezt a tanácsot adta a keresztényeknek: ’semmit se cselekedjetek perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem alázatossággal úgy vélekedjetek, hogy a többiek felettetek állnak’ (Filippi 2:3). Ez nem könnyű, különösen ha felelős beosztásban vagyunk. Talán azért alakul ki nehézség, mert bizonyos mértékig hatással van ránk a versenyszellem, mely annyira áthatja a mai világot. Lehet, hogy gyermekekként belénk ivódott a versengés a testvéreinkkel otthon vagy az osztálytársainkkal az iskolában. Esetleg állandóan arra ösztönöztek, hogy szerezzünk dicsőséget mint az iskola legjobb sportolója vagy tanulója. Természetesen dicséretes, ha a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk bármilyen helyénvaló feladat elvégzésében. De a keresztények ezt nem azért teszik, hogy helytelenül magukra tereljék a figyelmet, hanem azért, hogy teljes mértékben a javukra és talán mások javára fordíthassák az adott tevékenységet. Mindig arra vágyakozni azonban, hogy az elsők legyünk, nagyon veszélyes. Vajon miért?

5. Hová fajulhat a versenyszellem, ha nincs visszafogva?

⁵ Ha a versengő, önző szemléletmód nincs visszafogva, akkor előidézheti, hogy az ember tiszteletlenné és önteltté váljon. Talán irigykedni kezd mások képességeire és kiváltságaira. A Példabeszédek 28:22 ezt írja: „Az irigy szemű ember értékes dolgokat igyekszik megszerezni magának, de nem tudja, hogy ínségbe jut.” Az elbizakodottságából fakadóan esetleg még olyan pozíciókat is meg akar kaparintani, amelyekre nem jogosult. Tettei igazolásául talán zúgolódni kezd, és bírálgat másokat, ezek azonban olyan viselkedésformák, melyeket a keresztényeknek kerülniük kell (Jakab 3:14–16). Mindenképpen azt kockáztatja, hogy énközpontú szemléletmódot fejleszt ki.

6. Hogyan figyelmeztet a Biblia arra, hogy kerüljük a versenyszellemet?

 ⁶ A Biblia ezért erre ösztönzi a keresztényeket: „Ne váljunk önhitté, vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra” (Galácia 5:26). János apostol beszélt egy olyan keresztény hittársáról, aki nyilvánvalóan áldozatul esett ennek a szemléletmódnak. „Írtam valamit a gyülekezetnek — mondja János —, ám Diotrefész, aki szívesen foglalja el közöttük az első helyet, semmit nem fogad tőlünk megbecsüléssel. Ezért lesz az, hogy ha odamegyek, emlékezetbe idézem a cselekedeteit, amelyekben továbbra is kitart, gonosz szavakkal fecsegve rólunk.” Milyen szomorú, ha egy keresztény ilyenné válik! (3János 9, 10).

7. Mit szeretnének elkerülni a keresztények a mai világra jellemző versengéstől áthatott munkahelyeken?

⁷ Természetesen valószerűtlen, hogy egy keresztény ki tud zárni az életéből minden versengést. Munkája például magában foglalhat gazdasági versengést más személyekkel vagy cégekkel, akik, illetve amelyek hasonló termékeket gyártanak, vagy hasonló szolgáltatásokat kínálnak. De egy keresztény még ilyen esetekben is a tisztelet, a szeretet és a figyelmesség szellemében igyekszik végezni a munkáját. Elutasít minden törvénytelen vagy keresztényhez nem méltó módszert, és kerüli, hogy versengő, könyörtelenül önző szemléletmódról legyen ismert. Nem érzi, hogy életében az a legfontosabb, hogy mindenben az első legyen. Ha ez igaz a világi törekvésekre, mennyivel inkább vonatkozik az imádatunkra!

„Nem a másikhoz viszonyítva”

8—9. a) Miért nincs okuk a keresztény véneknek arra, hogy versenyezzenek egymással? b) Miért vonatkozik az 1Péter 4:10 Isten minden szolgájára?

⁸ Ezekben az ihletett szavakban van megfogalmazva az, hogy milyen legyen a keresztények szemléletmódja az imádatukról: „Ki-ki pedig az ő saját munkáját próbálja meg, és akkor egyedül önmagára nézve lesz oka az ujjongásra, és nem a másikhoz viszonyítva” (Galácia 6:4). A gyülekezetben a véneknek fel kell ismerniük, hogy ők nem versengenek egymással, hanem testületként együttműködnek és szorosan együtt dolgoznak. Örülnek annak, hogy mindegyikük hozzájárulhat az egész gyülekezet jólétéhez. Ezért kerülik a megosztottsághoz vezető versengést, és példát mutatnak az egységben a gyülekezet többi tagjának.

⁹ A koránál, tapasztalatánál vagy vele született képességeinél fogva némelyik vén talán hatékonyabban szolgál, mint más vének, vagy talán jobban átlátja a dolgokat. Jehova szervezetében ezért vannak a véneknek különféle felelősségeik. Az összehasonlítások helyett elméjükben tartják ezt a tanácsot: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai” (1Péter 4:10). Ez az írásszöveg valójában Jehova minden szolgájára vonatkozik, mivel bizonyos mértékben mindegyikük megkapta a pontos ismeret ajándékát és azt a kiváltságot, hogy részt vehet a keresztény szolgálatban.

10. Csak milyen esetben fogadja el Jehova a szent szolgálatunkat?

 ¹⁰ Szent szolgálatunk csak akkor tetszik Jehovának, ha szeretetből és iránta érzett odaadásból végezzük, nem pedig azért, hogy mások fölé emeljük magunkat. Létfontosságú hát, hogy kiegyensúlyozott szemléletünk legyen az igaz imádatot előmozdító tevékenységünkről. Egyetlen ember sem tudja pontosan megítélni egy másik ember indítékait, Jehova viszont „a szívek vizsgálója” (Példabeszédek 24:12; 1Sámuel 16:7). Ezért jól tesszük, ha időről időre megkérdezzük magunktól: „Milyen indítékból végzem Jehova szolgálatát?” (Zsoltárok 24:3, 4; Máté 5:8).

Legyen helyes szemléletmódunk a tetteinkről!

11. Milyen kérdéseket ésszerű megvizsgálnunk a szolgálatunkkal kapcsolatban?

¹¹ Ha az indítékaink mindennél fontosabbak ahhoz, hogy elnyerjük Jehova helyeslését, akkor számítanak-e a tetteink? Van-e értelme feljegyeznünk azt, hogy mit vagy mennyit teszünk, amíg helyes indítékból végezzük a szolgálatunkat? Ezek ésszerű kérdések, mivel nem akarjuk a számadatokat a szolgálat elé helyezni, és azt sem szeretnénk, hogy a keresztény tevékenységünk egyik mozgatórugója az legyen, hogy jó jelentést tudjunk róla összeállítani.

12—13. a) Többek között milyen okokból készítünk jelentést a szántóföldi szolgálatunkról? b) Milyen okaink vannak az örömre, ha áttekintjük a prédikálótevékenységünkről készült összesített jelentést?

¹² Figyeljük meg, hogy mit mond a Szervezetten Jehova akaratának cselekvésére című könyv: „Jézus Krisztus első követőit is érdekelték a prédikálómunka előrehaladásáról szóló jelentések (Márk 6:30). A Biblia a Cselekedetek könyvében arról ír, hogy pünkösdkor, amikor a szent szellem kitöltetett a tanítványokra, mintegy 120-an voltak jelen. A tanítványok száma csakhamar 3000-re, majd 5000-re nőtt . . . (Csel 1:15; 2:5–11, 41, 47; 4:4; 6:7). Milyen nagy buzdítást jelenthettek a tanítványoknak a növekedésről szóló hírek!” Jehova Tanúi ma ugyanebből az okból igyekeznek pontos feljegyzést vezetni arról, hogy miként teljesednek világméretekben Jézus következő szavai: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Az ilyen jelentések valós képet adnak arról, hogy miként halad a munka a világ minden táján. Megmutatják, hogy hol van szükség segítségre, milyen és  mennyi kiadvány kell a prédikálómunka előmozdításához.

¹³ Ezért a prédikálótevékenységünkről szóló jelentés segít hatékonyabban ellátni a Királyság jó hírének prédikálására vonatkozó megbízatásunkat. Ezenkívül vajon nem buzdító, amikor arról hallunk, hogy miként munkálkodnak testvéreink a világ más részein? A növekedésről és a munka világméretű kiterjedéséről szóló hírek örömmel töltenek el, nagyobb tevékenységre ösztönöznek, és biztosítanak arról, hogy Jehova áldását élvezzük. Milyen jóleső érzés tudni azt, hogy a saját jelentésünk is benne van ebben a világméretű jelentésben! A miénk kicsi az összesített jelentéshez képest, Jehova előtt mégsem marad észrevétlen (Márk 12:42, 43). Ne felejtsd el, hogy a te jelentésed nélkül a világméretű jelentés nem lenne teljes.

14. A prédikáláson és a tanításon kívül miből áll még a Jehovának bemutatott imádatunk?

¹⁴ Természetesen sok minden, amit a Tanúk tesznek Jehova önátadott szolgáiként a felelősségük ellátásában, nem jelenik meg a jelentésükben. Például a jelentésben nincs benne a Biblia rendszeres személyes tanulmányozása, a keresztény összejöveteleken való részvétel és közreműködés, a gyülekezeti feladatok ellátása, a szükséget szenvedő hívőtársak segítése és a világméretű Királyság-munka anyagi támogatása. Ezért bár a szántóföldi szolgálati jelentésünk fontos segítséget nyújt abban, hogy megőrizzük a lelkesedésünket a prédikálásban, és hogy ne lassuljunk le, nem szabad elveszítenünk a helyes szemléletmódunkat. Nem tekinthetjük valamiféle szellemi értelemben vett belépési engedélynek vagy útlevélnek, amely szavatolja, hogy elnyerhetjük az örök életet.

„Jó cselekedetekben buzgó”

15. Bár a tettek egyedül nem képesek megmenteni bennünket, miért van rájuk szükség?

¹⁵ Világos, hogy bár a tettek egyedül nem képesek megmenteni bennünket, mégis szükség van rájuk. Ezért hívják a keresztényeket ’az ő jó cselekedetekben buzgó, tulajdon népének’, és ezért kapják azt a buzdítást, hogy ’figyeljenek egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett’ (Titusz 2:14; Héberek 10:24). Még nagyobb hangsúlyt adva ennek egy másik bibliaíró, Jakab egyszerűen ezt mondja: „ahogy a test halott szellem nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26).

16. Mi az, ami még a tetteknél is fontosabb, de mit kell kerülnünk?

¹⁶ Bár a jó cselekedetek fontosak lehetnek, a jó indítékok még fontosabbak. Ezért bölcsen tesszük, ha időről időre megvizsgáljuk indítékainkat. Mivel azonban egyetlen ember sem ismerheti pontosan mások indítékait, kerülnünk kell mások megítélését. „Ki vagy te, hogy megítéled más háziszolgáját?” — teszi fel nekünk a kérdést a Szentírás. A nyilvánvaló válasz ez: „Saját urának áll vagy esik” (Róma 14:4). Jehova, mindenek Ura és az ő kinevezett Bírája, Krisztus Jézus nem egyedül a tetteink, hanem az indítékaink, a körülményeink, a szeretetünk és az odaadásunk alapján ítél meg bennünket.  Csak Jehova és Krisztus Jézus képes pontosan megítélni, hogy megtettük-e azt, amit egy kereszténynek meg kell tennie Pál apostol szavai szerint: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteusz 2:15; 2Péter 1:10; 3:14).

17. Miért kell elménkben tartanunk a Jakab 3:17-et, jóllehet igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni?

¹⁷ Jehova ésszerű abban, hogy mit vár el tőlünk. A Jakab 3:17 szerint „a felülről való bölcsesség” egyebek között „ésszerű”. Igazán bölcsességre vallana, és valódi eredményt érnénk el azzal, ha utánozni tudnánk Jehovát ebben a tekintetben. Ezért nem szabad olyan elvárásokat támasztanunk akár magunkkal, akár a testvéreinkkel szemben, melyek ésszerűtlenek, és képtelenség nekik eleget tenni.

18. Mire számíthatunk, ha kiegyensúlyozott nézetet vallunk a tetteinkről és Jehova ki nem érdemelt kedvességéről?

¹⁸ Ameddig kiegyensúlyozott nézetet vallunk a tetteinkről és Jehova ki nem érdemelt kedvességéről, megőrizzük az örömünket, amely Jehova igazi szolgáinak az ismertetőjele (Ézsaiás 65:13, 14). Örvendezhetünk azoknak az áldásoknak, melyeket Jehova áraszt ki a népére mint egészre függetlenül attól, hogy mi személy szerint mennyit tudunk tenni. Továbbra is „az ima és a könyörgés által hálaadással” kérjük Istent, hogy segítsen a tőlünk telhető legtöbbet megtenni. Így biztosak lehetünk benne, hogy ’az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolkodóképességünket Krisztus Jézus által’ (Filippi 4:4–7). Igen, vigaszt és bátorítást nyerhetünk abból a tudatból, hogy nem csupán tettek, hanem Jehova ki nem érdemelt kedvessége által leszünk megmentve!

Meg tudod-e magyarázni, hogy a keresztények . . .

• miért kerülik azt, hogy az elért eredményeikkel kérkedjenek?

• miért kerülik a versenyszellemet?

• miért jelentik a szántóföldi szolgálatban végzett keresztény tevékenységüket?

• miért kerülik, hogy megítéljék keresztény hittársaikat?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

„Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem”

[Képek a 16–17. oldalon]

A vének örülnek annak, hogy mindegyikük hozzájárulhat a gyülekezet jólétéhez

[Képek a 18–19. oldalon]

A te jelentésed nélkül nem lenne teljes az összesített jelentés