Ellentétes nézetek a munkáról

„Dolgozni, dolgozni! Óriási öröm tudni, hogy mindig van mit tenni” (Katherine Mansfield írónő, 1888—1923).

NEKED is ilyen idealista szemléleted van a munkáról? Személy szerint hogyan tekinted? Talán úgy érzed, hogy egy hosszú, sötét folyosó a pihentető hétvégék között? Vagy a munkád már a függőség határát súrolja?

A legtöbb ember az ébrenléte nagy részét munkával tölti. A munka meghatározhatja, hogy hol élünk, és milyen életstílust követünk. A felnőtté válástól a nyugdíjig sokan úgy találják, hogy a munka az egyetlen tevékenység, mely a leginkább uralja az életüket. Némelyikünk nagy megelégedést merít a munkájából. Mások jövedelemforrásnak vagy tekintélyszerzésnek tekintik a munkát, megint mások pedig csupán időtöltésnek, sőt időpocsékolásnak.

Vannak olyanok, akik azért dolgoznak, hogy megéljenek, és olyanok, akik azért élnek, hogy dolgozzanak; mások pedig a munkájuk közben vagy a munkájuk miatt halnak meg. Például az Egyesült Nemzetek Szervezete által készített egyik nem régi jelentés szerint a munka több fájdalmat és halált okoz, „mint a háborúk vagy a kábítószerezés és italozás együttvéve”. Egy londoni újság erről számolt be: „Több mint kétmillió ember hal meg évente munkával kapcsolatos balesetekben vagy betegségekben . . . Az, hogy valaki pornak, vegyi anyagoknak, zajnak és sugárzásnak van kitéve, rákot, szívbetegséget és stroke-ot okozhat” (The Guardian). A mai munkakörülmények undorító világához a gyermekmunka és a kényszermunka is hozzátartozik.

Ezenkívül itt van a „végzetes kiégettség”, ahogy azt Steven Berglas pszichológus megfogalmazta. Arról a szorgalmas dolgozóról van szó, aki eléri ugyan karrierje csúcsát, de csak „krónikus félelmet, szorongást, reménytelenséget vagy depressziót érez, mert úgy gondolja, hogy a munkájához, azaz a karrierjéhez van láncolva, nincs szabadulás, és még öröm sem tölti el”.

A kemény munka nem munkamánia

Abban a világban, amelyben sokan hosszú órákon át dolgoznak, hasznos különbséget tenni a keményen dolgozók és a munkamániások között. Sok munkamániás a körülötte levő veszélyes, kiszámíthatatlan világban menedéknek tekinti a munkahelyét; a szorgalmasan dolgozók  ellenben lényeges és időnként megelégedéssel járó kötelességnek tartják a munkát. A munkamániások engedik, hogy a munka minden mást kizárjon az életükből; a keményen dolgozók viszont tudják, hogy mikor kapcsolják ki a számítógépet, és tereljék másra a figyelmüket, illetve hogy jelen kell lenniük, amikor például megünneplik a házassági évfordulójukat. A munkamániásokat öröm járja át, ha túlórázhatnak, és megemelkedik az adrenalinszintjük; a keményen dolgozók nem éreznek így.

A modern társadalom elhomályosítja a kettő közötti különbséget, és felmagasztalja a túlórát. Az internetkapcsolat és a mobiltelefonok elmoshatják a határt a munkahely és az otthon között. Amikor bárhol lehet munkahely, és bármikor munkaidő, vannak, akik halálra dolgozzák magukat.

Mit gondolnak némelyek az ilyen egészségtelen felfogásról? A társadalomkutatók szerint megfigyelhető egy olyan irányzat, hogy a túlórázó és túlságosan stresszes emberek teret adnak a szellemiségüknek a munkahelyükön, és vegyítik a vallásukat a munkájukkal. Egy amerikai újság arról számolt be, hogy „általános jelenséggé vált a szellemiség összekapcsolása a munkával” (San Francisco Examiner).

Az Egyesült Államokban levő Szilícium-völgyről, a csúcstechnika Mekkájáról egy nemrég készült beszámoló ezt írta: „Míg a folyamatos leépítés miatt a vállalatvezetők számolják a munkahelyek üres parkolóhelyeit, addig az esti bibliaórák helyszíneinél kevés a szabad parkolóhely.” Bármilyen jelentősége legyen is ennek a kijelentésnek, világszerte sokan találják úgy, hogy a Biblia jó hatással van a munkáról alkotott nézetükre, és ezáltal kiegyensúlyozottabb életet tudnak élni.

Hogyan segíthet a Biblia abban, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a munkáról? Vannak olyan szentírási alapelvek, amelyek segíthetnek sikeresen szembenéznünk a mai munkahelyek nehézségeivel? A következő cikk ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.