Munka — Áldás vagy átok?

„Nincs jobb az embernek, mint hogy . . . élvezze az ő lelke a fáradságos munkájából fakadó jót” (Prédikátor 2:24).

„TELJESEN ki vagyok merülve a munkanap végére.” Egy mostanában készült felmérés szerint minden harmadik munkavállaló gyakran érez így. Ez nem meglepő egy olyan környezetben, amelyben az emberek stressztől szenvednek; hosszabb ideig dolgoznak, és több munkát visznek haza, mialatt a főnöküktől ritkán kapnak dicséretet.

A tömegtermelés kezdetével sok dolgozó csupán fogaskeréknek érzi magát egy hatalmas, személytelen gépezetben. A kezdeményező- és alkotókészséget gyakran nem engedik kibontakozni. Ez persze hatással van arra, hogy miként tekint az adott személy a munkára. Könnyen letörik benne azt a motivációt, hogy személyesen érdekelje a munkája. Kiolthatják belőle a vágyat, hogy mesterévé váljon a szakmájának. Ezek miatt elveszítheti a munkája iránti szeretetét, sőt talán gyűlölni kezdi.

 Vizsgáljuk meg a szemléletmódunkat!

Az tény, hogy nem tudunk mindig változtatni a körülményeinken. De a szemléletmódunkon még így is változtathatunk, nem igaz? Ha úgy érezzük, hogy bizonyos mértékig hatással van ránk a munkáról kialakított negatív szemléletmód, akkor jól tesszük, ha elgondolkodunk azon, hogy Istennek mi a véleménye, és milyen alapelvei vannak ezzel kapcsolatban (Prédikátor 5:18). Sokan úgy találták, hogy ezek megvizsgálása némi boldogságot és megelégedést hozott a munkájukban.

Isten munkája páratlan. Isten maga is munkát végez. Talán még nem gondoltunk rá ilyen módon, de éppen így mutatja be magát a Bibliában. A teremtés története azzal kezdődik, hogy Jehova megalkotja az eget és a földet (1Mózes 1:1). Gondoljunk arra a sok szerepre, amelyet Istennek be kellett töltenie, amikor teremteni kezdett: tervező, szervező, mérnök, művész, anyagszakértő, kivitelező, kémikus, biológus, zoológus, programozó, nyelvész, hogy csak néhányat említsünk (Példabeszédek 8:12, 22–31).

Milyen munkát végzett Isten? A bibliai feljegyzés azt mondja, hogy „jó”, „nagyon jó” volt (1Mózes 1:4, 31). Igen, a teremtésmű ’hirdeti Isten dicsőségét’, és nekünk is dicsérnünk kell őt! (Zsoltárok 19:1; 148:1).

Ám Isten munkája nem ért véget a fizikai egek, a föld és az első emberpár megteremtésével. Jehova Fia, Jézus Krisztus ezt mondta: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik” (János 5:17). Jehova csakugyan folytatja a munkát, hiszen gondoskodik a teremtményeiről, fenntartja a teremtésművét, és megmenti a hűséges imádóit (Nehémiás 9:6; Zsoltárok 36:6; 145:15, 16). Sőt, felhasznál embereket, hogy „munkatársai” legyenek, és bizonyos feladatok elvégzésében segédkezzenek (1Korintusz 3:9).

A munka áldás lehet. Vajon nem azt mondja a Biblia, hogy a munka átok? Az 1Mózes 3:17–19 talán azt sejteti, hogy Isten azzal büntette meg Ádámot és Évát a lázadásukért, hogy a munka terhét tette rájuk. Amikor Isten elítélte az első embereket, ezt mondta Ádámnak: „Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe.” Ez vajon a munka általános elítélése volt?

Nem. Inkább arról volt szó, hogy Ádám és Éva hűtlensége miatt a Paradicsom kiterjesztése nem valósulhatott meg akkor és ott. A földet Isten átka sújtotta. Sok verítékkel és fáradsággal járt az, ha valaki a földművelésből akart megélni (Róma 8:20, 21).

A Biblia nem úgy beszél a munkáról, mint átokról, hanem inkább úgy, mint áldásról, amelyet nagyra kell becsülni. Ahogy az előbbiekben megjegyeztük, Isten maga is keményen dolgozik. Mivel Jehova a maga képére teremtette az embereket, olyan képességekkel és hatalommal ruházta fel őket, hogy irányítani tudják földi teremtésművét (1Mózes 1:26, 28; 2:15). Ezt a munkamegbízást Isten azelőtt adta, hogy kijelentette volna az 1Mózes 3:19-ben feljegyzett szavakat. Ha a munka átok és rossz lenne, akkor Jehova sohasem buzdította volna az embereket arra, hogy dolgozzanak. Noénak és családjának sok munkája volt az Özönvíz előtt és után. A keresztény korszakban Jézus tanítványai is azt a buzdítást kapták, hogy dolgozzanak (1Tesszalonika 4:11).

Ám mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a munka napjainkban igen megterhelő lehet. A stressz, veszély, unalom, csalódottság, versengés, csalás és igazságtalanság csak néhány azok közül a ’tövisek és bogáncskórók’ közül, melyek szorosan összefonódtak vele. De önmagában a munka nem átok. A Prédikátor 3:13-ban a Biblia a munkát és a gyümölcsét Istentől jövő ajándéknak nevezi. (Lásd „A munkahelyi stressz kezelése” című részt.)

Dicsőíthetjük Istent a munkánkkal. Mindig dicséretes, ha valaki jó minőségű munkát végez. A minőség az egyik kulcsa annak, hogy elsajátítsuk a munkáról alkotott bibliai nézőpontot.  Isten maga is jó minőségű munkát végez. Adottságokat és képességeket adott nekünk, és azt akarja, hogy ezeket jó célra használjuk. Például az ókori Izraelben a hajlék építésekor Jehova olyan embereknek, mint Bécalel és Oholiáb, bölcsességet, értelmet és ismeretet adott, és képessé tette őket, hogy elvégezzenek bizonyos művészi és gyakorlati feladatokat (2Mózes 31:1–11). Ez rámutat, hogy Isten különösképpen érdeklődött aziránt, hogy miként halad a munkájuk, mennyire ügyesek, hogyan formálják meg a dolgokat, és így tovább.

Ez jelentősen befolyásolja azt, hogy miként vélekedünk személyes képességeinkről és munkaszokásainkról. Segít úgy látnunk őket, mint Istentől kapott adományokat, amelyeket nem szabad természetesnek vennünk. Ezért a keresztények azt a felszólítást kapják, hogy úgy dolgozzanak, mintha maga Isten ellenőrizné a munkájukat: „Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon  egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek” (Kolosszé 3:23). Isten szolgáinak jó munkát kell végezniük, és ezáltal vonzóbbá teszik a keresztény üzenetüket a munkatársaiknak és másoknak. (Lásd „A bibliai alapelvek alkalmazása a munkahelyen” című részt.)

Ennek fényében kérdezzük meg magunktól, hogy milyen minőségű munkát végzünk, és mennyire vagyunk szorgalmasak. Vajon Isten örömmel tekintene az eredményeinkre? És mi magunk teljesen elégedettek vagyunk azzal, ahogyan a kapott feladatainkat végezzük? Ha nem, akkor van még mit javítanunk (Példabeszédek 10:4; 22:29).

A munka mellett figyeljünk oda a szellemiségünkre is! Bár a keményen végzett munka dicséretes, van még egy kulcsa annak, hogy miként lehet megelégedést találni a munkában és az életben. Ez a szellemiség. Salamon király, aki keményen dolgozott, és minden gazdagsággal és kényelemmel el volt halmozva, amit az élet csak fel tudott ajánlani, erre a következtetésre jutott: „Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége” (Prédikátor 12:13).

Világos, hogy mindenben figyelembe kell vennünk Isten akaratát, amit teszünk. Összhangban dolgozunk ezzel az akarattal, vagy éppen  ellenkezőleg? Törekszünk Isten kedvére tenni, vagy csupán a saját kedvünket keressük? Ha nem cselekedjük Isten akaratát, akkor végül el kell szenvednünk a kétségbeesés, az elhagyatottság és az üresség keserű érzését.

Steven Berglas azt javasolja a kiégett igazgatóknak, hogy „találjanak valamit, amire szívesen törekednének, és tegyék azt az életük részévé”. Nincs nagyszerűbb cél, mint annak szolgálata, aki szakértelmet és képességet adott nekünk, hogy értelmes munkát végezzünk. Olyan munkát végezni, amely megörvendezteti a Teremtőnket, bennünket is a megelégedés érzésével tölt el. Jézusnak az a munka, amellyel Jehova megbízta, olyan tápláló, kielégítő és felüdítő volt, mint az eledel (János 4:34; 5:36). Ne felejtsük el, hogy a páratlan munkát végző Isten kér minket arra, hogy legyünk a „munkatársai” (1Korintusz 3:9).

Ha Istent imádjuk és fejlődünk szellemileg, az felkészít bennünket arra, hogy gyümölcsöző munkát végezzünk, és képesek legyünk felelősségeket ellátni. Mivel a munkahelyen gyakran rengeteg nyomással, konfliktussal és követeléssel kell szembenézni, mélyen gyökerező hitünk és szellemiségünk megadhatja a kellő erőt, amint igyekszünk jobb munkavállalókká vagy munkaadókká válni. Másrészről ebben az istentelen világban a valós élethelyzetek felhívják a figyelmünket arra, hogy hol van szükségünk nagyobb hitre (1Korintusz 16:13, 14).

Amikor áldás lesz a munka

Azok, akik most keményen dolgoznak, hogy szolgálják Istent, előretekintenek arra az időre, amikor Isten majd helyreállítja a Paradicsomot, és az egész földön mindenki hasznos munkát fog végezni. Ézsaiás, Jehova prófétája ezt jövendölte az akkori életről: „Házakat építenek majd, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjon ott, nem úgy ültetnek, hogy más egye azt . . . , és kezük munkáját teljesen javukra fordítják választottaim” (Ézsaiás 65:21–23).

Micsoda áldás lesz a munka akkor! Tanuljuk meg, hogy mi Isten ránk vonatkozó akarata, cselekedjünk azzal összhangban, és legyünk Jehova áldottai között, akik mindig ’élvezik a fáradságos munkájukból fakadó jót’ (Prédikátor 3:13).

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Isten munkája páratlan: 1Mózes 1:1, 4, 31; János 5:17

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A munka áldás lehet: 1Mózes 1:28; 2:15; 1Tesszalonika 4:11

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Dicsőíthetjük Istent a munkánkkal: 2Mózes 31:1–11; Kolosszé 3:23

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A munka mellett figyeljünk oda a szellemiségünkre is: Prédikátor 12:13; 1Korintusz 3:9

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

A MUNKAHELYI STRESSZ KEZELÉSE

Az orvosok a munkából fakadó stresszt a foglalkozási ártalmak közé sorolják. Okozhat gyomorfekélyt és depressziót, sőt még öngyilkossághoz is vezethet. A japánok azt mondják rá, hogy karosi, ami azt jelenti, hogy ’túlfeszített munka okozta halál’.

Különböző, munkával kapcsolatos tényezők járulhatnak hozzá a stresszhez. Ezek magukban foglalhatják a munkaórák vagy a munkahelyi körülmények változását, a felettesekkel fennálló gondokat, a munka fajtájában vagy a felelősségben bekövetkező változásokat, a nyugdíjazást és az elbocsátást. Az ilyen stresszt némelyek úgy próbálják elkerülni, hogy változtatják a munkájukat vagy a környezetüket. Mások megpróbálják elfojtani, de csak azt érik el vele, hogy átterjed az élet más területeire, többnyire a családra. Némelyek még érzelmileg is szenvednek, és depresszióssá, kétségbeesetté válnak.

A keresztények jól felszereltek, hogy kezeljék a munkából fakadó stresszt. A Biblia számos alapelvet közöl, melyek fenn tudnak tartani bennünket a nehéz időszakokban, és jó hatással vannak a szellemi és érzelmi jólétünkre. Például Jézus ezt mondta: „Soha ne aggódjatok . . . a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.” Ezzel arra buzdít, hogy az aznapi gondokra összpontosítsunk, és ne a holnapiakra. Ezáltal nem túlozzuk el a bajokat, ami csak fokozná a nyomást (Máté 6:25–34).

Létfontosságú, hogy a keresztények Isten erejére, és ne a saját erejükre támaszkodjanak. Amikor úgy érezzük, hogy már elpattan a húr, Isten meg tudja adni nekünk, hogy békét és örömet érezzünk a szívünkben, és ellát bölcsességgel is, hogy bármilyen nehézséggel szembe tudjunk nézni. „Továbbra is tegyetek szert erőre az Úrban és erejének hatalmasságában” — írta Pál apostol (Efézus 6:10; Filippi 4:7).

Ezenkívül még a stresszes körülmények is szülhetnek jó eredményeket. A próbák miatt talán Jehovához fordulunk, keressük őt és bízunk benne. Arra is ösztönözhetnek, hogy továbbra is ápoljuk a keresztényi egyéniséget, és azt a képességet, hogy kitartunk a nyomás alatt. Pál erre int bennünket: „ujjongjunk akkor is, amikor nyomorúságokban vagyunk, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás pedig helyeselt állapotot, a helyeselt állapot pedig reménységet” (Róma 5:3, 4).

Így még a stressz is előmozdíthatja a szellemi növekedést, és nem kell feltétlenül a kétségbeesés és bánat forrásának lennie.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

A BIBLIAI ALAPELVEK ALKALMAZÁSA A MUNKAHELYEN

A munkahelyen a keresztények szemléletmódja és viselkedése vonzóbbá teheti a Biblia üzenetét a munkatársaknak és másoknak. Pál apostol a Titusznak írt levelében azoknak ad tanácsot, akiknek olyan a helyzetük, mint a munkavállalóknak: „rendeljék alá magukat mindenben a [főnöküknek], és járjanak nagyon a kedvükben, nem feleselve, nem lopva, hanem teljes mértékig hűségességet mutatva ki, hogy a mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását ékesítsék mindenben” (Titusz 2:9, 10).

Például figyeljük meg, hogy mit írt egy üzletember Jehova Tanúi főhivatalának: „Azért írok, mert szeretnék Jehova Tanúi közül alkalmazni embereket. Teljesen nyilvánvaló előttem, hogy ők becsületesek, őszinték és megbízhatók, valamint sosem csapják be az embert. Csak Jehova Tanúiban tudok igazán megbízni. Kérem, segítsenek.”

Kyle, aki keresztény testvérnő, egy magániskola portáján dolgozik. Valamilyen félreértés következtében az egyik kolleganője szitkokat szórt rá néhány tanuló előtt. „Vigyáznom kellett, hogy ne hozzak szégyent Jehova nevére” — emlékszik vissza Kyle. Az ezt követő öt napban azon gondolkodott, hogy miként tudná alkalmazni a Biblia alapelveit. Az egyik ilyet a Róma 12:18 fogalmazza meg: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.” E-mailt küldött a munkatársnőjének, és bocsánatot kért tőle, hogy feszültség alakult ki közöttük, valamint megkérte, hogy maradjon bent munka után, hogy megbeszélhessék és tisztázhassák a helyzetet. Miután ezt megtették, a munkatársnője megenyhült, és elismerte, hogy milyen bölcs lépés volt ez Kyle részéről. Ezt mondta Kyle-nak: „Ez biztos a vallásod miatt van”, majd kedvesen megölelte, és így váltak el. Milyen tanulságot vont le ebből Kyle? „Sohasem tesszük rosszul, ha alkalmazzuk a bibliai alapelveket.”

[Kép a 4–5. oldalon]

Sok dolgozó csupán fogaskeréknek érzi magát egy hatalmas, személytelen gépezetben

[Forrásjelzés]

Japan Information Center, Consulate General of Japan in NY

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

Föld: NASA photo