Terjeszkedés ott, ahol a korai kereszténység virágzott

ITÁLIÁBAN (ma Olaszország), a Földközi-tengerbe nyúló, csizma alakú félszigeten sok olyan vallási és kulturális esemény történt, amely befolyásolta a világtörténelmet. Változatos tájai, híres műalkotásai és felséges konyhaművészete turisták millióit vonzza. Ezenkívül a bibliai oktatómunka is virágzik ebben az országban.

Az igaz keresztényiség először akkor juthatott el Rómába, az egykori világhatalom fővárosába, amikor azok a zsidók és prozeliták, akik i. sz. 33 pünkösdjén lettek keresztények, hazatértek Jeruzsálemből. Pál apostol i. sz. 59 táján látogatott először Itáliába. Puteoliban, a tengerparti településen hittestvéreket talált (Cselekedetek 2:5–11; 28:11–16).

Jézus és az apostolok jövendölésének megfelelően az i. sz. első század vége előtt a hitehagyottak lassanként eltértek az igaz keresztényiségtől. De ennek a mostani gonosz rendszernek a vége előtt Jézus igaz tanítványai élenjárnak a jó hír prédikálásában a világ minden táján, így Olaszországban is (Máté 13:36–43; Cselekedetek 20:29, 30; 2Tesszalonika 2:3–8; 2Péter 2:1–3).

Kiábrándító kezdet

Charles Taze Russell, aki a Bibliakutatók (így ismerték régen Jehova Tanúit) világméretű prédikálómunkáját vezette, 1891-ben járt először néhány olasz városban. Ottani szolgálata végeztével el kellett ismernie, hogy nem túl rózsásak a kilátások: „Semmi sem biztat minket arra, hogy bármilyen aratást reméljünk Olaszországban.” Russell testvér 1910 tavaszán visszatért Olaszországba, és tartott egy bibliai témájú előadást Róma központjában, egy tornacsarnokban. Milyen eredménye volt ennek? „Mindent egybevetve az összejövetel kudarcba fulladt” — számolt be.

Elmondhatjuk, hogy a jó hír prédikálása Olaszországban néhány évtizedig lassan haladt, részben amiatt, hogy a fasiszta diktatúra üldözte Jehova Tanúit. Abban az időszakban mindössze 150 Tanúja volt Jehovának az országban, és a legtöbbjük külföldön élő rokonaitól és barátaitól ismerte meg a Biblia igazságát.

Látványos fejlődés

A II. világháború után számos misszionáriust küldtek Olaszországba. Az állami levéltárban őrzött levelekből azonban kiderül, hogy tekintélyes vatikáni személyek arra kérték a kormányt, hogy utasítsa ki a misszionáriusokat, így azok néhány kivétellel kénytelenek voltak elhagyni az országot.

Az akadályok ellenére Olaszországban tömegek kezdtek özönleni Jehova imádatának ’hegyéhez’ (Ézsaiás 2:2–4). Szembeszökően megemelkedett a Tanúk száma. 2004-ben csúcs született a jó hír hírnökeinek számában 233 527 fővel — így minden 248. lakosra jut  egy hírnök —, és 433 242-en vettek részt Krisztus halálának emlékünnepén. Jehova Tanúinak 3049 gyülekezete tartotta összejöveteleit kényelmes Királyság-termekben.

Prédikálás sok nyelven

Az utóbbi időben a lakosság bizonyos rétegeinél jelentős számbeli gyarapodást lehetett tapasztalni. Afrikából, Ázsiából és Kelet-Európából rengeteg bevándorló érkezik Olaszországba, hogy munkát keressen, jobban éljen, némelyek pedig azért, hogy kikerüljenek siralmas helyzetükből. Hogyan lehet szellemi segítséget nyújtani ennek a több millió embernek?

Olaszországban számos Tanú vállalta a kihívást, hogy nehéz nyelveket sajátítson el, például az albán, amhara, arab, bengáli, kínai, pandzsábi, szingaléz és tagalog nyelvet. 2001-től kezdődően nyelvtanfolyamokat szerveztek, melyeken az önként jelentkezők megtanulhattak idegen nyelven tanúskodni. Az elmúlt három év alatt 3711 Tanú vett részt 79 tanfolyamon, melyet 17 nyelven tartottak meg. Ennek köszönhetően 146 gyülekezet és 274 csoport alakult, illetve kapott erősítést, melyek 25 különböző nyelven tartják az összejöveteleiket. Így sok-sok őszinte ember hallhatott a jó hírről, és kezdte el tanulmányozni a Bibliát. Az eredmények gyakran bámulatosak.

Jehova egyik Tanúja beszélgetni kezdett a Bibliáról egy indiai férfival, George-dzsal, aki malajálam nyelven beszél. Bár a férfinak komoly munkahelyi gondjai voltak, boldogan elfogadta a bibliatanulmányozást. Néhány nap múlva a barátja, Gil, aki pandzsábi ajkú, és szintén Indiából származik, elment a Királyság-terembe, és elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Gil bemutatott a Tanúknak egy telugu nyelven beszélő indiai férfit, akit Davidnek hívnak. Kis idő múlva már ő is tanulmányozta a Bibliát. David egy házban lakott két másik indiaival, Sonnyval és Shubash-sal. Mindketten csatlakoztak a bibliatanulmányozáshoz.

Néhány héttel később a Tanúkat felhívta Dalip, aki maráthi nyelven beszél. Ezt mondta: „George barátja vagyok. Tudnák tanítani nekem a Bibliát?” Ezután jött Sumit, egy tamil ajkú férfi. Végül George-nak egy újabb barátja kért telefonon bibliatanulmányozást. George aztán egy másik fiatal férfit vitt magával a Királyság-terembe, akit Maxnek hívnak. Ő is szeretett volna tanulmányozni. Jelenleg hat bibliatanulmányozás folyik, és további négyet próbálnak megszervezni. A tanulmányozások alatt angolul beszélnek, de használnak hindi, malajálam, maráthi, pandzsábi, tamil, telugu és urdu nyelvű kiadványokat is.

A siketek is „hallanak” a jó hírről

Olaszországban több mint 90 000 siket ember él. A Tanúk az 1970-es évek közepén kezdtek figyelmet szentelni annak, hogy nekik is megtanítsák a Biblia igazságát. Kezdetben néhány siket Tanú megtanította az olasz jelnyelvre azokat a hívőtársait, akik készek voltak segíteni ezen a területen. Később egyre több siket érdeklődött a Biblia iránt. Ma több mint 1400 olyan személy vesz részt a keresztény összejöveteleken, aki olasz jelnyelven beszél. Tizenöt gyülekezet és ötvenkét csoport tartja ezen a nyelven az összejöveteleit.

Az, hogy prédikál-e valaki a siketeknek, eleinte főként az egyes Tanúk kezdeményezésén múlott. De 1978-ban Jehova Tanúi olaszországi fiókhivatala kongresszusokat kezdett  szervezni a siketeknek. Az év májusában bejelentették, hogy a közelgő milánói nemzetközi kongresszuson jeltolmácsolás is lesz. Az első jelnyelvű körzetkongresszust 1979 februárjában tartották meg a milánói kongresszusi teremben.

A fiókhivatal azóta nagy figyelmet fordít a siketek szellemi táplálására, arra buzdítva az evangéliumhirdetőket, hogy egyre többen sajátítsák el a jelnyelvet. 1995 óta különleges úttörőket (teljes idejű evangéliumhirdetőket) küldtek néhány csoporthoz, hogy képezzék a siket Tanúkat a szolgálatban, és szervezzék meg a keresztény összejöveteleket. Három kongresszusi teremben a legfejlettebb videotechnika teszi élvezetessé a programot. Ezenkívül több keresztény kiadványról videokazetta készült, mely szellemi táplálékul szolgál a siketeknek.

Kívülállóknak is feltűnt, hogy milyen remekül gondoskodnak a siket emberek szellemi szükségleteiről a Tanúk. Az Olasz Siketek Egyesületének lapja, a P@role & Segni a következő részletet idézi egy katolikus főpap leveléből: „A siketség nagy gond, mivel a siket ember állandó figyelmet igényel. Például az még nem okoz neki nehézséget, hogy egyedül elmenjen a templomba, de ott már tolmács segítségére szorul, hogy megértse, mit olvasnak fel, miről van szó, és miről énekelnek az istentisztelet alatt.” A prelátus „elismeri, hogy az egyház sajnos még nincs felkészülve arra, hogy ezzel a szükséglettel foglalkozzon, és rámutat, hogy sok siketről jobban gondot viselnek Jehova Tanúi Királyság-termeiben, mint a templomokban” — teszi hozzá a folyóirat.

Raboknak is prédikálják a jó hírt

Érezheti-e magát szabadnak az ember a börtönben? Bizony érezheti, mivel Isten Szavának megvan hozzá az ereje, hogy ’szabaddá tegye’  azokat, akik elfogadják és alkalmazzák azt az életükben. Jézus a bűntől és a hamis vallástól való megszabadulást hirdette „a foglyoknak” (János 8:32; Lukács 4:16–19). Olaszországban ragyogó eredményeket érnek el azok, akik a börtönökben prédikálnak. Jehova Tanúi közül csaknem 400-an kaptak engedélyt az államtól arra, hogy bemenjenek a börtönökbe, és szellemi segítséget nyújtsanak a raboknak. Jehova Tanúi voltak az első nem katolikus szervezet, mely erre engedélyt kért és kapott.

A Biblia üzenete gyakran előre meg nem mondható módokon terjed. A börtönlakók beszélnek rabtársaiknak Jehova Tanúi bibliai oktatómunkájáról. Ennek hatására némelyikük kéri, hogy látogassa meg őt egy Tanú. Az is előfordul, hogy valamelyik rabot a családtagjai, akik elkezdték tanulmányozni a Bibliát, arra ösztönzik, hogy kérjen látogatást a Tanúktól. Vannak, akik életfogytig tartó büntetést kaptak emberölésért vagy más súlyos bűncselekményért, de megbánták tettüket, és gyökeresen megváltoztatták az életüket. Így alkalmassá váltak arra, hogy átadják magukat Jehova Istennek és megkeresztelkedjenek.

Több börtönben megszervezték, hogy bibliai témájú nyilvános előadások hangozzanak el, meg legyen tartva Jézus halálának emlékünnepe, és bemutassanak Jehova Tanúi által készített bibliai témájú videofilmeket. Gyakran nagyon sok rab vesz részt ezeken az összejöveteleken.

A Tanúk gyakorlati segítséget szeretnének nyújtani a börtönlakóknak, ezért sokuknak adnak olyan folyóiratokat, amelyekből hasznot meríthetnek. Ilyen volt például az Ébredjetek! 2001. május 8-ai száma, mely azzal a témával foglalkozott, hogy „Jó útra téríthetők-e az elítéltek?”. A 2003. április 8-ai szám a „Kábítószerfüggő gyerekek — Mit tehetnek a szülők?” témát taglalta. Ezrével terjesztették ezeket a rabok körében. Ennek eredményeként most több száz bibliatanulmányozás folyik. A börtönőrök között is vannak olyanok, akiket érdekel a Biblia üzenete.

Egy elítélt, akit Costantinónak hívnak, különleges engedéllyel megkeresztelkedhetett egy San Remo-i Királyság-teremben, 138 helyi Tanú jelenlétében. „Úgy éreztem, mintha szeretetben fürödnék” — mondta szemmel láthatóan meghatódva az esemény után. Egy helyi újság így tudósította a börtönőr szavait: „Örömmel . . . adtuk meg az engedélyt. Mindent figyelembe kell venni, ami segíti a rabok társadalmi, egyéni és szellemi talpra állását.” Costantino felesége és lánya le volt nyűgözve attól, ahogyan a Biblia pontos ismerete Costantino életére hatott: „Büszkék vagyunk rá, amiért megváltozott. Békés ember lett, és egyre többet törődik velünk. Újra bízunk benne, és tiszteljük.” Ők is elkezdték tanulmányozni a Bibliát, és járnak a keresztény összejövetelekre.

Sergiót lopásért, fegyveres rablásért, kábítószer-csempészésért és emberölésért 2024-ig tartó szabadságvesztésre ítélték. Miután három évig vizsgálta a Szentírást, és teljesen megváltozott, úgy döntött, hogy megkeresztelkedik. Ő a 15. rab a Porto Azzurro börtönben, Elba szigetén, aki Jehova Tanúja lett. Egy hordozható medencében keresztelkedett meg a börtönhöz tartozó sportpályán, és az eseményen több rabtársa is jelen volt.

 Leonardo, aki húszéves börtönbüntetését tölti, különleges engedéllyel egy parmai Királyság-teremben keresztelkedhetett meg. A helyi újságnak azt nyilatkozta, hogy szeretné, „ha mindenki előtt egyértelmű lenne, hogy nem azért lett Jehova Tanúja, hogy kikerüljön a börtönből, hanem hogy kielégítse mélységes szellemi szükségletét”. Ezt mondta: „Az életem hibák sorozata volt, de most ezt magam mögött hagyom. Megváltoztam, de nem egyik napról a másikra. Továbbra is törekednem kell a becsületességre.”

Salvatore, akit gyilkosságért ítéltek el, a spoletói börtönben raboskodik, ahol nagyon szigorúak a biztonsági előírások. A helyben megtartott keresztelkedése sokakra nagy hatással volt. Egy börtönőr így fogalmazott: „Ha egy döntés jobb viselkedést eredményez mindenki iránt, akkor annak a társadalmi jelentőségét hangsúlyozni kell, mert ez nemcsak a börtön közösségének tesz jót, hanem az egész társadalomnak.” Látva a változásokat Salvatore életében, most már a felesége és az egyik lánya is eljár Jehova Tanúi összejöveteleire. Egy rab pedig, akinek Salvatore tanúskodott, már meg is keresztelkedett mint Jehova önátadott szolgája.

A korai időkben a keresztényi hit egyebek közt Itáliában terjedt és növekedett (Cselekedetek 2:10; Róma 1:7). Ma, az aratás idején folytatódik a szellemi növekedés és terjeszkedés ugyanazokon a helyeken, ahol Pál és keresztény hittársai fáradoztak a jó hír hirdetésén (Cselekedetek 23:11; 28:14–16).

[Térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

OLASZORSZÁG

Róma

[Képek a 15. oldalon]

A Bitontói Kongresszusi Terem és egy olasz jelnyelvű gyülekezet Rómában

[Kép a 16. oldalon]

A Biblia igazsága „szabaddá tesz” rabokat

[Képek a 17. oldalon]

A szellemi növekedés folytatódik ott, ahol a korai kereszténység egykor virágzott