„Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek”

A MADARAK reggel, ébredés után gyakran csiripelnek egy ideig, azután elmennek, hogy élelmet keressenek maguknak. Estefelé visszatérnek fészkükbe, csiripelnek még egy kicsit, azután pihenni térnek. Az év bizonyos szakaszaiban párosodnak, tojást raknak, és felnevelik fiókáikat. A többi állat ugyanilyen kiszámítható minta szerint éli életét.

Velünk, emberekkel azonban más a helyzet. Igaz, mi is eszünk, alszunk és szaporodunk, de legtöbbünk nem éri be ennyivel. Tudni szeretnénk, miért vagyunk itt, keressük az életünk értelmét. Arra is vágyunk, hogy reménykedve tekinthessünk a jövőbe. Ez a belső igény egy emberi sajátosságra mutat, ami nem más, mint a szellemiség, vagyis a szellemi dolgok iránti érdeklődés és a képesség, hogy ilyenekkel foglalkozzunk.

Isten képmására vagyunk megalkotva

A Biblia fényt derít rá, hogy mi az oka az ember szellemi igényének. Ezt olvassuk: „Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket” (1Mózes 1:27). Az, hogy „Isten képmására” lettünk megalkotva, azt jelenti, hogy bár a bűn és a tökéletlenség beszennyezett minket, képesek vagyunk visszatükrözni Isten bizonyos tulajdonságait (Róma 5:12). Például képesek vagyunk alkotni, valamelyest bölcsek vagyunk, van igazságérzetünk, és tudunk önfeláldozó szeretetet tanúsítani egymás iránt. Ezenkívül el tudunk tűnődni a múlton, és képesek vagyunk tervezni a jövőre (Példabeszédek 4:7; Prédikátor 3:1, 11; Mikeás 6:8; János 13:34; 1János 4:8).

 A szellemi dolgokra való fogékonyságunk legfőképpen abban a velünk született vágyban nyilvánul meg, hogy szeretnénk imádni Istent. Ha nem elégítjük ki a Teremtővel ápolt kapcsolat iránti igényünket, akkor nem lelhetünk igazi és tartós boldogságra. „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” — jelentette ki Jézus (Máté 5:3). De vigyáznunk kell, hogy ezt a szükségletet az igazsággal elégítsük ki, vagyis tényekkel, melyek Istennel, az ő irányadó mértékeivel és az emberekre vonatkozó szándékával kapcsolatosak. Hol találhatjuk meg ezt az igazságot? A Bibliában.

„A te szavad igazság”

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra” — írta Pál apostol (2Timóteusz 3:16). Szavai összhangban vannak azzal, amit Jézus mondott egyszer, amikor Istenhez imádkozott: „a te szavad igazság.” Ma ezt a Szót a Szent Bibliaként ismerjük, és bölcsen tesszük, ha a hitnézeteinket és az értékrendünket ehhez igazítjuk (János 17:17).

Amikor összevetjük a hitnézeteinket Isten Szavával, az ókori Berea lakosait utánozzuk, akik utánajártak, hogy Pál tanításai egyeznek-e azzal, amit az Írások mondanak. Lukács nemhogy nem ítélte el, hanem egyenesen megdicsérte őket ezért. Ezt írta róluk: „a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok” (Cselekedetek 17:11). Minthogy ma annyi, de annyi ellentmondásos vallási és erkölcsi tanítással találkozhatunk, fontos követnünk a nemes gondolkodású bereaiak példáját.

Az igazság abból is felismerhető, ahogyan az emberek életére hat (Máté 7:17). Például ha valaki a Biblia igazsága szerint él, annak jobb férjjé, jobb apává, illetve jobb feleséggé, jobb anyává kell válnia, amitől boldogabb lesz a család, és ő maga is elégedettebbnek érzi magát. „Boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják” — mondta Jézus (Lukács 11:28).

Jézus szavai azt juttatják eszünkbe, amit égi Atyja mondott az ókori Izraelnek: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki arra tanítalak, ami javadra válik, aki azon az úton vezetem lépteidet, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó, és igazságosságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:17, 18). Aki szereti a jóságot és az igazságosságot, azt kétségtelenül megérinti egy ilyen kedves felszólítás.

Némelyek jobban szeretik, ha ’csiklandozzák a fülüket’

Isten azért fordult ezzel az őszinte kéréssel az izraelitákhoz, mert félre voltak vezetve különböző vallásos hazugságokkal (Zsoltárok 106:35–40). Nekünk is óvakodnunk kell a hazugságoktól. Pál ezt írta olyanokról, akik kereszténynek vallják magukat: „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket; és az igazságtól elfordítják fülüket” (2Timóteusz 4:3, 4).

A vallási vezetők azáltal csiklandozzák az emberek fülét,  hogy elnézik nekik a helytelen kívánságokból táplálkozó szokásaikat, például a házasságon kívüli nemi életet, a homoszexualitást és a részegeskedést. A Biblia félreérthetetlenül kijelenti, hogy akik áldásukat adják az ilyen szokásokra, vagy gyakorolják őket, „nem fogják örökölni Isten királyságát” (1Korintusz 6:9, 10; Róma 1:24–32).

Nem kérdés, hogy bátornak kell lenni ahhoz, hogy valaki a bibliai irányadó mértékek szerint éljen, főleg, ha kigúnyolják érte. De azért nem lehetetlen. Jehova Tanúi közül sokan korábban kábítószerfüggők, alkoholisták, paráznák, bűnözők, tolvajok és hazugok voltak, de megszívlelték Isten Szavát, és a szent szellem segítségével megváltoztak, hogy ’Jehovához méltón járjanak’ (Kolosszé 1:9, 10; 1Korintusz 6:11). Megbékélve Istennel belső békére leltek, és amint látni fogjuk, igazi reménységre is szert tettek.

A Királyság reménysége

Az a bibliai reménység, hogy az engedelmes emberek tartós békében élhetnek majd, Isten Királysága által fog megvalósulni. „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” — fogalmazott Jézus az imában, melyet mintául adott (Máté 6:10). Igen, egyedül Isten Királysága tudja szavatolni, hogy Isten akarata meglegyen a földön. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert Isten ez által az égi Királyság — a Jézus Krisztus kezében lévő kormányzat — által fejezi ki a föld feletti jogos szuverenitását (Zsoltárok 2:7–12; Dániel 7:13, 14).

Jézus Krisztus az égi Királyság Királyaként megszabadítja az engedelmes embereket minden igától, köztük az ádámi bűn kegyetlen szorításától, valamint az ebből a bűnből eredő betegségtől és haláltól is. A Jelenések 21:3, 4-ben ezt olvashatjuk: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van . . . És [Jehova Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”

Tartós béke uralkodik majd az egész földön. Miért lehetünk biztosak ebben? Az Ézsaiás 11:9-ből megtudhatjuk. Ez a vers azt mondja a Királyság alattvalóiról, hogy „nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként  a vizek beborítják a tengert”. Bizony, a földön minden embernek pontos ismerete lesz Istenről, és engedelmeskedni fog neki. Lelkesítőnek érzed ezt a kilátást? Ha igen, akkor ideje, hogy elkezdj foglalkozni Jehova értékes ismeretével.

Odafigyelsz a Királyság-üzenetre?

A Királyság által Isten eltörli Sátán minden művét, és a saját igazságos útjaira neveli az embereket. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy Jézus tanításának a középpontjában a Királyság állt. „Hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” — mondta (Lukács 4:43). Krisztus megparancsolta a tanítványainak, hogy ők is vigyék el ezt az üzenetet másoknak (Máté 28:19, 20). Ezt jövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). A vég gyorsan közeleg, ezért nagyon-nagyon fontos, hogy a tiszta szívű emberek odafigyeljenek az életmentő jó hírre.

Albert, akiről az előző cikkben volt szó, akkor hallott a Királyság-üzenetről, amikor a felesége és a fia elkezdett tanulmányozni Jehova Tanúival. Albert először kételkedett. Még egy helyi papot is megkért, hogy látogassa meg a feleségét és a fiát, és világosítsa fel őket a Tanúkkal kapcsolatban. A pap azonban nem volt hajlandó beleavatkozni. Albert erre úgy határozott, hogy meghallgat egy bibliai beszélgetést, és kideríti, hol vannak a hibák a tanításban. Egyetlen ilyen alkalom után már ő is részt vett a tanulmányozásban, és alig várta, hogy többet is megtudjon. Később így indokolta megváltozott magatartását: „Mindig is ezt kerestem.”

Albert tehát figyelmet fordított a szellemi szükségletére, és ezt soha nem bánta meg. A Biblia igazságától megkapta azt, ami után egész életében kutatott: megtudta, mi a megoldás a társadalmat átitató igazságtalanságra és züllöttségre, és miben lehet reménykedni. A bibliai igazság belső békét hozott számára. A te szellemi szükségleted ki van elégítve? Javasoljuk, hogy olvasd át a 6. oldalon lévő kiemelt részben felsorolt kérdéseket. Ha szeretnél többet megtudni, Jehova Tanúi örömmel segítenek.

[Kiemelt rész/képek a 6. oldalon]

KI VAN ELÉGÍTVE A SZELLEMI SZÜKSÉGLETED?

Meg vagy elégedve azzal a szellemi táplálékkal, amelyhez hozzájutsz? Kérünk, nézd át a következő kérdéseket, és pipáld ki azokat, amelyekre tudod a helyes választ.

□ Ki Isten, és mi a neve?

□ Ki Jézus Krisztus? Miért kellett meghalnia? Hogyan válhat a javadra a halála?

□ Létezik-e az Ördög? Ha igen, honnan származik?

□ Mi történik velünk, amikor meghalunk?

□ Mi Isten szándéka a földdel és az emberekkel?

□ Mi Isten Királysága?

□ Milyen erkölcsi irányadó mértékei vannak Istennek?

□ Milyen szerepet szánt Isten a családban a férjnek és a feleségnek? Milyen bibliai alapelvek járulnak hozzá a család boldogságához?

Ha valamelyik kérdésnél elbizonytalanodtál, megrendelheted a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet, melyet Jehova Tanúi adtak ki közel 300 nyelven. A füzet 16 lényeges bibliai témát tárgyal, és valamennyi fenti kérdésre választ ad a Biblia alapján.

[Képek a 4. oldalon]

Az állatokkal ellentétben az embereknek szellemi szükségletük is van

[Kép az 5. oldalon]

Azért „gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket” (2Timóteusz 4:3)

[Kép a 7. oldalon]

Isten messiási Királysága tartós békét hoz el