„Jehova kardja és Gedeoné!”

ANNYIAN vannak, mint a sáskák, és pusztasággá teszik a termőföldeket. Abban az időben járunk, amikor bírák uralkodnak Izraelben, és az izraeliták kétségbe vannak esve. Hét éve, hogy amint sarjadni kezd a vetés, a teveháton érkező midiánitáknak, amálekitáknak és kelet fiainak a rabló hordái elözönlik az országot. A fosztogatók nyájai legelőket keresve szétszóródnak, és elpusztítanak minden zöldet. Izrael népének nincsenek már sem szamarai, sem bikái, sem juhai. Annyira lesújtó Midián rémuralma, hogy az elszegényedett izraeliták kénytelenek földalatti raktárakat használni a hegyekben, a barlangokban és a nehezen megközelíthető rejtekhelyeken.

Miért ez a csapás? A hitehagyott Izrael hamis isteneket szolgál. Jehova ezért elnyomók kezébe adja őket. Amikor Izrael fiai már nem bírják tovább, Jehovához kiáltanak segítségért. Vajon meghallgatja őket? Mit tanulhatunk abból, ami Izraellel történt? (Bírák 6:1–6).

Óvatos földműves vagy „vitéz és erős férfiú”?

Az izraelita földművesek rendes körülmények között ökörrel és cséplőszánnal végzik a cséplést valamilyen nyitott, levegős helyen, hogy a szellő bele tudjon kapni a polyvába, és elválassza azt a gabonától. De most, hogy a fosztogatók mindenáron le akarják tarolni a földet, ez túl feltűnő lenne. A midiániták elől elbújva Gedeon egy borsajtóban csépeli a búzát. Ez valószínűleg egy védett helyen lévő, nagy kád, mely egy sziklából van kifaragva (Bírák 6:11). Így feltehetően csak kis mennyiségekben lehetett egy bottal csépelni a gabonát. Gedeon az adott körülmények között megteszi, amit tud.

Képzeljük el, mennyire meglepődhet, amikor Jehova angyala megjelenik neki, és így szól: „Jehova veled van, te vitéz és erős férfiú” (Bírák 6:12). Gedeon, miközben titokban gabonát csépel egy borsajtóban, mindennek érezheti magát, csak nem vitéz férfiúnak. Ám ezekből a szavakból az cseng ki, hogy Isten bízik abban, hogy Gedeon Izrael vitéz vezetőjévé válhat. Ő maga azonban még nincs erről meggyőződve.

Amikor Jehova megbízza Gedeont, hogy ’szabadítsa ki Izraelt Midián markából’, ő szerényen ezt mondja: „Bocsáss meg, Jehova. Mivel szabadítsam meg Izraelt? Nézd, az én ezrem a legjelentéktelenebb Manassén belül, és én a legkisebb vagyok apám házában.” Óvatosságból jelt kér annak biztosítékaként, hogy Isten segítségével le tudja majd verni Midiánt. Jehova kész teljesíteni Gedeon ésszerű kívánságát. Gedeon ételáldozatot mutat be az őt meglátogató angyalnak, mire tűz száll fel a sziklából, és megemészti a felajánlást. Gedeon oltárt épít azon a helyen, miután Jehova eloszlatja a félelmét (Bírák 6:12–24).

Szálljon perbe ellene Baál

Izraelnek nem az a legnagyobb baja, hogy a midiániták elnyomják, hanem az, hogy a Baál-imádat rabságában van. Jehova „féltékeny Isten”, és senki sem szolgálhatja elfogadhatóan, ha más isteneket is imád (2Mózes 34:14). Éppen ezért Jehova azt a parancsot adja Gedeonnak, hogy rombolja le az apja Baál-oltárát, és vágja ki a szent rudat. Gedeon fél, hogy mit szól majd az apja és mások, ha nappal teszi ezt meg, ezért éjszaka lát hozzá tíz szolgájának segítségével.

Nem is indokolatlan az óvatossága, hiszen amikor a Baál-imádók felfedezik a „szentségtörést”,  Gedeon halálát követelik. Az apja, Joás azonban cáfolhatatlan logikával úgy érvel, hogy ha Baál igazán Isten, akkor meg tudja védeni magát. Ennek kapcsán a fiának találóan a Jerubbaál nevet adja, melynek jelentése: ’Szálljon perbe ellene Baál’ (Bírák 6:25–32).

Isten mindig megáldja szolgáit, ha azok bátran kiállnak az igaz imádat mellett. Amikor a midiániták és szövetségeseik ismét betörnek Izrael területére, ’Jehova szelleme körülveszi Gedeont’ (Bírák 6:34). Isten szellemének, azaz tevékeny erejének hatása alatt Gedeon sereget gyűjt Manassé, Áser, Zebulon és Naftali törzséből (Bírák 6:35).

Támadásra készülődve

Gedeonnak most már 32 000 fős serege van, ő mégis jelt kér Istentől. Ha a fürt gyapjú, melyet kitesz a szérűre, harmatos lesz, de a föld száraz marad, az azt jelzi majd, hogy Isten általa menti meg Izraelt. Jehova végrehajtja ezt a csodát, és utána Gedeon további megerősítést kér és kap, amikor a jel fordítottja történik: a föld lesz harmatos, a gyapjú pedig száraz marad. Nem túlságosan elővigyázatos Gedeon? Nyilvánvalóan nem, hiszen Jehova a kérését teljesítve megnyugtatja őt (Bírák 6:36–40). Manapság mi nem számíthatunk ilyen csodákra, de minket is vezet és megnyugtat Jehova, mégpedig a Szava által.

Isten most azt mondja, hogy Gedeon serege túl nagy. Ha az izraeliták egy ilyen nagy létszámú hadsereggel legyőzik ellenségeiket, még esetleg azzal fognak kérkedni, hogy ők mentették meg magukat. A győzelemért azonban Jehovát illeti az elismerés. Akkor mi a megoldás? Gedeonnak alkalmaznia kell a Mózesi Törvény egyik rendelkezését, és fel kell szólítania azokat, akik félnek, hogy térjenek vissza. Ekkor 22 000-en visszatérnek, így csak 10 000-en maradnak (5Mózes 20:8; Bírák 7:2, 3).

Isten szemszögéből nézve még mindig túl sokan vannak. Gedeonnak le kell vinnie őket a vízhez. Josephus zsidó történetíró szerint Isten azt parancsolta Gedeonnak, hogy a nap legmelegebb időszakában meneteltesse csapatait egy folyóhoz. Bármilyenek voltak is a körülmények, az biztos, hogy Gedeon megfigyeli, ki hogyan iszik. Mindössze 300-an vannak, akik a szájukhoz emelik a kezüket, és onnan kortyolják a vizet, miközben figyelik, nem támad-e az ellenség. Végül csak ez a 300 éber katona tart Gedeonnal (Bírák 7:4–8). Képzeld magad a helyükbe! Mivel az ellenség serege 135 000 főből áll, biztosan meg lennél győződve róla, hogy csakis Jehova erejével győzhettek, nem a saját erőtökkel.

Isten arra utasítja Gedeont, hogy egy szolgával derítse fel a midiánita tábort. Gedeon ott meghallja, amint egy férfi elmeséli az álmát a társának, aki rögtön úgy értelmezi azt, hogy Isten elhatározta, hogy Gedeon kezébe adja Midiánt. Éppen erre van szüksége Gedeonnak. Most már biztos benne, hogy Jehova  győzelemre segíti őt és 300 emberét a midiánitákkal szemben (Bírák 7:9–15).

Haditerv

Gedeon a 300 embert felosztja három százfős csapatra. Mindenki kap egy kürtöt és egy nagy üres korsót, melyben egy fáklya van elrejtve. Gedeon első utasítása így hangzik: ’Figyeljetek engem, és aszerint cselekedjetek. Amikor megfújom a kürtöt, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt, és kiáltsátok: Jehova kardja és Gedeoné!’ (Bírák 7:16–18, 20).

A 300 izraelita harcos az ellenség táborának széléhez lopakodik. Este 10 óra körül jár az idő, épp az imént volt őrségváltás. Ez alkalmas időpontnak látszik a rajtaütésre, mivel eltart egy darabig, míg az új őrök szeme hozzászokik a sötétséghez.

A midiániták rémülten kapnak a fejükhöz, amikor a csöndet hirtelen 300 korsó összetörésének zaja, 300 kürt hangja és 300 férfi kiáltása töri meg. Leginkább a „Jehova kardja és Gedeoné!” kiáltás döbbenti meg őket, és ők maguk is kiabálni kezdenek, így egyre nagyobb a hangzavar. Ebben a káoszban lehetetlenség megkülönböztetni barátot az ellenségtől. A 300 férfi a kijelölt helyén áll, miközben Isten egymás ellen fordítja az ellenség katonáit. A tábor megfutamodik, az izraeliták elvágják a menekülés útját, és egy fárasztó üldözést is magában foglaló befejező hadműveletnek köszönhetően véglegesen megszűnik a midiánitáktól jövő fenyegetés. A hosszú és gyilkos megszállás időszaka végre lezárul (Bírák 7:19–25; 8:10–12, 28).

Gedeon a győzelem után is szerény marad. Amikor az efraimiták, akik sértve érzik magukat, mivel nem hívták őket a harcba, veszekedni próbálnak vele, ő szelíden válaszol. Válaszával lecsillapítja haragjukat, és megnyugtatja őket (Bírák 8:1–3; Példabeszédek 15:1).

Most, hogy béke köszöntött az izraelitákra, királyukká akarják tenni Gedeont. Milyen csábító lehetőség! Gedeon azonban nem él vele. Nem felejti el, hogy kinek volt köszönhető a Midián felett aratott győzelem. „Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni felettetek — jelenti ki. — Jehova fog uralkodni felettetek” (Bírák 8:23).

Ám tökéletlenségénél fogva Gedeon sem mindig alkalmaz józan ítélőképességet. Valamilyen okból egy efódot készít a hadizsákmányból, és kiteszi a városában. A beszámolóból megtudhatjuk, hogy egész Izrael „erkölcstelenkedni” kezd vele, vagyis imádják. Az efód még Gedeonnak és a családjának is csapdája lesz. Gedeon azonban nem válik megrögzött bálványimádóvá, hiszen a Szentírás olyan emberként említi, mint aki hitt Jehovában (Bírák 8:27; Héberek 11:32–34).

Tanulságok nekünk

Gedeon történetének tanulságai egyrészt intenek, másrészt pedig bátorítanak minket. Arra intenek, hogy ha Jehova megvonja tőlünk a szellemét és az áldását önfejű magatartásunk miatt, szellemi állapotunk olyan lesz, mint a sáskák által letarolt föld elszegényedett lakóié. Válságos időkben élünk, és soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22). Azért élvezhetjük Isten áldását, mert „teljes szívvel és örömteli lélekkel” szolgáljuk őt. Ha nem így tennénk, ő elvetne bennünket (1Krónikák 28:9).

Bátorító is lehet számunkra Gedeon története, mivel azt bizonyítja, hogy Jehova mindenféle veszélyből ki tudja szabadítani a népét, még olyanok által is, akik gyengének vagy tehetetlennek látszanak. Isten korlátlan hatalmáról tanúskodik az, hogy Gedeon a 300 emberével képes volt legyőzni 135 000 midiánitát. Mi is kerülhetünk kilátástalan helyzetbe, és elveszíthetjük a reményt, amikor úgy tűnik, hogy az ellenségeink sokkal többen vannak nálunk. De a Gedeonról szóló bibliai beszámoló arra buzdít minket, hogy bízzunk Jehovában, aki megáldja és megszabadítja mindazokat, akik hisznek benne.