Olvasók kérdései

Vajon abból, hogy Salamon, az ókori Izrael királya időskorára hűtlenné vált Istenhez, arra következtethetünk, hogy nem fog feltámadni? (1Királyok 11:3–9).

Igaz, a Biblia megnevez néhány hithű férfit és nőt, akik bizonyára fel fognak támadni, de nem állítja határozottan, hogy a megnevezett személyek mind feltámadnak (Héberek 11:1–40). Salamon esetében azonban következtethetünk Isten ítéletére, ha összevetjük azt, ami vele történt a halálakor, azzal, ami bizonyos hűségesekkel történt a halálukkor.

A Szentírás mindössze két lehetőségről beszél a halottakkal kapcsolatban: a nemlét átmeneti állapotáról és az örök halálról. Akiket Isten méltatlannak ítél a feltámadásra, azok a „gyehennába”, vagyis „a tűz tavába” vettetnek (Máté 5:22; Márk 9:47, 48; Jelenések 20:14). Közöttük van az első emberpár, Ádám és Éva, Iskariót Júdás, az áruló, valamint olyanok, akik Isten ítéletének következtében haltak meg, például Noé kortársai, továbbá Szodoma és Gomorra lakói. * Azok, akik majd feltámadnak, a halálukkor az emberiség közös sírjába, a seolba, vagy más néven hádeszbe kerülnek. Az ő jövőjükről ezt mondja a Biblia: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint” (Jelenések 20:13).

A hébereknek írt levél 11. fejezetében említett hűségesek tehát a seolban, vagyis a hádeszben vannak, ott várva a feltámadásra. Közöttük van Ábrahám, Mózes és Dávid, Isten hűséges szolgái. Nézzük meg, mit ír a Biblia a halálukkal kapcsolatban. „Te pedig békében térsz meg ősatyáidhoz, jó vénségben temetnek el” — mondta Jehova Ábrahámnak (1Mózes 15:15). Mózeshez Jehova így szólt: „Nézd, te most lefekszel ősatyáid mellé” (5Mózes 31:16). Salamon apjáról, Dávidról azt olvashatjuk a Bibliában, hogy „nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt Dávid városában” (1Királyok 2:10). Ezek szerint az a kifejezés, hogy ’nyugodni tér ősatyáihoz’, arra utal, hogy az illető a seolba kerül.

Mi történt Salamonnal, amikor meghalt? A Biblia így válaszol erre a kérdésre: „a napok, amelyeken Salamon uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett, negyven évet tettek ki. Salamon ezután nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették apjának, Dávidnak a városában” (1Királyok 11:42, 43). Ezért ésszerűnek látszik az a következtetés, hogy Salamon a seolban, azaz a hádeszben van, ahonnan fel fog támadni.

Ez a következtetés azt sejteti, hogy mások is feltámadhatnak, akikről a Szentírás azt mondja, hogy ’nyugodni tértek ősatyáikhoz’. Sok olyan királyról, akik Salamont követték a trónon, szintén ezt olvashatjuk, jóllehet hűtlenek voltak. Ez nem elképzelhetetlen, hiszen „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Természetesen csak azután állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy kiknek adatik meg a feltámadás, miután „mindazok, akik az emléksírokban vannak”, életre keltek (János 5:28, 29). Ennélfogva nem szeretnénk dogmatikus kijelentéseket tenni arról, hogy ez vagy az a régen élt személy feltámad-e, hanem inkább várunk, bízva Jehova tökéletes döntésében.

[Lábjegyzet]