Mikor indokolt a sértődés vagy a harag?

A BIBLIA a Prédikátor 7:9-ben kijelenti: „a sértődés az ostobák kebelében nyugszik.” Ez a vers rámutat, hogy nem szabad túl érzékenynek lennünk, ha valaki megbánt minket; inkább meg kell bocsátanunk.

De vajon azt mondja a Prédikátor 7:9, hogy soha nem szabad megsértődnünk bármi vagy bárki miatt, és hogy minden sértést meg kell bocsátanunk, függetlenül attól, hogy milyen súlyosak vagy gyakoriak, és ne is foglalkozzunk velük? Talán azzal sem kellene törődnünk, ha szóval vagy tettel megsértünk valakit, hiszen tudjuk, hogy a másik félnek úgyis meg kell bocsátania? Nem erről van szó.

Jehova Isten a szeretet, az irgalom, a megbocsátás és a hosszútűrés megtestesítője. Ennek ellenére a Bibliában sok helyen olvashatunk arról, hogy bizonyos emberek megbántották Jehovát. Súlyos esetekben Jehova fellépett azok ellen, akik megbántották. Vizsgáljunk meg erre néhány példát!

Jehovát ért sérelmek

Az 1Királyok 15:30-ban olvasható beszámoló Jeroboám bűneiről beszél, amelyekkel ’bűnbe vitte Izraelt, és a bosszantó viselkedéséről, amellyel felbosszantotta Jehovát’. A 2Krónikák 28:25 Júda egyik királyáról, Aházról ezt írja: „magaslatokat készített, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek más isteneknek, és így bosszantotta Jehovát, ősatyáinak Istenét.” Egy másik esetről olvashatunk a Bírák 2:11–14-ben: „Izrael fiai olyasmit tettek, ami rossz Jehova szemében, és a Baálokat szolgálták . . . , és ezzel bosszantották Jehovát . . . Jehova ekkor haragra gerjedt Izrael ellen, és a fosztogatók kezébe adta őket.”

Történtek más dolgok is, amelyek felbosszantották és határozott lépések megtételére indították Jehovát. Például a 2Mózes 22:18–20 ezt írja: „Ne hagyj életben varázslónőt. Aki állattal közösül, az halállal lakoljon. Aki Jehován kívül bármilyen más istennek áldozik, azt pusztulásra kell adni.”

Jehova nem bocsátott meg folyton az ókori izraelitáknak, akik többször is nagyon megbántották, és kitartottak a törvénysértésükben, nem mutatva őszinte megbánást. Amikor nem tanúsítottak igazi megbánást, és a cselekedeteikből sem látszott, hogy változtattak volna és engedelmeskedtek volna Jehovának, akkor ő pusztulásra adta a bűnösöket. Ez történt az egész nemzettel i. e. 607-ben, amikor a babilóniaiak kezére kerültek, valamint i. sz. 70-ben is, amikor a rómaiak támadták meg őket.

Igen, Jehova haragra gerjed az utálatos dolgok miatt, melyeket az emberek beszélnek vagy tesznek, sőt el is pusztítja azt, aki nem bánja meg súlyos bűneit. De akkor rá is vonatkoznak a Prédikátor 7:9 szavai? Egyáltalán nem. Ő indokoltan sértődik meg a súlyos bűnökön, és mindig igazságosan ítél. A Biblia ezt írja róla: „cselekedete tökéletes, hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4).

Amikor ellenünk vétkeznek súlyosan

A Törvény szerint, melyet Isten adott az ókori Izraelnek, komoly következményekkel járt, ha valaki súlyos bűnt követett el az  embertársa ellen. Például ha egy tolvaj éjjel bement egy házba, és a házigazda megölte, akkor nem terhelte őt vérbűn emiatt. Ő csupán az ártatlan áldozata volt egy súlyos bűnténynek, vagyis a betörésnek. Ezért ezt olvashatjuk: „Ha betörésen kapják rajta a tolvajt, leütik, és meghal, nincs vérbűn miatta [a házigazdán]” (2Mózes 22:2).

Egy nő, akit megerőszakoltak, jogosan táplálhat haragot az elkövető ellen, hiszen ez nagyon súlyos bűntett Jehova szemében. Amíg érvényben volt a Mózesi Törvény, annak a férfinak, aki megerőszakolt egy nőt, meg kellett halnia, éppen úgy, „mint amikor egy férfi rátámad embertársára és meggyilkolja” (5Mózes 22:25, 26). Bár ránk már nem vonatkozik ez a Törvény, mindez segít megértenünk, hogyan érez Jehova e rettenetes bűn, a nemi erőszak felől.

A nemi erőszak napjainkban is súlyos bűnnek számít, amely szigorú büntetéssel jár. Az áldozatnak minden joga megvan ahhoz, hogy jelentse az ügyet a rendőrségen. Így a hatóságok megbüntethetik a vétkest. És ha az áldozat még kiskorú, akkor valószínűleg a szülők akarják megtenni ezeket a lépéseket.

Kisebb súrlódások

Ám nem minden összetűzés olyan súlyos, hogy a hatóságoknak kellene cselekedniük. Ezért nem szabad indokolatlanul megsértődnünk a mások által elkövetett viszonylag kisebb  hibákon, inkább meg kell bocsátanunk. Hányszor kell megbocsátanunk? Péter apostol ezt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Mondom neked, nemhogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:21, 22).

Ezenkívül folyamatosan dolgoznunk kell a keresztényi egyéniségünkön, hogy mi is minél kevesebbszer bántsunk meg másokat. Például előfordul néha, hogy nyersen, tapintatlanul vagy sértően bánsz másokkal? Ha igen, nagy a valószínűsége, hogy megbántod őket. Annak, aki megbántott valakit, fel kell ismernie, hogy miatta sértődtek meg, és nem szabad azt hibáztatnia, aki megsértődött, úgy érvelve, hogy az illetőnek meg kellene bocsátania neki. Dolgoznia kell rajta, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a tetteit és a beszédét, hogy egyáltalán ne adjon okot a sértődésre. Ha megteszi ezt az erőfeszítést, akkor nem fog olyan sokszor megsebezni másokat. A Biblia így figyelmeztet: „Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás, a bölcsek nyelve viszont gyógyír” (Példabeszédek 12:18). Ha valakit megbántunk — bár nem állt szándékunkban —, sokat jelent a helyzet orvoslásában, ha bocsánatot kérünk.

Isten Szava arra ösztönöz, hogy „törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:19). Ha tapintatosak és kedvesek vagyunk, a következő példabeszédet alkalmazzuk: „Mint aranyalmadíszek ezüstvéseteken, olyan a megfelelő időben mondott szó” (Példabeszédek 25:11). Milyen kellemes és vonzó benyomást kelthetünk így másokban! A szelíd, tapintatos beszéd még a hűvös viselkedést is megváltoztathatja: „a szelíd nyelv csontot tör” (Példabeszédek 25:15).

Isten Szava ezért ezt tanácsolja: „Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen, hogy tudjátok, miként kell kinek-kinek választ adnotok” (Kolosszé 4:6). A „sóval ízesített” kifejezés azt jelenti, hogy a szavaink megnyerőek, ily módon csökken az esélye annak, hogy bárkit is megbántanánk. A keresztényeknek szóban és tettben egyaránt törekedniük kell rá, hogy alkalmazzák a Biblia felszólítását: ’keresd a békét, és törekedj rá’ (1Péter 3:11).

Tehát a Prédikátor 7:9 bizonyosan arra utal, hogy nem szabad mások viszonylag kisebb hibái miatt megsértődnünk. Ezek lehetnek az emberi tökéletlenség következményei, sőt még szándékosak is, de nem súlyosak. Ha valaki azonban komoly bűnt követve el megbánt valakit, érthető, hogy a vétlen fél talán neheztel, és úgy dönt, hogy megteszi a megfelelő lépéseket (Máté 18:15–17).

[Kép a 14. oldalon]

Jehova megengedte, hogy a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztítsák a bűnbánatot nem gyakorló Izraelt

[Kép a 15. oldalon]

„Mint aranyalmadíszek . . . , olyan a megfelelő időben mondott szó”