A keresztények visszatükrözik Jehova dicsőségét

„Boldog a szemetek, mert lát, és a fületek, mert hall” (MÁTÉ 13:16)

1. Milyen kérdés vetődik fel azzal kapcsolatban, ahogy az izraeliták reagáltak, amikor meglátták Mózest a Sínai-hegynél?

A SÍNAI-HEGYNÉL összegyűlt izraelitáknak minden okuk megvolt arra, hogy közeledjenek Jehovához. Végtére is hatalmas kézzel kiszabadította őket Egyiptomból. Törődött a szükségleteikkel, enni és inni adott nekik a pusztában. Ezt követően győzelemre segítette őket egy ellenséges amálekita hadsereggel szemben (2Mózes 14:26–31; 16:2—17:13). Ahogy ott táboroztak a pusztában a Sínai-hegy előtt, annyira megijedtek az égzengéstől és a villámoktól, hogy remegni kezdtek. Később látták, amint Mózes jön le a Sínai-hegyről, és az arca visszatükrözi Jehova dicsőségét. Ahelyett azonban, hogy csodálattal adóztak és értékelést mutattak volna, visszahúzódtak. „Féltek [Mózes] közelébe menni” (2Mózes 19:10–19; 34:30). Jehova oly sok mindent tett már értük, mégis miért ijedtek meg ennyire, amikor látták dicsőségének visszatükröződését?

2. Valószínűleg miért ijedtek meg az izraeliták, amikor meglátták Isten dicsőségét visszatükröződni Mózesen?

² Az, hogy az izraeliták ennyire megijedtek ettől a látványtól, valószínűleg annak tulajdonítható, ami korábban történt velük. Amikor szándékosan engedetlenné váltak Jehovával szemben azáltal, hogy aranyborjút  készítettek, ő megfegyelmezte őket (2Mózes 32:4, 35). Vajon tanultak a Jehovától jövő fegyelmezésből, és értékelték azt? A legtöbben sajnos nem. Élete vége felé Mózes felidézte azt az eseményt, amikor aranyborjút készítettek, más olyan esetekkel együtt, amikor az izraeliták engedetlenek voltak. Ezt mondta a népnek: „fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára. Lázadók vagytok Jehovával szemben, amióta csak ismerlek titeket” (5Mózes 9:15–24).

3. Mikor tette fel, és mikor nem viselte Mózes az arcát takaró leplet?

³ Figyeld meg, hogyan reagált Mózes az izraeliták félelmére. A beszámoló ezt mondja: „Amikor Mózes befejezte beszédét velük, leplet tett az arcára. De valahányszor Jehova elé ment be Mózes [a hajlékba], hogy beszéljen vele, levette arcáról a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Majd kijött, és elbeszélte Izrael fiainak, ami parancsot kapott. És Izrael fiai látták Mózes arcát, hogy Mózes arcának bőre sugárzik; és Mózes újra befedte arcát lepellel mindaddig, míg be nem ment, hogy beszéljen [Jehovával]” (2Mózes 34:33–35). Miért leplezte el az arcát időnként Mózes? Mit tanulhatunk mi ebből? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok segíthetnek nekünk felmérni, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Jehovával.

Elszalasztott lehetőségek

4. Pál apostol szerint mi volt a jelentése annak, hogy Mózes leplet viselt?

⁴ Pál apostol ezt úgy magyarázta, hogy Mózes lepelviselése az izraeliták elméjével és szívállapotával függött össze. Pál ezt írta: „Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt . . . Gondolkodóképességük . . . eltompult” (2Korintusz 3:7, 14). Milyen szomorú helyzet! Izrael Jehova kiválasztott népe volt, és Isten azt akarta, hogy népe tagjai közel húzódjanak hozzá (2Mózes 19:4–6). Ők mégis vonakodtak kitartóan Isten dicsőségének visszatükröződésére tekinteni. Ahelyett, hogy szeretetteljes önátadást gyakorolva Jehovához fordították volna a szívüket és az elméjüket, bizonyos értelemben elfordultak tőle.

5—6. a) Milyen párhuzam vonható az első századi és a Mózes napjaiban élt izraeliták között? b) Milyen ellentét volt azok között, akik hallgattak Jézusra, és azok között, akik nem hallgattak rá?

⁵ Mindez párhuzamba állítható az i. sz. első századi helyzettel. Mire Pál a keresztény hitre tért, a Törvényszövetséget felváltotta az új szövetség, amelynek a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus volt a közvetítője. Jézus tökéletesen tükrözte vissza Jehova dicsőségét, szóban és tettben egyaránt. Pál ezt írta a feltámasztott Jézusról: „Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása” (Héberek 1:3). Milyen nagyszerű lehetőség állt a zsidók előtt! Az örök élet beszédeit hallhatták magától Isten Fiától. Sajnos, azok közül, akiknek Jézus prédikált, a legtöbben nem hallgattak rá. Velük kapcsolatban Jézus Jehova próféciáját idézte, amelyet Ézsaiáson keresztül közölt: „érzéketlenné vált e nép szíve, és fülükkel úgy hallottak, hogy nem válaszoltak, és szemüket behunyták, nehogy valaha is lássanak szemükkel, és halljanak fülükkel, és felfogják az értelmét szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket” (Máté 13:15; Ézsaiás 6:9, 10).

⁶ Éles ellentét volt a zsidók és Jézus tanítványai között, akikről Jézus ezt mondta: „boldog a szemetek, mert lát, és a fületek, mert hall” (Máté 13:16). Az igaz keresztények vágyakoznak arra, hogy megismerjék és szolgálják Jehovát. Örömmel cselekszik akaratát, amelyről a Biblia lapjai adnak felvilágosítást. Így a felkent keresztények visszatükrözik Jehova dicsőségét az új szövetség szolgálata által, és a más juhokhoz tartozók is ugyanezt teszik (2Korintusz 3:6, 18).

 Amiért a jó hír leplezett

7. Miért nem meglepő, hogy a legtöbben elvetik a jó hírt?

⁷ Amint láttuk, mind Jézus, mind Mózes napjaiban a legtöbb izraelita nem élt azzal a rendkívüli lehetőséggel, amely nyitva állt előtte. A mi időnkben is hasonló a helyzet. Legtöbben elvetik a jó hírt, amelyet prédikálunk. De ezen nem csodálkozunk. Pál ugyanis ezt írta: „Ha pedig leplezett is a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elvesznek, akik között ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét” (2Korintusz 4:3, 4). Nem elég, hogy Sátán mindent megtesz, hogy elrejtse a jó hírt, sok ember saját maga borít leplet az arcára, mert nem akar látni.

8. Hogyan vakít meg sok embert a tudatlanság, és hogyan kerülhetjük el, hogy hasonlóan járjunk?

⁸ Sokak jelképes szemét megvakítja a tudatlanság. A Biblia úgy beszél a nemzetekről, mint amelyek „a bennük levő tudatlanság miatt, szívük érzéketlensége miatt elmebelileg sötétségben vannak, és el vannak idegenedve az Isten szerinti élettől” (Efézus 4:18). Mielőtt Pál, a Törvény kiváló ismerője keresztény lett, annyira elvakította a tudatlanság, hogy üldözte Isten gyülekezetét (1Korintusz 15:9). Jehova mégis kinyilatkoztatta neki az igazságot. Pál ezt így magyarázza: „azért tanúsítottak irántam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus általam mint a legfőbb eset által mutathassa meg minden hosszútűrését, példaként azoknak, akik belé fogják vetni hitüket az örök életre” (1Timóteusz 1:16). Miként Pál, ma is sokan szolgálják Jehovát azok közül, akik korábban ellenezték Isten igazságát. Ez jó ok arra, hogy továbbra is tanúskodjunk még azoknak is, akik ellenzik a tevékenységünket. Eközben Isten Szavának rendszeres tanulmányozása és megértése által megvédjük magunkat attól, hogy tudatlanságból olyasmit tegyünk, amivel Jehova nemtetszését vonnánk magunkra.

9—10. a) Miből látható, hogy az első századi zsidók nem voltak taníthatók, és merev nézeteket vallottak? b) Van-e ennek valamilyen párhuzama a mai kereszténységen belül? Magyarázd meg!

⁹ Sokan azért nem látnak tisztán szellemileg, mert nem taníthatók, és merev nézeteket vallanak. Sok zsidó azért vetette el Jézust és a tanításait, mert makacsul ragaszkodott a Mózesi Törvényhez. Természetesen voltak kivételek. Például Jézus feltámadása után „a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek” (Cselekedetek 6:7). Mindazonáltal a zsidók nagy többségéről Pál ezt írta: „mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre” (2Korintusz 3:15). Pál valószínűleg tudta, mit mondott korábban Jézus a zsidó vallási vezetőknek: „Az Írásokat kutatjátok, mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz, és éppen azok tanúskodnak  rólam” (János 5:39). Az Írásoknak, amelyeket oly gondosan kutattak, segíteniük kellett volna nekik felismerni, hogy Jézus a Messiás. A zsidóknak azonban megvolt a saját elképzelésük, és még Isten csodatevő Fia sem tudta meggyőzni őket az ellenkezőjéről.

¹⁰ Ugyanez mondható el a kereszténység sok tagjáról napjainkban. Az első századi zsidókhoz hasonlóan „van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Noha néhányan tanulmányozzák a Bibliát, nem akarják elhinni azt, amit mond. Nem fogadják el, hogy Jehova a felkent keresztényekből álló hű és értelmes rabszolga osztály által tanítja a népét (Máté 24:45). Mi viszont megértjük, hogy Jehova oktatja a népét, és hogy az isteni igazság megértése mindig is fokozatos volt (Példabeszédek 4:18). Ha hagyjuk, hogy Jehova tanítson bennünket, abban az áldásban lesz részünk, hogy megismerhetjük az akaratát és a szándékát.

11. Milyen szerepet játszik az igazság rejtettségében az, hogy némelyek csak azt hiszik el, amit el akarnak hinni?

¹¹ Másokat az vakít meg, hogy csak azt hiszik el, amit el akarnak hinni. Meg lett jövendölve, hogy némelyek gúnyolni fogják Isten népét és azt az üzenetet, amelyet Jézus jelenlétéről hirdetnek. Péter apostol ezt írta: „kívánságuk szerint elkerüli figyelmüket az a tény”, hogy Isten Noé idejének világára vízözönt bocsátott (2Péter 3:3–6). Ehhez hasonlóan sok állítólagos keresztény készségesen elismeri, hogy Jehova könyörületes, kedves és megbocsátó, mégis figyelmen kívül hagyja vagy elveti azt a tényt, hogy Isten nem ment fel a büntetés alól (2Mózes 34:6, 7). Az igaz keresztények igyekeznek jól megérteni, mit tanít valójában a Biblia.

12. Hogyan vakítják meg az embereket a hagyományok?

¹² Sok templomba járó embert a hagyományok vakítanak meg. Jézus így szólt korának vallási vezetőihez: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” (Máté 15:6). Miután a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, buzgón helyreállították a tiszta imádatot, csakhogy maguk a papok büszkék és önelégültek lettek. A vallási ünnepek formasággá váltak, kiveszett belőlük az őszinte tisztelet Isten iránt (Malakiás 1:6–8). Jézus idejére az írástudók és a farizeusok számtalan hagyománnyal bővítették ki a Mózesi Törvényt. Jézus képmutatóknak bélyegezte ezeket az embereket, mert szem elől tévesztették azokat az igazságos alapelveket, amelyeken a Törvény alapult (Máté 23:23, 24). Az igaz keresztényeknek nagyon oda kell figyelniük, nehogy az ember alkotta vallási hagyományok eltérítsék őket a tiszta imádattól.

’Látni a Láthatatlant’

13. Milyen két módon látta Mózes Isten dicsőségének egy részét?

¹³ Mózes azt kérte, hogy láthassa Isten dicsőségét a hegyen, és valóban látta is Jehova dicsőségének utóragyogását. Amikor bement a hajlékba, nem viselt leplet. Mózes erős hitű ember volt, aki Isten akaratát kívánta cselekedni. Habár a látomás, amelyben részesült, Jehova dicsőségének csak egy részét mutatta meg neki, bizonyos értelemben a hitszemeivel addigra már látta Istent. A Biblia azt mondja, hogy Mózes „rendíthetetlen maradt,  mintha látná a Láthatatlant” (Héberek 11:27; 2Mózes 34:5–7). Nemcsak azáltal tükrözte vissza Isten dicsőségét, hogy egy ideig az arca sugarakat bocsátott ki, hanem azáltal is, hogy igyekezett segíteni az izraelitáknak megismerni és szolgálni Jehovát.

14. Hogyan látta Jézus Isten dicsőségét, és miben lelte örömét?

¹⁴ Az égben Jézus közvetlenül látta Isten dicsőségét végtelen korszakokon keresztül, már azelőtt, hogy Isten a világegyetemet megteremtette (Példabeszédek 8:22, 30). Mindez idő alatt határtalan szeretetre és vonzalomra épülő kapcsolat alakult ki közöttük. Jehova Isten a leggyengédebb szeretetet és vonzalmat fejezte ki az egész teremtés elsőszülötte iránt. Jézus ezt úgy viszonozta, hogy határtalan szeretetet és vonzalmat tanúsított Életadója, Isten iránt (János 14:31; 17:24). Az Apát és a Fiát a szeretet tökéletes köteléke fűzte egymáshoz. Miként Mózes, Jézus is örömét lelte abban, hogy visszatükrözze Jehova dicsőségét a tanításai által.

15. Milyen módon elmélkednek a keresztények Isten dicsőségéről?

¹⁵ Mózeshez és Jézushoz hasonlóan Isten ma élő földi Tanúi is égnek a vágytól, hogy Jehova dicsőségéről elmélkedjenek. Ők nem fordulnak el a dicsőséges jó hírtől. Pál apostol ezt írta: „a Jehovához való odaforduláskor [amelynek célja az akaratának cselekvése] elvétetik a lepel” (2Korintusz 3:16). Tanulmányozzuk az Írásokat, mert Isten akaratát szeretnénk cselekedni. Csodáljuk azt a dicsőséget, amely Jehova Fiának és felkent Királyának, Jézus Krisztusnak az arcán tükröződik, és utánozzuk a példáját. Mózeshez és Jézushoz hasonlóan olyan szolgálati megbízatást kaptunk, hogy ismertessünk meg másokat azzal a dicsőséges Istennel, akit imádunk.

16. Milyen áldásokkal jár az igazság ismerete?

¹⁶ Jézus így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám . . . , mert elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket” (Máté 11:25). Jehova segít azoknak, akik őszinték és alázatos szívűek, hogy megértsék a szándékát és a személyiségét (1Korintusz 1:26–28). Védelmező törődését élvezzük, és megtanít minket, hogy a lehető legeredményesebben  éljük az életünket. Ragadjunk hát meg minden lehetőséget arra, hogy közeledjünk Jehovához, értékelve azt a sok ajándékát, amelyek által még bensőségesebben megismerhetjük őt.

17. Hogyan ismerhetjük meg még jobban Jehova tulajdonságait?

¹⁷ Pál ezt írta a felkent keresztényeknek: „Mi . . . leplezetlen arccal visszatükrözzük Jehova dicsőségét, [és] mindnyájan átváltozunk ugyanarra a képmásra, dicsőségről dicsőségre” (2Korintusz 3:18). Akár égi, akár földi reménységünk van, minél alaposabban megismerjük Jehovát — a Bibliában kinyilatkoztatott tulajdonságait és személyiségét —, annál inkább olyanok leszünk, mint ő. Ha értékelést tanúsítva elmélkedünk Jézus Krisztus életén, szolgálatán és tanításain, még jobban vissza tudjuk majd tükrözni Jehova tulajdonságait. Micsoda öröm tudni, hogy dicséretet szerezhetünk Istenünknek, akinek a dicsőségét igyekszünk visszatükrözni!

Emlékszel rá?

• Miért féltek az izraeliták attól, hogy Isten dicsőségére tekintsenek, amely Mózesen tükröződött?

• Hogyan volt a jó hír „leplezett” az első században, és hogyan „leplezett” napjainkban?

• Hogyan tükrözzük vissza Isten dicsőségét?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 19. oldalon]

Az izraeliták nem tudtak Mózes arcára tekinteni

[Képek a 21. oldalon]

Miként Pál, ma is sokan szolgálják Istent azok közül, akik korábban ellenezték igazságát

[Képek a 23. oldalon]

Jehova szolgái örömet lelnek dicsőségének visszatükrözésében