Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Rögtön visszakaphatták volna a szabadságukat”

„Rögtön visszakaphatták volna a szabadságukat”

„Rögtön visszakaphatták volna a szabadságukat”

GENEVIÈVE DE GAULLE, Charles de Gaulle volt francia elnök unokahúga, személyesen találkozott Jehova Tanúival a Németország északi részén fekvő ravensbrücki koncentrációs táborban. 1945 augusztusában a fenti szavakat írta egy levélben.

Az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. január 27-én szabadult fel. 1996-tól fogva ezen a napon emlékeznek meg Hitler Harmadik Birodalmának áldozatairól Németországban.

Peter Straub, a baden-württembergi tartományi gyűlés elnöke 2003. január 27-én hivatalos emlékbeszédében így fogalmazott: „Mindazok, akik vallási vagy politikai meggyőződésük miatt üldözést szenvedtek el, és akik a halállal is képesek voltak szembenézni, semmint hogy megalkudjanak, mély tiszteletünket érdemlik, olyan tiszteletet, melyet szinte nem is lehet szavakkal kifejezni. Jehova Tanúi voltak az egyetlen olyan vallás, mely teljes mértékben megtagadta, hogy teljesítse Hitler rezsimjének a követeléseit: Nem emelték fel a kezüket, hogy a Hitler-köszöntéssel tisztelegjenek. Nem esküdtek hűséget a »Führernek és az államnak«, nem vállaltak katonai szolgálatot, valamint Hitler munkaszolgálatos egységeiben sem dolgoztak. A gyermekeik pedig nem csatlakoztak a Hitler-Jugend-mozgalomhoz.”

Jézus Krisztus ezt mondta a követőiről: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Tehát Jehova Tanúi álláspontja tisztán vallásos alapon nyugodott. Straub úr így folytatta: „Jehova Tanúi, akiknek a koncentrációs tábor rabjaiként a ruhájukon lila háromszöget kellett viselniük, az egyetlenek voltak, akik saját maguk véget vethettek volna a gyötrelmeiknek. Elegendő lett volna, ha aláírnak egy nyilatkozatot, melyben megtagadják a hitüket.”

A Tanúk nagy többségénél szóba sem jöhetett, hogy megtagadja a hitét. Emiatt körülbelül 1200 Tanú halt meg a náci korszakban. Közülük 270 személyt kivégeztek, mivel lelkiismereti okokból megtagadták a katonai szolgálatot. Számukra nem pusztán szavakat jelentett a következő kijelentés: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29).

Jehova Tanúi nem voltak különleges emberek, jegyezte meg Ulrich Schmidt, Észak-Rajna-Vesztfália tartományi gyűlésének az elnöke. Erre a beszédre utalva a Landtag Intern című füzet a következőket írta a Tanúkról: „hétköznapi emberek, akik követve a lelkiismeretük hangját, szilárdan kiálltak a vallásos meggyőződésük mellett, bátran viselkedtek, és keresztényi meggyőződésükkel világnézeti szempontból szembe kerültek a rendszerrel.” Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova Isten örül azoknak, akik még viszontagságos körülmények között is lojálisan ragaszkodnak hozzá. A Példabeszédek 27:11 ezt írja: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem.”

[Kép forrásának jelzése a 30. oldalon]

Courtesy of United States Holocaust Memorial Museum