Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk

„Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (MIKEÁS 4:5)

1. Milyen volt az erkölcsiség Noé napjaiban, és miben volt más Noé?

ÉNÓK volt az első ember, akiről a Biblia kijelenti, hogy Istennel járt. Noé volt a második. A beszámoló így szól: „Noé igazságos férfi volt. Feddhetetlen a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt” (1Mózes 6:9). Noé idejére szinte az egész emberiség eltért az igaz imádattól. Az amúgy is rossz helyzet még rosszabbra fordult, amikor hűtlen angyalok természetellenes kapcsolatot létesítettek nőkkel, és utódokat nemzettek. A leszármazottak, a nefilek „híres hatalmasok” voltak azokban a napokban. Nem csoda, hogy a föld megtelt erőszakkal! (1Mózes 6:2, 4, 11). Noé azonban feddhetetlen életet élt, és ’az igazságosság prédikálója’ volt (2Péter 2:5). Amikor Isten azt parancsolta neki, hogy építsen bárkát az élet fenntartására, Noé engedelmesen „mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Mózes 6:22). Vitathatatlan, hogy Noé Istennel járt.

2—3. Miben mutatott Noé kiváló példát a napjainkban élőknek?

² Pál a hűséges tanúk közé sorolta Noét: „Hit által mutatott Noé istenfélelmet, és készített bárkát a háznépe megmentésére, miután isteni figyelmeztetést kapott a még nem látott dolgokról; és e hit által elítélte a világot, és örököse lett a hit szerinti igazságosságnak” (Héberek 11:7). Milyen ragyogó példa! Mivel Noé biztos volt benne, hogy Jehova szavai valóra válnak, időt, energiát és minden más erőforrást rááldozva teljesítette Isten parancsait. Ma sokan ugyanígy nem élnek a világ nyújtotta lehetőségekkel, hanem arra fordítják idejüket, energiájukat és erőforrásaikat, hogy engedelmeskedjenek Jehova parancsainak. Figyelemre méltó a hitük; magukat is megmentik vele, és másokat is (Lukács 16:9; 1Timóteusz 4:16).

³ Noénak és családjának éppoly nehéz lehetett hitet kinyilvánítania, mint Noé dédapjának, Énóknak, akiről az előző cikkben volt szó. Ugyanúgy, mint Énók napjaiban, Noé idejében is elenyésző kisebbséget alkottak az igaz imádók. Mindössze nyolc ember bizonyult hűségesnek, és csak ők élték túl az özönvizet. Noé egy erőszakos és erkölcstelen világban prédikálta az igazságosságot. Mi több, a családjával a világméretű özönvíz előtt egy hatalmas fabárkát épített, noha senki sem látott még korábban efféle vízáradatot. A megfigyelők biztosan furcsállották a foglalatosságukat.

4. Noé kortársainak mely hiányosságát hangsúlyozta Jézus?

⁴ Érdekes módon, amikor Jézus Noé napjaira utalt, nem az erőszakról, hamis vallásról vagy erkölcstelenségről tett említést, bármily súlyos dolgok voltak is ezek. Azt hangsúlyozta, hogy micsoda hibát követtek el az emberek, amikor nem szívlelték meg a kapott figyelmeztetést. Azt mondta, hogy „ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába”. Mi a baj az evéssel, az ivással, a nősüléssel és a férjhez menéssel? Nemde hozzátartoznak a „normális” élethez? Ám elközeledett az  özönvíz ideje, és Noé igazságosságot prédikált. Szavainak és viselkedésének figyelmeztetésül kellett volna szolgálnia. Ők viszont „semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (Máté 24:38, 39).

5. Milyen tulajdonságokra volt szüksége Noénak és a családjának?

⁵ Ha visszatekintünk arra az időre, látjuk, mennyire bölcs életúton járt Noé. Az özönvizet megelőző napokban azonban bátorságot követelt, hogy valaki más legyen, mint a többiek. Noénak és családjának szilárd meggyőződésre volt szüksége, hogy megépítsék a hatalmas bárkát, és megtöltsék mindenfajta állat egyedeivel. Vajon e néhány hűséges egyike-másika vágyott-e rá néhanapján, hogy ne legyen olyan feltűnő, és „normális” életet éljen? Még ha átsuhant is ilyen gondolat az elméjükön, nem ásta alá feddhetetlenségüket. Sok év múlva — hosszabb idő elteltével, mint amennyit nekünk kell elviselnünk ebből a világrendszerből — Noé a hitének köszönhetően megmenekült az özönvízkor. Jehova pedig végrehajtotta ítéletét azokon, akik „normális” életet éltek, és nem vették észre, hogy milyen jelentőségteljes idők jöttek el.

Ma is erőszakos az emberi társadalom

6. Milyen helyzet állt fenn az özönvíz után is?

⁶ Miután leapadt a víz, az emberiség új kezdet elé nézett. Ám az emberek még mindig tökéletlenek voltak, és ’szívük hajlama ifjúságuktól fogva rossz’ volt (1Mózes 8:21). És bár a démonok nem ölthettek többé emberi testet, igen tevékenyek maradtak. Az istentelen emberiség világáról csakhamar kiderült, hogy „a gonosz hatalmában van”, és mint napjainkban, az igaz imádóknak akkor is harcolniuk kellett „az Ördög mesterkedéseivel” szemben (1János 5:19; Efézus 6:11, 12).

7. Hogyan fokozódott az erőszak az özönvíz utáni világban?

⁷ Bizton állítható, hogy Nimród idejétől kezdve az özönvíz utáni föld újra az erőszak színtere lett. A növekvő népesség és a technika fejlődése miatt ez az erőszak idővel fokozódott. Eleinte az emberek karddal, dárdával, nyíllal és harci szekereken küzdöttek egymással. Később muskéták, ágyúk, majd pedig puskák lettek a háborúzás eszközei. A XX. század elején még fejlettebb lett a hadászat. Az I. világháborúban ijesztő fegyvereket vetettek be, például repülőgépeket, tankokat, tengeralattjárókat és mérgező gázokat. Abban a háborúban több millió életet oltottak ki ezekkel a fegyverekkel. Váratlan volt mindez? Nem, nem volt az.

8. Hogyan teljesedik a Jelenések 6:1–4?

⁸ Jézust 1914-ben trónra emelték Isten égi Királyságának a Királyaként, és elkezdődött ’az Úr napja’ (Jelenések 1:10). A Jelenések könyvében lejegyzett egyik látomásban Jézus Királyként látható, amint győztesen lovagol egy fehér lovon. Más lovasok is követik, melyek az emberiséget sújtó különféle csapásokat jelképezik. Az egyikük egy tűzszínű lovon vágtázó lovas, akinek „megadatott, hogy elvegye a békét a földről, hogy egymást legyilkolják; és egy nagy kardot adtak neki” (Jelenések 6:1–4). Ez a ló és lovasa a háborúzást  szemlélteti, a nagy kard pedig azt, hogy a pusztító fegyverek felhasználása mennyire véressé tette a mai háborúkat. Ezek közé a fegyverek közé tartoznak manapság a nukleáris eszközök, melyek mindegyike több tízezer emberrel képes végezni; a rakéták, melyek el tudják juttatni ezeket az eszközöket több ezer kilométerrel távolabbi célpontokhoz; valamint a fejlett vegyi és biológiai fegyverek, melyek tömegek életét olthatják ki.

Meghalljuk Jehova figyelmeztetéseit

9. Milyen a világ mostanság az özönvíz előtti világhoz hasonlítva?

⁹ Noé napjaiban Jehova azért pusztította el az emberiséget, mert a nefilek bujtogatására a gonosz emberek rendkívül erőszakosak lettek. Mi a helyzet napjainkban? Kevésbé erőszakos a föld, mint akkoriban? Szó sincs róla! Ráadásul, mint Noé napjaiban, az emberek mostanság is a mindennapos ügyeikkel vannak elfoglalva, igyekeznek „normális” életet élni, és nem hajlandók megszívlelni az elhangzó figyelmeztetéseket (Lukács 17:26, 27). Kételkednünk kell-e hát abban, hogy Jehova újból pusztulást hoz az emberiségre? Nem, nem kell.

10. a) Milyen ismételt figyelmeztetést közölnek a bibliai próféciák? b) Mi az egyetlen bölcs életút napjainkban?

¹⁰ Több száz évvel az özönvíz előtt Énók prófétált a mi időnkben elkerülhetetlenül bekövetkező pusztulásról (Júdás 14, 15). Jézus is beszélt az eljövendő ’nagy nyomorúságról’ (Máté 24:21). Más próféták ugyancsak felhívták a figyelmet erre az időre (Ezékiel 38:18–23; Dániel 12:1; Jóel 2:31, 32). A Jelenések könyvében pedig élénk leírást olvasunk erről a végső katasztrófáról (Jelenések 19:11–21). Noét utánozva mindannyian az igazságosság tevékeny prédikálói vagyunk. Meghalljuk Jehova figyelmeztetéseit, és szeretettel felhívjuk embertársaink figyelmét is azokra. Így Noéhoz hasonlóan mi is Istennel járunk. Elengedhetetlen, hogy mindazok, akik életet szeretnének nyerni, szüntelenül Istennel járjanak. Hogyan valósíthatjuk ezt meg a naponként ránk nehezedő nyomás ellenére? Meg kell őriznünk az abba vetett erős hitünket, hogy Isten szándéka megvalósul (Héberek 11:6).

Járjunk egyre Istennel a vészterhes időkben!

11. Miben utánozzuk az első századi keresztényeket?

¹¹ Az első században a felkent keresztényekről úgy beszéltek, mint akik „az Úthoz” tartoznak (Cselekedetek 9:2). Egész életük a Jehovába és Jézus Krisztusba vetett hitük köré épült. Az Uruk által kitaposott ösvényen jártak. Ma a hűséges keresztények ugyanígy tesznek.

12. Mi történt azután, hogy Jézus csoda útján táplált egy tömeget?

 ¹² A hit fontossága lemérhető egy eseményből, mely Jézus szolgálatának az idején történt. Egy alkalommal Jézus csoda útján táplált egy tömeget, melyben körülbelül 5000 férfi volt. Az emberek ámultak és örültek. Figyeld meg azonban, hogy mi történt ezután: „amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: »Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.« Jézus ezért — mivel tudta, hogy oda akarnak jönni, és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék — ismét visszavonult a hegyre egymagában” (János 6:10–15). Azon az éjszakán Jézus egy másik helyre távozott. Bizonyára sokakat csalódottá tett, hogy nem engedte királlyá tenni magát, hiszen bizonyította, hogy elég bölcs ahhoz, hogy király legyen, és van hatalma rá, hogy kielégítse az emberek fizikai szükségleteit. Ám még nem jött el Jehova ideje, hogy Királlyá tegye őt. Emellett Jézus Királysága égi, nem pedig földi.

13—14. Milyen szemléletmódot nyilvánítottak ki sokan, és hogyan került próba alá a hitük?

¹³ Mindamellett a tömegek — János beszámolója szerint — elszántan követték Jézust, és „a tengeren túl” rátaláltak. Miért mentek Jézus után, jóllehet meghiúsította erőfeszítéseiket, hogy királlyá tegyék? Sokan testi szemléletmódot nyilvánítottak ki, amikor nyíltan arról beszéltek, hogy Jehova Mózes napjaiban gondoskodott a nép fizikai szükségleteiről a pusztában. Arra céloztak, hogy Jézusnak továbbra is gondoskodnia kell róluk fizikailag. Jézus észrevette rossz indítékukat, és szellemi igazságokat kezdett nekik tanítani, hogy helyreigazítsa a gondolkodásukat (János 6:17, 24, 25, 30, 31, 35–40). Némelyek erre zúgolódni kezdtek, főleg, miután hallották a következő szemléltetést: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban. Aki a testemmel táplálkozik, és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (János 6:53, 54).

¹⁴ Jézus szemléltetései gyakran indították arra az embereket, hogy kimutassák, valóban Istennel akarnak-e járni. Ez a szemléltetés is heves érzéseket váltott ki: „Ennek hallatán . . . a tanítványai közül sokan ezt mondták: »Botrányos beszéd ez; kicsoda hallgathatja?«” Jézus ezután kifejtette, hogy szellemi értelmet kell tulajdonítani a szavainak. „A szellem az, ami életet ad — mondta —; a testnek semmi haszna sincs. A beszédek, amelyeket mondtam nektek, szellem és élet.” Sokan mégsem figyeltek, és „ennek következtében a tanítványai közül sokan elmentek a hátrahagyott dolgokhoz, és nem jártak vele többé” (János 6:60, 63, 66).

15. Milyen helyes nézőpontja volt Jézus némelyik követőjének?

¹⁵ Ám nem minden tanítvány reagált így. Persze a lojális tanítványok sem értették teljes egészében Jézus szavainak az értelmét. Mégis megingathatatlan maradt a Jézusba vetett bizalmuk. Péter, e hűséges tanítványok egyike, így fejezte ki a Jézus mellett kitartók érzéseit:  „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad” (János 6:68). Milyen kiváló szemléletmódot nyilvánítottak ki, és milyen nagyszerű példát mutattak!

16. Hogyan kerülhetünk próba alá, és milyen helyes szemléletmódunk legyen?

¹⁶ Mi is próba alá kerülhetünk, mint azok a korai tanítványok. Mi talán amiatt keseredünk el, hogy Jehova ígéretei nem válnak olyan hamar valóra, mint szeretnénk. Úgy érezhetjük, hogy a Biblián alapuló kiadványainkban nehéz megérteni a bibliaversekhez fűzött magyarázatok némelyikét. Letörhet minket keresztény hittársaink viselkedése. Vajon helyes lenne, ha ilyen vagy más okokból nem járnánk tovább Istennel? Természetesen nem lenne az. Azok a tanítványok, akik elhagyták Jézust, testies gondolkodásról tettek tanúbizonyságot. Nekünk óvakodnunk kell ettől.

„Nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak”

17. Mi segíthet abban, hogy továbbra is Istennel járjunk?

¹⁷ Pál apostol ezt írta: „A teljes Írás Istentől ihletett” (2Timóteusz 3:16). A Biblia lapjain Jehova egyértelműen ezt mondja nekünk: „Ez az út. Ezen járjatok!” (Ézsaiás 30:21). Isten Szavának engedelmeskedve folyton szigorúan tudunk ügyelni, hogyan járunk (Efézus 5:15). A Biblia tanulmányozása és a tanultakon való elmélkedés képessé tesz minket arra, hogy ’továbbra is az igazságban járjunk’ (3János 3). Ahogy Jézus mondta, „a szellem . . . életet ad; a testnek semmi haszna sincs”. A szellemi irányítás az egyetlen megbízható vezetés, amely alapján irányítanunk kell lépteinket, és ezt Jehova Szavából, valamint a szelleme és a szervezete által ismerjük meg.

18. a) Mit tesznek némelyek ostobán? b) Milyen hitünk legyen?

¹⁸ Azok, akik ma a testies gondolkodás vagy a teljesületlen várakozás miatt elkedvetlenednek, gyakran úgy döntenek, hogy a lehető legteljesebb mértékben kihasználják, amit a világ kínál. Sürgősségérzetüket elvesztve nem látják szükségét, hogy ’kitartóan virrasszanak’, önző célokat kezdenek hajszolni, és nem helyezik első helyre a Királyság-érdekeket (Máté 24:42). Ez a legostobább életút, melyen járni lehet. Figyeld meg Pál apostol szavait: „nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Héberek 10:39). Énókhoz és Noéhoz hasonlóan vészterhes időkben élünk, de mint nekik, nekünk is kiváltságunk, hogy Istennel járhatunk. Ha így teszünk, akkor bizonyossággal tekinthetünk előre Jehova ígéreteinek a teljesülésére, arra, hogy megszűnik a gonoszság, és megvalósul az igazságos új világ. Milyen csodálatos kilátás!

19. Hogyan beszél Mikeás az igaz imádók útjáról?

¹⁹ Mikeás próféta ihletés alatt azt mondta, hogy a világ nemzetei ’a maguk istenének nevében járnak’. Majd így beszélt magáról és más hűséges imádókról: „Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mikeás 4:5). Ha ugyanaz az elhatározásod, mint Mikeásnak, maradj közel Jehovához, bármilyen vészterhessé váljanak is az elkövetkező idők (Jakab 4:8). Legyen mindannyiunk szívből jövő vágya, hogy Jehovával, az Istenünkkel járunk most és időtlen időkig, sőt örökké!

Hogyan válaszolnál?

• Milyen hasonlóságok vannak Noé napjai és a mi időnk között?

• Milyen életutat követett Noé és családja, és hogyan utánozhatjuk a hitüket?

• Milyen helytelen szemléletmódot nyilvánított ki Jézus némelyik követője?

• Mi az elhatározásuk az igaz keresztényeknek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 20. oldalon]

Ugyanúgy, mint Noé napjaiban, az emberek a mi időnkben is lefoglalják magukat a mindennapos tevékenységekkel

[Kép a 21. oldalon]

A Királyság prédikálóiként „nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak”