Olvasók kérdései

Milyen alapon mondható, hogy az olyan kifejezések, mint „akié egyedül a halhatatlanság” és „akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat”, Jézusra utalnak, és nem Jehova Istenre?

Pál apostol ezt írta: „Ezt a boldog és egyedüli Hatalmasság megmutatja majd a meghatározott időben, ő, a királyként uralkodók Királya és az úrként uralkodók Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat” (1Timóteusz 6:15, 16).

A Bibliát elemző szaktekintélyek általában így érvelnek: „Hogyan is mutathatnának az olyan kifejezések, mint »akié egyedül a halhatatlanság«, »egyedüli Hatalmasság« és »akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat« másra, mint magára a Mindenhatóra?” Kétségtelen, hogy ezekkel a kifejezésekkel Jehovát is lehetne jellemezni. A szövegkörnyezet azonban arra mutat, hogy az 1Timóteusz 6:15, 16-ban Pál kifejezetten Jézusra utalt.

A 14. vers végén Pál említést tesz ’Jézus Krisztus, a mi Urunk nyilvánvalóvá válásáról’ (1Timóteusz 6:14). Ezért amikor a 15. versben azt írja, hogy „ezt a boldog és egyedüli Hatalmasság megmutatja majd a meghatározott időben”, Jézus, és nem Jehova Isten nyilvánvalóvá válására utal. Akkor ki az „egyedüli Hatalmasság”? Ésszerűnek tűnik úgy következtetni, hogy Jézus az a Hatalmasság, akire Pál utalt. Miért? A szövegkörnyezetből világossá válik, hogy Pál Jézust emberi uralkodókkal hasonlítja össze. Ahogy Pál írta, Jézus valóban az „[emberi] királyként uralkodók Királya és az [emberi] úrként uralkodók Ura.” * Igen, hozzájuk hasonlítva Jézus az „egyedüli Hatalmasság”. Jézus „uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják” (Dániel 7:14). Egyetlen emberi hatalmasság sem mondhatja el ugyanezt magáról.

És mi a helyzet az „akié egyedül a halhatatlanság” kifejezéssel? Itt megint csak Jézus és az emberi királyok összehasonlítására kerül sor. Egyetlen földi uralkodó sem mondhatja el magáról, hogy halhatatlanságot nyert volna, Jézus viszont igen. Pál ezt írta: „tudjuk, hogy Krisztus, most, hogy feltámadt a halottak közül, nem hal meg többé; a halál többé nem úr felette” (Róma 6:9). Így Jézus az első, akit a Bibliában úgy mutatnak be, mint aki a halhatatlanság ajándékát kapja. Valóban, abban az időben, amikor Pál ezeket a szavakat írta, Jézus volt az egyetlen, aki elpusztíthatatlan életre tett szert.

Azt is jó észben tartani, hogy Pál helytelenül mondta volna, hogy Jehova Isten egyedül halhatatlan, hiszen már Jézus is halhatatlan volt, amikor Pál ezeket a szavakat írta. Azt viszont mondhatta, hogy Jézus egyedül volt halhatatlan a földi uralkodókhoz képest.

Továbbá minden kétséget kizáróan igaz, hogy miután Jézus feltámadt és felment az égbe, elmondható lett róla, hogy olyasvalaki, „akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat”. Az igaz, hogy felkent tanítványai láthatják Jézust, miután meghalnak, és feltámadnak az égben mint szellemteremtmények (János 17:24). De egyetlen földön élő ember sem láthatja Jézust megdicsőült állapotában. Így hát teljes joggal kijelenthető, hogy Jézus feltámadása és égbemenetele óta az „emberek közül senki” nem látta őt.

Igaz, első pillantásra úgy tűnhet, hogy az 1Timóteusz 6:15, 16-ban található leírás Istenre vonatkozik. De Pál szavainak szövegkörnyezete, és az ugyanezt a végkövetkeztetést alátámasztó egyéb írásszövegek is azt mutatják, hogy Pál Jézusra utalt.

[Lábjegyzet]