„Jehova félelme, az a bölcsesség”

„A VÉGKÖVETKEZTETÉS mindezeket hallva ez: Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége” (Prédikátor 12:13). Milyen mélyen szántó következtetésre ihlette Isten Salamont, az ókori Izrael királyát! Jób patriarcha is fel tudta mérni az istenfélelem értékét, hiszen kijelentette: „Íme, Jehova félelme, az a bölcsesség, és a rossztól való elfordulás az értelem” (Jób 28:28).

A Biblia nagy fontosságot tulajdonít Jehova félelmének. Miért tesszük bölcsen, ha tiszteletteljes félelmet ápolunk Isten iránt? Hogyan válik javunkra az istenfélelem egyénenként és az igaz imádók csoportjaként? A Példabeszédek könyve 14. fejezet 26-tól 35-ig terjedő verseiben megtalálhatjuk a választ ezekre a kérdésekre. *

Akiben „erős a bizalom”

„Jehova félelmében erős a bizalom, és lesz menedékük fiainak” — jelenti ki Salamon (Példabeszédek 14:26). Az istenfélő ember nem másba veti a bizalmát, mint a lojális és mindenható Istenbe, Jehovába. Nem csoda, hogy egy ilyen ember erős bizalommal várja a holnapot! Jövője hosszú és áldott.

De mit mondhatunk azoknak a jövőjéről, akik a világba vetik bizalmukat, annak terveibe, szervezeteibe, eszméibe és javaiba? Bármilyen jövőben reménykedjenek is, az rövid lesz, mivel a Biblia kijelenti, hogy „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Van-e hát okunk arra, hogy ’szeressük a világot vagy a világban levő dolgokat’? (1János 2:15).

Mit tehetnek az istenfélő szülők azért, hogy gyermekeiknek ’legyen menedékük’? „Jöjjetek, ti fiak, és figyeljetek rám! — énekelte a zsoltáríró. — Jehova félelmére tanítalak benneteket” (Zsoltárok 34:11). Ha a gyermekek istenfélelmet tanulnak a szüleik példájából és oktatásából, nagyobb valószínűséggel válnak olyan felnőttekké, akik szilárdan bíznak Jehovában (Példabeszédek 22:6).

„Jehova félelme életnek kútforrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól” — folytatja Salamon (Példabeszédek 14:27). Jehova félelme „életnek kútforrása”, mivel az igaz Isten ’az élő vizek forrása’ (Jeremiás 2:13). Ha ismeretet szerzünk Jehováról és Jézus Krisztusról, az örök életet eredményezhet (János 17:3). Az istenfélelem ezenkívül elfordít minket a halál csapdáitól. Hogyan értsük ezt? A Példabeszédek 13:14 kijelenti: „A bölcs . . . törvénye életnek forrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól.” Ha féljük Jehovát, betartjuk a törvényét, és engedjük, hogy a Szava irányítsa a lépteinket, az megvéd minket olyan káros szokásoktól és érzelmektől, melyek idő előtt a halálunkat okozhatnák.

 „A király ékessége”

Uralkodásának nagy részében Salamon istenfélő király volt, és engedelmeskedett Jehovának. Ennek köszönhetően sikeresen uralkodott. Mi alapján mondható, hogy egy király jól uralkodik-e? A Példabeszédek 14:28 így válaszol erre a kérdésre: „A nép sokasága a király ékessége, de a népesség hiánya a főember romlása.” A király sikere az alattvalói jólétében mérhető le. Ha sokan akarnak az uralma alatt maradni, az arra vall, hogy jól uralkodik. Salamonnak „tengertől tengerig [a Vörös-tengertől a Földközi-tengerig], és a Folyótól [az Eufrátesztől] a föld minden határáig” voltak alattvalói (Zsoltárok 72:6–8). Uralmát példátlan béke és jólét jellemezte (1Királyok 4:24, 25). Salamon uralkodását siker koronázta. Ha viszont a nép nem támogat egy főembert, az a szégyenére válik.

Mit mondhatunk ebben a tekintetben a nagyobb Salamon, a Messiás-Király, Jézus Krisztus dicsőségéről? Gondoljunk az alattvalóira, akik fölött már most uralkodik. Világszerte több mint hatmillió istenfélő férfi és nő döntött úgy, hogy Krisztus uralma alatt kíván élni. Hitet gyakorolnak Jézusban, és egységesek az élő Isten igaz imádatában (János 14:1). A millenniumi uralom végére mindazok, akiket Isten megőrzött az emlékezetében, feltámadnak. A paradicsomi földet boldog, igazságos emberek töltik majd be, akik kifejezik hálájukat Királyukért. Milyen kiváló bizonyság lesz ez Krisztus uralmának a sikere mellett! Ragaszkodjunk hát szilárdan csodálatos Királyság-reménységünkhöz!

Szellemi és fizikai áldások

Az Isten iránti tiszteletteljes félelem belső békét és nyugalmat ad nekünk. Ez azért van így, mert a bölcsesség magában foglalja a józan ítélőképességet és a tisztánlátást is. A Példabeszédek 14:29 így szól: „Aki lassú a haragra, bővelkedik tisztánlátásban, aki viszont türelmetlen, az a bolondságot magasztalja fel.” Ha tisztán látók vagyunk, akkor felismerjük, hogy a féktelen harag tönkreteheti a szellemiségünket. Az „ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések” olyan cselekedetek között vannak megemlítve, amelyek miatt ’nem örökölhetnénk Isten királyságát’ (Galácia 5:19–21). Azt a tanácsot kapjuk, hogy még jogos haragot se tápláljunk magunkban (Efézus 4:26, 27). A türelmetlenség pedig ostoba szavakat vagy tetteket szülhet, melyeket később megbánunk.

Izrael királya rámutat, hogy a harag káros lehet az egészségre: „A nyugodt szív a test élete, a féltékenység viszont a csontok rothadása” (Példabeszédek 14:30). A harag egyebek között légzési nehézségeket, magas vérnyomást és májműködési zavarokat okozhat, valamint károsíthatja a hasnyálmirigyet. Az orvosok szerint a harag és a düh súlyosbíthat, sőt akár elő is idézhet olyan betegségeket, mint a fekély, kiütés, asztma, bőrelváltozások és emésztési zavarok. Ezzel ellentétben „a békés szív életet ad a testnek” (Példabeszédek 14:30, New International Version). Bölcsen tesszük hát, ha ’olyasmikre törekszünk, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak’ (Róma 14:19).

Az istenfélelem előmozdítja a pártatlanságot

„Aki becsapja az alacsony sorút, az annak Alkotóját gyalázza — mondja Salamon —, aki viszont kegyet gyakorol a szegény iránt, az dicsőíti Őt” (Példabeszédek 14:31). Egy istenfélő személy tisztában van azzal, hogy minden embernek egy az Alkotója, Jehova Isten. Ezért az alacsony sorú is az embertársa, és ahogyan bánik vele, azzal az emberiség Teremtőjére vet jó vagy rossz fényt. Ha dicsőíteni szeretnénk Istent, akkor igazságosan és pártatlanul kell bánnunk másokkal. A szerény körülmények között élő keresztényekre is részrehajlás  nélkül figyelmet kell fordítani szellemileg. Szegényeket és gazdagokat egyaránt fel kell keresnünk Isten Királyságának a jó hírével.

Az istenfélelem egy további előnyére utal a bölcs király a következő szavakkal: „A gonoszt gazsága miatt letaszítják, az igazságos viszont menedékre lel feddhetetlenségében” (Példabeszédek 14:32). Milyen értelemben taszítják le a gonoszt? Némelyek szerint ez azt jelenti, hogy amikor csapás sújtja, nincs esélye a talpra állásra. Az istenfélő ember ellenben menedékre lel az Isten iránti feddhetetlenségében, amikor baj éri. Még ha meg is kell halnia, fenntartás nélkül bízik Jehovában, és ugyanaz az eltökélt szándéka, mint ami Jóbnak volt, aki kijelentette: „Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!” (Jób 27:5).

A feddhetetlenség megőrzéséhez elengedhetetlen az istenfélelem és a bölcsesség. És hol található meg a bölcsesség? „Az értelmesnek a szívében nyugszik a bölcsesség — válaszol a Példabeszédek 14:33 —, az ostobák között viszont ismertté lesz.” Igen, a bölcsesség az értelmes ember szívében található meg. De hogyan válik ismertté az ostobák között? Egy forrásmű szerint „az ostoba, mivel bölcsnek akar látszani, olyasmiről fecseg, amit bölcsnek gondol, de közben ostobasággá változtatja”.

„Felmagasztalja a népet”

Izrael királya most áttér az istenfélelem egyénekre gyakorolt hatásáról arra, hogy hogyan érint egy egész nemzetet ez a tulajdonság: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn azonban gyalázatára van a nemzeteknek” (Példabeszédek 14:34). Milyen egyértelműen bebizonyosodott ez az alapelv Izrael nemzetének esetében! Annak köszönhetően, hogy Izrael ragaszkodott Isten magas irányadó mértékeihez, felmagasztaltatott a körülötte élő nemzetek fölé. De aztán újra meg újra engedetlenné lettek, amivel szégyent hoztak magukra, és Jehova végül elvetette őket. Ez az alapelv Isten ma élő népére is érvényes. A keresztény gyülekezet különbözik a világtól, mivel ragaszkodik Isten igazságos alapelveihez. De ahhoz, hogy ebben a kiemelt helyzetben maradjunk, egyénenként tiszta életet kell élnünk. A bűn gyakorlása szégyent hoz ránk is, valamint a gyülekezetre és Istenre is.

Salamon így ír arról, hogy mi szerez örömet egy királynak: „A király gyönyörűségét leli az éleslátással cselekvő szolgában, de haragos a szégyenteljesen cselekvővel” (Példabeszédek 14:35). A Példabeszédek 16:13 pedig ezt mondja: „A nagy királynak kedvesek az igazságos ajkak, és szereti azt, aki egyenesen beszél.” Igen, Vezetőnk és Királyunk, Jézus Krisztus örömét leli abban, ha igazságosan és éleslátással cselekszünk, ajkunkat pedig a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában használjuk. Maradjunk hát buzgók ebben, és élvezzük az igaz Isten félelméből fakadó áldásokat!

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Az istenfélelmet meg lehet tanítani