Ki Jézus Krisztus?

KÉPZELD csak, milyen izgatott lehetett egy zsidó ifjú, András, amikor először hallotta a názáreti Jézus szavait! A Biblia leírja, hogy András a testvéréhez rohant, és a következőket mondta: „Megtaláltuk a Messiást [vagyis Krisztust]” (János 1:41). A héber, valamint a görög nyelvben a rendszerint „Messiásnak” és „Krisztusnak” fordított szavak jelentése ’Felkent’. Jézus volt a Felkent, vagyis Isten Kiválasztottja, a megígért Vezető (Ézsaiás 55:4). Az Írásokban voltak róla szóló próféciák, és a zsidók akkoriban várták is (Lukács 3:15).

Honnan tudhatjuk, hogy Jézus valóban Isten Kiválasztottja volt? Nos, gondoljunk arra, mi történt i. sz. 29-ben, amikor Jézus 30 éves volt. Elment Keresztelő Jánoshoz, hogy keresztelje meg a Jordán vizében. A Bibliában ezt olvashatjuk: „Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből; és íme, az egek megnyíltak, és látta, amint Isten szelleme alászáll, mint egy galamb, és leereszkedik rá. Íme, hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek«” (Máté 3:16, 17). Vajon miután János hallotta ezeket a helyeslő szavakat, lehetett bármi kétsége afelől, hogy Jézus Isten Kiválasztottja? Jehova Isten kiárasztotta Jézusra a szent szellemét, ezáltal felkente őt, vagyis kijelölte, hogy az eljövendő Királyságában ő legyen a Király. Így Jézus Krisztussá, vagyis Felkentté vált. De miért hívták Jézust Isten Fiának? Honnan származott?

Származása ’ősidőkbe nyúlik vissza’

Jézus életét három szakaszra oszthatjuk. Az első jóval az emberi születése előtt kezdődött. Származása „ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza” — olvashatjuk a Mikeás 5:2-ben. Jézus maga is kijelentette: „én felülről vagyok”, vagyis az égből (János 8:23). Az égben élt hatalmas szellemszemélyként.

Mivel minden teremtett dolognak van kezdete, volt egy olyan időszak, amikor egyedül Isten létezett. Megszámlálhatatlan korszakokkal ezelőtt azonban Isten Teremtővé vált. Ki volt az első teremtménye? A Biblia utolsó könyve úgy utal Jézusra, mint aki „Isten teremtésének kezdete” (Jelenések 3:14). Jézus „az egész teremtés elsőszülötte”. Ez azért van így, „mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok” (Kolosszé 1:15, 16). Igen, Jézus volt az egyetlen, akit Isten saját maga közvetlenül teremtett. Ezért hívják Isten ’egyszülött Fiának’ (János 3:16). Az elsőszülött Fiúra úgy is utalnak, mint aki „a Szó” (János 1:14). Miért? Mert mielőtt emberként megszületett volna, az égben szolgált Isten szószólójaként.

„A Szó” Jehova Istennel volt „kezdetben”, ’az ég és a föld’ megteremtésekor. Ő volt az, akihez így szólt Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra” (János 1:1; 1Mózes 1:1, 26). Jehova elsőszülött Fia ott volt az Atyja oldalán, együtt dolgozott vele. A Példabeszédek 8:22–31 szerint így beszélt magáról: „mellette [a Teremtő mellett] voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap, s én örvendeztem előtte minden időben.”

Milyen közelről megismerhették egymást Jehova Isten és az egyszülött Fia, amint egymás mellett dolgoztak! Isten Fiára maradandó  hatással volt az, hogy számtalan korszakon át szoros kapcsolatban volt Jehovával. Ez az engedelmes Fiú éppen olyanná vált, mint az Atyja, Jehova. A Kolosszé 1:15 ’a láthatatlan Isten képmásának’ nevezi Jézust. Ez az egyik oka annak, hogy a Jézusról szóló ismeret létfontosságú, ha szeretnénk kielégíteni a szellemi szükségletünket, valamint azt a természetes vágyunkat, hogy megismerjük Istent. Jézus a földönlétekor mindent pontosan úgy tett, ahogyan Jehova elvárta tőle. Éppen ezért, ha megismerjük Jézust, az egyben azt is jelenti, hogy növeljük az ismeretünket Jehováról (János 8:28; 14:8–10). De hogyan jött Jézus a földre?

Emberi élete

Jézus életének második szakasza akkor kezdődött, amikor Isten elküldte őt a földre. Jehova csodálatos módon Jézus életét az égből átültette egy hűséges zsidó szűz, Mária méhébe. Jézus nem örökölt semmi tökéletlenséget, hiszen nem emberi apától származott. Jehova szent szelleme, vagyis tevékeny ereje Máriára szállt, és ’beárnyékolta’, csodálatosan előidézve, hogy teherbe essen (Lukács 1:34, 35). Mária így egy tökéletes gyermeknek adott életet. Józsefnek, az ácsnak a fogadott fiaként Jézus egy szerény otthonban nőtt fel, és később több testvére is született (Ézsaiás 7:14; Máté 1:22, 23; Márk 6:3).

Jézus gyermekkoráról nem sokat tudunk, de egy eseményt érdemes megemlítenünk. Amikor 12 éves volt, a szülei elvitték őt az évenkénti pászkára Jeruzsálembe. Míg ott voltak, Jézus sok időt töltött a templomban, „ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket”. Mi több, „mindenki, aki figyelt rá, csak ámuldozott az értelmén és a válaszain”. Igen, az ifjú Jézus nemcsak gondolatébresztő, szellemi dolgokkal kapcsolatos kérdéseket tudott feltenni, hanem értelmes válaszokat is adott, ami lenyűgözte az embereket (Lukács 2:41–50). Miközben Názáret városában felcseperedett, kitanulta az ácsmesterséget, bizonyára a nevelőapjától, Józseftől (Máté 13:55).

Jézus 30 éves koráig Názáretben élt. Majd elment Jánoshoz, hogy keresztelje meg. A megkeresztelkedése után pedig nekilátott mozgalmas szolgálatának. Három és fél év alatt beutazta az országot, hirdetve Isten Királyságának jó hírét. Bizonyítékát adta annak, hogy őt Isten küldte. Hogyan? Azáltal, hogy sok csodát hajtott végre, olyan hatalmas cselekedeteket, amelyek az emberek képességei felett álltak (Máté 4:17; Lukács 19:37, 38).

Jézust gyengédség és mély érzések hatották át. A gyengédsége különösen abban mutatkozott meg, ahogyan másokra tekintett, és ahogyan bánt velük. Mivel Jézus megközelíthető és kedves volt, az emberek vonzódtak hozzá. Még a gyermekek is fesztelenül érezték magukat a társaságában (Márk 10:13–16). Jézus tisztelettel bánt a nőkkel, noha egyesek az  akkori időkben lenézték őket (János 4:9, 27). Segítette a szegényeket és az elnyomottakat, hogy ’felüdülést találjanak a lelküknek’ (Máté 11:28–30). A tanítási módszere világos, egyszerű és gyakorlatias volt. Az, amit tanított, visszatükrözte azt a szívbéli vágyát, hogy megismertesse a hallgatóival az igaz Istent, Jehovát (János 17:6–8).

Jézus — felhasználva Isten szent szellemét — csodákat hajtott végre, könyörületesen meggyógyította a betegeket és a lesújtottakat (Máté 15:30, 31). Például egy ember, aki leprás volt, odament hozzá, és ezt mondta neki: „ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Mit tett erre Jézus? Kinyújtotta a kezét, megérintette a férfit, és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” És a beteg férfi meggyógyult! (Máté 8:2–4).

Gondoljunk arra az eseményre is, amikor egy tömeg jött Jézushoz, három napig mellette voltak, és nem volt mit enniük. Szánalmat érzett irántuk, és csodálatos módon enni adott ’négyezer férfinak, az asszonyokon és kisgyermekeken kívül’ (Máté 15:32–38). Egy másik alkalommal Jézus lecsendesített egy vihart, amely veszélybe sodorta a barátai életét (Márk 4:37–39). Halottakat támasztott fel (Lukács 7:22; János 11:43, 44). * Jézus még a tökéletes emberi életét is kész volt odaadni, hogy a tökéletlen emberiségnek reménysége lehessen. Mennyire mélyen szerette Jézus az embereket!

Hol van most Jézus?

Jézus 33 és fél éves korában egy kínoszlopon halt meg. * De ezzel nem lett vége mindennek. Életének harmadik korszaka mintegy három nappal később kezdődött, amikor is Jehova Isten feltámasztotta a Fiát mint szellemszemélyt. Jézus a feltámadása után több száz első századi embernek megjelent (1Korintusz 15:3–8). Ezt követően „leült az Isten jobbjához”, és várta, hogy királyi hatalmat kapjon (Héberek 10:12, 13). Amikor ez az idő eljött, Jézus megkezdte királyi uralmát. Akkor hogyan kell ma elképzelnünk Jézust? Vajon egy halálra ítélt, szenvedő emberre kell gondolnunk? Vagy úgy tekintsünk rá, mint akit imádnunk kell? Jézus most nem ember, de nem is mindenható Isten. Ő inkább hatalmas szellemteremtmény, uralkodó Király. Hamarosan a bajokkal teli földünk felett is teljessé teszi az uralmát.

Jelképes nyelvezettel a Jelenések 19:11–16 úgy írja le Jézus Krisztust, mint egy királyt, aki fehér lovon ül, és eljön, hogy igazságosságban ítélkezzen és folytasson háborút. Van ’egy hosszú kardja, hogy azzal sújtson le a nemzetekre’. Igen, Jézus fel fogja használni nagy hatalmát, hogy elpusztítsa a gonoszokat. És mi történik majd azokkal, akik igyekszenek követni a példát, amelyet Jézus a földönlétekor mutatott? (1Péter 2:21). Ő és az Atyja megőrzi az ilyen embereket ’a mindenható Isten nagy napjának háborújában’, melyet gyakran Armageddonnak neveznek, és ezek az emberek Isten égi Királyságának földi alattvalóiként örökké élhetnek majd (Jelenések 7:9, 14; 16:14, 16; 21:3, 4).

Jézus nagyszerű csodákat fog végrehajtani békés uralma alatt az emberiség javára! (Ézsaiás 9:6, 7; 11:1–10). Meg fogja szüntetni a betegséget, és véget fog vetni a halálnak. Isten felhasználja majd Jézust, hogy milliárdokat támasszon fel, lehetőséget adva nekik, hogy örökké éljenek a földön (János 5:28, 29). El sem tudjuk képzelni, milyen csodálatos lesz az életünk a Királyság-uralom alatt. Ezért nagyon fontos, hogy továbbra is szerezzünk ismeretet a Bibliából, és még jobban ismerjük meg Jézus Krisztust.

[Lábjegyzetek]

 [Kiemelt rész a 7. oldalon]

VAJON JÉZUS MINDENHATÓ ISTEN?

Sok vallásos ember szerint Jézus az Isten. Egyesek abban hisznek, hogy Isten egy háromság. E szerint a tanítás szerint „Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek is, de még sincs három Isten, csak egy Isten”. Úgy vélik, hogy mind a három személy „egyformán örökkévaló és egyenrangú” (The Catholic Encyclopedia). Helytállóak az ilyen nézetek?

Jehova Isten a Teremtő (Jelenések 4:11). Neki nincs kezdete, sem vége, és ő mindenható (Zsoltárok 90:2). Ám Jézusnak volt kezdete (Kolosszé 1:15, 16). Jézus a következőket mondta, amikor úgy utalt Istenre, mint az Atyjára: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Jézus azt is kifejtette, hogy vannak olyan dolgok, melyekről sem ő, sem az angyalok nem tudnak, csak az Atyja (Márk 13:32).

Továbbá Jézus így imádkozott az Atyjához: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42). Vajon kihez imádkozott Jézus, ha nem egy magasabb rangú Személyhez? Továbbá Isten támasztotta fel Jézust a halálból, nem Jézus saját magát (Cselekedetek 2:32). Nyilvánvaló tehát, hogy az Atya és a Fiú nem voltak egyenlőek, mielőtt Jézus a földre jött, vagy amíg itt élt a földön. De mi lett azután, hogy Jézus feltámadt, és visszament az égbe? Az 1Korintusz 11:3 kijelenti: ’Krisztus feje az Isten.’ Igen, a Fiú mindig alá lesz rendelve Istennek (1Korintusz 15:28). Tehát a Szentírás feltárja, hogy Jézus nem mindenható Isten. Ő Isten Fia.

A háromság tanában emlegetett harmadik személy, a szent szellem pedig nem is személy. A zsoltáríró Istenhez intézett imájában így fogalmazott: „Ha szellemedet kibocsátod, megteremtetnek” (Zsoltárok 104:30). Ez a szellem nem maga Isten; ez egy tevékeny erő, amelyet Isten küld vagy használ fel, hogy véghezvigye a szándékát. Ezzel az erővel teremtette meg Isten a fizikai egeket, a földet és minden élőlényt (1Mózes 1:2; Zsoltárok 33:6). Isten arra is felhasználta a szent szellemét, hogy ihletést adjon azoknak a férfiaknak, akik a Bibliát írták (2Péter 1:20, 21). A háromság tehát nem Biblián alapuló tanítás. * „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” — olvashatjuk a Bibliában (5Mózes 6:4).

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Jézus a megkeresztelkedésekor Isten Felkentje lett

[Kép a 7. oldalon]

Jézus az erejét az Istentől kapott munkának szentelte

[Kép a 7. oldalon]

Jézus ma hatalmas Király