Jól ki van képezve a lelkiismereted?

ELŐFORDULT-E már veled, hogy ilyesmit mondtál: „A szívem mélyén tudom, hogy ez nem helyes.” Vagy: „Nem tehetem meg, amire kérsz. Belül valami azt súgja, hogy ez tisztességtelen.” A lelkiismereted szólalt meg, vagyis a belső érzéked a helyes és a helytelen megítélésére, mely mentegeti vagy vádolja az embert. Igen, a lelkiismeret mindannyiunk sajátja.

Noha az ember el van idegenedve Istentől, általában véve még mindig képes megkülönböztetni a jót a rossztól. Ez azért van így, mert Isten képmására lett megalkotva, ennélfogva valamennyire visszatükrözi Isten bölcsességét és igazságosságát (1Mózes 1:26, 27). Pál apostol isteni ihletésre így írt erről: „amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ezek, bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma 2:14, 15). *

Ez az első embertől, Ádámtól örökölt erkölcsi érzék mindenféle bőrszínű és nemzetiségű emberben működik, mint egy „törvény”, vagyis viselkedési szabály. Általa képesek vagyunk megvizsgálni magunkat, és ítéletet hozni magunkról (Róma 9:1). Ádám és Éva, amint megszegték Isten törvényét, nyomban tanúbizonyságot tettek erről a képességről, hiszen elrejtőztek (1Mózes 3:7, 8). Dávid királynak is megszólalt a lelkiismerete, amikor rádöbbent, hogy a népszámlálással bűnt követett el. A Biblia úgy fogalmaz, hogy „Dávidot . . . elítélte a szíve” (2Sámuel 24:1–10).

Az, hogy képesek vagyunk visszatekinteni, és ítéletet alkotni a viselkedésünkről erkölcsi szempontból, fontos eredményt szülhet: Istennek tetsző bűnbánatot. „Míg hallgattam, csontjaim elsorvadtak, hisz egész álló nap sóhajtoztam — írta Dávid. — Bűnömet végül megvallottam neked, és nem takargattam vétkemet. Ezt mondtam: »Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.« Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát” (Zsoltárok 32:3, 5). A jól működő lelkiismeret által tehát a bűnös visszatérhet Istenhez, valamint felismerheti, hogy Isten megbocsátására szorul, és hogy fontos az ő útjain járnia (Zsoltárok 51:1–4, 9, 13–15).

A lelkiismeret ezenkívül figyelmeztet minket, és irányt mutat, amikor választanunk kell két dolog közül, illetve döntést kell hoznunk valamilyen erkölcsi kérdésben. Valószínűleg ennek köszönhette József, hogy idejekorán felismerte, hogy a házasságtörés helytelen és rossz, Isten elleni bűn. Később a tízparancsolatban, melyet Izrael kapott, volt egy házasságtörést tiltó törvény is (1Mózes 39:1–9; 2Mózes 20:14). Nem kérdés, hogy sokkal jobban járunk, ha a lelkiismeretünk ki van képezve  arra, hogy irányítson bennünket, mint ha csak ítéletet mondana fölöttünk. A te lelkiismereted így működik?

Képezzük a lelkiismeretünket, hogy jó döntéseket hozzunk!

Bár a lelkiismeret velünk született adottság, sajnos nem működik hibátlanul. Az emberiség kezdete tökéletes volt ugyan, de aztán „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Mivel bűnösök és tökéletlenek vagyunk, a lelkiismeretünk eltorzulhat, és lehet, hogy már nem egészen az eredeti terv szerint működik (Róma 7:18–23). Az is figyelembe veendő, hogy külső hatások is befolyásolhatják, mint például a neveltetés, a helyi szokások, a hitnézetek és a környezet. Nem vitás, hogy a világ züllöttsége és hanyatló értékrendje nem szolgálhat egy jó lelkiismeret mércéjeként.

A keresztényeknek éppen ezért az Isten Szavában, a Bibliában található szilárd, igazságos irányadó mértékekre van szükségük. Ezek képesek úgy irányítani a lelkiismeretünket, hogy az helyesen ítélje meg a dolgokat, és kiigazítsa őket (2Timóteusz 3:16). Ha a lelkiismeretünk Isten irányadó mértékei alapján kap képzést, jobban meg tud óvni minket erkölcsileg, mivel képessé tesz „a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). Isten irányadó mértékei nélkül a lelkiismeretünk talán nem jelezne, amikor rossz útra tévedünk. „Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja” — jelenti ki a Biblia (Példabeszédek 16:25; 17:20).

Az élet némely területén Isten Szava nyílt irányvonalakat és utasításokat közöl, melyeknek a követése a javunkra válik. De számtalan olyan helyzet adódik, amelyre nem találunk határozott utasítást a Bibliában. Ilyenek lehetnek a munkahellyel, egészséggel, kikapcsolódással, öltözködéssel, ápoltsággal és egyéb kérdésekkel kapcsolatos döntések. Nem könnyű minden esetben tudni, hogy mit tegyünk, és helyes döntést hozni. Ezért utánozzuk Dávid magatartását, aki így imádkozott: „Ismertesd meg velem útjaidat, ó, Jehova, taníts meg a te ösvényeidre. Járass engem igazságodban, és taníts, mert te vagy az én megmentő Istenem” (Zsoltárok 25:4, 5). Minél jobban megértjük Isten gondolkodásmódját és útjait, annál jobban fog menni, hogy pontosan mérjük fel a körülményeinket, és tiszta lelkiismerettel hozzunk döntéseket.

Ha tehát valamilyen kérdéssel vagy döntéssel nézünk szembe, először is tűnődjünk el az odaillő bibliai alapelveken. Hogy csak néhány példát említsünk: tartsuk tiszteletben  a főséget (Kolosszé 3:18, 20); legyünk tisztességesek mindenben (Héberek 13:18); gyűlöljük a rosszat (Zsoltárok 97:10); törekedjünk a békére (Róma 14:19); engedelmeskedjünk a fennálló hatalmaknak (Máté 22:21; Róma 13:1–7); kizárólagos odaadással legyünk Isten iránt (Máté 4:10); ne legyünk része a világnak (János 17:14); kerüljük a rossz társaságot (1Korintusz 15:33); öltözködjünk szerényen (1Timóteusz 2:9, 10); ne botránkoztassunk meg másokat (Filippi 1:10). A megfelelő bibliai alapelv megtalálása erősítheti a lelkiismeretünket, és megkönnyítheti, hogy helyes döntést hozzunk.

Hallgassunk a lelkiismeretünkre!

Ha szeretnénk, hogy a lelkiismeretünk a segítségünkre legyen, akkor hallgatnunk kell rá. Csak akkor vesszük hasznát a Biblia alapján kiképzett lelkiismeretünknek, ha késedelem nélkül reagálunk a jelzéseire. A kiképzett lelkiismeretet az autó műszerfalán lévő kijelzőkhöz hasonlíthatnánk. Tegyük fel, hogy az egyik ilyen kijelző arra figyelmeztet minket, hogy alacsony az olajnyomás. Mi lenne, ha nem tennénk semmit az adott pillanatban, és csak egyszerűen továbbmennénk? Súlyos károsodás érhetné az autónk motorját. Ugyanígy a lelkiismeretünk hangja figyelmeztethet minket arra, hogy egy bizonyos eljárásmód helytelen. Amint összeveti a bibliai zsinórmértéket és értékeket a tetteinkkel vagy szándékainkkal, jelez, ahogyan a műszerfalon lévő lámpácska. Azáltal, hogy hallgatunk a figyelmeztetésre, nemcsak a helytelenség rossz következményeitől óvjuk meg magunkat, de azt is elérjük, hogy továbbra is megfelelően működjön a lelkiismeretünk.

Mi történne, ha nem törődnénk a figyelmeztetéssel? Csak idő kérdése, és a lelkiismeretünk érzéketlenné válna. A lelkiismeret állandó figyelmen kívül hagyásának vagy elnyomásának a hatása ahhoz hasonlítható, mint amikor tüzes bélyegzővassal jelet ütnek egy állat bőrébe. A hegben nincsenek idegvégződések, így semmit sem érez (1Timóteusz 4:2). Az ilyen lelkiismeret nem vesz tudomást a bűnről, és nem figyelmeztet rá, hogy ne kövessük el újból. A megkeményedett lelkiismeret nem foglalkozik azzal, hogy a Biblia szerint mi helyes, és mi helytelen, tehát nem működik megfelelően. Be van szennyeződve, a tulajdonosa pedig „minden erkölcsi érzéket elveszítve” el van idegenedve Istentől (Efézus 4:17–19; Titusz 1:15). Milyen szomorú!

’Őrizzük meg a jó lelkiismeretet!’

A jó lelkiismeret megőrzése folyamatos odafigyelést igényel. Pál apostol kijelentette: „folyton  gyakorlom . . . magamat abban, hogy azzal a tudattal éljek, hogy nem vétek sem az Isten, sem az emberek ellen” (Cselekedetek 24:16). Pál mint keresztény állandóan ellenőrizte és kiigazította a viselkedését, nehogy valamivel vétsen Isten ellen. Tudta, hogy végső soron Isten dönti el, hogy helyesen vagy helytelenül cselekszünk-e (Róma 14:10–12; 1Korintusz 4:4). Ezt írta: „minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Héberek 4:13).

Pál azt is említette, hogy nem vét az emberek ellen. Idevágó példa az a tanács, amelyet a korintuszi keresztényeknek adott ’a bálványoknak felajánlott eledelek evésével’ kapcsolatban. Az a lényege, hogy akkor is fontos figyelembe venni mások lelkiismeretét, ha egy bizonyos tett Isten Szava alapján önmagában nem kifogásolható. Ennek elmulasztása odavezethet, hogy ’romlást szenvednek a testvéreink, akikért Krisztus meghalt’. Emellett az Istennel ápolt kapcsolatunkat is tönkretehetjük (1Korintusz 8:4, 11–13; 10:23, 24).

Képezzük hát tovább a lelkiismeretünket, és őrizzük meg a jó lelkiismeretet. Keressük Isten vezetését, amikor döntéseket hozunk (Jakab 1:5). Tanulmányozzuk Isten Szavát, és engedjük, hogy az alapelvei formálják a gondolkodásunkat és az érzéseinket (Példabeszédek 2:3–5). Ha felmerül egy komolyabb kérdés, beszéljünk érett keresztényekkel, hogy feltétlenül jól értsük a helyzetre illő bibliai alapelveket (Példabeszédek 12:15; Róma 14:1; Galácia 6:5). Vegyük fontolóra, hogy milyen hatással lesz a döntésünk a lelkiismeretünkre, másokra és mindenekelőtt a Jehovával ápolt kapcsolatunkra (1Timóteusz 1:5, 18, 19).

Lelkiismeretünk bámulatos ajándék szerető égi Atyánktól, Jehova Istentől. Ha az ő akaratával összhangban használjuk, akkor közelebb kerülünk hozzá, aki teremtett minket. Miközben igyekszünk ’megőrizni a jó lelkiismeretet’ minden tettünkben, egyre nyilvánvalóbbá tesszük, hogy Isten képmására vagyunk megalkotva (1Péter 3:16; Kolosszé 3:10).

[Lábjegyzet]

[Képek a 13. oldalon]

Ki van képezve arra a lelkiismereted, hogy irányítson, és ne csak ítéletet mondjon fölötted?

[Kép a 14. oldalon]

A lelkiismeretünk úgy lesz jól kiképezve, ha megismerjük és alkalmazzuk a Biblia alapelveit

[Képek a 15. oldalon]

Ne hagyjuk figyelmen kívül a lelkiismeretünk hangját!