„Kitartóan virrasszatok” — az ítélet órája elérkezett!
„Kitartóan virrasszatok” — az ítélet órája elérkezett!
Ez a tanulmányozási cikk a Kitartóan virrasszatok! című füzeten alapul, amely a 2004—2005 folyamán világszerte megtartott kerületkongresszusokon lett közreadva.
„Kitartóan virrasszatok . . . , mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (MÁTÉ 24:42)
1—2. Mihez hasonlította találóan Jézus az eljövetelét?
MIT tennél, ha tudomást szereznél róla, hogy egy tolvaj ólálkodik a környéken, és sorban kirabolja a szomszédos házakat? Éberen figyelnél, hogy megvédd szeretteidet és az értékeidet. Végtére is a tolvaj nem küld levelet, hogy bejelentse a jövetele időpontját. Épp ellenkezőleg, titokban és váratlanul érkezik.
2 Jézus többször is alkalmazta szemléltetésként a tolvajok módszereit (Lukács 10:30; János 10:10). A következő figyelmeztetést adta azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek a vég idején fognak megtörténni, és az ítélet-végrehajtókénti eljöveteléhez fognak vezetni: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok. De azt az egyet tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálatkor jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába” (Máté 24:42, 43). Jézus tehát egy tolvaj érkezéséhez hasonlította az eljövetelét: mindkettő váratlan.
3—4. a) Mit foglal magában az, hogy megfogadjuk Jézus figyelmeztetését az eljövetelével kapcsolatban? b) Milyen kérdések merülnek fel?
3 A szemléltetés találó volt, hiszen Jézus eljövetelének pontos dátumát nem lehetett tudni. Korábban Jézus ezt mondta ugyanebben a próféciában: „Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya” (Máté 24:36). Ezért így sürgette a hallgatóit: „legyetek készen” (Máté 24:44). Azoknak, akik megfogadják a figyelmeztetését, készen kell állniuk és helyesen kell viselkedniük, függetlenül attól, hogy Jézus mikor jön el Jehova Ítélet-végrehajtójaként.
4 Felmerül néhány fontos kérdés: Vajon a Jézus által adott figyelmeztetés csak a világban levő embereknek szól, vagy az igaz keresztényeknek is ’kitartóan virrasztaniuk’ kell? Miért sürgős ’kitartóan virrasztanunk’, és mit foglal ez magában?
Kinek szól a figyelmeztetés?
5. Honnan tudjuk, hogy a „kitartóan virrasszatok” figyelmeztetés az igaz keresztényekre vonatkozik?
5 Az egyértelmű, hogy az Úr eljövetele a tolvajéhoz hasonló lesz azoknak a világi embereknek, akik bezárják a fülüket a közelgő nyomorúságról szóló figyelmeztetés előtt (2Péter 3:3–7). De mi a helyzet az igaz keresztényekkel? Pál apostol ezt írta hívőtársainak: „magatok is igen jól tudjátok, hogy Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel” (1Tesszalonika 5:2). Semmi kétségünk afelől, hogy ’Jehova napja eljön’. De azt jelenti ez, hogy nekünk kevésbé kell virrasztanunk? Figyeld meg, hogy a következőket Jézus a tanítványainak mondta: „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:44). Korábban, amikor arra figyelmeztette a tanítványait, hogy továbbra is a Királyságot keressék, ezt mondta nekik: „álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondoljátok valószínűnek” (Lukács 12:31, 40). Ezek után világos, hogy Jézus a követőire gondolt, amikor a „kitartóan virrasszatok” figyelmeztetést adta.
6. Miért kell ’kitartóan virrasztanunk’?
6 Miért kell ’kitartóan virrasztanunk’ és ’készen állnunk’? Jézus ezt így magyarázta: „két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják; két asszony őröl majd a kézimalomnál: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják” (Máté 24:40, 41). Akik készen lesznek, azokat „elviszik”, vagyis megmentik, amikor ez az istentelen világ elpusztul. A többieket „otthagyják” a pusztulásra, mivel ők önző módon csak a saját dolgaikkal voltak elfoglalva. Lehet, hogy ezek közé tartozik majd néhány olyan személy is, aki egyszer már a világosságra jött, de nem virrasztott kitartóan.
7. Mire ad lehetőséget az, hogy nem tudjuk, mikor jön el a vég?
7 Mivel nem ismerjük pontosan azt a napot, amikor ez a régi rendszer véget ér, lehetőségünk van megmutatni, hogy tiszta indítékból szolgáljuk Istent. Hogyan? Talán úgy tűnhet, hogy a vég még elég soká érkezik el. Sajnos néhány keresztény, aki így érez, hagyta, hogy kihűljön a Jehova szolgálata iránti buzgalma. Pedig az önátadásunkkor feltétel nélkül felajánlottuk magunkat Jehova szolgálatára. Akik ismerik Jehovát, tudják, hogy az utolsó pillanatban tanúsított buzgalom nem lesz rá hatással. Ő látja, mi van a szívben (1Sámuel 16:7).
8. Hogyan ösztönöz minket a Jehova iránti szeretetünk arra, hogy kitartóan virrasszunk?
8 Mivel igazán szeretjük Jehovát, a legnagyobb örömünket leljük akaratának cselekvésében, és örökké akarjuk szolgálni őt (Zsoltárok 40:8; Máté 26:39). Ez a kilátásunk nem lesz kevésbé értékes attól, hogy egy kicsit tovább kell várnunk, mint ahogy azt talán korábban gondoltuk. Mindenekelőtt azért virrasztunk kitartóan, mert kíváncsian várjuk, hogy milyen szerepe lesz Jehova napjának a szándéka megvalósításában. Az a hő vágyunk, hogy elnyerjük Isten tetszését, arra ösztönöz minket, hogy alkalmazzuk a Szavában található tanácsokat, és Királyságát az első helyre tegyük az életünkben (Máté 6:33; 1János 5:3). Vizsgáljuk meg, milyen hatással kell lennie a döntéseinkre és a mindennapi életünkre annak, hogy kitartóan virrasztunk.
Merre tart az életed?
9. Miért kell sürgősen ráébredniük a világban levő embereknek, hogy milyen jelentőségteljes időkben élünk?
9 Napjainkban sok ember felfigyel rá, hogy szinte mindennap történik valamilyen súlyos katasztrófa vagy megrendítő esemény, és lehet, hogy nem örülnek annak, ahogyan a saját életük alakul. De vajon tudják, hogy mit jelentenek igazából ezek a világesemények? Tisztában vannak vele, hogy „a világrendszer befejezésének” idején élünk? (Máté 24:3). Felismerik, hogy az önző, erőszakos, mi több, istentelen magatartás elburjánzása ’az utolsó napok’ jele? (2Timóteusz 3:1–5). Sürgősen rá kell ébredniük, hogy milyen jelentőséggel bírnak mindezek, és meg kell vizsgálniuk, hogy merre tart az életük.
10. Mit kell tennünk, hogy biztosan kitartóan virrasszunk?
10 Mi a helyzet velünk? Naponta szembekerülünk olyan döntésekkel, amelyek a munkánkkal, az egészségünkkel, a családunkkal és az imádatunkkal kapcsolatosak. Tudjuk, mit mond a Biblia, és próbáljuk is alkalmazni. Ezért jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Engedem, hogy az élet aggodalmai eltereljék a figyelmemet?” „Hagyom, hogy a világ filozófiái és gondolkodásmódja szabja meg a döntéseimet?” (Lukács 21:34–36; Kolosszé 2:8). Továbbra is be kell bizonyítanunk, hogy teljes szívünkből Jehovában bízunk, és nem a magunk értelmére támaszkodunk (Példabeszédek 3:5). Ha így teszünk, ’szilárdan megragadjuk a valódi életet’, az örök életet Isten új világában (1Timóteusz 6:12, 19).
11—13. Mit tanulhatunk abból, ami a) Noé napjaiban b) Lót napjaiban történt?
11 A Biblia sok intő példát tartalmaz, amelyek segíthetnek nekünk kitartóan virrasztani. Figyeld meg, mi történt Noé napjaiban. Isten jó előre gondoskodott a figyelmeztetésről. De Noén és a háznépén kívül senki nem vett észre semmit (2Péter 2:5). Jézus ezt mondta erről: „amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is. Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37–39). Mit tanulhatunk ebből? Ha bármelyikünk is engedné, hogy a mindennapos aggodalmak, akár az olyan elfoglaltságok is, amelyek amúgy hozzátartoznak az élethez, elvegyék az időt a szellemi tevékenységektől, amelyeknek Isten szerint az első helyen kell lenniük, akkor bizony komolyan el kell gondolkodnunk a helyzetünkön (Róma 14:17).
12 Vagy gondoljunk vissza Lót napjaira. Szodoma, ahol Lót és a családja élt, gazdag, de rendkívül erkölcstelen város volt. Jehova elküldte az angyalait, hogy elpusztítsák. Az angyalok sürgették Lótot és a családját, hogy meneküljenek Szodomából, és vissza se nézzenek. Az angyalok buzdítására el is hagyták a várost. Azonban Lót felesége nyilvánvalóan nem tudott uralkodni az érzésein, amelyek a Szodomában levő otthonukhoz fűzték. Engedetlenül visszanézett, és ezért az életével fizetett (1Mózes 19:15–26). A jövőnket illetően Jézus erre int minket: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Odafigyelünk erre a felszólításra? (Lukács 17:32).
13 Azok, akik megfogadták az Istentől jövő figyelmeztetéseket, megmenekültek. Ez történt Noéval és a családjával, valamint Lóttal és a lányaival is (2Péter 2:9). Miközben megszívleljük e példák intelmeit, fel is buzdulunk, hiszen látjuk, hogy a megszabadulás üzenetét közvetítik az igazságosság szeretőinek. Ez bizalomteljes várakozással tölti el a szívünket azt illetően, hogy Jehova be fogja teljesíteni ígéretét, miszerint „új egeket és új földet” alkot, amelyekben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).
’Elérkezett az ítélet órája’
14—15. a) Mit foglal magában az ítélet „órája”? b) Mit jelent ’félni az Istent, és neki adni dicsőséget’?
14 Mire számíthatunk, miközben kitartóan virrasztunk? A Jelenések könyve lépésről lépésre felsorolja, hogyan fog beteljesedni Isten szándéka. Feltétlenül aszerint kell cselekednünk, amit mond, ha szeretnénk készen állni. A prófécia élénk képet fest azokról az eseményekről, amelyek ’az Úr napján’ fognak végbemenni, amely akkor kezdődött, amikor Krisztus leült a trónjára az égben 1914-ben (Jelenések 1:10). A Jelenések könyve egy angyalra irányítja a figyelmünket, akit azzal bíztak meg, hogy az ’örökkévaló jó hírt hirdesse’. Az angyal harsány hangon ezt mondja: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája” (Jelenések 14:6, 7). Az ítéletnek ez az „órája” egy rövid időszak, melynek során a próféciában felvázolt ítéleteknek mind a kihirdetése, mind pedig a végrehajtása megtörténik. Mi most ebben az időszakban élünk.
15 Most, mielőtt az ítélet órája befejeződik, arra kapunk ösztönzést, hogy ’féljük az Istent, és adjunk neki dicsőséget’. Mit foglal ez magában? A helyénvaló istenfélelemnek arra kell indítania minket, hogy elforduljunk a rossztól (Példabeszédek 8:13). Ha nagyra becsüljük Istent, akkor mély tisztelettel fogunk figyelni arra, amit mond. Nem leszünk túl elfoglaltak ahhoz, hogy rendszeresen olvassuk Szavát, a Bibliát. Nem fogjuk lekicsinyelni a tanácsát, hogy látogassuk a keresztény összejöveteleket (Héberek 10:24, 25). Szívügyünknek fogjuk tekinteni azt a kiváltságot, hogy hirdethetjük Isten messiási Királyságának jó hírét, és ezt buzgón fogjuk tenni. Bízni fogunk Jehovában minden időben, teljes szívünkből (Zsoltárok 62:8). Felismerve, hogy Jehova az egyetemes Szuverén, tiszteljük őt, mégpedig úgy, hogy önként alávetjük magunkat neki mint az életünk Szuverénjének. Valóban féled Istent, és dicsőséget adsz neki mindezeken a módokon?
16. Miért mondhatjuk, hogy a Jelenések 14:8-ban olvasható, Nagy Babilon ellen szóló ítélet már beteljesedett?
16 A Jelenések könyvének 14. fejezete további eseményekről számol be, amelyeknek az ítélet órájában kell megtörténniük. Elsőként Nagy Babilonról, a hamis vallás világbirodalmáról esik szó: „egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: »Elesett! Elesett Nagy Babilon!«” (Jelenések 14:8). Igen, Isten nézőpontjából Nagy Babilon már elesett. Jehova felkent szolgái 1919-ben megszabadultak a babiloni tantételek és szokások fogságából, amelyek évezredek óta béklyóban tartják a népeket és a nemzeteket (Jelenések 17:1, 15). Így aztán az igaz imádat előmozdítására tudták fordítani az erejüket. Azóta az Isten Királyságának jó híréről szóló prédikálás világméretűvé vált (Máté 24:14).
17. Mit foglal magában az, hogy kijövünk Nagy Babilonból?
17 De ezzel még nem ér véget Isten ítéletének végrehajtása Nagy Babilon felett. Már közeledik végső pusztulása (Jelenések 18:21). A Biblia jó okkal sürgeti így az embereket mindenhol: „Menjetek ki belőle [Nagy Babilonból] . . . , ha nem akartok részestársai lenni a bűneiben” (Jelenések 18:4, 5). Hogyan tudunk kijönni Nagy Babilonból? Ez többet foglal magában annál, mint hogy elvágunk minden szálat, amely a hamis valláshoz köt minket. A babiloni befolyás sok népszerű ünnepet és szokást áthat. Emellett támogatja a világ szexualitásról alkotott, engedékeny szemléletmódját, a spiritizmus uralta szórakozási formák terjedését, és még sok minden mást. Ahhoz, hogy kitartóan tudjunk virrasztani, elengedhetetlen, hogy mind a cselekedeteink, mind a szívünk vágyai arról tanúskodjanak, hogy valóban minden módon távol tartjuk magunkat Nagy Babilontól.
18. Figyelembe véve a Jelenések 14:9, 10-ben közölt leírást, mit igyekeznek elkerülni az éber keresztények?
18 A Jelenések 14:9, 10 egy további részletet közöl az ’ítélet órájáról’. Egy másik angyal ezt mondja: „Ha valaki imádja a vadállatot és annak képmását, és jelet fogad el a homlokára vagy a kezére, az inni is fog az Isten haragjának borából.” Miért? Azért, mert ’a vadállat és annak képmása’ az olyan emberi uralom jelképei, amely nem ismeri el Jehova szuverenitását. Az éber keresztények vigyáznak, hogy sem a magatartásukat, sem a cselekedeteiket illetően ne legyenek megjelölve azok rabszolgáiként, akik nem ismerik el, hogy az igaz Isten, Jehova a legfőbb Szuverén. A keresztények tudják, hogy Isten Királysága már fel lett állítva az égben, és meg fogja semmisíteni az összes emberi uralmat, maga pedig megáll mindörökké (Dániel 2:44).
Ne veszítsd el a sürgősség érzetét!
19—20. a) Ahogy egyre közeledünk az utolsó napok vége felé, mit fog Sátán egész biztosan megpróbálni? b) Mit határozzunk el magunkban?
19 Ahogy közeledünk az utolsó napok vége felé, a ránk nehezedő nyomás és kísértések súlya egyre csak fokozódni fog. Amíg ebben a régi rendszerben élünk és sújt minket a tökéletlenségünk, többek között hatással lesz ránk a rossz egészségi állapot, az öregség, egy szeretett hozzátartozónk elvesztése, a megbántottságból fakadó fájdalom, a csalódottság érzése amiatt, hogy közönyösen reagálnak az erőfeszítéseinkre, amelyeket azért teszünk, hogy Isten Szavát prédikáljuk, és még sorolhatnánk. Soha ne felejtsük el, hogy Sátán semmit sem szeretne jobban, mint kihasználni azokat a nehéz helyzeteket, amelyekkel szembenézünk, és elérni, hogy feladjuk a harcot, vagyis ne prédikáljuk többé a jó hírt, és ne éljünk többé Isten irányadó mértékei szerint (Efézus 6:11–13). Most nem annak van itt az ideje, hogy elveszítsük a sürgősség érzetét azt illetően, hogy milyen időkben élünk!
20 Jézus tudta, hogy nagy nyomás fog ránk nehezedni, hogy adjuk fel a harcot, ezért így buzdított: „Kitartóan virrasszatok . . . , mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (Máté 24:42). Legyünk hát mindig tudatában, hogy hol állunk az idő áramlatában. Őrizkedjünk Sátán trükkjeitől, amelyeknek az a céljuk, hogy lelassuljunk vagy feladjuk a harcot. Határozzuk el, hogy még buzgóbban és elszántabban prédikáljuk Isten Királyságának jó hírét, mint valaha. És legfőképpen őrizzük meg a sürgősség érzetét, miközben megfogadjuk Jézus figyelmeztetését, hogy ’kitartóan virrasszunk’. Ha így teszünk, tiszteletet szerzünk Jehovának, és azok között leszünk, akikre örökké ki fogja árasztani az áldásait.
Hogyan válaszolnál?
• Honnan tudjuk, hogy az igaz keresztényekre vonatkozik Jézusnak az a figyelmeztetése, hogy ’kitartóan virrasszunk’?
• A Bibliában található mely intő példák segíthetnek nekünk ’kitartóan virrasztani’?
• Mi az ítélet órája, és mit kell tennünk, mielőtt véget ér?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Jézus egy tolvaj érkezéséhez hasonlította az eljövetelét
[Kép a 24. oldalon]
Nagy Babilon pusztulása közel van
[Képek a 25. oldalon]
Határozzuk el, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal és elszántsággal prédikálunk!