Szülők, milyen jövőt szántok gyermekeiteknek?

„Ifjak és szüzek is . . . Dicsérjék Jehova nevét” (ZSOLTÁROK 148:12, 13)

1. Milyen aggodalmakkal néznek szembe a szülők a gyermekeiket illetően?

MELYIK szülő ne aggódna a gyermekei jövője miatt? Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek megszületik — sőt, talán még előbb is —, a szülők már a jóléte felől aggódnak. Vajon egészséges lesz? Rendesen fog fejlődni? Miközben a gyermek növekszik, további kérdések merülnek fel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szülők a lehető legjobbat akarják nyújtani csemetéiknek (1Sámuel 1:11, 27, 28; Zsoltárok 127:3–5).

2. Miért tulajdonít nagy fontosságot sok szülő annak, hogy a gyermekeiknek jó életük legyen, amikor felnőnek?

² A mai világban azonban nem könnyű megoldani, hogy a szülők a legjobbat tudják adni a gyermekeiknek. Sok szülő életét megkeserítették a háborúk, politikai zavargások, gazdasági nehézségek, fizikai vagy érzelmi megrázkódtatások, és így tovább. Természetes, hogy tiszta szívből szeretnék, ha a gyermekeiknek nem kellene ugyanezeket átélniük. A gazdag országokban a szülők talán azt látják, hogy a barátaik vagy rokonaik gyermekei ragyogó szakmai karriert futnak be, és látszólag sikeres életet élnek. Így aztán kényszert éreznek, hogy a lehetőségeikhez képest mindent megtegyenek, hogy az ő gyermekeik élete is viszonylag kényelmes és biztonságos legyen, vagyis jó életük legyen, amikor felnőnek (Prédikátor 3:13).

Jó életre lelni

3. Milyen döntést hoznak a keresztények?

³ Jézus Krisztus követőiként a keresztények úgy döntenek, hogy átadják az életüket Jehovának. Megszívlelik Jézus szavait: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Lukács 9:23; 14:27). Igen, egy kereszténynek valóban önfeláldozó életet kell élnie. De ettől még ennek az életnek nem kell nélkülözésből és gyötrődésből állnia. Épp ellenkezőleg, ez egy boldog és kielégítő élet — jó élet —, mivel magában foglalja az adakozást, és ahogy Jézus mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

4. Mire buzdította Jézus a követőit?

⁴ Jézus idejében az emberek nagyon nehéz  körülmények között éltek. Amellett, hogy gondoskodniuk kellett a napi betevőről, el kellett viselniük a rómaiak kíméletlen uralmát és napjaik szertartásos vallásoskodóinak nehéz terheit (Máté 23:2–4). Mégis, sokan, akik hallottak Jézusról, örömmel felhagytak személyes törekvéseikkel — akár még a karrierjüket is feladták —, és a követői lettek (Máté 4:18–22; 9:9; Kolosszé 4:14). Vajon ezek a tanítványok kockázatot vállaltak, és veszélybe sodorták a jövőjüket? Figyeld meg Jézus szavait: „mindaz, aki házakat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy apát vagy anyát vagy gyermekeket vagy földeket hagyott el az én nevemért, sokszorta többet kap majd, és örök életet örököl” (Máté 19:29). Jézus megnyugtatta a követőit, hogy az égi Atya ismeri a szükségleteiket. Ezért így buzdította őket: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:31–33).

5. Hogyan érez némelyik szülő Jézus azon ígéretével kapcsolatban, hogy Isten gondoskodni fog a szolgáiról?

⁵ Napjainkban nem sokban különbözik a helyzet. Jehova ismeri a szükségleteinket, és akik első helyre teszik az életükben a Királyság-érdekeket, különösen a teljes idejű szolgálatban levők, ugyanúgy biztosak lehetnek afelől, hogy gondoskodni fog róluk (Malakiás 3:6, 16; 1Péter 5:7). Némelyik szülő azonban bizonytalan ebben a tekintetben. Egyrészről szeretnék, ha a gyermekeik előrehaladást tennének Jehova szolgálatában, és idővel talán a teljes idejű szolgálatot választanák. Másrészt viszont, figyelembe véve a világban jelenleg uralkodó gazdasági és munkaerőpiaci helyzetet, úgy érzik, fontos, hogy a fiatalok először megfelelő képzésben részesüljenek, és így meglegyenek a szükséges képesítéseik egy kívánatos álláshoz, vagy legalábbis legyen valami a birtokukban, amire támaszkodhatnak, ha ez szükségessé válik. Az ilyen szülőknek a megfelelő oktatás gyakran a felsőoktatást jelenti.

Felkészülés a jövőre

6. Milyen értelemben használjuk a „felsőoktatás” kifejezést ebben a cikkben?

⁶ Az oktatási rendszer országonként más és más. Az Egyesült Államokban például az állami iskolák 12 év alapfokú oktatást nyújtanak. Ez után a tanulók jelentkezhetnek egyetemre, ahol négy vagy több év tanulás után diplomát szereznek, és esetleg még tovább képzik magukat az orvosi, jogi, mérnöki vagy egyéb tudományokban. Az ilyen egyetemi oktatásra gondolunk, amikor a „felsőoktatás” kifejezést használjuk ebben a cikkben. * Másrészt sok országban vannak műszaki ismereteket nyújtó és szakmunkásképző iskolák, melyeknek rövidebb ideig tartó tanfolyamai bizonyítványt vagy oklevelet adnak bizonyos szakmákban vagy a szolgáltatóipar területén.

7. Milyen nyomásnak vannak kitéve a tanulók a középiskolákban?

⁷ Ma az az irányzat figyelhető meg a középiskolákban, hogy igyekeznek felkészíteni a tanulókat a továbbtanulásra. Ennek érdekében a legtöbb középiskola az elméleti tárgyakra helyezi a hangsúlyt, hogy segítsen a tanulóknak jól szerepelni az egyetemi felvételi vizsgákon, az olyan tárgyakra viszont, amelyek felkészítenék a tanulókat a munkahelyeken való helytállásra, nem nagyon figyelnek. A középiskolai tanulók napjainkban a tanáraik, a tanácsadóik és az iskolatársaik részéről óriási nyomásnak vannak kitéve, hogy céljuk a legjobb egyetemekre való bejutás legyen, ahol remélhetőleg olyan diplomát szerezhetnek, amely megnyitja előttük az utat az ígéretes és jól fizető állásokhoz.

8. Milyen döntésekkel néznek szembe a keresztény szülők?

⁸ Mit tegyenek hát a keresztény szülők? Természetesen azt akarják, hogy a gyermekeik jól tanuljanak, és elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy el tudják tartani magukat az elkövetkezendő időkben (Példabeszédek 22:29). De vajon egyszerűen hagyniuk kellene, hogy a gyermekeiket magával ragadja a versenyszellem, amelyet a meggazdagodás és a siker utáni vágy táplál? Milyen célokat állítanak a gyermekeik elé akár szóban, akár a személyes példájukkal? Némelyik szülő keményen dolgozik és gyűjtöget, hogy a gyermekét be  tudja íratni valamelyik felsőoktatási intézménybe, amikor eljön az ideje. Mások hajlandóak akár még adósságba is bocsátkozni ugyanebből a célból. Egy ilyen döntés árát azonban nem lehet csupán pénzben lemérni. Mi az ára ma a továbbtanulásnak? (Lukács 14:28–33).

A továbbtanulás ára

9. Mit mondhatunk ma a továbbtanulás anyagi oldaláról?

⁹ Amikor valaminek az áráról beszélünk, általában pénzbeli kiadásokra gondolunk. Némelyik országban az állam támogatja a felsőoktatást, és a kitűnő tanulóknak nem kell tandíjat fizetniük. A legtöbb helyen azonban a továbbtanulás drága, és az árak csak emelkednek. A New York Times egyik cikke megjegyzi: „A felsőoktatást eddig úgy tekintették, mint ami megnyitja az utat a lehetőségek előtt. Ma inkább arról szól, hogy láthatóvá teszi a szakadékot azok között, akiknek van, és azok között, akiknek nincs.” Más szavakkal, a színvonalas felsőoktatás egyre inkább a gazdag és befolyásos családok felségterületévé válik, akik azért taníttatják gyermekeiket, hogy azok is e rendszer gazdag és befolyásos tagjaivá válhassanak. Vajon a keresztény szülőknek ilyen célt kellene a gyermekeik elé tűzniük? (Filippi 3:7, 8; Jakab 4:4).

10. Hogyan kötődik szorosan a felsőoktatás a jelenlegi rendszer támogatásához?

¹⁰ Még az olyan helyeken is lehetnek bizonyos kellemetlen kötöttségek, ahol a felsőoktatás ingyenes. A The Wall Street Journal például arról számolt be, hogy az egyik délkelet-ázsiai országban az állam „piramis típusú iskolarendszert működtet, amely szégyentelen módon a krémet juttatja a csúcsra”. „A krém” tagjai azután a világ legelitebb intézményeiben tanulnak tovább, például az angliai Oxfordban és Cambridge-ben, vagy az egyesült államokbeli Ivy League iskoláiban. Miért biztosít az állam ilyen hosszú távú oktatási programot? „A nemzetgazdaság élénkítése céljából” — mondja a beszámoló. Az oktatás talán valóban ingyenes, de az ár, amelyet a tanulók fizetnek az, hogy egész életükön át a jelenlegi rendszert kell támogatniuk. Bár a világban kapva kapnak az ilyen életpálya után, vajon a keresztény szülők ezt akarják a gyermekeiknek? (János 15:19; 1János 2:15–17).

11. Mit tárnak fel a beszámolók az egyetemi hallgatók körében tapasztalt túlzott alkoholfogyasztás és nemi erkölcstelenség tekintetében?

¹¹ Azután ott van az iskolai környezet. Az egyetemek és főiskolák kollégiumairól közismert, hogy a helytelen viselkedés melegágyai, ahol mindennapos a kábítószerrel való visszaélés, a túlzott alkoholfogyasztás, az erkölcstelenség, a csalás, a gólyák megalázása, és így tovább. Vegyük például a túlzott alkoholfogyasztást. Beszámolva azokról a féktelen ivászatokról, amikor is az ivás egyedüli célja, hogy az ember lerészegedjen, a New Scientist folyóirat ezt mondja: „[Az Egyesült Államokban az egyetemi tanulók] mintegy 44 százaléka kéthetente legalább egyszer részt vesz ezeken a féktelen ivászatokon.” Ugyanez az aggasztó jelenség figyelhető meg a fiatalok körében Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Oroszországban, és más helyeken is. A nemi erkölcstelenségről pedig elmondható, hogy manapság a tanulókat leginkább az foglalkoztatja, hogy „összejöjjenek” valakivel, ami a Newsweek folyóirat beszámolója szerint „egyszeri szexuális érintkezés — ami a csókolózástól a közösülésig bármi lehet — olyan ismerősök között, akiknek nincs szándékukban akár még beszélni sem egymással az eset után”. Különböző tanulmányok  azt mutatják, hogy a hallgatók 60-80 százaléka vesz részt ilyesmikben. „Ha igazi főiskolás akarsz lenni, akkor csinálod” — összegzi megfigyeléseit az egyik kutató (1Korintusz 5:11; 6:9, 10).

12. Milyen nyomásnak vannak kitéve az egyetemi hallgatók?

¹² Az ártalmas környezeten kívül, ott van még az iskolai feladatok és vizsgák okozta nyomás is. Természetesen a tanulóknak tanulniuk kell, és el kell készíteniük a házi feladataikat, hogy átmehessenek a vizsgákon. Némelyeknek talán még egy részidős állást is el kell vállalniuk, miközben iskolába járnak. Mindez az idejük és energiájuk nagy részét leköti. De akkor mi marad a teokratikus tevékenységekre? Amikor nő a nyomás, mit fognak félretenni? Vajon még ekkor is a Királyság-érdekek lesznek az első helyen, vagy el fogják hanyagolni őket? (Máté 6:33). A Biblia erre inti a keresztényeket: „folyton szigorúan ügyeljetek arra, hogy ne mint balgák, hanem mint bölcsek járjatok, megvásárolva magatoknak az alkalmas időt, mivel a napok gonoszak” (Efézus 5:15, 16). Milyen szomorú, hogy némelyek elestek a hittől, mivel hagyták, hogy az idejük és az energiájuk teljesen le legyen kötve, vagy Írás-ellenes viselkedésbe keveredjenek, miközben egyetemre jártak.

13. Milyen kérdéseket kell átgondolniuk a keresztény szülőknek?

¹³ Természetesen nem csak a főiskolákon és az egyetemeken tapasztalható erkölcstelenség,  helytelen viselkedés, és nem csak ott van kitéve az ember számos egyéb megpróbáltatásnak. Sok világi fiatal azonban mindezt csupán az oktatás velejárójának tekinti, és nem is nagyon gondolkodik el az egészen. Vajon a keresztény szülők tudatosan kitegyék a gyermekeiket az ilyen környezetnek négy vagy esetleg még több évig? (Példabeszédek 22:3; 2Timóteusz 2:22). Vajon megéri kockáztatni azokért az előnyökért, amelyeket a fiatalok talán élvezni fognak? És a legfontosabb kérdés az, hogy mit tanulnak a fiatalok azokról a dolgokról, amelyeknek az első helyen kellene lenniük az életükben (Filippi 1:10; 1Tesszalonika 5:21). A szülőknek bele kell foglalniuk az imáikba, és komolyan át kell gondolniuk ezeket a kérdéseket, valamint azt a veszélyt, ami akkor áll fenn, ha egy másik városban vagy országban levő iskolába küldik a gyermekeiket.

Milyen más lehetőségek vannak?

14—15. a) A jelenleg népszerű nézet ellenére, melyik bibliai tanácsot érdemes figyelembe venni? b) Milyen kérdéseket tehetnek fel maguknak a fiatalok?

¹⁴ Ma az általános nézet szerint a fiatalok csak akkor lehetnek sikeresek, ha egyetemi oktatásban részesülnek. Ahelyett azonban, hogy azt követnék, ami népszerű, a keresztények megfogadják a Biblia figyelmeztetését: „ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Mi Isten akarata a népe számára, beleértve a fiatalokat és az időseket egyaránt, a végidőnek ebben a befejező szakaszában? Pál így buzdította Timóteuszt: „maradj meggondolt mindenben, szenvedd el a rosszat, végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el szolgálatodat.” Nem kétséges, hogy ezek a szavak mindannyiunkra vonatkoznak napjainkban (2Timóteusz 4:5).

¹⁵ Ahelyett, hogy hagynánk magunkon eluralkodni a világ anyagias szemléletmódját, mindannyiunknak ’meggondoltnak kell maradnunk’, vagyis éberen figyelnünk kell, hogy merre tartunk szellemileg. Ha fiatal vagy, kérdezd meg magadtól: „Vajon a tőlem telhető legtöbbet teszem, hogy ellássam a szolgálatomat, és Isten Szavának képesített szolgája legyek? Milyen terveim vannak arra, hogy a szolgálatomat »teljesen« ellássam? Elgondolkodtam már azon, hogy életpályámmá tegyem a teljes idejű szolgálatot?” Ezek fogas kérdések, különösen amikor azt látod magad körül, hogy a többi fiatal önző kívánságokat hajszol, ’nagy dolgokat akar’, olyanokat, amelyek szerintük fényes jövőt eredményeznek (Jeremiás 45:5). A keresztény szülők ezért bölcsen már csecsemőkortól megfelelő szellemi környezetről és nevelésről gondoskodnak a gyermekeiknek (Példabeszédek 22:6; Prédikátor 12:1; 2Timóteusz 3:14, 15).

16. Hogyan tudnak a keresztény szülők bölcsen megfelelő szellemi környezetet biztosítani a gyermekeiknek?

¹⁶ „Anya nagyon odafigyelt arra, hogy kikkel barátkoztunk — emlékszik vissza a három fiú közül a legidősebb, akik egy olyan családban nőttek fel, ahol az anya évek óta teljes idejű szolgálatot végez. — Az iskolatársainkkal nem jártunk össze, csak a gyülekezet olyan tagjaival, akiknek jó szellemi szokásaik voltak. Édesanyánk rendszeresen meghívott az otthonunkba teljes idejű szolgákat — misszionáriusokat, utazófelvigyázókat, Bétel-szolgákat és úttörőket —, hogy élvezhessük egymás társaságát. Ahogy hallgattuk a tapasztalataikat és láttuk az örömüket, ez segített elültetni a szívünkben a vágyat a teljes idejű szolgálat iránt.” Milyen öröm, hogy ma mind a három fiú a teljes idejű szolgálatban van. Egyikük a Bételben szolgál, a másik elvégezte a szolgálati kiképzőiskolát, a harmadik pedig úttörő lett.

17. Milyen útmutatásról gondoskodhatnak a szülők a fiataloknak, amikor arról kell dönteniük, hogy milyen tárgyakat és milyen szakmát válasszanak? (Lásd a kiemelt részt a 29. oldalon.)

¹⁷ A jó szellemi környezet biztosítása mellett a szülőknek amilyen hamar csak lehetséges, megfelelő útmutatásról kell gondoskodniuk a gyermekeiknek azt illetően, hogy milyen tárgyakat vegyenek fel az iskolában, és milyen szakmát válasszanak. Egy másik fiatal, aki jelenleg a Bételben szolgál, ezt mondja: „A szüleim úttörőszolgálatot végeztek azelőtt is, és azután is, hogy összeházasodtak, és a lehetőségeikhez képest mindent megtettek, hogy továbbadják az úttörőszellemet  az egész családnak. Amikor tantárgyat kellett választanunk az iskolában, vagy olyasmiben kellett döntenünk, ami érintette a jövőnket, mindig buzdítottak bennünket, hogy olyan megoldásra törekedjünk, amely a leginkább lehetővé teszi, hogy részidejű munkát találjunk, és úttörőszolgálatot végezzünk.” Ahelyett, hogy olyan elméleti tárgyakat választanának, amelyekre az egyetemi továbbtanuláshoz van szükség, a szülők és a gyermekeik jó, ha olyan tanfolyamokon gondolkodnak, amelyek a teokratikus életpálya folytatásához lehetnek hasznosak. *

18. Milyen munkalehetőségeket fontolhatnának meg a fiatalok?

¹⁸ Számos tanulmány azt mutatja, hogy sok országban nem egyetemet végzettekre van égetően szükség, hanem különböző szakemberekre és a szolgáltatóiparban dolgozókra. A USA Today című folyóirat szerint „az elkövetkező évtizedekben a munkások 70 százalékának nem lesz szüksége négy év alatt megszerzett főiskolai diplomára, csupán egy szakmunkás bizonyítványra, vagy egy olyan oklevélre, amelyet valamelyik középiskolában szerzett”. Számos ilyen intézményben van lehetőség rövidebb ideig tartó tanfolyamok elvégzésére irodai ismeretek, autószerelés, számítógép-javítás, víz- és gázszerelés, fodrászat, és még sok egyéb szakma területén. Vajon ezek vonzó állások? Minden bizonnyal! Talán nem olyan káprázatosak, amilyet néhányan elképzelnek maguknak, de mindenképpen biztosítanak annyi pénzt és rugalmasságot, amennyire azoknak van szükségük, akiknek az igazi hivatása Jehova szolgálata (2Tesszalonika 3:8).

19. Mi a legbiztosabb módja, hogy örömmel és megelégedettséggel teli életet élhessünk?

¹⁹ „Ifjak és szüzek is”, kérlel a Biblia, „dicsérjék Jehova nevét, mert egyedül az ő neve páratlanul magasztos. Méltósága felette áll égnek és földnek” (Zsoltárok 148:12, 13). Összehasonlítva azokkal a pozíciókkal és jutalmakkal, amelyeket a világ tud felajánlani, a Jehovának végzett teljes idejű szolgálat kétségkívül a legbiztosabb módja, hogy örömmel és megelégedettséggel teli életet élhessünk. Szívleljük meg a Biblia határozott ígéretét: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Miben bíznak a keresztények a biztos jövőt illetően?

• Milyen nehézségekkel néznek szembe a keresztény szülők a gyermekeik jövőjével kapcsolatban?

• Mit kell megvizsgálni annak mérlegelésekor, hogy mibe fog kerülni a továbbtanulás?

• Hogyan tudnak a szülők segíteni a gyermekeiknek, hogy inkább Jehova szolgálatának szenteljék az életüket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Milyen értéke van a továbbtanulásnak?

A legtöbb egyetemre jelentkező olyan diplomát szeretne, amely megnyitja előtte az utat a jól fizető és biztos állásokhoz. Kormányzati beszámolók azonban azt mutatják, hogy azoknak, akik egyetemre mennek, mindössze az egynegyede szerzi meg a diplomáját hat éven belül. Ez elkeserítően rossz arány. De még ha sikerül is, vajon ez egyenes út egy jó álláshoz? Figyeld meg, mit mondanak erről a legfrissebb tanulmányok és kutatások.

„A Harvard vagy Duke [egyetemek] elvégzése nem biztosít automatikusan jobb állást vagy magasabb fizetést . . . A vállalatok nem ismerik igazán a fiatal álláskeresőket. Egy ragyogó oklevél (mint például egy Ivy League-diploma) talán lenyűgöző lehet. De ami később igazán számít, az az, hogy az illető milyen munkát képes vagy nem képes elvégezni” (Newsweek, 1999. november 1.).

„Bár manapság egy átlagos munkahelyen nagyobb képzettségre van szükség, mint a múltban . . . , ezek az állások nem egyetemi szintű tudást követelnek, elég ha úgy tudsz számolni, olvasni és írni, ahogy az egy középiskola első osztályában elvárható . . . Nem kell főiskolára járni ahhoz, hogy egy tanuló jó állást találjon, inkább a középiskolai szintű tudást kell jól elsajátítania” (American Educator, 2004. tavasz).

„A legtöbb főiskolán súlyosan hiányosak az ismeretek a való világról azt illetően, hogy miként lehetne a hallgatókat felkészíteni a főiskola utáni munkavállalásra. A szakiskolákban . . . a diákok száma robbanásszerűen növekszik. A beiratkozóik száma 1996—2000 között 48 százalékkal növekedett . . . Eközben azok a drága és időrabló főiskolai diplomák ma kevesebbet érnek, mint valaha” (Time, 2005. január 24.).

„Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának 2005-re szóló előrejelzései kijózanító képet festenek, miszerint azoknak, akik négy év tanulás után végeznek valamelyik főiskolán, legalább az egyharmada nem fog a diplomájának megfelelő szintű állást találni” (The Futurist, 2000. július/augusztus).

Mindennek fényében egyre több tanár komolyan kételkedik a felsőoktatás értékében. „Tanítjuk az embereket, de nem adunk valódi jövőt a kezükbe”— siránkozik a Futurist című folyóiratban megjelent egyik cikk. Ezzel ellentétben figyeld meg, amit a Biblia Istenről mond: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki arra tanítalak, ami javadra válik, aki azon az úton vezetem lépteidet, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó, és igazságosságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:17, 18).

[Kép a 26. oldalon]

Félretették a személyes törekvéseiket és követték Jézust

[Kép a 31. oldalon]

A bölcs keresztény szülők gondoskodnak róla, hogy gyermekeik már csecsemőkoruktól kezdve jó szellemi környezetben legyenek