Vigyázz, nehogy gőgössé váljon a szíved!
Vigyázz, nehogy gőgössé váljon a szíved!
„Isten a gőgösöknek ellenáll” (JAKAB 4:6)
1. Mondj egy példát, amikor helyénvaló a büszkeség érzése!
TÖRTÉNT már veled olyan esemény, ami büszkeséggel töltött el? Legtöbben már tapasztaltuk ezt a kellemes érzést. Semmi rossz nincs abban, ha egy bizonyos fokú büszkeséget érzünk. Amikor például a keresztény szülők azt olvassák a lányuk iskolai értesítőjében, hogy a gyermekük jól viselkedik és szorgalmasan tanul, az arcuk felderül attól a jóleső megelégedettségtől, amelyet a lányuk teljesítménye miatt éreznek. Pál apostolnak és a társainak is büszkeségre adott okot, hogy segíthettek megalapítani egy új gyülekezetet, mivel a testvérek hűségesen kitartottak az üldözés alatt (1Tesszalonika 1:1, 6; 2:19, 20; 2Tesszalonika 1:1, 4).
2. Általában miért nem kívánatos a büszkeség?
2 Az előbbi példákból láthatjuk, hogy a büszkeség olyan öröm, amelyet akkor érzünk, ha valamit megtettünk, vagy valami a birtokunkba kerül. Legtöbbször azonban a büszkeség a túlzott önbecsülésből vagy a felsőbbrendűség érzéséből fakad, amely egy személy képességein, megjelenésén vagy az anyagi, illetve társadalmi helyzetén alapul. Gyakran lekezelő viselkedésben és gőgös modorban mutatkozik meg. Az ilyesfajta büszkeség minden bizonnyal olyasmi, amitől nekünk keresztényeknek óvakodnunk kell. Miért? Mert van bennünk egy velünk született hajlam az önzésre, amelyet ősatyánktól, Ádámtól örököltünk (1Mózes 8:21). Emiatt a szívünk könnyen félrevezethet bennünket, hogy helytelen okokból érezzünk büszkeséget. A keresztényeknek például nem szabad büszkeséget érezniük a bőrszínük, anyagi helyzetük, iskolázottságuk, veleszületett képességeik vagy a munkahelyi teljesítményük másokkal való összevetése alapján. Az ilyen dolgokból fakadó büszkeség helytelen, és nem tetszik Jehovának (Jeremiás 9:23; Cselekedetek 10:34, 35; 1Korintusz 4:7; Galácia 5:26; 6:3, 4).
3. Mi a gőg, és mit mondott róla Jézus?
3 Van még egy ok, amiért el kell vetnünk a helytelen büszkeséget. Ha hagyjuk, hogy gyökeret verjen a szívünkben, a büszkeségnek egy nagyon megvetendő formája fejlődhet ki benne, amelyet gőgnek nevezünk. Mi a gőg? Amellett, hogy felsőbbrendűnek érzi magát, a gőgös ember lenéz másokat, akikről azt gondolja, hogy nála alsóbbrendűek (Lukács 18:9; János 7:47–49). Jézus a ’gőgöt’ is megemlítette, amikor azokat a gonosz jellemvonásokat sorolta fel, amelyek a ’szívből’ jönnek elő, és „beszennyezik az embert” (Márk 7:20–23). A keresztények ebből megértik, mennyire fontos megakadályozniuk, hogy a szívük gőgössé váljon.
4. Hogyan segít nekünk, ha megvizsgálunk gőgös emberekről szóló bibliai beszámolókat?
4 Segíthet elkerülnöd, hogy gőgössé válj, ha megvizsgálsz néhány gőgös emberről szóló bibliai beszámolót. Így jobb helyzetben leszel, hogy felismerd a helytelen büszkeség érzését, amely talán már megvan, vagy esetleg idővel kifejlődhet benned. Ez segít elutasítanod az olyan gondolatokat vagy érzéseket, amelyek gőgössé tehetnék a szívedet. Így nem esik bántódásod, amikor Isten a következő figyelmeztetésével összhangban cselekszik: „eltávolítom belőled gőgös ujjongóidat, és nem leszel többé gőgös a szent hegyemen” (Sofóniás 3:11).
Isten szembeszáll a gőgösökkel
5—6. Miben mutatkozott meg a fáraó gőgje, és mi lett ennek az eredménye?
5 Jehova gőgről alkotott nézőpontja abból is látható, ahogyan az olyan hatalmas uralkodókkal bánt, mint például az egyiptomi fáraó. Nem kétséges, hogy a fáraónak gőgös volt a szíve. Magát imádatra méltó istennek tartotta, rabszolgáit, az izraelitákat pedig megvetette. Figyeld meg, hogyan reagált arra a kérésre, hogy engedje el Izraelt a pusztába ’ünnepet tartani’ Jehovának. „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izraelt?” — válaszolt gőgösen a fáraó (2Mózes 5:1, 2).
6 Miután a fáraóra hat csapás zúdult, Jehova arra utasította Mózest, hogy kérdezze meg Egyiptom uralkodóját: „Még mindig gőgösen bánsz a népemmel, és nem bocsátod el?” (2Mózes 9:17). Mózes ekkor bejelentette a hetedik csapást, jégesőt, amely letarolta az országot. Amint az izraeliták szabaddá váltak, hogy elhagyják Egyiptomot a tizedik csapás után, a fáraó meggondolta magát és üldözőbe vette őket. Végül a fáraó a seregével együtt csapdába esett a Vörös-tengernél. Képzeld el, mi járhatott a fejükben, miközben a vizek rájuk zúdultak! Mit eredményezett a fáraó gőgössége? Válogatott katonái így kiáltottak fel: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!” (2Mózes 14:25).
7. Miből látszik, hogy a babiloni uralkodók gőgösek voltak?
7 Jehova keze más gőgös uralkodókat is megalázott. Egyikük Szanhérib, Asszíria királya volt (Ézsaiás 36:1–4, 20; 37:36–38). Végül Asszíriát leigázták a babiloniak, de két gőgös babiloni király is megaláztatott. Emlékezz vissza arra a lakomára, amikor Belsazár király és előkelő vendégei azokból az edényekből itták a bort, amelyeket Jehova templomából hoztak el, és eközben Babilon isteneit dicsérték. Hirtelen egy emberi kéz ujjai jelentek meg, és üzenetet írtak a falra. Amikor Dániel prófétát megkérték, hogy magyarázza meg a titokzatos feliratot, erre emlékeztette Belsazárt: „a legfelségesebb Isten adta a királyságot . . . a te apádnak, Nabukodonozornak. De amikor szíve felfuvalkodott . . . , akkor levetették királyságának trónjáról, és méltóságát elvették tőle. De te, a fia, Belsazár, nem aláztad meg a szívedet, pedig tudtad mindezt” (Dániel 5:3, 18, 20, 22). Még ugyanezen az éjszakán a méd—perzsa hadsereg leigázta Babilont, és Belsazárt megölték (Dániel 5:30, 31).
8. Hogyan bánt Jehova néhány gőgös emberrel?
8 Vagy gondoljunk más gőgös emberekre, akik megvetették Jehova népét: Góliát, a filiszteus óriás, Hámán, a perzsa miniszterelnök, és Heródes Agrippa király, aki Júdea tartománya felett uralkodott. Gőgje miatt ez a három ember szégyenteljes halált szenvedett el Isten kezétől (1Sámuel 17:42–51; Eszter 3:5, 6; 7:10; Cselekedetek 12:1–3, 21–23). Az, ahogyan Jehova ezekkel a gőgös emberekkel bánt, a következő igazságot hangsúlyozza: „Az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás előtt gőgös szellem” (Példabeszédek 16:18). Igen, semmi kétség afelől, hogy „Isten a gőgösöknek ellenáll” (Jakab 4:6).
9. Hogyan váltak árulóvá Tírusz királyai?
9 Egyiptom, Asszíria és Babilon gőgös uralkodóival szemben Tírusz királya egyszer kész volt segíteni Isten népének. A két király, Dávid és Salamon uralkodásának idején szakemberekkel és építési anyagokkal támogatta a király házainak és Isten templomának felépítését (2Sámuel 5:11; 2Krónikák 2:11–16). Sajnos idővel a tírusziak Jehova népe ellen fordultak. Vajon mi volt ennek az oka? (Zsoltárok 83:3–7; Jóel 3:4–6; Ámós 1:9, 10).
„Szíved gőgös lett”
10—11. a) Kit lehet Tírusz királyaihoz hasonlítani? b) Mi változtatta meg a tírusziak Izrael iránti magatartását?
10 Jehova arra ihlette prófétáját, Ezékielt, hogy leplezze le és ítélje el Tírusz királyi dinasztiáját. Ez a ’Tírusz királyához’ intézett üzenet olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek ráillenek mind a tíruszi dinasztiára, mind pedig az eredeti árulóra, Sátánra, aki „nem állt erősen az igazságban” (Ezékiel 28:12; János 8:44). Sátán valamikor egy lojális szellemteremtmény volt Jehova égi fiakból álló szervezetében. Jehova Isten Ezékielen keresztül rámutat, mi volt az alapvető ok, amiért mind a tíruszi dinasztia, mind Sátán árulóvá vált.
11 „Édenben, Isten kertjében voltál. Mindenféle drágakő borított . . . Te vagy a felkent, oltalmazó kerub . . . Feddhetetlen voltál útjaidban megteremtésed napjától fogva, mígnem igazságtalanság találtatott benned. Kereskedelmi áruid bősége miatt erőszakkal töltötték meg belső részeidet, és te vétkezni kezdtél . . . elpusztítalak . . . ó, oltalmazó kerub! Szíved gőgös lett szépséged miatt. Tönkretetted bölcsességedet tündöklő pompád miatt” (Ezékiel 28:13–17). Igen, a gőg Jehova népe elleni erőszakra indította Tírusz királyait. Tírusz rendkívül gazdaggá vált mint kereskedelmi központ, és híressé is a gyönyörű árui miatt (Ézsaiás 23:8, 9). Tírusz királyai kezdtek túl sokat gondolni magukról, és kezdték elnyomni Isten népét.
12. Mi vezetett Sátán árulásához, és mit folytat továbbra is?
12 Ehhez hasonlóan egykor annak a szellemteremtménynek is, akiből később Sátán lett, megvolt a bölcsessége, hogy bármilyen megbízatásnak eleget tegyen, amelyet Isten adott neki. Ahelyett, hogy hálás lett volna, ’felfuvalkodott a büszkeségtől’, és kezdte lebecsülni Isten uralkodási módszerét (1Timóteusz 3:6). Túl sokat gondolt magáról, és kezdte egyre erősebben kívánni, hogy Ádám és Éva őt imádja. Ez a gonosz kívánság megfogant és bűnt szült (Jakab 1:14, 15). Sátán rávette Évát, hogy egyen annak a fának a gyümölcséből, amely az egyetlen volt, amitől Isten eltiltotta őket. Majd Sátán arra használta fel Évát, hogy Ádámot is rávegye a tiltott gyümölcsből való evésre (1Mózes 3:1–6). Így az első emberpár elutasította Istennek azt a jogát, hogy uralkodjon felettük, és valójában Sátán imádóivá váltak. Sátán gőgössége nem ismer határokat. Megpróbálta rávenni az összes égi és földi intelligens teremtményt, beleértve Jézus Krisztust is, hogy őt imádják, Jehova szuverenitását pedig elutasítsák (Máté 4:8–10; Jelenések 12:3, 4, 9).
13. Mit eredményezett a gőg?
13 Ebből tehát látható, hogy a gőg Sátántól ered, és a világban jelenleg tapasztalható bűn, szenvedés és romlottság alapvető oka. Mint „ennek a világrendszernek az istene”, Sátán továbbra is a helytelen büszkeség és a gőg előmozdítója (2Korintusz 4:4). Tudja, hogy rövid az ideje, ezért harcot vív az igaz keresztények ellen. A célja az, hogy elfordítsa őket Istentől, és hogy önmagukat szeretőkké, önteltekké és gőgösekké váljanak. A Biblia megjövendölte, hogy az ilyen önző viselkedésformák elterjedtek lesznek ezekben „az utolsó napokban” (2Timóteusz 3:1, 2; Jelenések 12:12, 17).
14. Milyen szabály szerint bánik Jehova az intelligens teremtményeivel?
14 Jézus Krisztus nyíltan leleplezte Sátán gőgjének gyalázatos következményeit. Jézus legalább háromszor, olykor álszent ellenségeinek jelenlétében fogalmazta meg azt a szabályt, amely szerint Jehova az emberiséggel bánik: „mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, de aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lukács 14:11; 18:14; Máté 23:12).
Őrizd meg szíved a gőgtől!
15—16. Mitől vált gőgössé Hágár?
15 Talán megfigyelted, hogy az előbbiekben említett gőgös emberek mind előkelők voltak. Vajon ez azt jelenti, hogy a hétköznapi emberekkel nem fordulhat elő, hogy gőgössé válnak? Nem, nem azt jelenti. Figyelj meg egy esetet, amely Ábrahám családjával történt. A patriarchának nem volt fia, aki az örököse lehetett volna, a felesége, Sára pedig túl idős volt ahhoz, hogy gyermeke lehessen. Megszokott volt, hogy az olyan helyzetben levő férfiak, mint amilyenben Ábrahám is volt, elvettek egy második feleséget, hogy tőle legyenek gyermekei. Isten eltűrte az ilyen házasságokat, mert még nem volt itt az ideje annak, hogy helyreállítsa azt az eredeti rendet, amelyhez az igaz imádók által kötött házasságoknak igazodniuk kell (Máté 19:3–9).
16 Felesége késztetésére Ábrahám beleegyezett, hogy Sára egyiptomi szolgálólányától, Hágártól származzon a lehetséges örökös. Így aztán Hágár, Ábrahám másodfelesége terhes lett. Mélységesen hálásnak kellett volna lennie tiszteletre méltó helyzetéért. Ehelyett azonban hagyta, hogy a szíve gőgössé váljon. A Biblia erről számol be: „Amikor Hágár rájött, hogy várandós, megvetetté vált szemében az úrnője.” Ez a magatartás olyan viszályhoz vezetett Ábrahám házában, hogy Sára elüldözte Hágárt. De volt megoldás a helyzetre. Isten angyala ezt tanácsolta Hágárnak: „Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magad a keze alatt” (1Mózes 16:4, 9). Hágár nyilvánvalóan megfogadta ezt a tanácsot, kiigazította a Sárával kapcsolatos gondolkodásmódját, és nagy sokaság ősanyjává lett.
17—18. Miért kell mindannyiunknak őrizkednie a gőgtől?
17 Hágár esete jól szemlélteti, hogy amikor valaki jobb helyzetbe kerül, annak gőg lehet a következménye. A tanulság az, hogy még egy olyan keresztény is, aki jó szívvel szolgálja Istent, gőgössé válhat, ha gazdagságra vagy hatalomra tesz szert. Ez a magatartás akkor is kifejlődhet, ha mások dicsérik az elért sikereiért, a bölcsességéért vagy a képességeiért. Igen, egy keresztény mindig legyen elővigyázatos, nehogy a gőg befészkelje magát a szívébe. Ez különösen igaz akkor, ha sikereket ér el, vagy nagyobb felelősségeket kap.
18 A legerőteljesebb érv, amiért kerülni kell a gőgöt, az Isten nézőpontja erről a jellemvonásról. Szava kijelenti: „A gőgös szem és a dölyfös szív a gonoszok lámpása; bűn az” (Példabeszédek 21:4). Érdekes, hogy a Biblia különösen azokat a keresztényeket figyelmezteti, „akik gazdagok a jelenlegi világrendszerben”, hogy ne legyenek „kevélyek” (1Timóteusz 6:17; 5Mózes 8:11–17). Azok a keresztények pedig, akik nem gazdagok, ügyeljenek rá, hogy ne legyen ’irigy a szemük’, és emlékezzenek rá, hogy a gőg bárkiben kifejlődhet, akár szegény valaki, akár gazdag (Márk 7:21–23; Jakab 4:5).
19. Hogyan tette tönkre Uzziás a jó hírnevét?
19 A gőg és más egyéb gonosz jellemvonások tönkretehetik a Jehovával ápolt jó kapcsolatunkat. Figyeld meg például, mi volt jellemző Uzziás király uralkodásának kezdeti szakaszára: „Uzziás azt tette, ami helyes Jehova szemében . . . Mindig is igyekezett keresni az Istent . . . ; és azokban a napokban, amikor Jehovát kereste, sikeressé tette őt az igaz Isten” (2Krónikák 26:4, 5). Sajnos azonban Uzziás király tönkretette jó hírnevét, mivel „felfuvalkodott a szíve, egészen a megromlásig”. Végül már olyan sokat gondolt magáról, hogy bement a templomba füstölőszert égetni. Amikor a papok figyelmeztették, hogy ne cselekedjen ilyen elbizakodottan, „Uzziás dühbe gurult”. Ennek eredményeként Jehova leprával sújtotta, és úgy halt meg, hogy nem élvezte Isten helyeslését (2Krónikák 26:16–21).
20. a) Hogyan került veszélybe Ezékiás király jó hírneve? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
20 Vessük ezt össze Ezékiás király példájával. Egyszer ennek a királynak a kiváló hírneve veszélybe került, mivel „a szíve felfuvalkodott”. De azután „Ezékiás megalázta magát szívének gőgje miatt”, és újra elnyerte Isten jóindulatát (2Krónikák 32:25, 26). Figyeld meg, hogy a gyógyír Ezékiás gőgjére az alázatosság volt. Igen, az alázat a gőg ellentéte. Ezért a következő cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogyan tudjuk kifejleszteni és megőrizni magunkban a keresztényi alázatosságot.
21. Mire tekinthetnek előre az alázatos keresztények?
21 Bárcsak soha ne felejtenénk el, hogy a gőg milyen rossz gyümölcsöket termett! Mivel „Isten a gőgösöknek ellenáll”, szilárdan határozzuk el magunkban, hogy elutasítjuk a helytelen büszkeség érzését. Miközben igyekszünk alázatos keresztények lenni, reménnyel tekinthetünk előre, hogy túléljük Isten nagy napját, amikor a gőgösök és az általuk termett rossz gyümölcsök is el lesznek távolítva a földről. Akkor „a földi ember gőgje meghajol, és a férfiak felfuvalkodottsága lealacsonyodik. Egyedül Jehova magasztaltatik fel azon a napon” (Ézsaiás 2:17).
Kérdések az elmélkedéshez
• Hogyan jellemeznél egy gőgös személyt?
• Honnan ered a gőg?
• Mitől válhat valaki gőgössé?
• Miért kell őrizkednünk a gőgtől?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
A fáraó gőgje a megaláztatásához vezetett
[Kép a 24. oldalon]
Az, hogy Hágár jobb helyzetbe került, gőgössé tette őt
[Kép a 25. oldalon]
Ezékiás megalázta magát, és újra elnyerte Isten jóindulatát