A váltság magasztalja Isten igazságosságát

ÁDÁM és Éva lázadása után Jehova bejelentette, hogy egy Magot szándékozik támasztani, akinek majd szétzúzzák a sarkát (1Mózes 3:15). Ez akkor következett be, amikor Isten ellenségei elérték, hogy Jézus Krisztus meghaljon egy kínoszlopon (Galácia 3:13, 16). Jézus bűntelen volt, mivelhogy csoda folytán fogant meg egy szűz méhében a szent szellem ereje által. Ennélfogva kiontott vére váltságdíjul szolgálhatott az emberek megszabadítására, akik bűnt és halált örököltek Ádámtól (Róma 5:12, 19).

A mindenható Istent, Jehovát semmi sem gátolhatja meg a szándéka véghezvitelében. Jehova szemszögéből ezért az ember bűnbeesése után már mintha ki is lett volna fizetve a váltságdíj, és ő kapcsolatot ápolhatott azokkal, akik hittek az ígéretei teljesedésében. Ezért volt lehetséges, hogy Ádám bűnös utódai, köztük Énók, Noé és Ábrahám Istennel járjon, sőt a barátja legyen, anélkül hogy csorba esne a szentségén (1Mózes 5:24; 6:9; Jakab 2:23).

Némelyek, akik hittek Jehovában, súlyos bűnöket követtek el. Dávid király volt az egyik ilyen személy. „Hogyan áldhatta meg Jehova azután is Dávid királyt, hogy az házasságtörést követett el Betsabéval, és elősegítette az asszony férjének, Uriásnak a halálát?” — kérdezheted. Döntő szempont volt Dávid őszinte bűnbánata és hite (2Sámuel 11:1–17; 12:1–14). Jézus Krisztus jövőbeli áldozata alapján Isten megbocsáthatott a bűnbánó Dávidnak, s közben megőrizhette saját igazságosságát (Zsoltárok 32:1, 2). Ennek igazolására a Biblia kifejti, hogy Jézus váltságának a legcsodálatosabb eredménye az, hogy ’bizonyítja Isten saját igazságosságát, mivel megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyek a múltban történtek’, és „e jelenlegi időszakban” történnek (Róma 3:25, 26).

Igen, Jézus vérének értékéért ragyogó áldások áradnak az emberiségre. A váltság alapján a bűnüket megbánó emberek meghitt kapcsolatot ápolhatnak Istennel. Ezenkívül Krisztus váltsága  utat nyit az előtt, hogy feltámadjanak a halottak, beleértve Istennek azokat a hűséges szolgáit is, akik azelőtt haltak meg, hogy Jézus kifizette a váltságot, sőt sok olyan embert is, akik tudatlanságban haltak meg, és nem imádták Istent. A Biblia kijelenti, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Akkor Jehova a váltság alapján minden engedelmes embernek megadja az örök életet (János 3:36). Jézus ezt így fejtegette: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Az emberiség azért élvezheti majd ezeket az áldásokat, mert Isten gondoskodott a váltságáldozatról.

A váltságban azonban nem az a kiemelkedő, hogy áldások áradnak ránk. Sokkal fontosabb az, amit Krisztus váltsága Jehova nevéért tesz. Bebizonyítja, hogy Jehova a tökéletes igazságosság Istene, aki képes bűnös emberekkel foglalkozni, s közben mégis megőrzi tisztaságát és szentségét. Ha Isten nem határozta volna el, hogy gondoskodik a váltságról, Ádám egyetlen leszármazottja sem járhatott volna vele, és nem lehetett volna a barátja — még Énók, Noé és Ábrahám sem. A zsoltáríró felismerte ezt, amikor így szólt: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?” (Zsoltárok 130:3). Mekkora hálával tartozunk Jehovának, amiért elküldte a földre szeretett Fiát, és Jézusnak, amiért önként értünk adta az életét váltságul! (Márk 10:45).