Istennel fogsz járni?

„Szerényen járj Isteneddel” (MIKEÁS 6:8)

1—2. Hogyan lehetne Jehova irántunk táplált érzéseit összehasonlítani egy olyan szülő érzéseivel, aki járni tanítja a gyermekét?

EGY kisbaba bizonytalan lábacskáin állva kezét a szülője kitárt karja felé nyújtja, és megteszi élete első néhány lépését. Ez talán jelentéktelennek tűnik, de az anyának és az apának mérföldkő, olyan pillanat, amely a jövő ígéretét hordozza. A szülők türelmetlenül várják, hogy a következő hónapokban és években kéz a kézben járhassanak a gyermekükkel. Remélik, hogy sokféleképpen tudnak majd a jövőben vezetésről és támogatásról gondoskodni gyermekük számára.

² Jehova Isten hasonló érzésekkel viseltetik földi gyermekei iránt. Egyszer ezt mondta népéről, Izraelről, vagyis Efraimról: „én tanítottam járni Efraimot, karomra vettem őket . . . Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel” (Hóseás 11:3, 4). Jehova itt egy olyan szerető szülőként írja le magát, aki türelmesen tanítgatja járni a gyermekét, miközben talán a karjaiba veszi őt, amikor elesik. Jehova, a legnagyszerűbb Szülő, ég a vágytól, hogy megtanítson minket járni. Annak is örül, ha együtt lehet velünk, miközben fejlődünk. Ahogy a kulcsidézetünk mutatja, Istennel járhatunk (Mikeás 6:8). De mit jelent Istennel járni? Miért szükséges így tennünk? Hogyan lehetséges? És milyen áldásai vannak annak, ha Istennel járunk? Vizsgáljuk most meg ezt a négy kérdést egyenként.

Mit jelent Istennel járni?

3—4. a) Mi olyan figyelemre méltó abban a szóképben, hogy Istennel járhatunk? b) Mit jelent Istennel járni?

³ Természetesen hús-vér emberek nem járhatnak szó szerint Jehovával, aki szellemi lény (2Mózes 33:20; János 4:24). Amikor tehát a Biblia arról beszél, hogy emberek Istennel járnak, jelképes nyelvezetet használ. Egy figyelemre méltó szóképet fest, amely felülemelkedik a nemzeti és kulturális határokon, sőt még az időt is legyőzi. Végül is, hol és mikor nem tudnák megérteni az emberek azt a gondolatot, hogy egy személy egy másik társaságában sétál? Ugye milyen melegséget és közelséget áraszt ez a szókép? Az ilyen érzések bepillantást engednek abba, hogy mit is jelent Istennel járni. Vizsgáljuk meg azonban ezt a témát még részletesebben.

⁴ Gondoljunk a két hűséges férfira, Énókra és Noéra. Miért mondható el róluk, hogy Istennel jártak? (1Mózes 5:24; 6:9). A Bibliában a „jár” kifejezés gyakran azt jelzi, hogy milyen cselekvésmódot követ valaki. Énók és Noé olyan életutat választottak, amely összhangban volt Jehova Isten akaratával. A körülöttük levő világban élőkkel ellentétben ők Jehovára tekintettek vezetésért, és engedelmesen  követték az irányítását. Bíztak benne. Azt jelenti ez, hogy Jehova hozta meg helyettük a döntéseiket? Nem. Jehova szabad akaratot adott az embereknek, és azt szeretné, hogy a saját ’értelmi képességünket’ használva éljünk ezzel az ajándékkal (Róma 12:1). Viszont amikor döntéseket hozunk, alázatosan engedjük, hogy az értelmi képességünket Jehova végtelenül magasabb rendű gondolatai irányítsák (Példabeszédek 3:5, 6; Ézsaiás 55:8, 9). Valójában, amint az élet útján járunk, Jehova szoros közelségében haladunk.

5. Miért említette Jézus a könyök szót, amikor az élettartam meghosszabbításáról beszélt?

⁵ A Biblia gyakran hasonlítja az életet utazáshoz vagy úton járáshoz. Némely esetben ez az összehasonlítás magától értetődő, más esetekben burkolt. Jézus például ezt mondta: „Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egyetlen könyöknyit az élettartamához?” (Máté 6:27). Valami ezekben a szavakban talán fejtörést okozhat. Miért fogalmazott így Jézus, hiszen a „könyök” az egy hosszmérték, az „élettartam” pedig egy időszak? * Jézus nyilvánvalóan útként ábrázolta az életet. Valójában arra gondolt, hogy az aggodalmaskodás még egy rövid lépést sem fog hozzátenni az életutunkhoz. Arra következtessünk ebből, hogy ennek az útnak a hosszát sehogy sem tudjuk befolyásolni? Egyáltalán nem! Ezzel eljutottunk a második kérdésünkhöz: Miért szükséges Istennel járnunk?

Miért szükséges Istennel járnunk?

6—7. Mire van mérhetetlenül szükségük a tökéletlen embereknek, és miért tesszük jól, ha Jehovához fordulunk segítségért?

⁶ Az egyik ok, amiért szükséges Jehova Istennel járnunk, a Jeremiás 10:23-ban van megfogalmazva: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember.” Tehát nekünk, embereknek nincs meg sem a képességünk, sem a jogunk ahhoz, hogy irányítsuk az életünket. Óriási szükségünk van irányításra. Azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy Istentől függetlenül a saját útjukat járják, ugyanazt a hibát követik el, mint Ádám és Éva. Az első emberpár jogot formált arra, hogy magának határozza meg, mi a jó, és mi a rossz (1Mózes 3:1–6). Ez a jog azonban egyszerűen nem a miénk.

⁷ Te is érzed, hogy mennyire szükségünk van irányításra, miközben átutazunk az életen? Mindennap szembekerülünk kisebb vagy nagyobb döntésekkel. Vannak közöttük nehéz döntések is, amelyek meghatározhatják mind a saját jövőnket, mind a szeretteinkét. De ne felejtsd el, hogy egy nálunk sokkal idősebb és bölcsebb személy kész szerető irányításról gondoskodni az ilyen döntések meghozatalához. Sajnos a legtöbb ember manapság inkább a saját ítélőképességére hagyatkozik, és maga irányítja a lépteit. Ők figyelmen kívül hagyják a Példabeszédek 28:26-ban található igazságot: „Aki a saját szívében bízik, az ostoba, aki viszont bölcsességben jár, megmenekül.” Jehova azt akarja, hogy megmeneküljünk azoktól a csapásoktól, amelyek azokra várnak, akik a csalárd emberi szívben bíznak (Jeremiás 17:9). Azt akarja, hogy bölcsességben járjunk, valamint bízzunk benne mint bölcs Vezetőnkben és Oktatónkban. Ha így teszünk, életutunk biztonságos, kielégítő és megelégedettséget nyújtó lesz.

8. Hova kerülünk a bűn és a tökéletlenség egyenes következményeként, de mégis mit akar adni nekünk Jehova?

⁸ Egy másik ok, amiért szükséges Istennel járnunk, azzal kapcsolatos, hogy milyen hosszú utat szeretnénk megtenni. A Biblia egy rémisztő igazságot közöl velünk. Bizonyos értelemben minden tökéletlen ember útja egy  helyen ér véget. Amikor a Prédikátor 12:5 az öregkorral együtt járó nehézségeket részletezi, ezt mondja: „az ember maradandó házába tér, és körös-körül járkálnak a siratók az utcában.” Mi ez a ’maradandó ház’? A sír, ahova a bűn és a tökéletlenség egyenes következményeként kerülünk (Róma 6:23). Jehova azonban többet szán nekünk, mint egy rövid és bajokkal terhes utat a bölcsőtől a sírig (Jób 14:1). Csak akkor reménykedhetünk abban, hogy olyan hosszú lesz az utunk, amilyen hosszúnak Isten eredetileg szánta — vagyis örökké tartó —, ha Istennel járunk. Minden bizonnyal te is ezt szeretnéd. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy Atyáddal járj.

Hogyan járhatunk Istennel?

9. Miért rejtőzött el Jehova időnként a népe elől, de miről biztosította őket az Ézsaiás 30:20 szerint?

⁹ Vizsgálódásunk során gondos figyelmet érdemel a harmadik kérdés: Hogyan járhatunk Istennel? A választ az Ézsaiás 30:20, 21-ben találjuk: „nem rejtőzik el többé nagy Oktatód, és szemeid látni fogják nagy Oktatódat. Füleid meghallják a szót, amely mögötted szól: »Ez az út. Ezen járjatok!«, ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek.” Ebben a buzdító részben, Jehovának a 20. versben feljegyzett szavai talán arra emlékeztették a népét, hogy amikor fellázadtak ellene, ő bizonyos értelemben elrejtőzött előlük (Ézsaiás 1:15; 59:2). Itt azonban úgy látjuk Jehovát, mint aki nem rejtőzködik, hanem nyíltan hűséges népe elé áll. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor egy oktató a tanulók előtt áll, és éppen előadja, amit meg akar tanítani nekik.

10. Milyen értelemben halljuk meg Nagy Oktatónk szavát, amely mögöttünk szól?

¹⁰ A 21. versben egy másik szóképet találunk. Jehovát úgy látjuk, mint aki a népe mögött halad, és iránymutatást ad neki, hogy a helyes úton járjon. Egyes bibliatudósok véleménye szerint ez a kifejezés talán arra utal, amikor a pásztor időnként a juhok mögött megy, és hangos kiáltással irányítja őket, megakadályozva ezáltal, hogy rossz útra tévedjenek. Hogyan vonatkozik ránk ez a szókép? Nos, amikor Isten Szavához fordulunk irányításért, olyan szavakat olvasunk, amelyek évezredekkel ezelőtt lettek feljegyezve. Az idő tekintetében mintha mögöttünk szólnának. Ettől függetlenül éppen olyan helytállóak ma is, mint amikor leírták őket. A Biblia tanácsai irányítani tudják a naponkénti döntéseinket, és segíteni tudnak megtervezni, hogyan éljük az életünket az elkövetkezendő években (Zsoltárok 119:105). Ha szorgalmasan keressük és alkalmazzuk az ilyen tanácsokat, valóban Jehova lesz a Vezetőnk. Istennel fogunk járni.

11. A Jeremiás 6:16 szerint milyen vonzó szóképet használva érvelt Jehova a népének, de ők hogyan reagáltak erre?

¹¹ Valóban hagyjuk, hogy Isten Szava ilyen szorosan irányítson minket? Érdemes néha  megállnunk, és őszintén megvizsgálnunk magunkat. Figyeljünk meg egy verset, amely segíteni fog ebben: „Jehova ezt mondja: »Álljatok ki az utakra, nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről, hogy hol is van a jó út. Járjatok rajta, és találjatok nyugalmat lelketeknek«” (Jeremiás 6:16). Ezek a szavak talán egy olyan utazót juttatnak eszünkbe, aki megáll egy kereszteződésnél, hogy útbaigazítást kérjen. Szellemi értelemben Jehova lázadó népének Izraelben valami hasonlót kellett volna tennie. Vissza kellett volna találniuk ’a régi ösvényekre’. Ez a „jó út” volt az az út, amelyen hűséges ősatyáik jártak, az út, amelytől a nemzet ostoba módon eltévelyedett. Sajnos Izrael csökönyösen reagált erre a Jehovától jövő, szerető emlékeztetőre. Ugyanez a vers így folytatódik: „Ők azonban így beszéltek: »Nem járunk.«” Napjainkban viszont Isten népe másképp reagált az ilyen tanácsra.

12—13. a) Hogyan reagáltak Krisztus felkent követői a Jeremiás 6:16-ban levő tanácsra? b) Hogyan vizsgálhatjuk meg, hogy milyen úton járunk?

¹² A XIX. század végétől kezdve Krisztus felkent követői magukra alkalmazzák a Jeremiás 6:16-ban található tanácsot. Osztályként élen járnak ’a régi ösvényekhez’ való teljes szívű visszatérésben. A hitehagyott kereszténységgel ellentétben hűségesen ragaszkodnak ’az egészséges szavak mintájához’, amelyet Jézus Krisztus léptetett életbe, és amelyhez hűséges követői is ragaszkodtak az i. sz. első században (2Timóteusz 1:13). A felkentek a mai napig támogatják egymást, és a ’más juhokhoz’ tartozó társaikat is, hogy egészséges és boldog életutat járjanak, amelyet a kereszténység elhagyott (János 10:16).

¹³ A hű rabszolga osztály millióknak segít, hogy megtalálják ’a régi ösvényeket’, és Istennel járjanak, azáltal hogy megadja a szellemi eledelüket a kellő időben (Máté 24:45–47). Te is ezek között a milliók között vagy? Ha igen, mit tehetsz, hogy ne sodródj el, és ne a saját utadon járj? Bölcs dolog időnként megállni, és megvizsgálni, hogy milyen életúton jársz. Ha hűségesen olvasod a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat, valamint részt veszel a ma velünk élő felkentek által biztosított oktatási programokon, akkor arra kapsz képzést, hogy Istennel járj. Ha ezenfelül még a neked adott tanácsokat is alázatosan alkalmazod, mindenképpen Istennel jársz, és ’a régi ösvényeket’ követed.

Járj úgy, mintha ’látnád a Láthatatlant’!

14. Hogyan tükrözik vissza a döntéseink, hogy Jehova valóságos-e számunkra?

¹⁴ Ahhoz, hogy Jehovával járhassunk, valóságosnak kell lennie számunkra. Emlékezz vissza, hogy Jehova arról biztosította az ókori Izraelben élő hűségeseket, hogy nem rejtőzik el előlük. Napjainkban ugyanígy kinyilatkoztatja magát népének mint nagy Oktató. Vajon annyira valóságos számodra Jehova, mintha előtted állna, hogy oktasson téged? Ilyen hitre van szükségünk, ha Istennel szeretnénk járni. Mózesnek ilyen hite volt, „mert rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant” (Héberek 11:27). Ha Jehova valóságos számunkra, figyelembe fogjuk venni az érzéseit, amikor döntéseket hozunk. Például meg sem fordul a fejünkben, hogy helytelenséget kövessünk el, azután pedig megpróbáljuk elrejteni bűnünket a keresztény vének vagy a családtagjaink elől. Ehelyett inkább arra törekszünk, hogy még akkor is Istennel járjunk, amikor egyetlen ember sem lát bennünket. Az ókori időkben élt Dávid királyhoz hasonlóan mi is elhatározzuk:  „Szívem feddhetetlenségében járok házamban” (Zsoltárok 101:2).

15. Hogyan segít testvéreink közössége valóságosnak látni Jehovát?

¹⁵ Jehova megérti, hogy tökéletlen, fizikai teremtmények vagyunk, és időnként talán nehéznek találjuk, hogy olyasmiben higgyünk, amit nem látunk (Zsoltárok 103:14). Sokat tesz azért, hogy segítsen leküzdenünk ezt a gyengeséget. Összegyűjtött például egy „népet . . . a nevének” a föld összes nemzetéből (Cselekedetek 15:14). Miközben egységben szolgálunk együtt, erőt merítünk egymás társaságából. Amikor arról hallunk, hogyan segített Jehova valamelyik testvérünknek, hogy le tudja küzdeni egy gyengeségét, vagy túljusson egy nehéz próbán, Istenünk még valóságosabbá válik számunkra (1Péter 5:9).

16. Hogyan segít Istennel járnunk, ha Jézusról tanulunk?

¹⁶ Ami a legfontosabb, hogy Jehova a Fiát állította elénk példaként. Jézus ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Az egyik legjobb módja annak, hogy Jehova még valóságosabbá váljon számunkra, az, ha tanulmányozzuk Jézus földi életét. Minden, amit Jézus mondott vagy tett, égi Atyja személyiségének és módszereinek tökéletes visszatükröződése volt (János 14:9). Amikor döntéseket hozunk, alaposan át kell gondolnunk, mit tenne Jézus hasonló helyzetben. Ha a döntéseink ilyen alapos és imával kísért megfontolást tükröznek, elmondhatjuk, hogy Krisztus nyomdokait követjük (1Péter 2:21). Ennek eredményeként Istennel járunk.

Milyen áldásokat eredményez?

17. Milyen „nyugalmat” találunk a lelkünknek, ha Jehova útján járunk?

¹⁷ Ha Jehova Istennel járunk, áldásokkal teli életre számíthatunk. Emlékezzünk vissza, mit ígért Jehova a népének ’a jó úttal’ kapcsolatban. Ezt mondta: „Járjatok rajta, és találjatok nyugalmat lelketeknek” (Jeremiás 6:16). Mit jelent ez a ’nyugalom’? Gyönyörökkel teli, fényűző, könnyű életet? Nem. Jehova valami sokkal jobbról gondoskodik, olyasmiről, amit még a leggazdagabb emberek is csak ritkán találnak meg. Nyugalmat találni a lelkünknek egyenlő azzal, hogy belső békét, örömet és szellemi megelégedettséget találunk. Ez a nyugalom még azt is jelenti, hogy biztosak lehetünk abban, hogy a legjobb életutat választottuk. Az ilyen elmebeli béke ritka áldás ebben a kemény világban.

18. Milyen áldásban szeretne részesíteni Jehova, és mit határoztál el magadban?

¹⁸ Természetesen már maga az élet is nagyszerű áldás. Még egy rövid séta is jobb, mint a semmi. Jehova azonban egyáltalán nem azt tervezte, hogy az utunk csupán egy rövid séta legyen a fiatalság virágzásától az öregkori fájdalmakig. Nem, Jehova azt akarja, hogy a lehető legnagyobb áldást élvezzük. Azt akarja, hogy örökké vele járjunk. Ezt jól mutatja a Mikeás 4:5: „minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké.” Megragadod ezt az áldást? Részed lesz abban, amit Jehova hívogatóan ’valódi életnek’ nevez? (1Timóteusz 6:19). Feltétlenül határozd hát el, hogy Jehovával fogsz járni ma, holnap és mindennap egy örökkévalóságon keresztül!

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Mit jelent Istennel járni?

• Miért érzed szükségét, hogy Istennel járj?

• Mi segít Istennel járnod?

• Milyen áldásokat nyernek azok, akik Istennel járnak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 23. oldalon]

A Biblia lapjain keresztül halljuk, amint Jehova ezt mondja mögöttünk: „Ez az út”

[Kép a 25. oldalon]

Az összejöveteleken szellemi táplálékot kapunk a kellő időben