A teremtés csodái Jehovát magasztalják

JEHOVA ISTEN magasztosabb, mint azt tökéletlen emberek el tudnák képzelni. Földi és égi teremtésműve a dicséretére válik, és áhítattal tölt el bennünket (Zsoltárok 19:1–4).

Jehova, a Teremtő és az egyetemes Szuverén okvetlenül megérdemli, hogy meghallgassák, amikor beszél. De mennyire meglepődnénk, ha szólna hozzánk, porszem földi emberekhez! Tegyük fel, hogy szólna hozzád, mondjuk egy angyal által. Bizonyára odafigyelnél. Jób, aki egyenes ember volt, kétségtelenül nagyon figyelmesen hallgatott, amikor Isten mintegy 3500 évvel ezelőtt beszélt hozzá. Mit tanulhatunk abból, amit Isten Jóbnak mondott a földről és a fizikai égről?

Ki vetett alapot a földnek, és ki parancsol a tengernek?

Isten egy szélviharból szólva, a földről és a tengerről kérdezi Jóbot (Jób 38:1–11). Nem emberi mérnökök döntötték el, hogy mekkora legyen a föld, és egy mérnök sem segédkezett a megalkotásában. Isten egy épülethez hasonlítva a földet, ezt kérdezi Jóbtól: „ki tette le szegletkövét?” Nem ember, az biztos! Isten angyalfiai figyeltek és örvendeztek, amikor Jehova megteremtette ezt a bolygót.

A tenger csupán csecsemő Istenhez képest, aki jelképesen ruhákba öltözteti. „Mintha az anyaméhből tört volna elő.” Isten mintegy reteszekkel és zárt ajtókkal szab határt a tengernek, és a tengerjárást a hold és a nap vonzása határozza meg.

Egy forrásmű szerint „a szél kelti a legtöbb óceáni hullámot, a kis fodrozódástól a hurrikánok okozta óriási, több mint 100 láb (30 méter) magas hullámokig . . . Miután a szél elül, a hullámok továbbhaladnak az óceán felszínén, és nagyon messzire eljuthatnak a keletkezési helyüktől. Útközben szelídülnek, és megnyúlnak. Végül elérik a partot, ahol megtörve tajtékot hánynak” (The World Book Encyclopedia). A tenger Isten parancsának engedelmeskedik: „Eddig jöhetsz, és nem tovább; itt van büszke hullámaid határa.”

Ki idézi elő, hogy felszálljon a hajnal?

Isten a következőkben a fény hatásairól és egyebekről kérdezi Jóbot (Jób 38:12–18). Senki ember nem parancsolhat az éjszaka és a nappal váltakozásának. A reggeli fény jelképesen szólva megfogja a föld széleit, és lerázza onnan a gonoszokat. A bűnösök valószínűleg ’alkonyatkor’ követik el igazságtalan tetteiket (Jób 24:15, 16). De a hajnal sokukat szétszórja.

 Olyan a hajnali fény Isten kezében, mint egy pecsét, mely gyönyörű nyomot hagy a földön. A napfény előhozza a színeket, így a föld olybá tűnik, mintha pompás ruhákat öltött volna magára. Jóbnak semmi szerepe sem volt ebben, és nem járkált a mély vizekben, hogy felderítse kincseiket. A kutatóknak még a mai napig is csupán korlátozott ismeretük van az óceán élővilágáról.

Kinél vannak a hó és a jégeső tárházai?

Egyetlen ember sem kísérte el a világosságot vagy a sötétséget a házába, és nem jutott még el a hó és a jégeső tárházaiba, melyeket Isten „a harc és háború napjára” tartogat (Jób 38:19–23). Amikor Jehova jégesővel verte meg ellenségeit Gibeonnál, „többen voltak, akik a jégesőtől haltak meg, mint akiket Izrael fiai öltek meg karddal” (Józsué 10:11). Meglehet, hogy a Góg, vagyis Sátán vezetése alatt álló, gonosz embereket jégdarabokkal fogja elpusztítani, melyeknek a méretéről nem adott tájékoztatást (Ezékiel 38:18, 22).

Kína Henan nevű tartományának a középső részén 2002 júliusában tojás nagyságú jégdarabok potyogtak az égből, és 25 embert megöltek, 200-at pedig megsebesítettek. Egy 1545-ös, jégesővel kísért zivatarról Benvenuto Cellini itáliai szobrász ezt írta: „Lyontól körülbelül egy napi járóföldre lehettünk . . . , amikor az ég elkezdett dörögni száraz és éles hangon . . . a villámlások után akkorát dörrent az ég, oly hatalmas és félelmetes hangon szólalt meg, hogy magamban arra gondoltam: itt a végítélet napja! Egy pillanatra megálltam. Ekkor száraz, nagy szemekben kezdett hullani a jégeső . . . A jégeső már oly nagy szemekben hullott, mint öklömnyi citrom . . . Jó sokáig tartott a vihar, de egyszer csak mégis vége lett . . . egymásnak mutogatva zúzott sebeinket, egy mérföldnyi távolságban, a mienkénél sokkal nagyobb pusztulásra leltünk: szinte magam sem hittem volna, ha nem látom. A fák ágaiktól lemeztelenítve, csupaszon álltak, alattuk rengeteg állat megdögölve, amennyit csak a vihar kint kapott a legelőn, de még egynéhány pásztor is holtan hevert szerte a réten; az egész vidék fehérlett a lehullt jégesőtől: akkora fejeket láttunk, amit két marokkal sem lehetett átfogni” (Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében, negyedik könyv, I. fejezet).

Mi lesz akkor, amikor Jehova megnyitja a hó és a jég tárházait, és az ellenségeire zúdítja ezeket? Semmi esélyük sem lesz az életben maradásra, ha a havat és a jeget használja fel akarata véghezvitelére.

Kinek a műve az eső, a harmat, a fagy és a jég?

Jehova ezután az esőről, a harmatról, a fagyról és a jégről kérdezi Jóbot (Jób 38:24–30). Az esőt Isten idézi elő, és a puszta is élvezi azt, „hol földből való embert nem találsz”. Az eső, a jég és a fagy nem embertől van.

Egy lapban az olvasható, hogy a jég „legfurcsább és talán legfontosabb sajátsága az, hogy  a vízből való átalakulásakor, amikor megfagy, kitágul . . . A tavakon képződő és úszó jégtakaró télen lehetővé teszi, hogy a vízinövények és -állatok (pl. a halak) életben maradjanak odalenn, a vízben. Ha . . . a víz összehúzódna, és sűrűbbé válna, amint megszilárdul, jégként nehezebb lenne, mint a víz, és lesüllyedne a fenékre. A felszínen egyre több jég keletkezne, mígnem az egész tó keményre fagyna . . . A világ hidegebb tájain a folyók, tavak, sőt az óceánok is tartósan be lennének fagyva” (Nature Bulletin).

Milyen hálásak lehetünk azért, hogy a vizek nem fagynak be teljesen! És azért is biztosan hálásak vagyunk, hogy Jehova keze műve, az eső és a harmat élteti a föld növényzetét.

Ki állapította meg az egek törvényeit?

Isten most az égről faggatja Jóbot (Jób 38:31–33). A Kima csillagképet általában a Fiastyúkkal azonosítják, mely hét nagy csillagból és számos kisebből áll, és a naptól mintegy 380 fényévnyire helyezkedik el. Az ember képtelen ’egybekötni a Kima csillagkép kötelékeit’, nem tudja egy csokorba kötni a tagjait. Senki ember fia nem ’oldhatja meg a Keszil csillagkép köteleit’, melyet az Orion csillagcsoporttal szoktak azonosítani. És bármelyik legyen is a Mazzarót és az Ás csillagkép, az ember nem képes irányítani vagy vezetni őket. Nem változtathatja meg „az egek törvényeit”, a világegyetemet kormányzó törvényeket.

Isten fektette le az égitesteket irányító törvényeket. Az égitestek befolyásolják a föld időjárását, az árapályt, a légkört, sőt magát a bolygó létezését is. Vegyük például a napot. Egy lexikon kijelenti róla: „A nap sugarai hővel és fénnyel látják el a földet, elősegítik a növények növekedését, vizet párologtatnak el az óceánokból és más víztömegekből, szerepet játszanak a szelek kialakulásában, és számos egyéb funkciót is ellátnak, melyek nélkülözhetetlenek a földi élet létezéséhez” (The Encyclopedia Americana, 1996-os kiadás). Ugyanez a forrásmű megjegyzi: „Úgy érthetjük meg,  micsoda hatalmas erő rejlik a napfényben, ha arra gondolunk, hogy a szélbe, a gátakba és a folyókba zárt összes erő, valamint a természetes tüzelőanyagokban — a fában, szénben és olajban — tárolt erő nem más, mint napfény, melyet egy kicsiny bolygó [a föld] raktározott el a naptól 93 millió mérföldnyire”, azaz 150 millió kilométernyire.

Ki helyezett bölcsességet a felhőkbe?

Jehova a felhőkre is felhívja Jób figyelmét (Jób 38:34–38). Az ember egyetlen felhőt sem tud megformálni, vagy rábírni, hogy esőt bocsásson a földre. De nagyon is függünk a vízkörforgástól, melyet a Teremtő hozott létre!

Mi is a vízkörforgás? Egy forrásmű szerint „a vízkörforgás négy különböző szakaszból áll, melyek a következők: tárolás, párolgás, kicsapódás és vízfolyások kialakulása. A vizet átmenetileg a talaj, az óceánok, tavak és folyók, valamint a jégsapkák és gleccserek tárolják. A víz elpárolog a föld felszínéről, felhőkbe tömörül, és csapadékként (eső vagy hó formájában) visszahull a földre, majd végül a tengerekbe folyik, illetve újra elpárolog a légkörbe. A földnek csaknem a teljes vízkészlete számtalanszor végigmegy a vízkörforgás folyamatán” (Microsoft Encarta Reference Library 2005).

Az esővel terhes felhők olyanok, mint az ég vizeskorsói. Amikor Jehova felborítja őket, a lezúduló víztől a por sárrá lesz, és a földhantok egymáshoz tapadnak. Isten képes esőt fakasztani, és vissza is tudja tartani az esőt (Jakab 5:17, 18).

Az esőt gyakran villámlás kíséri, de az ember nem tudja befogni a villámot, hogy kedvére felhasználja. A villámokról úgy esik szó, mintha jelentkeznének Istennél: „Itt vagyunk!” Egy enciklopédiából megtudhatjuk, hogy „a villám jelentős kémiai változásokat idéz elő a légkörben. A levegőn áthaladva óriási hőt bocsát ki, mely nitrátokká és más vegyületekké egyesíti a nitrogént és az oxigént. Ezek a vegyületek az esővel a földbe jutnak. Így a légkör folyamatosan hozzájárul ahhoz, hogy pótlódjanak a növények számára fontos tápanyagok a talajban” (Compton’s Encyclopedia). A villám tökéletes megismerése még rejtély az embereknek, de nem Istennek.

A teremtés csodái Istent dicsérik

A teremtés csodái valóban magasztalják azt, aki mindent megteremtett (Jelenések 4:11). Jóbot alighanem lenyűgözték Jehova szavai a földről és az égitestekről.

Az itt említett teremtési csodákon kívül Jehova egyéb dolgokkal kapcsolatban is tett fel kérdéseket Jóbnak, és mást is ecsetelt neki. De már az eddigiek is arra indítanak, hogy így szóljunk: „Íme, Isten magasztosabb, semhogy megismerhetnénk” (Jób 36:26).

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Hópehely: snowcrystals.net

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fiastyúk: NASA, ESA and AURA/Caltech; hal: U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./William W. Hartley