„Segítségem Jehovától jön”

Az önfeláldozás Jehova áldását eredményezi

EGY férfi Kamerun sűrű erdeiben tekeri a kerékpárját. Órákon át vízzel elöntött utakon, sárban halad, és a veszélyektől sem riad vissza, csak hogy erősíthessen másokat. Zimbabwéban két férfi 15 kilométert gyalogol áradó folyókon át, a fejükön egyensúlyozva ruhájukat és cipőjüket, hogy az ne legyen vizes. Egy elszigetelt csoporthoz igyekeznek, hogy tanítsák őket. Valahol másutt egy nő hajnali négykor kel, hogy egy ápolónőt tanítson, aki csak kora reggel tud szánni erre egy órát.

Mi a közös ezekben az emberekben, akik valamiért fáradoznak? Ők mindannyian Jehova Tanúi és teljes idejű szolgák, akik a Biblia igazságára tanítanak másokat. A teljes idejű szolgák között vannak általános és különleges úttörők, misszionáriusok, utazófelvigyázók, valamint több ezer önkéntes a világ különböző pontjain működő Bétel-otthonokban. Ismertetőjelük az önfeláldozás. *

Helyes indíték

Jehova Tanúi megfogadják Pál apostol következő tanácsát, melyet Timóteusznak adott: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteusz 2:15). De mi indítja a Tanúk százezreit, hogy teljes idejű szolgák legyenek?

Amikor megkérdezik a teljes idejű szolgáktól, hogy miért fáradoznak Jehova szolgálatában, a válaszukban utalnak az Isten és az embertársaik iránti szeretetükre (Máté 22:37–39). Ez nagyon is rendjén van így, hiszen ha nem a szeretet az indítóerő, akkor hiábavaló minden erőfeszítés (1Korintusz 13:1–3).

Önfeláldozó szolgálat

Valamennyi önátadott keresztény eleget tett Jézus felszólításának: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). Önmagunk megtagadása azt jelenti, hogy önként vállaljuk, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus legyen a tulajdonosunk, és ők irányítsanak bennünket. Sokak esetében ez önfeláldozó, teljes idejű szolgálatban nyilvánul meg.

Számos Tanú óriási erőfeszítést tesz, hogy növelje a Jehovának végzett szolgálatát. Gondoljunk az 56 éves Júliára, aki általános úttörő a brazíliai São Paulóban. „Felhívott egy kínai testvér, és megkérdezte, hogy megtanulnék-e kínaiul — emlékszik vissza. — A korom miatt már fel sem merült bennem, hogy új nyelvet tanuljak. De aztán néhány nap múlva úgy döntöttem, vállalom a kihívást. Most már el tudok mondani bibliai témájú bevezetőket kínaiul.”

Jehova Tanúi perui fiókhivatala arról számol be, hogy „az utóbbi években több száz általános  úttörő ment ki nem utalt területekre, ami bátorságra és önfeláldozásra vall. Távoli településekre költöznek, ahol nincs közművesítés, és kevés a munkalehetőség. Ezek a testvérek és testvérnők minden áldozatot készek meghozni azért, hogy a megbízatási helyükön tudjanak maradni. És ami a legfontosabb, a szolgálatuk áldásnak bizonyul itt is, ott is. Az utazófelvigyázók hírül adják, hogy új csoportok alakulnak ezeknek az önfeláldozó általános úttörőknek a segítségével.”

Vannak keresztények, akik az életüket kockáztatják, hogy segíthessenek hívőtársaiknak (Róma 16:3, 4). Egy körzetfelvigyázó, aki Afrika egyik háborús övezetében szolgál, elmondja: „Mielőtt a lázadók uralta területek és a kormány fennhatósága alá tartozó részek közötti utolsó úttorlaszhoz érkeztünk a feleségemmel, körülvett minket négy lázadó parancsnok és a testőreik. Nekünk szegezték a kérdést, hogy kik vagyunk. A személyi igazolványunkat ellenőrizve látták, hogy a kormány irányította területen lakunk, és gyanakodni kezdtek. Kémkedéssel vádoltak, és úgy határoztak, hogy bedobnak egy verembe. Elmondtam, hogy kik vagyunk, és végül továbbengedtek.” Milyen hálásak voltak a gyülekezetek, hogy ez az önfeláldozó házaspár meg tudta látogatni őket!

A nehézségek ellenére mindegyre nő a teljes idejű szolgák száma világszerte (Ézsaiás 6:8). Ezek a szorgos munkások nagyra becsülik a kiváltságukat, hogy Jehovát szolgálhatják. Hasonló önfeláldozással ma milliók dicsérik Jehovát. Ő pedig bőségesen megáldja őket (Példabeszédek 10:22). Az ilyen keményen dolgozó munkások biztosak abban, hogy Jehova mindig meg fogja áldani és támogatni fogja őket. Ezzel a zsoltáríró gondolkodásmódját tükrözik vissza, aki így énekelt: „Segítségem Jehovától jön” (Zsoltárok 121:2).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 9. oldalon]

„Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz” (ZSOLTÁROK 110:3)

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

JEHOVA NAGYRA ÉRTÉKELI ODAADÓ SZOLGÁIT

„Legyetek rendíthetetlenné, tántoríthatatlanná, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Korintusz 15:58).

„Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héberek 6:10).