Hallgassunk meg másokat szeretettel!

„KÖSZÖNÖM, hogy meghallgattál.” Mondta neked ezt valaki mostanában? Micsoda dicséret! Szinte mindenki értékeli, ha valaki meghallgatja. A figyelmes hallgatásunkkal felüdíthetjük azokat, akik lehangoltak, vagy akiknek sok gond nyomja a vállukat. És ha jó hallgatók vagyunk, az segít abban, hogy szeretetet mutassunk az emberek iránt, nem igaz? A keresztény gyülekezetben elengedhetetlen, hogy meghallgassuk egymást szeretettel, hiszen csak így tudunk ’egymásra figyelni a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett’ (Héberek 10:24).

Ámde sok ember nem tud meghallgatni másokat. Szeretnek tanácsot adni, a saját élményeikről beszélni, és a saját nézeteiket hangoztatni, de nemigen érdekli őket az, amit mások mondanak. A figyelmes hallgatás művészet. Hogyan tanulhatunk meg meghallgatni másokat szeretettel?

Amire feltétlenül szükség van

Jehova a ’nagy Oktatónk’ (Ézsaiás 30:20). Tőle sokat tanulhatunk a figyelmes hallgatásról. Gondoljunk arra, hogyan segített Illés prófétának. Illés megijedt Jezabel királyné fenyegetésétől, a pusztába menekült, és kifejezte, hogy meg akar halni. Akkor Isten angyala szólt hozzá. Jehova meghallgatta a félelmeiről beszélő prófétát, majd bemutatta nagy hatalmát. Milyen eredményt ért el? Illés már nem félt, és visszatért, hogy tovább végezze a rábízott feladatot (1Királyok 19:2–15). Miért szakít időt Jehova arra, hogy meghallgassa, mi miatt aggódnak a szolgái? Azért, mert törődik velük (1Péter 5:7). Valamire tehát feltétlenül szükség van ahhoz, hogy jó hallgató légy: törődj másokkal, és őszintén érdeklődj irántuk.

Bolíviában egy férfi súlyos bűnt követett el. Hálás volt azért, hogy egy hívőtársa őszintén törődött vele. Ezt mondja: „Életem egyik legmélyebb pontján voltam. Könnyen lehet, hogy felhagytam volna Jehova szolgálatával, ha nem lett volna egy testvér, aki időt szán rá, hogy meghallgasson. Nem mondott sok mindent, de már maga a tudat is nagyon megerősített, hogy érdekelte annyira a helyzetem, hogy meghallgasson. Nem megoldásra volt szükségem, hiszen tudtam, mit kell tennem. Csak arra vágytam, hogy valakit foglalkoztassanak az érzéseim. Azzal, hogy meghallgatott, megóvott attól, hogy felemésszen a kétségbeesés.”

Jézus Krisztus kiváló példát mutatott a figyelmes hallgatás művészetében. Röviddel a halála után két tanítványa Jeruzsálemből egy 11 kilométerrel távolabb fekvő faluba tartott. Biztosan kedveszegetten ballagtak. A feltámasztott Jézus Krisztus csatlakozott hozzájuk. Jól megfogalmazott kérdéseivel meg akarta tudakolni, mi bántja őket, és a tanítványok válaszoltak is  neki. Beszéltek arról, hogy miben reménykedtek, de hogy most milyen csalódottak és tanácstalanok. Jézus törődött velük, és azáltal, hogy odafigyelt rájuk szeretettel, felkészítette őket arra, hogy meghallgassák. Ezután „értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban” (Lukács 24:13–27).

Ha először meghallgatunk másokat, azzal szeretetteljesen ösztönözhetjük őket arra, hogy ők is hallgassanak meg minket. „A szüleimnek és a férjem szüleinek nem tetszett az, ahogy a gyerekeimet nevelem — meséli egy bolíviai asszony. — Zokon vettem a tanácsaikat, de nem voltam benne biztos, hogy jó szülő vagyok. Akkortájt látogatott meg egy asszony, aki Jehova Tanúja. Isten ígéreteiről beszélt. Ahogyan a véleményemet kérdezte, az volt a benyomásom, hogy szívesen meghallgat. Behívtam, és elmondtam neki, milyen gonddal küzdök. Türelmesen végighallgatott. Megkérdezte, hogy mit kívánnék a gyerekeimnek, és mi a férjem véleménye erről. Megnyugtató volt, hogy valaki megpróbált megérteni. Amikor megmutatta, hogy mit mond a Biblia a családi életről, éreztem, hogy érdekli a helyzetem.”

„A szeretet . . . nem keresi a maga érdekeit” — jelenti ki a Biblia (1Korintusz 13:4, 5). Amikor tehát meghallgatunk valakit szeretettel, félre kell tennünk a saját érdekeinket. Lehet, hogy ki kell kapcsolnunk a televíziót, le kell tennünk az újságot, vagy ki kell kapcsolnunk a mobiltelefonunkat, amikor mások egy komoly témáról beszélnek velünk. A szeretetteljes meghallgatás azt jelenti, hogy nagy érdeklődéssel figyelünk a másik ember gondolataira. Nem kezdünk el például magunkról beszélni, valahogy így: „Az jut eszembe erről, ami pár hónapja történt velem.” Egy könnyed beszélgetésben ugyan van helye az effajta tapasztalatcserének, de amikor valaki egy súlyos nehézségéről beszél, akkor nem foglalkozhatunk a saját dolgainkkal. De még másképpen is kimutathatjuk, hogy őszintén érdeklődünk mások iránt.

Figyeljünk oda az érzésekre!

Jóbnak nem kevesebb mint tíz beszédét hallgatták végig a társai, ő mégis így kiáltott fel: „Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!” (Jób 31:35). Mi volt ennek az oka? Az, hogy hiába hallgattak, abban nem volt semmi vigasztaló. Nem törődtek Jóbbal, és nem akarták megérteni az érzéseit. Nem élték bele magukat a helyzetébe, és nem voltak együtt érző hallgatók. Péter apostol azonban ezt tanácsolja: „mindnyájan egyféleképpen gondolkozzatok, legyetek együttérzők, testvéri vonzalommal élők, gyengéden könyörületesek, alázatosak” (1Péter 3:8). Hogyan fejezhetjük ki az együttérzésünket? Például úgy, hogy törődünk a másik ember érzéseivel, és igyekszünk megérteni azokat. Törődésünkről és együttérzésünkről árulkodnak az ehhez hasonló megjegyzések: „Ez biztosan felzaklatott.” „Nyilván úgy érezted, hogy félreértettek.” Azt is megtehetjük, hogy megismételjük a saját szavainkkal azt, amit a másik mondott, jelezve, hogy megértettük a gondolatát. Mások szeretetteljes meghallgatása azt jelenti, hogy nemcsak a szavakra figyelünk oda, hanem a ki nem mondott érzésekre is.

 Robert *, aki tapasztalt teljes idejű szolga, ezt mondja: „Egy időben elvesztettem az örömömet a szolgálatban. Találkozót kértem egy utazófelvigyázótól. Meghallgatott, és igyekezett megérteni az érzéseimet. Még azt is átérezte, hogy féltem, nehogy elítéljen a gondolkodásmódom miatt. Biztosított arról, hogy meg tudja érteni az érzéseimet, mert már ő is tapasztalt hasonlót. Ez igazi lökést adott a kitartáshoz.”

Meghallgathatunk-e valakit úgy, hogy nem értünk egyet azzal, amit mond? Megköszönhetjük-e ilyenkor, hogy elmondta, mit érez? Igen. Tegyük fel, hogy a fiad verekedett az iskolában, vagy a tizenéves lányod bejelenti, hogy beleszeretett valakibe. Nem lenne jobb, ha meghallgatnád, és megpróbálnád megérteni, mit gondol, mielőtt elmagyarázod, hogyan kell viselkednie?

„Mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt” — olvassuk a Példabeszédek 20:5-ben. Ha egy bölcs és tapasztalt személy magától nem ad tanácsot, nekünk kell kikérnünk a tanácsát. Hasonlóan nekünk kell kezdeményeznünk akkor is, amikor meghallgatunk valakit szeretettel. Tisztánlátást igényel, hogy felszínre hozzuk az érzéseit. A kérdések segíthetnek ebben, de vigyázzunk, nehogy beleüssük az orrunkat a magánügyeibe. Az beválhat, ha javasoljuk neki, hogy olyasmivel kezdje a mondandóját, amiről szívesen beszél. Például egy feleség, aki a házassági gondjait szeretné megosztani velünk, talán könnyebben kezd beszélni arról, hogy hogyan ismerte meg a férjét, és hogyan házasodtak össze. Valaki, aki tétlenné vált a keresztény szolgálatban, esetleg szívesebben kezdi azzal, hogy miként ismerte meg az igazságot.

Nem könnyű meghallgatni másokat szeretettel

Amikor valaki dühös ránk, nehéz meghallgatni, mert ösztönösen védekezni kezdenénk. Hogyan tudunk helytállni ilyenkor? „A szelíd válasz elfordítja a dühöt” — mondja a Példabeszédek 15:1. Egyebek közt úgy válaszolhatunk szelíden, hogy megkérjük, mondja el, mi bántja, aztán türelmesen végighallgatjuk.

A heves viták gyakran abból állnak, hogy a két fél csak azt ismételgeti, amit már elmondott. Mindketten úgy érzik, hogy a másik nem figyel rájuk. Milyen jó lenne, ha az egyikük engedne, és tényleg meghallgatná a másikat! Persze fontos, hogy önuralmat gyakoroljon, és tapintatosan, szeretetteljesen fogalmazzon. A Biblia ezt tanácsolja: „aki megtartóztatja ajkait, az értelmesen cselekszik” (Példabeszédek 10:19).

Mások szeretetteljes meghallgatása nem velünk született adottság, hanem művészet, de törekvéssel és önfegyelemmel el lehet sajátítani. Mindenképpen érdemes! A szeretetünket fejezzük ki azzal, hogy igazán figyelünk másokra, amikor beszélnek. Nekünk is jobb kedvünk lesz tőle. Milyen bölcs dolog tehát gyakorolni a figyelmes hallgatás művészetét!

[Lábjegyzet]

[Kép a 11. oldalon]

Amikor meghallgatunk valakit, félre kell tennünk a saját érdekeinket

[Kép a 12. oldalon]

Ha valaki dühös, nehéz meghallgatni