Járj Istennel, és arasd azt, ami jó!
Járj Istennel, és arasd azt, ami jó!
„Szelet vetnek, és vihart aratnak” (HÓSEÁS 8:7)
1. Hogyan járhatunk Jehovával?
BIZTONSÁGOSABB úgy közlekedni egy veszélyes környéken, hogy egy tapasztalt személy mutatja az utat. Bölcsebb az ilyen vezetővel együtt haladni, mintsem egyedül elébe vágni. Bizonyos értelemben ez jól szemlélteti a mi helyzetünket. Jehova valójában felajánlja, hogy átvezet minket e gonosz világ végtelennek tűnő sivatagán. Bölcsen tesszük, ha vele járunk, és nem próbáljuk magunk irányítani a lépteinket. Hogyan járhatunk Istennel? Ha követjük a Szavában közölt irányítást.
2. Miről lesz szó ebben a cikkben?
2 Az előző cikk a Hóseás 1—5. fejezetekben leírt jelképes drámával foglalkozott. Amint láttuk, a dráma olyan tanulságokat tartalmaz, amelyek segítenek nekünk Istennel járni. Vizsgáljunk meg most néhány részletet a 6—9. fejezetekből. Talán hasznos lenne, ha e négy fejezet tartalmának az áttekintésével kezdenénk.
Rövid áttekintés
3. Röviden foglald össze a Hóseás 6—9. fejezetek tartalmát!
3 Jehova azért küldte Hóseást, hogy elsősorban Izrael északi tíztörzs-királyságának prófétáljon. Ez a nemzet, amely uralkodó törzsének neve után Efraimként is ismert, elfordult Istentől. Hóseás könyvének 6-tól 9-ig terjedő fejezetei megmutatják, hogy a nép hűtlenné vált, megszegte Jehova szövetségét, és gonoszságot cselekedett (Hóseás 6:7). Ahelyett, hogy visszatértek volna Jehovához, világi szövetségesekben bíztak. Mivel rosszat vetettek, rosszat is kell aratniuk. Más szavakkal, elmarasztaló ítélet várt rájuk. Ám Hóseás próféciája egy szívmelengető üzenetet is tartalmaz. A nép biztosítékot kapott arra, hogy visszatérhet Jehovához, és irgalomban részesül, ha bizonyságát adja a szívből jövő megbánásnak.
4. Milyen gyakorlatias tanulságokat fogunk levonni Hóseás próféciájából?
4 Hóseás próféciájának ebből a négy fejezetéből további irányítást kapunk, amely segíteni fog, hogy Istennel járjunk. Vizsgáljunk meg négy gyakorlatias tanulságot: 1. Az igazi megbánás tettekben nyilvánul meg, nem csupán szavakban; 2. az áldozatok önmagukban nem elegendők Isten tetszésének elnyeréséhez; 3. Jehovának fáj, ha az imádói elfordulnak tőle; 4. ha a jót akarjuk aratni, jót is kell vetnünk.
Miben nyilvánul meg az igazi megbánás?
5. Mi a lényege a Hóseás 6:1–3-ban mondottaknak?
5 Hóseás próféciája sok mindent tanít nekünk a megbánásról és az irgalomról. A Hóseás 6:1–3-ban ezt olvassuk: „Gyertek, térjünk vissza Jehovához, mert ő szaggatott szét, de meg is gyógyít. Vert ugyan, de be is kötöz bennünket. Két nap után megelevenít minket. Harmadnapon felállít, és mi élni fogunk őelőtte. És ismerni fogjuk, törekszünk majd megismerni Jehovát. Mint a hajnal, oly biztos kijövetele. Eljön hozzánk, mint a záporeső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.”
6—8. Mi volt a baj Izrael bűnbánatával?
6 Vajon kinek a szavai vannak feljegyezve ezekben a versekben? Némelyek szerint ezek a hűtlen izraeliták szavai. Ők úgy vélik, hogy az engedetlen nép csak színlelte a megbánást, és visszaélt Isten irgalmával. Mások szerint azonban Hóseás próféta beszélt, kérlelve a népet, hogy térjen vissza Jehovához. Bárki mondta is ezeket a szavakat, a lényeges kérdés az, hogy Izrael tíztörzs-királyságának népe visszatért-e Jehovához, és őszinte megbánást tanúsított-e? A válasz: nem. Jehova ezt mondja Hóseás által: „Mit cselekedjek veled, ó, Efraim? Mit cselekedjek veled, ó, Júda? Hiszen szerető-kedvességetek olyan, mint a reggeli felhők, és mint a harmat, mely korán tovatűnik” (Hóseás 6:4). Milyen szomorú bizonysága ez Isten népe siralmas szellemi állapotának! A szerető-kedvesség vagy lojális szeretet csaknem eltűnt, miként a reggeli pára, amely napkeltekor gyorsan tovatűnik. Habár a nép látszólag megbánást színlelt, Jehova nem talált okot arra, hogy irgalmas legyen. Mi volt a baj?
7 Izrael nem tanúsított igazi, szívből jövő megbánást. A Hóseás 7:14 így mondja el, mennyire nem lelte örömét Jehova a népében: „Nem kiáltottak hozzám segítségért szívükkel, bár jajgattak ágyaikon.” A 16. vers még hozzáteszi: „Visszatértek, de nem a magasságoshoz”, vagy ahogy az angol nyelvű Jegyzetes Biblia lábjegyzete írja: „nem egy magasztos imádati formához.” A nép nem akart visszatérni Jehova magasztos imádatához, megtéve a szükséges változtatásokat, hogy helyreállítsák vele kapcsolatukat. Valójában nem akartak Istennel járni.
8 Volt egy másik baj is Izrael bűnbánatával. A nép továbbra is bűnt gyakorolt, méghozzá sokfélét! Megemlíthetnénk például a csalást, gyilkosságot, lopást, bálványimádatot, és azt, hogy ostoba módon más nemzetekkel léptek szövetségre. A Hóseás 7:4 a népet ’kemencéhez’ hasonlítja, nyilván azért, mert helytelen vágyak égtek bennük. Vajon irgalmat érdemelt a nép ebben a siralmas szellemi állapotban? Semmiképpen! Hóseás értésére adja a lázongó népnek, hogy Jehova „emlékezni fog vétkükre”, és „odafigyel majd bűneikre” (Hóseás 9:9). Nem lesz számukra irgalom!
9. Mit tanítanak nekünk Hóseás szavai a megbánásról és az irgalomról?
9 Miközben olvassuk Hóseás szavait, mit tanulhatunk a megbánásról és az irgalomról? A hűtlen izraeliták intő példájából megtanulhatjuk, hogy csak akkor élvezhetjük Jehova irgalmát, ha szívből jövő megbánást tanúsítunk. Hogyan mutathatjuk ki az ilyen bűnbánatot? Jehovát nem lehet becsapni könnyekkel vagy puszta szavakkal. Az őszinte megbánás tettekben nyilvánul meg. A helytelenül cselekvők csak akkor részesülhetnek irgalomban, ha teljesen felhagynak bűnös útjukkal, és életüket összhangba hozzák Jehova magasztos imádatának magas irányadó mértékeivel.
Az áldozatok önmagukban nem kedvesek Jehova szemében
10—11. Amint azt Izrael esete mutatja, az áldozatok önmagukban miért nem kedvesek Jehova szemében?
10 Most pedig vizsgáljuk meg a második tanulságot, amely segíthet nekünk Jehovával járni. Ez a következő: az áldozatok önmagukban nem kedvesek Isten szemében. A Hóseás 6:6 ezt mondja Jehováról: „a szerető-kedvességben gyönyörködöm, és nem az áldozatban; inkább az Isten ismeretében, mintsem az egészen elégő felajánlásokban.” Figyeld meg, hogy Jehova a szív egyik tulajdonságában, a szerető-kedvességben (vagyis lojális szeretetben) és a róla szerzett ismeretben gyönyörködik. De talán eltűnődsz: „Miért mondja ez a vers, hogy Jehova nem gyönyörködik az »áldozatban« és »az egészen elégő felajánlásokban«? Vajon nem követelte meg ezeket a Mózesi Törvény?”
11 Az áldozatokat és a felajánlásokat megkövetelte a Törvény, de Hóseás kortársainak volt egy súlyos hiányosságuk. Nyilvánvalóan voltak olyan izraeliták, akik Isten iránti odaadást színlelve kötelességtudóan bemutatták az ilyen felajánlásokat. Ugyanakkor közben bűnt gyakoroltak. Bűnösségükkel azt bizonyították, hogy szívükben nincs lojális szeretet. Egyúttal azt is kimutatták, hogy elutasítják Isten ismeretét, hiszen nem éltek azzal összhangban. Ha a nép eltévelyedett szívében, és nem a helyes úton járt, akkor mit értek az áldozataik? Jehova Isten undorral tekintett áldozataikra.
12. Milyen figyelmeztetést tartalmaz a Hóseás 6:6 a ma élő embereknek?
12 Hóseás szavai azoknak is figyelmeztetésül szolgálnak, akik napjainkban templomba járnak. Ők a felajánlásaikat vallásos szokások formájában mutatják be Istennek. Imádatuk azonban aligha befolyásolja mindennapi életüket. Vajon az ilyen emberek valóban örömet szereznek Istennek, ha a szívük nem indítja őket arra, hogy pontos ismeretet szerezzenek róla, és nem akarnak ezzel az ismerettel összhangban elfordulni a bűnös szokásaiktól? Senki se gondolja, hogy a vallásos cselekedetek önmagukban kedvesek Isten szemében! Jehova nem gyönyörködik azokban az emberekben, akik úgy akarják elnyerni a kegyét, hogy merő formaságokhoz ragaszkodnak az imádatukban, ahelyett hogy valóban a Szava szerint élnének (2Timóteusz 3:5).
13. Milyen áldozatokat ajánlunk fel, de mire kell emlékeznünk az áldozatok értékét illetően?
13 Igaz keresztényekként folyton elménkben tartjuk, hogy az áldozatok önmagukban nem kedvesek Isten szemében. Igaz, állatáldozatokat már nem viszünk Jehovának. Viszünk azonban „dicséretáldozatot, vagyis az ajkak gyümölcsét, amelyek nyilvános kijelentést tesznek az Ő neve mellett” (Héberek 13:15). Létfontosságú, hogy mi ne váljunk olyanokká, mint a Hóseás napjaiban élt bűnös izraeliták, és ne gondoljuk, hogy helytelen tetteinket ellensúlyozni fogják az Istennek felajánlott szellemi áldozataink. Figyeld meg egy fiatal példáját, aki titokban nemi erkölcstelenséget követett el. Később beismerte: „Növeltem a szántóföldi szolgálatomat, azt gondolva, hogy ez majd valahogy elfedezi a bűnömet.” Ez ahhoz hasonlít, amivel az engedetlen izraeliták próbálkoztak. A dicséretáldozatunk azonban csak akkor elfogadható Jehova előtt, ha helyes szívbeli indítékkal és Istennek tetsző viselkedéssel párosul.
Jehovának fáj, ha az imádói elhagyják őt
14. Mit tár fel Hóseás próféciája Isten érzéseiről?
14 A Hóseás könyve 6-tól 9-ig terjedő fejezetek harmadik tanulságaként megtudhatjuk, hogyan érez Jehova, amikor az imádói elfordulnak tőle. Istennek erőteljes és gyöngéd érzései is vannak. Az öröm és a könyörület gyengéd érzéseivel viseltetik azok iránt, akik megbánják bűneiket. Amikor viszont a népe nem gyakorol bűnbánatot, erőteljesen, határozottan cselekszik. Mivel Isten a szívén viseli jólétünket, örül annak, ha hűségesen vele járunk. „Jehova örömét leli népében” — írja a Zsoltárok 149:4. De vajon hogyan érez Isten, amikor a szolgái hűtlenek?
15. A Hóseás 6:7 szerint mit tett némelyik izraelita?
15 Jehova ezt mondja a hűtlen izraelitákról: „Ők . . . , mint földi ember, megszegték a szövetséget. Ott bántak csalárdul velem” (Hóseás 6:7). A „csalárdul bánik” kifejezés héber megfelelője azt is jelenti, hogy ’alattomosan viselkedik, hűtlen valakihez’. A Malakiás 2:10–16-ban ugyanez a héber szó utal azokra az izraelitákra, akik semmibe véve a lojalitást, hűtlenek voltak házastársukhoz. Egy forrásmű úgy beszél erről a kifejezésről a Hóseás 6:7 kapcsán, mint ami egy „házassági metafora, amely személyes jelleget visz a kapcsolatba . . . A helyzet személyes jellegű, amelyben lábbal tiporják a szeretetet.”
16—17. a) Mit tett Izrael nemzete annak ellenére, hogy Isten szövetséget kötött vele? b) Mire emlékezzünk a saját cselekedeteinket illetően?
16 Jehova úgy tekintette Izraelt, mint jelképes feleségét, mivel szövetség kötötte őt a nemzethez. Ezért amikor népe áthágta a szövetség feltételeit, az olyan volt, mintha házasságtörést követett volna el. Isten hű férj maradt, de a népe elhagyta őt.
17 Mi a helyzet velünk? Istennek számít, hogy együtt járunk-e vele vagy sem. Jól tesszük, ha emlékszünk arra, hogy „Isten szeretet”, és a tetteink hatással vannak rá (1János 4:16). Ha helytelen úton járunk, azzal fájdalmat okozunk Jehovának, és a nemtetszését vonjuk magunkra. Ha ezt mindig észben tartjuk, az kiváló ellenszer lehet a kísértésekkel szemben!
Hogyan arathatjuk azt, ami jó?
18—19. Milyen alapelvet találunk a Hóseás 8:7-ben, és hogyan bizonyult ez igaznak az izraeliták esetében?
18 Most pedig vizsgáljuk meg Hóseás próféciájának negyedik tanulságát. Hogyan arathatjuk azt, ami jó? Ami az izraelitákat és hitetlen útjuk ostobaságát és hiábavalóságát illeti, Hóseás ezt írja: „Szelet vetnek, és vihart aratnak” (Hóseás 8:7). Itt egy olyan alapelvet találunk, amelyet jó, ha megjegyzünk: amit most teszünk, az közvetlen összefüggésben van azzal, amit később fogunk tapasztalni. Hogyan bizonyult ez az alapelv igaznak a hűtlen izraeliták esetében?
19 Azok az izraeliták bűnt gyakoroltak, így azt vetették, ami rossz. Vajon a rossz következmények learatása nélkül folytathatták mindezt? Semmiképpen nem kerülhették el az elmarasztaló ítéletet! A Hóseás 8:13 kijelenti: „Most [Jehova] megemlékezik vétkükről, és számon kéri bűneiket.” A Hóseás 9:17-ben pedig ezt olvassuk: „Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá. És földönfutókká lesznek a nemzetek között.” Jehova számon kérte bűneiket az izraelitáktól. Mivel rosszat vetettek, rosszat kellett aratniuk. Isten ítélete i. e. 740-ben jött el, amikor is az asszírok leigázták Izrael tíztörzs-királyságát, lakosait pedig fogságba vitték.
20. Mit tanít nekünk az izraeliták tapasztalata?
20 Az izraeliták tapasztalata egy alapvető igazságot tanít meg nekünk: azt aratjuk, amit vetettünk. Isten Szava így int bennünket: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Ha rosszat vetünk, rosszat fogunk aratni is. Akik például erkölcstelen életet élnek, azok keserű következményeket fognak aratni. Az a helytelenül cselekvő, aki nem bánja meg bűnét, nem sok jóra számíthat.
21. Hogyan arathatjuk azt, ami jó?
21 De hogyan arathatjuk azt, ami jó? Erre a kérdésre egy egyszerű szemléltetéssel lehet válaszolni. Ha a földműves búzát akar betakarítani, talán árpát fog elvetni? Természetesen nem! Azt kell vetnie, amit aratni akar. Ehhez hasonlóan, ha azt akarjuk aratni, ami jó, akkor jót kell vetnünk. Szeretnéd-e továbbra is azt aratni, ami jó, más szóval szeretnél-e már most kielégítő életet élni azzal a kilátással, hogy Isten új világában örök élet vár rád? Ha igen, akkor továbbra is azt kell vetned, ami jó, mégpedig úgy, hogy Istennel jársz, és összhangban élsz igazságos irányadó mértékeivel.
22. Milyen tanulságokat vonhattunk le a Hóseás könyve 6-tól 9-ig terjedő fejezetekből?
22 A Hóseás könyve 6-tól 9-ig terjedő fejezetekből négy tanulságot vonhattunk le, amelyek segíthetnek Istennel járnunk. 1. Az igazi megbánás cselekedetekben nyilvánul meg. 2. Az áldozatok önmagukban nem kedvesek Isten szemében. 3. Jehovának fáj, ha az imádói elfordulnak tőle. 4. Ha a jót akarjuk aratni, akkor jót kell vetnünk. De vajon hogyan segít Istennel járnunk e bibliai könyv utolsó öt fejezete?
Hogyan válaszolnál?
• Miben nyilvánul meg az igazi megbánás?
• Miért nem kedvesek az áldozatok önmagukban égi Atyánk szemében?
• Hogyan érez Isten, amikor az imádói elhagyják őt?
• Mit kell vetnünk, ha azt akarjuk aratni, ami jó?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Izrael lojális szeretete eltűnt, mint a reggeli felhők
[Kép a 23. oldalon]
Izrael gonosz vágyai úgy égtek, mint a kemence tüze
[Kép a 24. oldalon]
Miért vetette el Jehova a népe áldozatait?
[Kép a 25. oldalon]
Ha azt akarjuk aratni, ami jó, akkor jót kell vetnünk