A szeretet, a hit és az engedelmesség bizonyítéka

KELLEMES, napsütéses reggel volt 2005. május 16-án az Őrtorony-farmon Wallkillban (New York állam). A szépen gondozott pázsiton és a virágágyakon csak úgy tündököltek a kora hajnali esőcseppek. Egy kacsa nyolc kiskacsájával nyugodtan úszkált a csendes vízben, közel a tavacska partjához. A látogatókat lenyűgözte ez a gyönyörű látvány. Szinte suttogtak, nehogy megzavarják a reggeli csöndet.

A látogatók Jehova Tanúi voltak, akik 48 országból érkeztek a világ minden részéről. Ám nem azért jöttek, hogy a tájban gyönyörködjenek. Az érdekelte őket, hogy mi történik egy nagy, vörös téglákkal kirakott épületben, amely a legújabb az Egyesült Államokban működő Bétel épületei közül. Az épületben körülnézve ismét volt miben gyönyörködniük, noha az eléjük tárult kép nem sugárzott sem csendet, sem nyugalmat.

A látogatók a magasföldszintről egy gépekből álló labirintust vettek szemügyre. Öt hatalmas nyomdagép állt a fényes betonpadlón, több mint 6 futballpálya nagyságú területen. Itt Bibliákat, könyveket, valamint folyóiratokat nyomtatnak. Úgy forognak a darabonként 1,7 tonnás, hatalmas papírhengerek, mintha egy sebesen mozgó teherautó kerekei lennének. Az egyenként 23 kilométeres papírtekercsek mindössze 25 perc alatt letekerednek és keresztülmennek a nyomdagépen. Ez alatt az idő alatt a gép felviszi és megszárítja a festéket, valamint lehűti a papírt, amit így össze lehet hajtani. A folyóiratok továbbszáguldanak a magasban lévő szállítószalagokon, hogy dobozba csomagoltan elszállíthatóak legyenek a gyülekezeteknek. Más nyomdagépek ontják magukból a könyvek nyomtatott íveit, melyek nagy gyorsasággal egy padlótól  a plafonig tartó raktározó részre kerülnek, ahonnan a könyvkötészetre lesznek szállítva. A folyamatot egy számítógép vezérli hajszálpontossággal.

A nyomdagépekkel teli termet elhagyva a látogatók átmentek a könyvkötészetre. Az itteni gépek kemény kötésű könyveket és díszkötésű Bibliákat készítenek, szám szerint mintegy 50 000 példányt naponta. A könyvek nyomtatott íveit megfelelő sorrendbe teszik, összekötik és szélezik, majd rájuk teszik a borítólapokat. Az elkészült könyvekből álló kötegeket kartondobozokba teszik. A kartonokat automatikusan leragasztják, címkézik, majd raklapra helyezik. Egy olyan gépsor, mely puha kötésű könyveket készít, naponta nem kevesebb mint 100 000 könyvet rak össze és csomagol be. Ez is olyan, mint egy gépekből álló csodavilág: megszámlálhatatlanul sok motor, szállítószalag, áttétel, fogaskerék és ékszíj, mely mind elképesztő iramban gyártja a bibliai kiadványokat.

A nyomda nagy sebességű, korszerű, óramű pontossággal működő gépei a modern technológia csodái. Amint látni fogjuk, bizonyítják Isten népének szeretetét, hitét és engedelmességét is. De miért költözött át a nyomtatás Brooklynból Wallkillba?

Egy jelentős ok az volt, hogy leegyszerűsödjön a nyomtatás és a szállítás, hiszen így minden műveletet egy helyen végeznek. A könyveket évtizedek óta Brooklynban nyomtatták, és onnan szállították el, a folyóiratokat pedig Wallkillban nyomtatták, és onnan kerültek elszállításra. A két folyamat összehangolása révén kevesebb munkásra van szükség, és így a különleges célra szánt adományokat jobban fel lehet használni. És mivel a brooklyni nyomdagépek már elöregedtek, két új MAN Roland Lithoman gyártmányú gépet rendeltek Németországból, melyek nem fértek be a brooklyni nyomdába.

Jehova támogatja a munkát

A nyomtatás célja mindig is az volt, hogy előmozdítsa Isten Királysága jó hírének a terjedését. Már a kezdetekben nyilvánvalóvá vált, hogy Jehova áldása van ezen a munkán. 1879 és 1922 között a könyvek kereskedelmi nyomdákban készültek. 1922-ben kibérelték Brooklynban a Concord Street 18. szám alatti ötemeletes épületet, és megvásárolták a könyvek nyomtatásához szükséges felszerelést. Akkoriban néhányan kételkedtek benne, hogy a testvérek meg tudnak birkózni ezzel a feladattal.

Az egyik ilyen kételkedő annak a cégnek az elnöke volt, ahol korábban a könyveink java részét nyomtattuk. Amikor ellátogatott a Concord Streetre, ezt mondta: „Itt vannak önök az első osztályú nyomdájukkal, de senki sincs, aki értene is hozzá. Nem adok neki hat hónapot, és az egész egy rakás ócskavas lesz. Azon veszik majd észre magukat, hogy a nyomtatást újra azok a szakemberek végzik, akik korábban.”

A nyomda akkori felvigyázója, Robert J. Martin megjegyezte: „Ez elég logikusan hangzott, ám kizárta az Urat; pedig Ő szüntelen velünk volt . . . nemsokára könyveket készítettünk.” Az elkövetkezendő 80 évben Jehova Tanúi többmilliárdnyi kiadványt készítettek a saját nyomdagépeiken.

Majd 2002. október 5-én a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania évi közgyűlésén bejelentették, hogy a Vezető Testület jóváhagyta, hogy az Egyesült Államok fiókhivatalában zajló nyomtatás Wallkillba költözzön. Rendeltek két új nyomdagépet 2004. februári szállítási határidővel. A testvéreknek meg kellett tervezniük, és ki kellett bővíteniük a nyomdát, és 15 hónap alatt el kellett készülniük a munkálatokkal, hogy fogadni tudják az új gépeket. Ezután az új könyvkötészeti és szállítási rendszert a következő 9 hónap alatt be  kellett üzemelniük. Néhányan talán kételkedni kezdtek, amikor meghallották az ütemtervet, ugyanis a feladat teljesítése szinte lehetetlennek tűnt. Ám a testvérek tisztában voltak vele, hogy Jehova áldásával mindez kivitelezhető.

Örömteli együttműködés

Tudva azt, hogy Jehova népe készséggel felajánlja majd segítségét, a testvérek nekiláttak a munkának (Zsoltárok 110:3). A feladat nagysága miatt több munkásra volt szükség, mint amennyien a Bételből az építkezéssel foglalkozó osztályokról segíteni tudtak. Az Egyesült Államokból és Kanadából több mint 1000 testvér és testvérnő, akiknek volt építkezéssel kapcsolatos szaktudásuk, önként felajánlották a segítségüket. Egy ideiglenes önkéntes program részeként volt köztük olyan, aki egy hétre jött, és olyan is, aki 3 hónapra. Nemzetközi szolgák és önkéntesek is meghívást kaptak, hogy vegyenek részt a munkában. A területi építőbizottságok szintén sokat segítettek.

Sok önkéntesnek, akik jelentkeztek a wallkilli építkezésre, nagy anyagi áldozatokkal járt az utazás, valamint a világi munkahelyükön kiesett idő. Ők mégis örömmel meghozták ezeket az áldozatokat. Az elszállásolásuk és étkeztetésük lehetőséget adott a Bétel-család tagjainak arra, hogy kimutassák, minden tőlük telhetőt megtesznek a munka támogatására. Több mint 535-en önként jelentkeztek a Bétel-családból Brooklynból, Pattersonból és Wallkillból, hogy a hétköznapokon ellátott feladataik mellett szombatonként részt vesznek az építkezésen. Ez az elsöprő támogatás, melyet Isten népe nyújtott ebben a történelmi jelentőségű munkában, csak annak volt köszönhető, hogy Jehova állt az építkezés mögött.

Mások az anyagi hozzájárulásaikkal segítettek. Például a testvérek kaptak egy levelet a 9 éves Abbytól, aki ezt írta: „Nagyon köszönöm a munkátokat, azt, hogy ilyen szép könyveket csináltok. Talán nemsokára meglátogatlak benneteket. Apukám azt mondta, hogy jövőre elmegyünk! Majd kitűzőt viselek, és akkor tudni fogjátok, hogy ki vagyok. Küldök 20 dollárt az új nyomdagépekre. Ez a zsebpénzem, de szeretném nektek adni, testvérek.”

Egy testvérnő így fogalmazott: „Fogadjátok tőlem el ezeket a sapkákat, melyeket én horgoltam. Szeretném, ha azoknak a munkásoknak adnátok őket, akik a wallkilli építkezésen dolgoznak. Azt olvastam, hogy nagyon zord lesz a tél. Persze nem biztos, hogy ez tényleg így lesz, de azt tudom, hogy a munka oroszlánrészét kint kell majd elvégezni, és szeretnék biztos lenni abban, hogy a testvéreim és testvérnőim nem fáznak meg. Nincs semmilyen szaktudásom, melyre a testvéreknek szükségük lenne, de tudok horgolni, és ezért úgy döntöttem, hogy ezt a képességemet felhasználva én is megteszem, amit tudok.” A levéllel 106 horgolt sapka érkezett!

A nyomda a tervezett időben elkészült. John Larson, a nyomda felvigyázója így fogalmazott:  „Oly örömteli együttműködésben lehetett részünk. Ki vonhatná kétségbe, hogy Jehova áldása volt a munkán? Minden lendületesen haladt. Emlékszem arra, amikor 2003 májusában álltunk a sárban, és figyeltük, amint a testvérek lefektetik az épület alapjait. Egy év sem telt el, és ugyanazon a helyen állva egy működésben lévő nyomdagépet láttam.”

Átadási program

Az átadási programra 2005. május 16-án, hétfőn került sor Wallkillban. Ekkor adták át az új nyomdát és a hozzá tartozó három lakóépületet. A Bétel pattersoni és brooklyni épületegyütteseiben, valamint a kanadai Bételben video-összekötettéssel láthatták a programot, melyen így összesen 6049-en vettek részt. Theodore Jaracz, Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja elnöklőként szolgált, és röviden áttekintette a nyomtatás történetét. John Larson és John Kikot, akik a fiókbizottság tagjai, interjúk és videobejátszások segítségével felelevenítették az építkezést és az Egyesült Államokban végzett nyomtatás történetét. A záróelőadást John Barr, a Vezető Testület tagja tartotta, átadva a nyomdát és a három lakóépületet Jehova Istennek.

A következő héten a Bétel-család Pattersonban és Brooklynban dolgozó tagjai megtekinthették az új épületeket. Összesen 5920-an látogattak el oda akkor.

Hogyan tekintjük a nyomdát?

Az átadási beszédben Barr testvér emlékeztette a hallgatókat, hogy a nyomda, bármennyire bámulatba ejtő, ne csupán a gépeket lássuk benne. Emberekről is szó van. Az általunk nyomtatott kiadványok ugyanis nagy hatással vannak az emberek életére.

Az új nyomdagépek egyenként alig több mint egy óra alatt egymillió traktátust tudnak kinyomtatni! Mégis, egyetlen traktátus is óriási hatással lehet az ember életére. Például 1921-ben Dél-Afrikában vasúti  pályafenntartó munkások dolgoztak a vasútvonal egyik szakaszán. Egyikük, Christiaan észrevett egy darab papírt, amely beszorult a sín alá. Az egyik traktátusunk volt. Christiaan nagy érdeklődéssel elolvasta, majd sietve elment a vejéhez, és izgatottan felkiáltott: „Ma megtaláltam az igazságot!” Röviddel ezután a két férfi levelet írt, és több tájékoztatást kért. Az ország fiókhivatala további kiadványokat küldött nekik. Tanulmányozni kezdtek, megkeresztelkedtek, és megosztották a Biblia igazságát másokkal. Munkájuk eredményeképpen sokan elfogadták az igazságot. Az 1990-es évek elejére már több mint 100 leszármazottjuk Jehova Tanúja lett, mindez annak köszönhetően, hogy találtak egy traktátust a vasúti síneken!

Barr testvér elmondta, hogy a kiadványok, melyeket nyomtatunk, az igazsághoz vonzzák az embereket, és arra ösztönzik őket, hogy megmaradjanak az igazságban, és buzgóbbak legyenek, valamint egyesítik a testvériséget. És ami még ennél is fontosabb, a kiadványok, melyek terjesztésében mindannyian részt veszünk, dicsőítik Istenünket, Jehovát!

Hogyan tekinti Jehova a nyomdát?

Barr testvér arra kérte a résztvevőket, hogy gondolják át, vajon Jehova hogyan tekinti a nyomdát. Semmi kétség afelől, hogy ő enélkül is elboldogulna, hiszen ha akarná, a kövek hirdetnék a jó hírt! (Lukács 19:40). Továbbá őt nem nyűgözi le a gépek bonyolultsága, mérete, sebessége vagy képessége. Hiszen ő a világegyetem megalkotója! (Zsoltárok 147:10, 11). Jehova ismer olyan módszereket, melyekkel sokkal hatékonyabban lehet kiadványokat készíteni, olyan módszereket, melyeket az ember még nem talált fel, sőt még el sem képzelt. Akkor tehát mi az, amit Jehova igazán értékel? Biztosan látja ebben a nyomdában azokat az értékes tulajdonságokat, melyeket a népe mutat föl: a szeretetet, a hitet és az engedelmességet.

A szeretettel kapcsolatban Barr testvér elmondott egy szemléltetést. Egy kislány süteményt süt a szüleinek. A szülők valószínűleg nagyon örülnek ennek. Igen, függetlenül attól, hogyan sikerül a sütemény, a szülők boldogok, hiszen látják, hogy a gyermek szereti őket, és ezt a nagylelkűségével ki is mutatja. Ehhez hasonlóan, amikor Jehova szemügyre veszi ezt a nyomdát, akkor az épület és a gépek mögé lát. Elsősorban ő úgy tekint erre, mint a neve iránt érzett szeretet kifejeződésére (Héberek 6:10).

Továbbá, ahogyan Jehova a bárkában Noé hitének a bizonyítékát látta, ebben a nyomdában a mi hitünk kézzelfogható bizonyítékát látja. De milyen hitről van szó? Noé hitt abban, hogy amit Jehova megjövendölt, az valóra fog válni. Mi hiszünk abban, hogy az utolsó napokban élünk, és hogy a jó hír a földön elhangzó legfontosabb üzenet, melyet az embereknek hallaniuk kell. Tisztában vagyunk vele, hogy a Biblia üzenete életeket menthet (Róma 10:13, 14).

Jehova minden bizonnyal látja ebben a nyomdában az engedelmességünk megnyilvánulását is. Mint tudjuk, az az akarata, hogy a jó hírt világszerte hirdessék, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14). Ez a nyomda, a föld más részein lévő nyomdákkal együtt, szerepet játszik ennek a megbízatásnak a teljesítésében.

Ezeknek az épületeknek az anyagi támogatásában, a felépítésében, valamint az üzemeltetésében jól tükröződik a szeretet, a hit és az engedelmesség. Ez a nagyszerű tulajdonság látható Jehova népének buzgó tevékenységéből is szerte a földön, miközben továbbra is hirdetik az igazságot mindenkinek, aki szeretne hallani róla.

[Kiemelt rész/képek a 11. oldalon]

A NYOMTATÁS KIBŐVÍTÉSE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

1920: Folyóiratok nyomtatása az első rotációs nyomdagéppel. Brooklyn, Myrtle Avenue 35.

1922: A nyomdát áthelyezik egy ötemeletes épületbe a Concord Street 18. szám alá. Ekkor indul el a könyvek nyomtatása.

1927: A nyomda átköltözik egy új épületbe, melyet az Adams Street 117. alatt építettek.

1949: A nyomdához csatolnak egy nyolcemeletes épületet, amivel a nyomda mérete megduplázódik.

1956: Az Adams Street-i nyomda ismét kétszer akkora lesz, amikor is egy új épület készül el a Sands Street 77. szám alatt.

1967: Felépül egy kilencemeletes épület, amely lehetővé teszi, hogy a nyomdák egymással összekapcsolódjanak, és így egy tízszer nagyobb nyomda jön létre, mint az eredeti épület.

1973: Kisegítő nyomda épül Wallkillban, ahol elsősorban folyóiratokat nyomtatnak.

2004: Az Egyesült Államokban folyó minden nyomtatással, könyvkötéssel és szállítással kapcsolatos tevékenység Wallkillban egyesül.